Bánhegyi László Budapesten született 1931. január 17-én.

Bánhegyi László a Bp. Vörös Meteor, majd a Bp. Honvéd kosarasa volt, 1952 és 1960 között nyolcszor nyert bajnokságot a piros-fehérekkel, 1949 és 1960 között 200-szor szerepelt a nemzeti csapatban, tagja volt az 1952-es helsinki, illetve az 1960-as római olimpián szerepelt magyar válogatottnak. Játszott az 1953-as moszkvai Eb-n, ahol Magyarország ezüstérmes lett, majd jött pályafutása csúcspontja, a hazai rendezésű 1955-ös Eb, ahol bravúros szerepléssel aranyérmes lett a csapattal. 1954-ben - szintén Budapesten - főiskolai világbajnokságot nyert. Szerepelt az 1957-es és az 1959-es Európa-bajnokságon is.

Általános és középiskolái után 1951–től 1953-ig az Önálló Sportszázad tagja volt beosztott honvédként. Később az élsportolói keret tagja, majd beosztott tiszt lett a budapesti MN Központi Tisztiháznál. 1955-ben a Petőfi Katonai Politikai Iskola (Budapest) hallgatója, majd az MN Központi Tisztiház Testnevelési- és Sportosztály élsportolói kerettagja, majd beosztott tisztje lett. 1960–1968 között volt beosztott tiszt az MNVK 2. Csoportfőnökségen, Budapesten. 1968–1976 között közvetlen személyügyi tartalék lett ugyanott. Alezredesként vonult nyugállományba. 1991-ben megkapta a Köztársasági Érdem-kereszt tiszti arany fokozatát, és nyugállományú ezredessé nevezték ki.

A katonaolimpikon a római olimpia után, 1961 januárjában családjával Angliába költözött. Londonban tagja volt a zsinórban háromszor Angol Elsõ Ligát, valamint háromszor Angol Kupát nyert YMCA csapatának.



1959-ben Kínában járt, ahol megismerkedett a kung-fuval. 1965-ben visszatért Magyarországra és haláláig a távol-keleti küzdősport támogatója maradt, hosszú ideig a Magyar Kung-Fu Szakszövetség elnöke is volt. Utolsó éveiben Bécsben élt.

Temetéséről később intézkednek.

(MOB)