Minden csapat más és más: van, ahol a különbözőségek ellenére is egy cél felé tudnak húzni a tagok, és van, ahol olyan összetartás van a felek között, hogy attól lesznek megállíthatatlanok. Ilyen volt a ’64-ben olimpiai aranyat nyert női tőrcsapatunk is, soraiban Marosi Paulával, aki most ünnepli 85. születésnapját.
Minden csapat más és más: van, ahol a különbözőségek ellenére is egy cél felé tudnak húzni a tagok, és van, ahol olyan összetartás van a felek között, hogy attól lesznek megállíthatatlanok. Ilyen volt a ’64-ben olimpiai aranyat nyert női tőrcsapatunk is, soraiban Marosi Paulával, aki most ünnepli 85. születésnapját.
Bár első női olimpiai bajnokunk Elek Ilona személyében a vívósportból került ki, a nők csapatsikerére egészen az 1964-es tokiói játékokig kellett várni, már ami az olimpiai aranyakat illeti. Akkoriban női tőrben a szovjet és a magyar válogatott váltogatta egymást a dobogó legfelső fokán a világversenyeken. Ám a japán fővárosban Dömölky Lídia szenzációs befejezésének köszönhetően kis hazánk hölgyei állhattak fel a dobogó legfelső fokára, köztük Marosi Paulával.
Marosi Paula bátyját – a szintén olimpiai érmes Marosi Józsefet – követte a vívóterembe. Mindössze tíz éves volt, mikor szülei elváltak, így őt és testvérét édesanyja nevelte tovább. Hogy néha a sors mennyire ismétli önmagát: Marosi Paula 1960-ban vált el első férjétől, az olimpiai érmes távolugrótól, Földessy Ödöntől, és maradt egyedül egy kisgyerekkel. Egy korábbi interjúban elmondta, édesanyjának köszönheti, hogy olimpiai bajnok lett, aki mellette állt ebben a nehéz helyzetben és lehetővé tette, hogy egy kisgyereket nevelve is folytatni tudja a sportot, amitől később se szakadt el, hiszen volt egykori klubcsapatának, az Újpesti Dózsa elnökségi tagja, valamint a vívószakosztály gazdasági felelőse, civil életében pedig a Belügyminisztérium munkatársa volt, ahonnan az Élelmezési Szolgálat vezetőjeként vonult nyugdíjba.
Ezt a női tőrcsapatot csupa ilyen, Marosi Paulához hasonlóan erős, talpraesett nő alkotta, akik a mai napig jó barátságot ápolnak, szinte mintha testvérei lennének egymásnak. Talán ez is volt a titkuk, mellyel megannyi dobogóra állhattak fel, öregbítve a magyar vívás hagyományait, és méltó utódaiként Elek Ilonáéknak, és nem kevésbé méltó elődeiként az utókornak.
Az Isten éltesse Marosi Paulát!
(Szöveg: Barát Kornélia; Képek: MTI)