Rövidpályás gyorskorcsolya, Szabó Krisztián: „Amikor kijöttünk az EYOF-ra, bíztam benne, hogy tudunk érmeket nyerni, de ennyire én sem gondoltam. Utólag értékelve a szép eredmények mellett két dolog ad kicsit keserű szájízt a versenynek: Talabos Attilának az ötszáz méteres esése, illetve az, hogy Somogyi Barbi nem került be az A döntőbe - egyébként elégedettek lehetünk teljes mértékben az eredményekkel. Ez egy elég erős korosztály, amelynek a képviselői most Szarajevóban versenyeztek, velük hét-nyolc éve kezdtünk el foglalkozni, aminek most kezd beérni a gyümölcse. A '84-es játékoknak is otthont adó csarnok a versenyzéshez megfelelt, a jég hibátlan volt, nem tört, jól meg volt csinálva. Kicsit hideg volt a helyszínen, de hát ez nem volt meglepetés. A szervezéssel, ellátással meg vagyunk elégedve; az étkezés, éttermi kínálat változatos volt, rendben volt. Kisebb kellemetlenséget az első napokban a transzfer okozott, bár igazából a jégpálya volt a legközelebb a sportolói faluhoz, tehát egy szót sem szólhatunk, a szervezők hamar belerázódtak. Összességében óriási élményt jelentett az olimpiai fesztivál."

Curling, Szarvas Gábor: „A curling EYOF-on még nem szerepelt, vegyescsapat, mint versenyszám is most debütált olimpiai eseményen, csakúgy, mint magyar versenyző. Öt nap alatt nyolc meccset játszottunk, ebből három olyan nap is volt, amikor kétszer is jégre léptünk. Ez nagyon nagy terhelés volt a fiataloknak, nagyon elfáradtak, ennek ellenére a végéig nagyon küzdöttek. Két-három olyan meccsünk is volt, ahol hátrányból kellett fordítani, és ezt is megoldották, szívvel mentek előre. Még a meccs közbeni áramszünet sem tudta őket kizökkenteni. Az eredmény egy nagyon szép, megérdemelt bronzérem lett. Úgy gondolom, ez bőven az elvárások feletti teljesítmény. Nagyon-nagyon örülünk az eredménynek, szeretnénk ezt máskor is megismételni, vagy akár jobbat is elérni."

Alpesi sí, Barbai Áron: „A versenyzők tisztességgel helyt álltak minden számban, noha voltak kiesőink is. A második futamok általában jobban sikerültek. A feladatra koncentráltak, nem izgulták túl a versenyt. Előzetes elvárást nem fogalmaztunk meg velük szemben, elképzeléseink azonban a világranglista-pontjaik és a rajtlisták alapján voltak. Szerettünk volna legalább a lányoknál egy top tízes eredményt elérni, ami sikerült is. Több versenyzőnk tekintetében döntés előtt álltunk, hogy a felnőtt világbajnokságra megyünk, vagy az EYOF-ra. A szakma egyöntetűen abban egyezett meg, hogy ennek a két korosztálynak az EYOF sokkal fontosabb és értékesebb verseny, mint elmenni a felnőtt vébére, hiszen itt saját korosztályában mérettetnek meg a gyerekek, és ez ad egy reális képet arról, hol tartanak, ezért gondoltuk, hogy az olimpiai fesztiválon mindenképp részt kell venni, nem beszélve arról, hogy ez egy mini olimpiának felel meg. Találkoztak azzal, milyen a közös utazás, étkezés, vagy az aranyérmesek ott ülnek velük szemben az asztalnál; fontos, hogy ezzel megismerkedjenek, ha mennek majd a felnőttek olimpiájára, már ne legyenek annyira megilletődve. A szervezés egy picit nehézkesen indult a sportágunkat illetően, noha mindig minden megvolt, de úgy éreztem, az információknál néha elakadtak a dolgok, szerencsére hamar rendeződött ez is. Szervezésben, lebonyolításban alapvetően nem volt probléma. A két futam közötti relaxálódás feltételein azonban mindenképp lehetett volna javítani, menet közben már erősen törekedtek a kedvezőbb feltételek kialakítására a szervezők. Az időjárás is küzdelmeket hozott, nem volt szerencsénk vele, hiszen folyamatosan sűrűn havazott és erős szél fújt a hegyen. A falu, az étkezés mind-mind rendben zajlott."

Műkorcsolya, Rosnik András: „Az értékelést ketté bonthatjuk: volt egy rövidprogram és a szabadkorcsolyázás. Júlia a rövidben egy picit hibázott, de alapvetően a hetedik hellyel elégedettek lehetünk; túl sok tartalék már nem volt benne, legjobb esetben is egy ötödik-hatodik hely lehetett volna benne. A szabadkorcsolyázás viszont sajnos gyengén sikerült, így a 29 fős mezőnyben 22. lett benne, végül az összesítés a 13. helyre rangsorolta, ami elmarad az előzetes várakozásunktól, a hibákat még elemezni fogjuk. Ha Juli végig jól korcsolyázik, hozza, amit tud, az ötödik-hatodik hely meglehetett volna. A versenyből sokat tanultunk. Nagyon fontos állomásnak tartom ezt az olimpiai multisport-eseményt, és ami fontos: kizökkent a műkorcsolya-versenyek világából. Egy komplett csapattal utazott, megismerkedhetett más sportágak képviselőivel, láthatta a sikereket, milyen egy olimpiai jellegű éremátadás, milyen együtt lenni egy faluban ezekkel a sportolókkal. Az alapvető álom a 2022-es pekingi téli olimpiai részvétel. Ez az EYOF egy nagyon jó ízelítő volt, hogy milyen egy ötkarikás esemény, milyen sikereket lehet elérni, vagy hibázás esetén mit jelent a kudarcélményt megélni. Három hét múlva lesz a junior világbajnokság, ez egy nagyon jó felkészülési állomást jelentett, időben ki tudjuk szűrni az esetleges hibákat, bár sajnáljuk, hogy ez épp az EYOF-on jött ki. Ez mind értékben, gondolkozásban sokat adhat egy sportolónak."

Sífutás, Simon Ágnes: „Tulajdonképpen az EYOF egy kicsi olimpiának tekinthető, hiszen ez egy multisport-esemény, ahol több olimpiai sportág kerül programba, azonban kevesebb, mint a felnőttek esetében. A szervezők arra törekedtek, hogy megtegyenek minden a sikeres EYOF érdekében, hogy a sportolók, a résztvevők élményekkel térjenek haza. Nagyon jó volt a szállás, kiváló az étkeztetés, a versenyek lebonyolítása is rendben ment. Önmagában maga az élmény, hogy itt lehetnek a magyar sífutók egy ilyen rendezvényen, jóval nagyobb, mint az az eredmény, amit elértek. Számítottunk rá, hogy nem dobogó közeli, hanem inkább a mezőny második feléhez sorolja őket."

A magyarok eredményei itt olvashatóak, a dicsőségtábla itt található.

A 14. téli EYOF első versenynapjának beszámolója itt olvasható.
A 14. téli EYOF második versenynapjának beszámolója itt olvasható.
A 14. téli EYOF harmadik versenynapjának beszámolója itt olvasható.
A 14. téli EYOF negyedik versenynapjának beszámolója itt olvasható.
A 14. téli EYOF ötödik versenynapjának beszámolója itt olvasható.

(MOB, fotó: MOB/Szalmás Péter)