A kajak-kenu az egyik legsikeresebb olimpiai sportágunk, melyben se szeri, se száma a példaképeknek. Kolonics György, vagy Wichmann Tamás megkerülhetetlen figurái a kenu szakágnak, talán nem véletlen, hogy utóbbi volt a hetvenedik születésnapját ünneplő Buday Tamásnak is a legnagyobb ikonja, holott kettőjük között alig több mint négy év volt csak a korkülönbség.
Buday Tamás 1952. július 5-én született Budapesten. Bátyja, László egészségügyi okok miatt kezdett kenuzni, ő vitte le öccsét 1964-ben a Honvédba, melynek egészen pályafutása végéig maradt sportolója. Utánpótláskorában nem kifejezetten volt az, aki nyakra-főre hozza az érmeket, első említésre méltó sikerét saját bevallása szerint tizennyolc évesen érte el, amikor a felnőtt bajnokságon C-1 10 000 méteren második lett. A felnőtt válogatott keretnek is ekkortól kezdve lett tagja.
Moszkva, 1980. július 28. Buday Tamás, Frey Oszkár, Vaskuti István (b-j) kenusok és Szántó Csaba edzõ edzésre mennek a XXII. nyári olimpián az olimpiai faluban.
Sikereit legtöbbször párosban érte el, kezdetben Haraszti Gáborral, majd Frey Oszkárral, akivel a montreali olimpián C-2 500 és 1000 méteren is bronzérmet szerzett. A következő olimpiász alatt egyik távon továbbra is Frey-jel, míg 10 000 méteren Vaskuti Istvánnal lapátolt tovább. Bár a moszkvai ötkarikás játékokon érmet nem sikerült szereznie, hiszen C-2 1000 méteren a 8. helyen végeztek Frey Oszkárral, az aktív versenyzést nem hagyta abba. Egy évvel később Vaskutival párban világbajnok lett, egyéniben pedig ezüstérmet szerzett. 1983-ben ismét világbajnok lett C-2 10 000 méteren. az élsporttól 1986-ban búcsúzott el egy OB elsőséggel.
Montreal, 1976. július 31. A montreali olimpiai játékokon, a kenu kettes 500 méteres döntõjének eredményhirdetésén a bronzérmes magyar Buday Tamás-Frey Oszkár páros átvészi az érmeit.
Ahogy fentebb említettük, ebben a sportágban nincs könnyű dolga annak, aki példaképet választ magának, hiszen annyi az ikonikus alak. Buday Tamásnak abban a szerencsében volt része, hogy közelről figyelhette a legendás Wichmann Tamást, akiről így emlékezett meg: „Honvédos serdülőkent is tudtam, milyen üstökös vagy a sportágban, de mikor először megláttalak közelről az úszóház stégjén beszélgetni, lenyűgözött a látványod. Herkulesi termeted, széles mellkasod, kidolgozott izomzatod erőt, akaratot, győzni vágyást sugárzott. Ismerős volt a kezdők látványa, amint az úszóházat kikerülik. Billegve, lapátjukkal letámasztva vagy zászlózva küzdenek az előrébb jutásért az ár ellen, hogy túljussanak ezen az akadályon. Aztán megláttalak titeket C2-ben evezve Apóval – Petrikovics Gyulával. Harmonikus, ritmikus mozgással lapátoltatok teljes összhangban. Sebesen és billenésmentesen siklott a hajótok. A lendület, az erő és az összpontosítás élménye volt számomra a látvány. Tátva maradt a szám: lám, így is lehet! (…) 16 évesen – akkor még többnyire edző nélkül tréningeztünk – evezek lefelé a Hajógyári Duna-ágban. Behunyom a szemem. Azt képzelem, én vagyok Wichmann Tamás, a példakép. Megpróbálom utánozni a térdelésedet, a mozdulataidat, és a trükk hatni kezd: szinte erőfeszítés nélkül siklik a kenum, élvezem az élményt.”
Az évek alatt gyűjtött tapasztalatait külföldön kamatoztatta. Családjával 1987-ben Kanadába költözött, ahol 25 évig volt vezetőedzője a juharleveleseknek. Három fia közül Attila és Tamás párosban háromszor is világbajnoki ezüstérmesek lettek, 2006-ban a szegedi vb-n a Kolonics-Kozmann páros mögött.
Szeged, 2006. augusztus 19. A második helyezett kanadai Buday Attila és ifjabb Buday Tamás, a szám nyertese Kozmann György és Kolonics György, valamint a harmadik helyezett ukrán Makszim Prokopenko és Szerhij Bezuglij a dobogón a kenu 2-es 1000 méteres számának döntõje után a szegedi Maty-éri Széchenyi István evezõs, kajak-kenu pályán a 35. Síkvízi Kajak-Kenu Világbajnokságon.
Az Isten éltesse még sokáig Buday Tamást!