Elnök úr, a pjongcsangi nem az első olimpiája, ám bizonyos szempontból mégiscsak az.
– Más szerepkörben leszek ott Pjongcsangban, ha jól belegondolok, csak nézőként nem voltam még olimpián – válaszolta Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke. – Először sportolóként vettem részt, aztán mint a szervezésért és a lebonyolításért felelős sportági vezető. Ez utóbbi feladata, hogy a versenyek az egyes nemzetközi szövetségek által előírt szakmai elvárásoknak megfelelően valósuljanak meg. Ez volt az én feladatom Rióban a Nemzetközi Vívószövetség képviseletében.

– És most MOB-elnökként érkezett.
– Ez most valóban egy új sapka. Megint nemzeti színeket, de immár a sportágak egészét képviselem. Ami szintén különleges ízt ad mindehhez, hogy a pjongcsangi az első téli olimpiám.

– Pjongcsang abból a szempontból is különleges, már a rajt előtt is, hogy hosszú idő után éremesélyünk van. Elnökként, egykori sportolóként kellett tompítania ezt a fajta terhet?
– Van és ezúttal is volt elképzelésem arról, hogy mit és hogyan kommunikálok, ám ez a helyzet túlnőtt a Magyar Olimpiai Bizottságon, amit egyáltalán nem bánok. A Magyar Országos Korcsolyázószövetség vezetősége és a versenyzők is önbizalommal telve nyilatkoztak az esélyeikről, aminek én kifejezetten örültem. Jó volt hallgatni őket, és attól kezdve már nem is akartam az óvatosság felé terelni a kommunikációt. Tudjuk mindannyian, hogy a rövid pályás gyorskorcsolya nagyon összetett sportág, amely ötvözi a fizikai, a technikai és a taktikai elemeket, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy oda tudnak érni a srácok a mezőny elejére – ezt mutatják az elmúlt évek eredményei. Ha pedig ezt mutatják, miért vágjunk neki egy olimpiának szerényebb elvárásokkal, mint egy világ- vagy Európa-bajnokságnak? Hajrá, fiúk, hajrá, lányok, csináljuk! Mindannyian tudjuk, hogy képesek rá.

– Rióban ugyan a nemzetközi szövetség képviseletében volt jelen, de magyarként vagy éppen korábbi vívóként szurkolhatott a mieinknek?
– Nem, az elfogadhatatlan lett volna – belül persze szorítottam a mieinkért.

– Pjongcsangban e tekintetben meddig mehet el?
– Most meg az lenne a furcsa, ha a Magyar Olimpiai Bizottság vezetőjeként nem szurkolnék a magyaroknak! A legnagyobb drukker leszek, és remélem, minél többször lesz alkalmam rá.

– A világpolitikában kialakult helyzet miatt egy pillanatig sem aggódott, hogy Pjongcsang képes lesz-e megrendezni az olimpiát?
– Még akkor sem féltem, amikor a mostaninál sokkal rizikósabb volt a helyzet. Egyszerűen azért nem, mert a történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy az olimpia lebontja a falakat – amikor Szöul rendezte a nyári olimpiát, akkor sem volt semmi gond. A sport fantasztikus erejének köszönhetően nemcsak hogy nincs mitől félni az Észak- és Dél-Korea közötti kapcsolatot illetően, hanem a két ország közös zászló alatt vonul be, és közös csapatot indít Pjongcsangban. Mondjon még valamit a földön, amit ember talált ki, és ilyen csodákra képes!

– Ezért is különleges az olimpia? Vagy azért, mert csak négyévente rendezik?
– Nyilván azért, amit az előbb mondtam, bár lehet ok-okozati összefüggés, mert az eseménynek súlyt ad, hogy csak négyévente rendezik meg. Ez az oka annak, hogy néhány kivételtől eltekintve, mint a futball vagy a tenisz, nagyobb a presztízse és a súlya az olimpiának, mint a sportági világversenyeknek, holott szakmai szempontból nem feltétlenül a legerősebb viadal, hiszen az indulók száma erősen limitált.

– Elnökként milyen feladatai lesznek Pjongcsangban?
– Leginkább protokollárisak és diplomáciai jellegűek. Végig ott leszek a versenyeken, és képviselem a magyar olimpiai mozgalmat. Igyekszem jó nagykövete lenni Magyarországnak és a magyar csapatnak.

– Izgatott amiatt, hogy lesz-e újra magyar érem, vagy inkább a kíváncsiság nagyobb önben az első téli olimpiája előtt?
– Úgy tartják, hogy a téli olimpiák hangulata alapvetően kellemesebb és családiasabb, mint a nyáriaké, miközben már magam is többször átéltem, hogy a nyári olimpia milyen fantasztikus. Pozitívak az érzéseim, és nagy a várakozás bennem. Ha véget ért az olimpia, ígérem, elmondom, milyen volt a valóság a várakozásokhoz képest.

– Mikor utazna haza elégedetten Pjongcsangból?
– Most mondhatnám, amit a legtöbb sportoló vagy vezető szokott ilyenkor, vagyis ha mindenki kihozza magából a legtöbbet, elégedett leszek. De nem ezt mondom, hanem inkább ezt: ha érmet szerzünk az olimpián, nagyon elégedett leszek.

(Nemzeti Sport/Kovács Erika, fotó: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi)