- Nyugodtan értékelhetünk úgy, hogy sikeresen szerepeltek a magyar fiatalok Nanjingban az ifjúsági olimpián, de vajon mit érnek ezek a sikerek sportszakmai szempontból?
- Meg kell, hogy erősítsem, nagyszerű volt a Magyar Csapat teljesítménye. Nem csak az éremtáblázat, az érmek és a helyezések szempontjából, hanem úgy gondolom, minden egyes fiatal, aki itt kint volt, a maximumot próbálta kihozni és úgy gondolom, a maximumot is érte el a versenyszámában és ez a fontos. Ha sportszakmailag értékelünk, akkor úgy gondolom, mindenki jól felkészült, mindenki mindent megtett, természetesen a sportszerűség határain belül azért, hogy a legjobb eredményét érje el. Ezért köszönet minden edzőnek, azoknak is, akik itt vannak, akik otthon vannak. Ez nagyon bíztató a jövőre való tekintettel. Elindult a kormánynak 2013-ban egy 2020-ig tartó kiemelt sportágfejlesztési programja, aminek egy elég erős, jelentős része az utánpótlás. Úgy gondolom, ha ez a program így tud folytatódni 2020-ig, mindenféleképpen még több tehetség, még több jó sportoló kerülhet ki. Azt se felejtsük el, hogy több mint tíz éve folyik egy utánpótlásprogram, aminek több része van korosztálytól függően, és ennek is következménye, hogy ilyen szép eredmények születtek, és ilyen jó versenyzőink vannak már most. Remélhetőleg minél többen eljutnak majd az olimpiára, a „nagy” olimpiára, a felnőttek olimpiájára, bár azért óvva inteném a közvéleményt, hogy úgy gondolja, hogy mindannyian, akik itt voltak, akár már Rióban ott lehetnek. Gondolom, egy-ketten már biztos ott lesznek a 2016-os olimpián, de többségük inkább Tokióra, 2020-ra készül, vagy esetleg még távolabbi olimpiákra. Az a fontos, amit szakmailag meg kell jegyezni, hogy jelen pillanatban jó úton jár a magyar sport az utánpótlás területén, nagyon szép eredmények vannak, nagyon bíztató, tehetséges fiataljaink vannak, jó szakmai műhelyeink, ami nagyon jó alapot ad a felnőtt sporteredményekhez.

- Tizenkét sportágban összesen huszonhárom sportolónk nyert érmet Nanjingban, ez önmagáért beszél. Tehát nem arról van szó, hogy egy-két sportágban vagyunk ott a világ élmezőnyében, hanem jóval többen. Sportáganként nagyon nagy különbségek voltak, volt, hogy a felnőtt élmezőny volt ott az ifjúsági olimpián, gondolok itt a mi lövész fiúnkra, Péni Istvánra, de említhetném a litván úszólányt, aki olimpiai bajnok volt már a felnőtteknél Londonban, aztán repült Berlinbe, ahol felnőtt Eb-t nyert, és vele kellett megküzdenie néhány magyarnak, tehát volt, ahol nagyon erős mezőny gyűlt össze. Mit tehet azért a Magyar Olimpiai Bizottság, hogy egyfajta tehetséggondozás legyen a következő években, és ezek a gyerekek ne kallódjanak el?

- Ha az említett sort még kiegészítem, Szilágyi Liliána eredménye az Európa-bajnokságon is mindenféleképpen érmet ért volna, olyan volt az az időeredmény. Tehát valóban itt vannak azok a fiatalok, akiket korábban említettem, hogy akár már Rióban is találkozhatunk velük. A Magyar Olimpiai Bizottságnak egyértelműen az a feladata, hogy folyamatosan figyelje ezeknek a fiataloknak a felkészülését, természetesen nem csak a legeslegjobbaknak, akiket most említettünk, hanem az összes többinek is, de kiemelt tekintettel valóban azokra, akik megmutathatják tudásukat, vagy leendő tudásukat akár az olimpiai kvalifikáción, akár már a riói olimpián. Folyamatos konzultációink vannak, edzéslátogatások, a Kiemelt Edző Programban az ő edzőik, a legjobb edzők vannak jelen, akik továbbképzéseken vesznek részt, egymás tudását is megkapják. Úgy gondolom, az elmúlt-másfél évben kialakult Magyarországon egy olyan szakmai konzultáció, a Magyar Olimpiai Bizottság, a legjobb edzők és a szövetségek között, ami mindenképpen egy biztosíték arra, hogy a fiatalok jó kezekben vannak minden tekintetben.

- Ha leveszed az öttusa szemüveget és az egész csapatot nézed, kik voltak azok a fiatalok, akik a legmélyebb benyomást tették rád, független attól, hogy már korábban ismerted őket, és akikről te úgy gondolod, hogy ők egyszer akár Fábián Lacik vagy Szabó Bencék is lehetnek?
- Nagyon nehéz ez a kérdés – tudjuk jól a sportban. Ne tegyük mindenkinek olyan magasra a lécet, hogy olimpiai bajnoki címet kell szereznie, a „kell szereznie” – ugye itt a hangsúly. Az, hogy ők maguk szeretnének, ez nagyon fontos és jó elképzelés számukra. Mindenféleképpen úgy gondolom, mint az elmúlt években megszokhattuk, az úszók „ott vannak”, és az úszók „ott is lesznek” a jövőben is – ugye említettük már Szilágyi Liliánát –, de a kajak-kenusok, akik most egy viszonylag kisebb csapattal voltak itt, már mutatják azt a formát, amit a magyar kajak-kenu az elmúlt 4-5-6 olimpián megmutatott. Nagyon-nagyon kellemes meglepetés az atlétikai csapat, úgy, ahogy van, a teljes csapat szereplése. Gyönyörű érmeik vannak, egy kicsit fájó ezüst- és bronzérmek is, amikből reméljük hosszú távon – a dobószámokra gondolok –, a magyar hagyományokat követve még fényesebb érmek lesznek. És tényleg elfogult vagyok, de a kosárlabdacsapat – ami a szívemhez nagyon közel áll, hiszen több mint tíz éve ismerem a kislányokat – bízom benne, hogy például akár a jövő évi, magyarországi kosárlabda női Európa-bajnokságon már megmutatják, hogy ők valóban nem véletlenül voltak itt nagyon sikeresek ezen az ifjúsági olimpián.

(MOB, fotó: MOB/Szalmás Péter és Jocha Károly)