Madarász Csilla 1955-től a Budapesti Kinizsi, majd 1956-tól az FTC úszója volt. A klub színeiben tagja volt az első nem hivatalos magyar női vízilabdacsapatnak. 1958-tól 1964-ig tizenkilenc alkalommal szerepelt a magyar úszó válogatottban. Két nyári olimpián vett részt.



Az 1960. évi játékokon 100m gyorsúszásban 5., a 4x100m gyorsváltó (Temesvári Anna, Frank Mária, Boros Katalin, Madarász Csilla) tagjaként a 4., a 4x100m vegyesváltóval (Killermann Klára, Egerváry Márta, Dávid Magdolna, Madarász Csilla) a 6. helyen végzett. Négy évvel később Tokióban 100m gyorsúszásban a 6., a 4x100m gyorsváltóban (Turóczy Judit, Erdélyi Éva, Takács Katalin, Madarász Csilla) a 4. helyen végzett.

Az 1963-as illetve 1965-ös Universiádén egyaránt három-három aranyérmet szerzett 100m gyorson, 4x100m gyorson és vegyesváltóban. Európa-bajnokságon 1962-ben a 4x100m gyorsváltó versenyszámban bronzérmet szerzett. 1960-ban két alkalommal javította meg a 100m gyorsúszás Európa-rekordját. 1964-ben az év úszónőjének választották.

1966-ban a Sportvezető és Edzőképző Intézetben edzői, 1968-ban a Testnevelési Főiskolán testnevelő tanári, majd 1975-ben úszó szakedzői képesítést szerzett. 1966-tól 1970-ig a Tatabányai Bányász Úszó Szakosztályának vezetőedzője volt.

A hatvanas években férje volt a 2007-ben elhunyt, többszörös Európa-csúcstartó, három olimpián részt vett úszó, Dobai Gyula.

Két gyermeke és testvérei közül többen magyar bajnok és válogatott sportolók voltak.

Temetéséről később történik intézkedés.

A Magyar Olimpiai Bizottság részvétét fejezi ki a családnak és az úszók közösségének.

(MOB; fotó: MTI archivum)