Az UTE tornásza azt azonban álmában sem gondolta, hogy Montreál és Moszkva, illetve Szöul olimpiai bajnoka milyen sok támogatást ad majd neki ahhoz, hogy teljesüljön a vágya. A három klasszis a Blikknek mesélt nem mindennapi kapcsolatukról.

– 1997-ben egy versenyen találkoztam először Borkai Zsolttal és Magyar Zoltánnal. Bemutatót tartottak, mi pedig pontoztuk a gyakorlatukat – mesélte Berki Krisztián, az UTE versenyzője. – Autogramot is kértem tőlük, már akkor is a példaképeim voltak. Az évek során aztán Berkinek szinte mindennapos lett a kapcsolata Magyar Zoltánnal, aki 2011 óta a Magyar Tornaszövetség elnökeként is segíti őt, s Borkai Zsolttal, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökével is rendszeresen beszél.

– A londoni olimpia előtt ők ketten felkészítettek arra, milyen egy ilyen verseny hangulata, mi mindenre kell figyelnem, hogy tökéletes legyen a gyakorlatom. Nagyon sok terhet levettek rólam és olyan nyugodt hátteret biztosítottak számomra, hogy nekem is sikerült elérnem azt, amit nekik, és olimpiai bajnok lettem – mondta Berki. S hogy a nagy elődök mennyire izgultak Londonban Berkiért? – Nagyon feszült voltam – emlékezett vissza Magyar Zoltán, aki Montreálban és Moszkvában is a dobogó legfelső fokán állhatott.

– Azzal a céllal vállaltam el a munkát és lettem a tornaszövetség elnöke, hogy Krisztián az én elnökségem alatt legyen olimpiai bajnok. Sírtam és ugráltam a döntője alatt. Annyira jól teljesített, hogy tudtam, nem verheti meg senki.
Borkai Zsolt, hasonlóan Magyarhoz, sokkal jobban izgult Berkiért, mint annak idején Szöulban a saját versenyén. – Nem akartam, hogy én legyek a lólengés utolsó magyar olimpiai bajnoka. Amikor Krisztián elkezdte a gyakorlatát, idegességemben minden mozzanatát kommentáltam – mondta Borkai. – Sokan feladták volna, amikor Krisztián nem jutott ki 2008-ban a pekingi olimpiára. Ő azonban keményen küzdött, ezért is érdemelte meg, hogy Londonban a csúcsra ért és aranyérmes lett.

(Forrás: Blikk/Pataki Nóra )