Tavaly évvégén Czene Attila személyében egy úszó olimpiai bajnokot, egyben tapasztalt sportvezetőt választottak meg a Magyar Szabadidősport elnökének, aki nem sokkal később a Magyar Olimpiai Bizottságban is az ezt a területet irányító tagozat élére került. A Telekom Sporthír Szolgálat munkatársa az előtte álló feladatokról kérdezte a szakembert, aki a lehetőségekről és az "európai mérce" tervezett megközelítéséről is szót ejtett.

Mennyire tekintette megtiszteltetésnek és élete újabb nagy kihívásának a megválasztását, amely után egy 3 milliósra becsült taglétszámú közösség, mondhatni a legnagyobb hazai "sportklub" élére került?

"Mindenképp megtisztelő volt a felkérés, hiszen egyúttal a szabadidősport szövetség programjának megújítására kaptam felkérést. Egyébiránt én a becsült tagság helyett inkább több millió potenciális sportolni vágyó honfitársunkról beszélnék, amikor a szövetség stratégiai célkitűzésit fogalmazzuk meg.".

Miként tudná jellemezni a magyar szabadidősport jelenlegi helyzetét, mennyire jók a lehetőségek, mekkora az érdeklődés, a rendszeres részvétel, és hol tapasztalható a legnagyobb lemaradás?

"A lehetőségek mindig annyira jók, amennyire élni tudunk velük. Gondolok itt elsősorban arra, hogy amíg az élsportban sokkal kötöttebbek a szabályok és a versenyrendszerek miatti működés, addig a szabadidőnk felhasználását javarészt magunk alakíthatjuk ki. Persze tapasztalatból tudom azt is, mennyire nehezen vesszük rá magunkat, hogy "megizzadjunk" az egészségünkért. Sokszor jóval könnyebb helyzetben van egy egyesülethez igazolt sportoló, akinek a fejlődését napi szinten kíséri figyelemmel egy szakember, miközben folyamatos ösztönzést biztosít a számára. Ezzel ellentétben a szabadidő-sportolók, akik a sportos testmozgás programját is többnyire önmaguk tervezik, hiszen kevesen engedhetik meg maguknak, hogy rendszeresen szakembertől kapjanak tanácsot a számukra leghasznosabb sportmozgások kialakításához, lényegében magukra vannak utalva, önmagukat kell motiválniuk, és a napi munka után bizony sokszor komoly elhatározás kell a betervezett edzésmunka végrehajtásához. Ebben a szabadidős sportszolgáltatások mennyiségi és minőségi színvonalának emelésével kell segítenünk őket. Ezen a területen is komoly támogatást nyújt majd a fejlesztésekhez a nemzeti sportinformációs rendszer, amely a széles közönség számára is sokféle válasszal szolgálhat a sportolási lehetőségek közötti választás kérdéseiben, ugyanakkor a létesítmény- és szolgáltatásfejlesztés racionális irányainak kijelölésében is komoly segítséget nyújthat."

A MOB Közgyűlése néhány napja 372 milliós költségvetési keretet szavazott meg a szabadidősport működtetésére, amelyből 300 millióval a MOB, 72 millióval pedig a sportügyekért felelős államtitkárság rendelkezik. Milyen egyéb forrásokkal lehet számolni, egyáltalán meg lehet becsülni például a szabadidős sportolók egyéni hozzájárulásának a mértékét, illetve az ennek a szektornak a törekvéseit felkaroló szponzorok támogatásának az összegét? Ehhez kapcsolható az a kérdés is, hogy miként fest ma a szabadidősport hazai térképe?

"Egészen biztos, hogy maguk a szabadidős-sportolók 372 milliónál jóval többet költenek el magukra, a szerelésükre, a nevezési és bérleti díjakra, és nem lebecsülendő az a nemes, vagy üzleti célból megszavazott hozzájárulás sem, amelyet a szponzorok biztosítanak. Ez más országokban is így van. A szabadidősport hazai térképének megrajzolásához szükséges annak az egységes, országos lefedettséget biztosító infromációs rendszernek az üzembe állítása, amely a létesítmények kihasználtságát, a sportszolgáltatás-kínálatot képes egységes felületen megjeleníteni, és ezzel a szakemberek számára átfogó és tényadatokra épülő, hiteles képet kialakítani.. Ennek a rendszernek a felállítása éppen ezért a hazai szabadidősport megújításának első lépései között kell, hogy szerepeljen."

Mint egykori sportügyekért felelős államtitkárnak, aki az EU sporttal foglalkozó bizottságában is szerepet kapott, rálátása lehet a szabadidősport európai helyzetére, így összehasonlítást is tehet a hozzánk hasonló adottságú nemzetek és a magyar állapotok között.

"Manapság erre leginkább úgy reagálhatnék, hogy mi magyarok büszkék lehetünk az élsportban világszínvonalon elért kiemelkedő sikereinkre, de rögtön azt is hozzá kell tennem, hogy ugyanilyen figyelemmel kellene kezelnünk saját magunk és családunk egészségét is, amelynek megőrzéséhez semmilyen egyéb eszköz és módszer nem alkalmasabb a rendszeres testmozgásnál, sportolásnál."

Az országos egészségügyi felmérések eredményei még ma sem túlságosan bíztatóak.. Mit tehet a maga eszközeivel a jobbért és a megnyugtatóbbért a MOB szabadidős tagozata, milyen változásokat és fejlesztéseket fog kezdeményezni, illetve támogatni?

"A tagozatnak és egyben a szövetségnek minden olyan kezdeményezést maximálisan támogatnia kell, amely arra irányul, hogy azt tudjuk mondani a jövő nemzedékének: mi mindent megtettünk azért, hogy az utánunk következő generációk egy egészségesebb társadalomban nőhessenek fel. Ennek eléréséhez ma kétségtelenül komoly feladatok tornyosulnak előttünk, de azt is egyértelművé kell tennünk, hogy e feladatok elvégzésében igazából semmi nem akadályoz bennünket, csak neki kell végre látnunk."

A szabadidőspotban tevékenykedők szerint jelenleg nem egy vagy két esztendős lemaradást mutat a tájékoztatás és az ahhoz kapcsolódó mozgósítás színvonala, következésképpen a hatékonysága is...

"A most létrehozandó információs rendszernek egyik fontos eleme a széles közönség számára nyújtandó hatékony tájékoztatás és az erre épülő motiválás. Ezen kívül természetesen a stratégiai tervezésben betöltendő szerepe is kiemelt jelentőségű, ugyanis nem lehet elképzelni egy modern társadalmat ma úgy, hogy az irányítási szinteken ne álljon rendelkezésre a kezelendő folyamatokat valós idejű elektronikus adatkezeléssel megjelenítő információs rendszer. A nemzeti sportinformációs rendszer az ezen a területen szerzett két évtizedes lemaradásunkat hozza be."

Mennyiben segítheti a Czene Attila által vezetett tagozat munkáját a Magyar Olimpiai Bizottság más tagozatai?

"Nagymértékben szeretnék támaszkodni a többi tagozat munkájára, hiszen a tevékenység célcsoportjait tekintve valamennyi közül a szabadidősport jelenti, ha úgy tetszik, a legnagyobb halmazt, a legnagyobb közös többszöröst, hiszen minden tagozat működésében megjelenik valamilyen szinten, korosztályban a versenyengedéllyel nem rendelkező, vagyis szabadidős sportolók sokasága. Tudom, hogy a különböző tagozatok is fontosnak tartják a minél szélesebb rekrutációs bázis létrehozását, ami sokszor kedvtelésből vagy ismeretszerzési vágytól vezérelt szabadidő-sportoló gyermekekkel kezdődik és a versenyzői életkorból már kilépő, de az adott szövetség amatőr és szenior versenyrendszerében részt vevő sportolókkal végződik. Az együttműködés lehetőségei tehát feltétel nélkül adottak."

Több fórumon is elhangzott, hogy nem csak sportnemzetnek kell lenünk, hanem sportoló nemzetnek is. A cél nemes, a jelmondat is ül, csak az a kérdés, hogy a megvalósulás mikorra várható?

"Ennek a megvalósulása egy folyamat kell, hogy legyen. Példának okáért, amikor azt mondjuk egy versenysportolóra, hogy tehetséges, akkor sem pusztán egy állapotra utalunk, hanem inkább egy folyamatra, amelynek végén lehetőségként ott áll a kitűnő versenyeredmény. A szabadidősport területén sincs ez másképp. Ha elérjük a hőn áhított, "európainak" mondható arányszámot, miszerint a lakosság 25-30 százaléka rendszeresen sportol és mozgásban gazdag életvitelt folytat, akkor sem dőlhetünk hátra azzal, hogy elértük a célunkat. Az újabb korosztályok folyamatosan érkeznek, miközben a sportos életmód is akkor fejti ki élethosszig tartó egészség megőrző hatását, ha nem ér véget egy adott életkorban. Következésképpen: a szolgáltatások és létesítmények folyamatos fejlesztése, megújítása állandó feladat egy nemzet szabadidősportja számára." - mondta befejezésül Czene Attila.

(Telekom Sporthír Szolgálat -Szalay Péter)