A három Eb-arannyal büszkélkedő Litvánia a csapatnak bronzérmet hozó 2007-es kontinenstorna óta először jutott be a legjobb négy közé.

A „2004-es olimpiai elődöntő ismétléseként" is lehetett volna aposztrofálni a mérkőzést, melynek elején Litvánia valósággal nekirontott az olasz együttesnek, D. Lavrinovic remek rajtjával 9–2-re elhúztak Kazlauskas mester tanítványai. Hiába jött Cusin önbizalom növelő zsákolása, az olaszok tovább vergődtek, öt perc eltelte után is nyolcpontos előnynek örülhettek Seibutisék. Több mint egy perccel a negyed vége előtt – köszönhetően az olaszok gyenge védelmének is – Kleiza duplájával 10 pontra hízott a litvánok fórja (22–12). Azonban az ifjú Gentile fontos trojkája kozmetikázott az eredményen, tíz perc eltelte után 22–15-re vezetett a Kalnietis fémjelezte balti egylet.

Lépésről lépésre közeledni látszott az olasz csapat, Diener triplája négy pontra hozta fel őket (27–23). De Pocius ragyogó teljesítményt nyújtott a mérkőzés ezen időszakában, szebbnél szebb megoldások érkeztek az ex-madridi játékostól, egy gyönyörű betörését követően Pianigiani mester időkéréssel próbálta felrázni övéit. A szövetségi kapitánynak más okból is főhetett a feje: Datome többször is pihenőre kényszerült, térdproblémákkal küszködött a talján vezér. Az addig kiváló csapatjátékkal előrukkoló litvánok a félidő előtti utolsó percben elbizonytalanodtak, egészen egy pontra megközelítették őket Belinelliék, aki fantasztikus kosárral zárta a második negyedet (40–39). A nagyérdemű látványos, izgalmas, kiegyenlített küzdelmet láthatott, Litvánia az első húsz percben 17–11-re megnyerte a lepattanócsatát, ám, hogy ez az előny az eredményen miért is nem látszott, arra kétszer több eladott labdájuk (8-4) adta meg a választ.

A mérkőzésen először – 43 másodperccel a harmadik etap megkezdése után – vezetettek az azzurik, Datome ziccerével (40–41). Ám jól reagáltak a litvánok a helyzetre, rendezvén soraikat négy perc elteltével négy egységgel mentek (50–46). Nem maradt sokáig így, a játék képe borzasztóan hullámzott, felváltva estek a kosarak és szerezték meg a vezetést a felek – azonban ez nem ment a játék színvonalának romlására, szebbnél szebb kosarakkal kápráztatták el a rajongókat a játékosok. Ismét Belinelli parádés megmozdulása zárta a negyedet és minimális előnnyel rendelkeztek a taljánok, óriási véghajrát ígérve (57–58).

Hat-nullás etapot repesztettek a litvánok a rendes játékidő utolsó negyedében, nem is váratott sokáig magára az olasz időkérés. Bajban is voltak Gentiléék, öt perc eltelte után sem találtak még be, a szövetségi kapitánynak újfent időt kellett kérnie, mivel Litvánia 12–0-s rohanással kétszámjegyű fórra tett szert (69–58). Zengett is a „Lietuva" rigmus, elúszni látszott Olaszország számára a továbbjutás lehetősége. Belinelli törte meg az átkot, két büntetőjével, több mint hat perc(!) gólcsend után pontot szerzett a kék mezes alakulat. Ám az olaszokat sem abból a fából faragták, akik feladták volna, alig negyven másodperccel a vége előtt, hat pontos hátrányban labdát szereztek, ám Aradori hatalmas hibát vétve „visszaadta" a könnyen megszerzett játékszert, amellyel végképp eldőlt a meccs kimenetele. Datomééknak már csak az eredmény kozmetikázása maradt, Litvánia pedig megérdemelten, nagy csatában jutott be az elődöntőbe, ahol majd Horvátországgal néz farkasszemet a döntőbe kerülésért (81–77).

A nap másik negyeddöntőjében előzetesen egyértelműen Horvátország volt az esélyes, hiszen déli szomszédaink a torna során szépen fokozatosan játékba lendültek, a középszakasz során már mindhárom meccsüket – és így csoportjukat is – megnyerték. Ukrajna viszont részben a szerencsének, illetve a lettek meglepetés-vereségének köszönheti negyeddöntős részvételét, ám a szerbek legyőzésével azért ők is sokat tettek a folytatás lehetőségének kivívásáért.

A papírformával aztán nem sokat törődtek az ukránok, rögtön a meccs elején remek figurákat játszottak, melyekből a kezdőötösük mindegyik tagja pontot szerzett (5–12). Repesa mester nem is hagyhatta szó nélkül az addig látottakat, időkérése után rendezte a sorokat Horvátország, 9 pontot szerzett megválaszolatlanul, és átvette a vezetést. A negyed folytatásában aztán felváltva estek a kosarak, nagyszerű csatát vívott a két csapat, szebbnél szebb triplákkal és zsákolásokkal megfűszerezve azt (1. negyed: 22–22). A második negyed elején sem tudott ellépni egyik fél sem a másiktól, ám a tempó azért lassult, a több szabálytalanság miatt szaggatottá vált a játék. Változást aztán a honosított horvát irányító, Dontaye Draper villanásai hoztak, aki pontjain túl élményszámba menő labdaszerzésekkel és gólpasszokkal lendített csapatán (36–28). Az ukránok teljesen megzavarodtak az egész pályás letámadástól, dobási kísérletig is alig jutottak ekkor, a különbség még tovább nőtt. Mike Fratello időkérése is csak arra volt jó, hogy csapata „elállítsa a vérzést", feljebb zárkózni nem sikerült. A horvátok elégedetten vonulhattak az öltözőbe, szinte tökéletes második negyedet produkáltak, ezzel nagy lépést téve az elődöntő felé (51–35). A csapatjáték magasiskoláját mutatták be, a kiemelkedően tüzelő Kunoslav Simon (13 pont) mellett heten (!!) álltak 4-6 ponttal a nevük mellett a félidőben.

Fordulás után szinte azonnal 20 pont közelébe nőtt a különbség (61–42), ám gyors hét egységgel ismét lőtávolba került Ukrajna. Újabb kilátástalan horvát dobások következtek, így hosszú idő után ismét 10-en belülre kerültek az ukránok (63–54). A negyed második felére aztán rendezte a sorokat Horvátország, ám ekkor már Jeterék ismét nagy önbizalommal játszottak, így megmaradt a 9 pontos különbség (70–61), nem dőlt el semmi tehát végérvényesen a záró játékrész előtt. Ahol aztán folyamatos játékot alig-alig lehetett látni, nagy küzdelmet viszont annál inkább. A horvátok ritmusukat vesztették, míg az ukránok erejéből az eredmény tartásánál többre nem telt. A végjáték sem sikerül „szépre", a sok fault következtében állandósult a 10 pont körüli különbség, kosár alig esett, és a színvonal is alaposan visszaesett. Ezt azonban az ismét szép számmal jelen lévő horvát szurkolók aligha bánták, hiszen miután lecsorogtak a mérkőzésből hátralévő percek, már elődöntősként ünnepelhették kedvenceiket.
A horvát válogatott legutóbb 1995-ben jutott be a legjobb négy közé az Eb-n, a görögországi tornán végül negyedik lett.

Az már szerdán eldőlt, hogy a másik ágon a címvédő Spanyolország és Franciaország csatázik majd a fináléba jutásért.

FÉRFI KOSÁRLABDA EURÓPA-BAJNOKSÁG, SZLOVÉNIA
NEGYEDDÖNTŐ
Litvánia–Olaszország 81–77 (22–15, 18–24, 17–19, 24–19)
Litvánia legjobb dobói: Kalnietis 17/3, Seibutis 17, Maciulis 13, Pocius 11/9.
Olaszország legjobb dobói: Belinelli 22/6, Gentile 15/3, Cinciarini 11, Datome 10/6.
Horvátország–Ukrajna 84–72 (22–22, 29–13, 19–26, 14–11)
Horvátország legjobb dobói: Simon 23/15, Bogdanovic 14, Markota 12/6.
Ukrajna legjobb dobói: Jeter 19/3, Kravcov 15, Hladir 13/7.

AZ 5–8. HELYÉRT
Szlovénia–Szerbia 92–74 (30–16, 23–19, 18–20, 21–19)

Az elődöntőben:
Spanyolország-Franciaország
Litvánia-Horvátország

(Forrás: NSO)