Az eseményen részt vett Dömölky Lídia, olimpiai bajnok vívó, Kovács Ilona, 112-szeres válogatott, olimpiai 4. helyezett kosárlabdázó, Mihályfi László, 18-szoros magyar bajnok futó, valamint Csere Gáspár, a BEAC riói olimpikon maratoni futója is. A beszélgetést Baumstark Tibor sportújságíró vezette.

Kovács Ilona Komáromi Ede kezei alatt kezdte meg egyetemi sportpályafutását, kiemelte, hogy az élsport lehetőségek mellett egy igazi közösségben érezhette magát a BEAC-ban. Még általános iskolásként kezdett kosarazni. Az élmény, hogy akkoriban hazavihette az edzésről a kosárlabdát megalapozta későbbi pályafutását is. Az ELTE pszichológia szakára nyert felvételt, így a BEAC-ban folytatta a kosárlabdázást. Bekerült a válogatottba, majd az 1980-as moszkvai olimpián a 4. helyig menetelt a magyar csapattal. Egy sérülés miatt ezután felhagyott a játékkal, de máig tartja a kapcsolatot egykori BEAC-os csapattársaival. És hogy mit üzenne a mai fiataloknak? Pontosan azt, amit Komáromi Ede is vallott. „Aki teheti, sportoljon, mert azon kívül, hogy remek dolog, rengeteg mindenre megtanít. De senki ne áldozza fel magát a sportért, tanulni kell mellette, mert a pályafutásunk véges, és nem lehet mindenkiből edző vagy sportújságíró. A sport és a tanulás meg kell, hogy férjen egymás mellett minden sportoló életében.”

Dömölky Lídia 1949-ben, mindössze 13 évesen kezdett a BEAC színeiben vívni. A háború után rideg körülmények között kellett edzésmunkát folytatniuk. Az 1964-ben, az MTK színeiben olimpiai bajnoki címet szerző Dömölky szívesen idézi fel egykori BEAC-os sporttársai sikereit, mint például Hámori Jenőét, aki 1956-ban lett olimpiai bajnok a BEAC színeiben, valamint egyik legszebb emléke az 1955-ös római világbajnokság, ahol az akkor még csak 21 éves Gyuricza József, valamint ő maga is világbajnoki címet szereztek. A sport és a tanulás fontosságával kapcsolatban kiemelte, hogy „az edzés mellett a versenyek is rengeteget tanítanak a fiataloknak, mivel megtanulják, hogy akkor kell a legtöbbet nyújtani, amikor arra lehetőség van, nem amikor kedvük tartja.”

Mihályfi László számára élete legjobb döntése volt, hogy a BEAC-ba ment sportolni. „Nem a munka minősége és mennyisége, hanem a baráti társaság volt az, ami igazán erőt tudott adni a csapatnak az edzéseken.” Mihályfi az 1960-as években a BEAC és a magyar atlétika kiemelkedő alakja volt. Többek között Gyulai Istvánnal, a BEAC-os futóváltó oszlopos tagjaként hat, míg egyéniben tizenkét magyar bajnoki címet szerzett és háromszor is országos csúcsot futott. Legnagyobb sikereiként az Universiade-győzelmeit élte meg. Sportolói karrierje után az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnázium testnevelő tanáraként tett sokat az atlétika utánpótlásért.

Csere Gáspár 2001 óta a BEAC tagja. Félmaratoni magyar bajnok, többszörös korosztályos magyar bajnok, riói olimpikon maratoni futó 17 éves korában határozta el, hogy valóban a versenysportra adja a fejét. Maratoni futásban részt vett a 2016-os riói olimpián, míg 2017-ben magyar bajnoki címet szerzett félmaratoni távon, és ezüstérmet maratoni távon. Elmondása szerint sohasem tanult sokat, mégis mindig jó tanuló volt, mely nagy részben a sportnak is köszönhető, hiszen – különösképp a maratoni futás – kitartásra nevel.

A beszélgetés végén Simon Gábor, a BEAC igazgatója megköszönte a résztvevőknek, hogy történeteikkel színesítették az ünnepi emlékévet és felhívta a figyelmet, hogy az emlékév keretében Prokopp Sándorról, a BEAC első olimpiai bajnokáról könyvet ad ki a klub, a nyár folyamán Hámori Jenő, a BEAC utolsó élő olimpiai bajnoka is hazánkba látogat, míg az egykori Mező utcai BEAC-pálya helyszínén, az Allee bevásárlóközpont parkjában egy emléktáblát is felavatnak.

(BEAC)