A női vízilabda-válogatott az Európa-bajnokság csoportkörének utolsó találkozóján a második helyért mérkőzött az oroszokkal Belgrádban. A találkozó nagy részében biztosan vezetett a magyar együttes.

El lehet engedni a vészharang kötelét. „Na de ez tragikus!” – érkezik a riposzt, egyúttal kristálytisztán rávilágítva arra, milyen érzelmekkel, mekkora hőfokon éljük meg a sikerek mellett a kudarcokat is. Mert azt természetesen senki sem vitatja, vitathatja: válogatottjaink szempontjából a 2015-ös esztendőt nehéz volna nem kudarcként értékelni. Férficsapatunk két hatodik helye (világbajnokság, világliga) és a nők dicstelen világligabúcsúja a kazanyi kilencedik pozícióval felettébb drámai. Nem ehhez szoktunk. Amler Zoltán, Sport 2015 évkönyvben megjelent gondolatai következnek...

A magyar női vízilabdaválogatott 2004, 2008 és 2012 után ismét szeretné kiharcolni az olimpiai részvétel jogát. Eddig kétszer a negyedik és egyszer a hatodik helyen végeztek a lányok. Az olimpia felé vezető út igen nehéz, hiszen a kvótát az Eb-n és az olimpiai világkvalifikációs tornán lehet begyűjteni.