Honnan jött az öltet, hogy idén indulsz a 30. SPAR Budapest Maratonon?

Egy kedves barátom, Dorogi Péter - az Intim Torna Illegál énekese - hívott, hogy fussunk együtt a maratonon, illetve egy másik ismerősöm is szeretett volna csatlakozni, aztán a fiúk végül lemorzsolódtak és én maradtam egyedül, meg a kihívás. Az egyértelmű volt számomra, hogy ha már így alakult, akkor is a teljes maratoni távot szeretném teljesíteni, de ezen kívül a jótékonysági futás keretében a váltóból is kiveszem majd a részem, akárcsak tavaly.

Mióta része a futás az életednek?

Nem mostanában kezdtem el. Már gyerekkoromban is részt vettem versenyeken. A Kékes Csúcsfutásról igazán szép emlékeim vannak, mert nem könnyű terepen sikerült jó idővel célba érnem. Budapest Maratont pedig 2001-ben futottam először, ezen kívül hétszer indultam a Bécs-Pozsony-Budapest versenyen is.

Mit szeretsz a futásban?

Nem szeretem, de nagyon hasznosnak tartom és tény, hogy hamarabb megyek el futni, mint úszni. Emellett pedig nálunk az edzésnél is nélkülözhetetlen, mert lábstabilizáló szerepe van. Bár a 42 km teljesítése nem előírás - fogja is miatta a fejét az edzőm - de én mindenképpen meg akarom csinálni, elsősorban azért, hogy saját magamat erősítsem testileg és szellemileg is, erre pedig a maraton kiváló alkalom.

Milyen a formád?

A „főpróba” szombaton a mórahalmi félmaratonon volt, ahol a futás közbeni étkezéssel is kísérletezgettem. Ahhoz képest, hogy nagyon meleg volt, a kitűzött 1:45-ös időről csak 2 perccel csúsztam le, így 1:47 alatt teljesítettem a 21 km-t. Körülbelül a táv feléig kényelmesen futottam, utána sajnos a cipő törte a lábam, és egy hólyag keletkezett rajta, attól kezdve azért nem volt már olyan egyszerű ezzel a kisebb harci sérülésemmel célba érni, de sikerült. Most már csak kisebb távokat szeretnék futni és próbálom tartalékolni az erőmet.

Milyen időeredményt vársz magadtól a vasárnapi maratonon?

Az edzőim aggódnak, hogy túlterhelem magam ezzel a héten belül kitűzött 21+42 km-rel. Ezért, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon, változtattam az időtervemen. Így valószínű, hogy nem az eredetileg tervezett 4 órán belül, hanem kb. 4:20 alatt fogom teljesíteni a távot, ha minden jól alakul. Korábban a 36. km környékén éreztem azt, hogy az „aszfalt megevett” és végem van, de a frissítőpont, némi ennivaló és az elszántságom segített, hogy tovább tudjak lendülni a holtpontomon és célba érjek, most is ez a terv.

(BSI)