HOMONNAI LUCA (kajak, 2.)

- Mi most benned az erősebb érzés? A csalódottság, vagy hogy ezüstérmet szereztél? - Most még elég erős bennem a csalódottság, de egy idő után ez át fog menni elégedettségbe. Szép eredmény ez a második hely, mégis ott van az emberben az érzés, hogy meg is nyerhette volna.
- Nagyon közel voltál. Min múlott szerinted, hogy láttad belülről? - Az ellenfelem nagyon erős, ezért lelkileg is nagyon nehéz volt ez a futam. A szél ráadásul a második kanyarban megbillentett, és támasztanom kellett, amitől a hajóm teljesen lelassult, majdnem meg is állt, és ettől komoly hátrányba kerültem.
- Gyakorlatilag újra kellett indítanod a hajót, pedig féltávnál még te vezettél. - Igen, ez a megbillenés jelentette végül a második helyet. Igaz, azt nem mondom ki, hogy amúgy biztosan nyertem volna, de ez a támasztás nagyon nem kellett volna.
- Alapvetően tehát kihoztad magadból a maximumot, csak nem volt szerencséd az időjárással. - Azt nem mondom, hogy kihoztam magamból a maximumot, mert a második fordulóban annyira le kellett lassítanom, hogy nem bírtam a csapásaimba erőt adni, nagyon necces lett volna a borulás, és ott nem lehet maxot nyomni egy ekkora oldalszélben. Egyenes pályán jobban ment volna.
- De ugye holnap már fogsz tudni örülni? - Persze, remélem. Szlalomra is indulok még, arra azért kíváncsi leszek.

MOZGI MILÁN (kajak, 2.)

- Négy tizeden múlott, sőt még utána is lehetett izgulni, hogy aranyérmes leszel-e, merthogy az ellenfeled úgy lökte be a hajót, hogy bizonyos szemmel azt is mondhatnánk, még nem ért be a hajó, amikor kiesett belőle. Ilyen előzmények után tudsz ennek örülni? - Örülök neki így is, mert jó teljesítmény, hogy idáig eljutottam, de persze azért bíztam az aranyban.
- Ott bent, közben hogy érezted? Mert volt, amikor te voltál elöl. - Az első kanyar után azt éreztem, mintha előrébb lennék, próbáltam tartani a tempót, sőt erősíteni, amikor összeért a hajónk. Ahogy csak tudtam, nyomtam. A második kanyar kicsit nehezebb volt, fújt a szél, egy kicsit lelassultam, ám úgy éreztem, még mindig elöl vagyok. Az utolsó kanyar aztán betett, ott kaptam szerintem azt a négy tizedet.
- Mennyire furcsa ez a lebonyolítás, ez a nyolcas pálya? - Már volt időm megszokni, hiszen május óta erre, illetve a válogatójára készülök, már magaménak mondhatom lassan ezt a versenyt. Ez a négy tized azért még hiányzott, lehet, hogy csak egy edzésen vagy akár egy perc edzésen múlt.
- Hittél magadban, amikor elindult a döntő? - Igen, hittem. Mindig próbálom magam folyamatosan ösztönözni, hittem, hogy meg tudom csinálni, de sajnos elszomorítottak.
- Azért látom, hogy tudsz mosolyogni, és ez jó! - Igen, örülök neki.

Vadnai Jonatán (vitorlázó, 3.)

- Te is azok közé tartoztál, aki úgy utaztak Nanjingba, hogy meglehet az érem, sőt, akár még az arany is. Az utolsó futam előtt, egy pihenőnap után, nem fújt a szél, hetedik helyen álltál. Akkor mire gondoltál? - Úgy jöttem ide, ha fúj a szél, a rendes szél, egy kifújt tengeri szél, akkor arany, az meg lehetett volna. De mivel alig volt szél, meg nehezebb is vagyok, mint a többiek, ez hátráltatott. Lassabb voltam, nagyobb a merülése a hajónak, így lassabban megy. Igazából fejben tudtam odaérni. Ha hibáztam, nagyon nehezen tudtam feljönni.

- Mennyire volt nehéz ezt feldolgozni, amikor szembesültél azzal, hogy itt ilyenek a körülmények? - Hogy ez nem a te szeled, nem a te versenypályád? Volt rá esély, várható volt. Leadtam annyi súlyt, amennyit tudtam. Már az első napon észrevettem, hogy lassabb vagyok, mint a többiek. Az elején mentem egy rosszabb és egy jó futamot. A jóból indultam ki, hogy nincs minden veszve.

- Volt egy futamgyőzelmed is, gondolom, futamgyőzelmet adott. - Igen, az nagyon kellett az utolsó futamra.

- Milyen volt a záró futam? Az ember idegeskedik? Vagy arra koncentrál, merről fúj a szél? - Nagyon szoros volt. Mindenki számolgatta a pontokat, amikor kitették az eredménylistát, csak akkor tudtuk meg, mi lett a vége.

- Mit jelenthet ez az olimpiai bronzérem a magyar vitorlássportnak meg neked is? - Nagyon sokat. Nekem ez egy nagyon nagy élmény volt, hogy ilyen időben is tudtam dobogón lenni. Úgy állok hozzá, hogy remélem, lesz még ilyen alkalom.

Stollár Fanny (teniszező, 3.)

„Az volt a vágyam, hogy érmet nyerjek, és bár vegyespárosban szereztem, nagyon örülök neki. Sajnos az elődöntőben nem sok szerencsénk volt, pedig meg kellett volna nyernünk” – nyilatkozta Stollár Fanny a mob.hu-nak.

„Az első pár meccsemen sokkal nyugodtabb voltam, a végén kicsit labilisabb lettem fejben, amit az is mutat, hogy a szorosabb szetteket rendre elvesztettem.”

Stollár Fanny a YOG-ról szerzett tapasztalatairól elmondta:

„Nagyon élveztem az ifjúsági olimpiát. Kár, hogy más sportágakat nem tudtunk megnézni, 3-tól 10-ig pont itt vagyunk a versenyszámok idejében, holnap (hétfőn) pedig már megyünk haza.”

„Ahogy hazaérek, szinte rögtön repülök a US Openre, onnan pedig egy újabb versenyre. Nagyon feszített a tempó, de hozzá lehet szokni. Egy ideje már csinálom, természetes, hogy versenyről versenyre járok. Ez a nyár a szokásosnál is sűrűbbre sikerült, de összességében jól jött ki a lépés.”

Regős Gergely (öttusázó, 2.)

- Az úszás és a vívás után az első helyen álltál, hiszen 11 másodperc volt az előnyöd a kombinált szám előtt, ahhoz képest akár szomorú is lehetnél, de ebben az évben ez az első igazán nagy, nemzetközi éremszerzésed, akár boldog is lehetsz. - Igen, nagyon boldog vagyok. Az, hogy tizenegy másodperc előnyöm van, azt akkor tudtam meg, amikor beálltam a lőállásba és hallottam a szpíkert. Próbáltam magamra koncentrálni, és sikerült is.

- Ilyenkor, amikor előnnyel indulsz, megfordul a fejedben az aranyérem, vagy csak és kizárólag a feladatra koncentrálsz? - Próbáltam csak a feladatra koncentrálni, hogy ez is csak egy kombiverseny, mint mondjuk egy országos bajnokságon, és többé-kevésbé sikerült is.

- Az első két számból mivel vagy elégedett, mi sikerült jobban, az úszás vagy a vívás? - Mindkettő, mert rekordot úsztam ötvenes medencében, a víváson pedig pedig negyedik helyről tudtam nyerni a számot.

- Megadta az önbizalmat? - Meg, megadta!

- Mi hiányzott, hogy meglegyen az arany? - A lövészet ment kisebb-nagyobb hibákkal, de próbáltam fejben ott lenni, hogy ha hibázom, akkor visszalassulni egy kicsit, pontosabban célozni egy kicsit, finomabban sütni,

- Mondhatjuk, hogy ebben a négytusában háromban már nagyon jó vagy, vívásban, úszásban és futásban, és lövészetben kellene még javulni? - Igen, javulni mindenképp kell. Nem lehet abbahagyni az edzéseket és a tanulást.

- Mi a legnagyobb tanulsága ennek az olimpiának? - Hogy mindig tiszta fejjel kell odamenni.

- Amikor a selejtezőt vívtátok a pozíciókért, akkor egy picit álmosan kezdtél, ahhoz képest ma rendesen odaraktad magad. - Igen, próbáltam magam… Kállai Ákos is mondta, hogy az asszók után, ha nyerek, akkor egy kicsit vonuljak el, higgadjak le, úgy menjek oda, hogy nyerni fogok.

- Mondhatjuk, hogy egy boldog magyar öttusázó vagy? - Igen, mondhatjuk…

- Hogy fogsz ünnepelni? - Hát, inkább, amikor hazaértem. Család, barátnő…

- Van még négy napod, élvezheted… - Most hallottam, hogy a Mozgi Milán is ezüstöt nyert kajakban, ő a szobatársam, biztos lesz egy kis buli…

Halász Bence (atléta, kalapácsvető, 2.)

- Mi történt veled Bence? - Nem tudom… Igazából nagyon izgultam. Az eső két kísérletem érvénytelen volt, a harmadikra összeszedtem magam. Arra gondoltam, mennyit dolgoztam ezért. Próbáltam egy érvényeset összehozni, negyedikre már kockáztatni kellett, mindent beleadni, de sajnos nem sikerült.

- Az esélyesség terhe nyomasztott? Az, hogy mindenki aranyat várt tőled? Mégiscsak egy olimpiai döntő volt az életedben. Más ez, mint a többi nagy világverseny? Élveztem az ittlétet, a versenyt, de nem számítottam arra, hogy az ukrán ekkorát fog dobni. Én is tudtam volna ekkorát szerintem.

- A selejtezőben meg is dobtad. Igen, de a döntő az mindig más verseny.

- Mikor érezted azt, hogy ez nem olyan nap, amikor a selejtező volt? Nem igazán éreztem a különbséget. Nem tudom, hogy mi lehet az oka, de valószínű, hogy bennem van.

- Szerinted fejben nem tudtál úgy ráhangolódni erre a döntőre, vagy valami más oka van? - A selejtezőben elég nagyot dobtam, és túlságosan megnyugodtam. Nem vártam ekkora eredményt másoktól. Azt hittem, a selejtezőnél egy kisebb eredménnyel már nyerni tudok, de sajnos ez nem jött össze. Legközelebb jobban figyelek.

- Kicsit elaltatott az ukrán? - Nem mondanám. Az első két kísérlet nagyon sokat számít, hogy ne legyen feszült az ember, de sajnos nekem azok érvénytelenek voltak.

- Mi az, ami a leginkább bosszant most, túl azon, hogy nincs meg az arany? - Hát ez. Nagyon sokat dolgoztam érte. De remélem, legközelebb összejön.

- Mit csinálnál másként? - Az egészet újra kezdeném. A legelső sorozatban dobnék egy érvényeset. Az nagy dobás volt.

- Az első két rossz kísérlet után az edződ tud valamit segíteni? - Igen, mondja a technikai dolgokat, de leginkább magamat kell megnyugtatnom, hogy össze tudom még hozni a jó dobást.

- Azt jól sejtem, hogy most nagyon csalódott vagy? - Igen…

- Arra már megvan a technikád, hogy ilyenkor hogyan teszed túl magad ezen? Vagy mennyi idő kell ehhez? - Hosszú alvás.

- Hétfőn azért már nyugodtabban ébredsz? - Még nem biztos…

- Fáj egy kicsit? - Fáj nagyon. Igen…

Bácskay Zsófia (atléta, kalapácsvető, 3.)

- Ahhoz képest, hogy az idei eredmények alapján nagyon nagy esélyes voltál, ahhoz képest bronzérmet nyertél, kicsit csalódott vagy? - Nem kifejezés… Nagyon csalódott vagyok, mert nem ezt vártam magamtól. Sokkal jobb formában éreztem magam. Eleve nagyon rosszul sikerült a bemelegítésem, az első hálós volt, meg kellett volna oldanom, de ez az én hibám, hogy nem úgy jött össze, ahogy én és a magyar közönség szerette volna.

- Mi lehet az tanulsága egy ilyen versenynek, hiszen még nagyon sok van előtted? Gondolom, ez a része a tanulási folyamatnak. Kiderült, hogy nem bírtam márciustól augusztus végéig a versenyzést. Jövőre lesz egy bizonyos verseny egy bizonyos kilogrammú szerrel, jobban tudok majd erre készülni. Nekem jobban fekszik a négykilós, azzal érzem, hogy ott tudok lenni.

- Magadban most lezártad a korosztályos versenyeket? Innentől csak a felnőttekre koncentrálsz? - Próbálom a négy kilós szerrel azt elérni, hogy olyannak érezzem, mint a hármast, és akkor lesz talán keresni valóm az élmezőnyben.

- Amikor azt érzed, hogy nem megy, olyankor mivel próbálkozol? - Bementem a körbe és nem mentek a lábaim. Meg kellet volna oldanom és nem sikerült, ez abszolút az én hibám. Nagyon sajnálom. Ez még nem történt meg velem, hogy ennyire ledobtak volna. Ennek is meg kellett történnie, így jobban fogok készülni a jövő évre. Ott van nekem a junior vébé, ami az utánpótlás leg-legje, az lesz átmenet a felnőtt mezőnybe.

- Aztán jöhet Rio? - Oda talán még nem, de egy felnőtt olimpia majd igen, minden sportolónak az az álma…

Kardos Botond (tornász, 2.)

- Mi kellett ahhoz, hogy az egyéni összetett és a szerenkénti döntők első napja után korláton mégis megnyerd azt az ezüstérmet, amelyről álmodtál? - Idebent, fejben ki kellett vinnem a szemetet. Nem szabadott izgulnom, nem szabadott azzal foglalkoznom, hogy ki néz, mik az elvárások. Csak a mozdulatokra volt szabad figyelnem, másra nem.
- És ez miért nem sikerült a másik két versenynap előtt? Ez egy tanulási folyamat? - Az volt előttem, hogy mindenképpen érmet szeretnék, ezáltal elfelejtettem azt, ami a lényeg: élvezni kell! És most ezen a napon sikerült odatennem magam rendesen.
- A korlátra tehát úgy mentél fel, hogy jól szeretném érezni magam ott, a szernél? - Igen. Hogy jól akarom érezni magam, és felszabadultan kell odamenni, nem görcsösen.
- Gondolom, hogy a szerenkénti döntők első napja után az edződdel vagy valakivel sokat beszélgettél. - Nagyon sokat beszélgettem az edzőmmel és az édesanyámmal, és nagyon szépen köszönöm nekik, hogy öntötték belém a lelket, mellettem álltak.
- Mit mondott neked Magyarországról édesanyád? Gondolom, ő otthon szurkolt neked. - Azt mondta, hogy feküdjek le az ágyamra, meditáljak, vegyem át a gyakorlataimat, és mással ne foglalkozzak, már senkivel se beszélgessek verseny előtt.
- Az elmúlt éjszaka fejben hányszor csináltad végig a korlátgyakorlatot? - Akkor még nem a korlátgyakorlaton gondolkoztam, inkább ma reggel vettem át nagyon sokszor, meg napközben.
- Összességében elégedett és boldog vagy, mert nyertél egy ezüstérmet, vagy van benned némi hiányérzet, hogy több is lehetett volna? - Nem, nagyon örülök. Persze, nyerhettem volna több érmet is, de úgy tűnik, hogy még sokat kell tanulnom a fejben való rendről, és bízom benne, hogy lesz jobb is. Ennek a versenynek azonban nagyon örülök: éremmel szerettem volna hazatérni, és ezt sikerült elérnem.
- Hogy érzed, ezzel az orosz meg brit gyerekkel még sok nagy csatád lesz? Néhány év múlva a felnőttmezőnyben is megvívtok? - Igen, úgy néz ki, és én nagyon szeretnék velük nagyon sokszor harcolni, mert ezen a versenyen számomra mindketten példaképek lettek. Nagyon örülök nekik.
- Lehet, hogy te is példakép lettél sok fiatalnak. Fel vagy erre készülve? - Hát, elgondolkodtam már rajta…
- Hogyan tovább? - Most megyek haza, és edzek tovább, 29-én pedig megyek újra versenyre. Nincs megállás.
- Mikor érhetsz oda egy „felnőtt” olimpiára? - Majd talán a tokiói olimpiára, a rióira még nem. Arra még nem vagyok felkészülve.

A nap krónikájához tartozik a lány kosarasok menetelése is. Véget ért a csoportkör kosárlabdában: lányaink a második helyen végeztek, és Egyiptommal mérkőznek meg a nyolcaddöntőben, míg nyolcadikként záró fiaink az oroszok ellen próbálják meg beverekedni magukat a nyolc közé.

A kerékpárosok vegyesváltó versenyében a magyarok a 16. helyen végeztek.

(MOB, fotó: MOB/Szalmás Péter)