A magyar expedíció elérkezett a járható út végére

A magyar expedíció elérkezett a járható út végére

2013. 04. 05.
Megosztás

A 2013-as magyar Kancsendzönga-expedíció tagjai (Erőss Zsolt, Kollár Lajos, Kiss Péter és Jaroslav Dutka) elindult az 5300 méteres alaptáborba.

Az expedíció vezetője írásos beszámolót küldött az első, szintén eseménydús napokról.

Kollár Lajos beszámolói.

A repülőről, március 31.

A Himalája térségeiben a legjobb helyijáratú kisrepülőgéppel utazni. Az autós közlekedés lassú, forgalmas, poros, szemetes. Március 31-én reggel szálltunk fel Katmanduból a Jeti légitársaság harminc fős gépével. A magassággal tisztább légrétegeket értünk el, és gyönyőrü rálátásunk nyílt az óriás hegycsúcsokra. A Csomolungmát a legkönnyebb beazonosítani a róla húzódó felhőzászlóról, amelyet az erős szél okoz. A Kancsendzönga csoportja is tisztán látható, a felvételeinken az útvonalat is beazonosítjuk, amelyen jó lenne feljutni.

Dardzsiling, április 1. Körösi Csoma Sándor úton volt Lhásza felé, amikor 1842 tavaszán itt érte a halál. Akkor még a Himalájai térképezés, felderítés, hegymászás gyerekcipőben járt. Jobb lenne ma is azt látni, amit ő akkoriban: kevesebb ember, a szennyezés fogalma nélkül. Dardzsilingbe való utazásunk elég lassú, zötykölődős volt egy szűkös autóban. Az alföldről elég meredeken kapaszkodtunk fel a szerpentineken, ahol a teaültetvények váltakoznak a dzsungellel.

Az út mindenhol szűkös, nehezen férnek el egymás mellett a járművek. Dardzsiling meredek hegyoldalakon terül el, lepusztult, túlzsúfolt épületek és koszos, szűk utcák halmazaként. A híres teatermelő vidék jelentős történelmi és turisztikai szempontból. Ez a hely szép lehetne, kétezer méterrel a tengerszint felett, dzsungellel körbevett, jó klímájú vidék, ahonnan még a párás tavaszi időszakban is reggelente rálátni a Kancsendzönga csúcsaira. Az angol gyarmati idők kedvelt üdülőhelye volt, a felderítő hegymászó expedíciók indulási helye. Itt bérelték fel annak idején a teherhordókat, amelyek közül a serpák magashegyi szakmunkássá váltak.

Ma az indiaiak kedvelt turistacélpontja olyan hegymászó intézettel, ahol nagy nimbusza van a hegymászás küzdelemein át a nemzeti érzelmekre hatni. A vidék nagyhatalmai katonásan fogják fel a teljesítményeket. Indiában, akárcsak Kínában a katonaságnak van pénze és lehetősége hegymászó-expedíciókat indítani. Ám olyan teljesítményekre büszkék, amelyek manapság az átlagos kereskedelmi expedíciózás szintjének felelnek meg, és annyira távol állnak a világ élvonalától, mint az ötvenes évek maratoni eredményei a maitól. Ma már nem kell katonásan szervezni, irányítani egy expedíciót, hiszen minden megfizethető szolgáltatássá vált. A normálutak serpákkal és oxigénnel könnyített próbálgatása akkora lemaradást jelent, mint a parittya a drónhoz képest. Ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem, miután tiszteletünket tettük Körösi Csoma Sándor sírjánál, és ellátogattunk a helyi állatkerbe, amelyen keresztül be lehetett jutni a „Himalayan Climbing Institut” -ba is, amelyet 1954-ben hoztak létre, a Csomolungma első megmászása után.
Itt kissé háttérbe szorultak az angolok, köztük Hillary. Visszont nagy jelentőséggel van kezelve Tenzing, akinek itt vannak kiállítva hegymászó felszerelései és kitüntetései. Az állatkert nem is annyira rossz, közepes körülmények között néhány jelegzetes himalájai fajt lehet látni, mint a hópárduc, vörös panda, fekete medve, farkas, tigris.

A túránk elején, április 3.

Elérkeztünk a járható út végére. Talán a helyiek csak tudják mi a falujuk neve, de nem tudunk odáig jutni a kommunikációban, hogy kideritsük. Talán Khanidingbe, de nem biztos, majd csak kiderítjük, beazonositjuk a térképen. Mivel korra reggel indultunk, már kilenc körül ide érkeztünk és a teherhórdókra várunk. Jó esetben jönnek és délután egy kicsit gyalogolunk. Mivel a teherhordókkal egyre nehezebb a helyzet, felszereléseink nagy részét Katmanduból felküldjük az alaptáborba helikopterrel. Bizonytalan, hogy hány napig megyünk fel, és hogy hol lesznek a megállóink. Falusi ellátásunk lesz, mert sátrat sem hozunk. Szállásunk és élelmezésünk olyan lesz, mint a helyieknek. Remélem túlélhető akklimatizáció lesz az alaptábor elérése.

(Forrás: Expedíció)