Balczó András

Születési idő: 1938.08.16.
Sportág: öttusa
Tagság kezdete: 2004

Balczó Andrással nem könnyű kapcsolatba lépni. Különösen nem azóta, hogy a nyolcvanas évek közepén gyanútlanul elvállalt egy tévéfelvételt, amelyet azután drasztikusan megkurtítottak, mielőtt adásba került. Attól kezdve csak egyenesben vállal rádiós vagy tévés megszólalást. Az írásos változat még nehezebb. Természetesen előfeltétel volt, hogy az elkészült anyagot jóváhagyja.

Megérkezve a jelentős részben két kezével épített budakeszi családiházba, mindjárt egy kis technikai gond adódott. A ház őrzője és családtagja, egy magyar vizsla és labrador keveréke, Csoki ugyanis keményen ellenezte az udvarra történő belépést. Csak akkor törődött bele, amikor egy karéj száraz kenyeret kapott, amolyan belépődíjként. Ezután elfoglalhattuk helyünket a házigazdával a kellemesen hűvös pihenőhelyen.

A háromszoros olimpiai- és tízszeres világbajnok Balczó András egykori öttusázóval a sportról talán a legnehezebb beszélgetni. Ezért inkább egy, számára – tizenkét gyermekes családapáról van szó! – közel álló témával kezdtünk.

Van tanácsa a párválasztás előtt álló fiatalok számára?

– Természetesen van. Nagyon fontosnak tartom, hogy a feleknek legyen közös hitük és ennek az egybekelés előtt ki kell derülnie. A szerelem ugyanis olyan, mint nagy vizeknek sodra, ott már nincs különösebb elméleteknek helye. Az pedig tévedés, ha bárki azt gondolja a másikról, majd, ha egybekelünk, megtérítem. Ez hiú ábránd. Sokkal könnyebb egy olyan házaspárnak terjeszteni az örömhírt, akik azonos, vagy nagyon hasonló viszonyban vannak az Istennel.

Miért fontos az Istennel való kapcsolat a fiatal házasok esetében?

– Azért, mert kórságunk lepusztult szellemi állapota csak akkor fog megjavulni, ha az emberek egyenként belátják, hogy Isten nélkül nem megy. Ha jön egy 180 fokos fordulat, és ez a jelenlegi hívő-hitetlen arány megfordul, akkor történhetne valami Magyarországon. Ugyanis ez idő tájt az emberek kilencvenvalahány százaléka nem törődik azzal, hogy teremtmény vagy nem teremtmény, hogy Isten létezik, vagy nem létezik. Ezért az egész ország Isten nélküli vergődésben szenved – tanácstalanok vagyunk. Akik elemzik az eseményeket, a háttérbeli erőkről soha nem tesznek említést. Pedig a legfontosabb megjelölendő erő a Sátán. Szépen lassan megzavarták az emberek agyát annyira, hogy már nem vállalják a felismert igazság kimondását. Jézus mondja: „nálam nélkül semmit nem cselekedhettek”. A rossz egyébként nem Kelet felől jön, mint annak idején a kommunizmusban, hanem Nyugatról. A nagytőke, a világ összes pénze egy kézben van, ők uralják a fizikai világot. Az embereket pedig megvették bagóért. A javulásnak egyetlen lehetősége lenne szerintem: kimondani azt, amit látunk. Ha az emberekben félelem van a felismert igazság kimondásával kapcsolatban, akkor maradunk ott, ahol vagyunk. Sok mindent kockára kell tennünk azért, hogy a hűségünk megmaradjon.

– Mindenkinek van egy olyan menekülési útvonala, amelyen a hűség megmarad. Jézusnak egyetlen menekülési útja volt, a Golgota. Az ébredés nem érződik az országban. Ha Istentől való a gondolat, megmarad, ha nem, magától elmúlik. Gamaliel azt mondta, amikor a Jézust követőkről volt szó, hogy nem kell a keresztényektől félni, mert ha a kereszténység Istentől van, akkor a pokol kapui sem vesznek erőt rajta. Ellenkező esetben magától el fog múlni. Isten útjai kifürkészhetetlenek.

Nagyságrendileg kétezerötszáz meghívásnak tett eleget az évtizedek során…

– Átlagosan alkalmanként 40-50 embernek mondtam el a személyes, hitbéli tapasztalataimat. Elmondtam, hogy az alázatosság megelőzi a dicsőséget és ezt a témát járom körül. Miután már visszavonultam, így csak múlt időben tehetem fel a kérdést: volt-e haszna ezeknek a beszélgetéseknek? Konkrétan nem tudom, de a Bibliában az is le van írva, hogy „más vet és más arat”. Az a lényeg, hogy ha majd életem végén amaz Igaz Bíró előtt megjelenek, ne mondhassa, hogy nem éltem a lehetőséggel.

Egy-egy megnyilvánulása nagy viharokat is kavart. Ilyen volt a 2004-es, a Petőfi rádióban elhangzott interjú is.

– Ott többek között arról is szó volt, hogy első helyen a gyávák kerülnek a pokolba. Három héttel a kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtt azt is elmondtam, hogy az emberek becsapottak és hogy mekkora égés lesz a szavazás végeredménye. Isten írott igéi mellett vannak Istennek íratlan igéi is, amelyeket nagyon sokan azért kapnak meg, hogy ők mondják ki. Ebben a bizonyos rádiós beszélgetésben elmondtam egy nagyon szép, protestáns ének szövegét is, amely arról szól, hogy az Isten úgy akar elfogadni bennünket, ahogy vagyunk. (Amint vagyok…) Egy 81 éves hallgató, ezt hallva, végrendeletében rám hagyta a XII. kerületben lévő gyönyörű lakását. Három lányunk akkor ment férjhez, lakásgondjaikon így tudtunk segíteni. Hát ilyenkor ne arra gondoljak, hogy az Isten intézkedett?

Fentebb arról is szó esett, hogy a baj mostanában nem Keletről jön?

– Pontosan az ellenkező irányból. Az Istentől való elrugaszkodás egyre látványosabb jeleivel találkozhatunk. Korábban jártam Bázelben, ahol több templomot is mutattak nekem, amelyeket eladtak. Az egyikben például a leszbikusok kávézóját rendezték be. Az ilyen és hasonló dolgok leginkább Nyugatról zúdulnak ránk.

Életünkben szinte minden, érdemi történés visszavezethető a gyermekkorba.

– Vannak emberek, akik kora ifjúságukban megtudják, mi lesz a hivatásuk. A Kassán született Márai Sándor írta valahol, hogy bement a helyi újság szerkesztőségébe. Találkozott a főszerkesztővel, aki megkérte: írjon egy cikket a holnapi újságba. „Bementem a másik szobába, rágtam a ceruzám végét, megírtam tanulmányomat Kassa közigazgatásáról, ami másnap meg is jelent, vezércikk gyanánt. Ekkor 14 esztendős voltam” – írta. A főszerkesztő nyilván tudta, hogy ez a 14 éves fiatalember olyat tud írni, ami másnap vezércikk lehet a lapjában. „Másként léteznem, mint a kifejezés emberének, soha nem vetődött fel bennem” – írta többek között Márai.

– Az én esetem pedig az volt, hogy 15 éves koromra kicsit úszkáltam, ami hetente egy úszóedzés lehetőséget jelentett Debrecenben. Majd a lovak nagy barátja, nyíregyházi barátom, Hecker Valter révén nekem is közöm lett a lovakhoz. Egy osztály futóversenyén második lettem, ettől kezdve jártam a Nyíregyházi Lokomotív pályájára, ahol 800 és 1500 méteres távokra készültem és versenyeztem is. Tehát volt három sportág, amelyeket egymástól függetlenül gyakorolgattam. Tizenöt éves koromban hallottam a rádióban, hogy Chilében egy magyar öttusázó, akit Benedek Gábornak hívnak, világbajnokságot nyert. Arra gondoltam, hogy ha egy magyar öttusázó világbajnok lehet, én miért ne lehetnék az? Attól kezdve másként léteznem, mint öttusázónak, soha nem vetődött fel bennem. Mintha nem is én választottam volna pályát és tudom, hogy nem az én kizárólagos vágyódásom volt ez.

– Visszanézve az életemre, úgy érzem, mintha az Isten azt mondta volna: „Teleaggattam a nyakadat aranyérmekkel, te tudod, hogy ezek nem érnek semmit. De küldelek azokhoz, akik azt hiszik, hogy ez érték, és elmondod nekik, hogy ki vagyok én és mit tettem veled.” Én ezt az Isten által megkomponált útnak tartom a mai napig, és dicsérem az Istent, hogy minden szükségessel ellátott ahhoz, hogy sokszor nyerhessek. Az úgynevezett szerencsék és pechek szigorú sorba vannak állítva. A véletlenekben nem hiszek. Váratlan dolgok vannak, véletlenek nincsenek. Ezért gondolom azt, hogy az a helyes tevékenység, ha az ember valahol valakinek a jogos és égető szükségét látja az embernek és módja van azon enyhíteni vagy megszüntetni, akkor azt kell tennie. Ma Magyarország vergődik az Isten-nélküliség csapdájában. Erre megoldás Jézus kiiktatásával nincsen. Az Isten nélküli lét olyan, mint a lakodalom gyászzenével. Ezért én az Istennek hálával tartozom, hogy lehetőséget teremtett számomra arra, hogy évtizedeken keresztül elmehettem és tőlem telhető módon elmondhattam: hol találtam meg azt az állapotot, amely után mindannyian vágyódunk. Nem tudjuk, hogy az milyen, csak akkor, ha belekerülünk, és soha nem akkor kerülünk bele, amikor, és ahogyan elképzeltük.

– A vágyva vágyott állapot megtapasztalásának van egy elengedhetetlen feltétele. Ez a belátás: csalódtam magamban, kevesebb vagyok, mint gondoltam. Valahogy így alakulnak a dolgok, amikor az emberre az alázat rászakad. S amint az alázat megjelenik, akkor a büszkeség, ami szigetelőanyag, eltűnik az Isten és ember közül. És az Isten meg tudja érinteni az embert. Ez az érintés azt jelenti, hogy megérkezett. Tudja, hogy ezt az állapotot kereste egész életében. Nem a siker adja meg, ezt, hanem valami, amit az ember a lényegéből felad: a büszkeséget és a gőgöt, meg azt a felfogást, hogy nekem jár ez és ez a siker. És amikor megtörténik a vágyva vágyott célról való lemondás, a lemondás pillanata az, amikor a menny és a föld találkozik. Az ember belekerül egy olyan állapotba, amiről érzi, hogy ezt kereste. Ez az, megvan! Erről a pillanatról lehet azt mondani, hogy a lélek násza. Találkozás az Istennel. Ez a belátás az alkalmasság állapotába emeli az embert.

– Mi az, hogy belátás? Belátom, hogy kevesebb vagyok. Nem vagyok jó. Nem vagyok jogosult, nem az én jogos jussom egy aranyérem például az olimpián. Nem vidám belátás ez, de ettől kezdve az Isten átveszi az irányítást. Olyan, mint amikor egy révkalauz a Panama-csatorna bejáratánál átveszi a hajó irányítását, a kapitány pedig elmehet kávézni vagy szundikálhat egy jót. Na, én így vagyok, úgy látom, hogy valami felelősséget átvett rólam a Teremtő és megadja azt, hogy mehetek és örömhírt mondhatok az embereknek: „Ne add fel a reményt, hisz van megoldás.” Nem a sikerre van az embernek szüksége, hanem erre az állapotra, amire Jézus azt mondja: „Elközelgetett a Mennyeknek Országa.” Erre az alkalmassági állapotra, minden ember eljuthat, és akkor, amit tud, azt hozza is a versenyben. De akkor már nem érdekli az embert például a vívásnál, hogy adja-e vagy kapja a találatot. A szeretetnek valami állapotszerű átélése lesz úrrá az emberen, ez valami öröm, valami addig elképzelhetetlen többlet-állapot. Egy gyönyörű ének szövege így hangzik: „Megtörve és üresen adom magam neki, hogy újjá ő teremtsen, az őt ő töltse ki. Minden gondom, keservem az Úrnak átadom, ő hordja minden terhem, eltörli bánatom. Eltörli bánatom.” Az ember ízelítőt kapott abból, amiben részünk lehet halálunk után, ha kötődünk ahhoz a Jézushoz, aki azt mondja: „nálam nélkül semmit sem cselekedhettek”.

Adódik a kérdés: miként valósult meg mindez az Ön életében?

– Érettségi után az öttusázás szándékával Csepelre mentem, ahol az előbb említett Benedek Gábor fivére, Benedek Ferenc írt egy levelet a szüleimnek, kérve, hogy a fiukat engedjék el. Szerez neki állást, a munkásszálláson lakhatást, engedjék fel Csepelre. Fel is mentem 1956. július 2-án. Dolgoztam a gyárban nyolc órát, előtte-utána pedig edzésen vettem részt. Hamar bekerültem a válogatottba. 1957-ben már kivittek volna a világbajnokságra, de lebetegedtem. Egy évvel később részt is vehettem a vébén, ahol hatodikként végeztem, 1959-ben, 21 éves koromban pedig második voltam a világbajnokságon. Rómában, 1960-ban olimpiai bajnokok lettünk csapatban, egyéniben negyedikként fejeztem be a versenyt. Így kerültem be az öttusázásba, amiről én otthon úgy gondoltam, ha egy világbajnokságot nyerek, akkor életem végéig olyan boldog leszek, hogy ezt soha senki nem fogja tőlem elvenni. 1969-ben már az egymást követő ötödik világbajnokságomat nyertem meg, eggyel többet, mint bárki más, és az a maradéktalan boldogság, amit egyetlen vb-aranyérem megnyerésétől reméltem, az ötödiknél sem volt meg bennem. Nem voltam ebben a vágyva vágyott állapotban. Akkor, ott a gúla tetején jöttem rá, hogy a sikerben nem nyerjük el a maradéktalan boldogságot. És akkor, abban a nagy szorgalomban valami elállítódott. Ha a teljes boldogságot nem kapom meg, akkor miért eddzek sokkal többet, mint a többiek?

Feltehetően az egyéni olimpiai győzelem elérése csak ott motoszkált az agyában?

– Szerettem volna még azt az aranyérmet hazahozni. Már 34 éves voltam, kijutottam Münchenbe is, ahol a vívásban megcsillant az aranyérem megszerzésének a lehetősége. Kezdett minden feszültté válni bennem, görcsösség vett erőt rajtam, nem tudtam találatot adni, miközben egyre attól féltem, hogy megszúrnak. Lényem legmélyén már feladtam az aranyérem megszerzésének lehetőségét, mert annyira rosszul ment, és nem láttam a kilábalás lehetőségét. És akkor megtörtént az a teljes belátás, kevesebb vagyok, ügyetlen vagyok, jobbnak gondoltam magamat. Ha valaki azért szeret engem, mert olimpiai bajnok vagyok, az a szeretet nem ér semmit. Engem kell szeretni, Bandit vagy Bandikát. Ez valahogy egy megszabadulást okozott. Hirtelen elkezdett menni minden, mint a karikacsapás. Ezt a fordulatot úgy fogom fel, hogy az Isten megszánt engem! Abba az állapotba hozott, amit kívánok minden küzdőnek, hogy ezt az állapotot nyerje el, mert megismeri az Isten közelségét.

Versenyzőként kik álltak Önhöz közel?

– Első helyen a már végleg elköltözött Földi Lászlót, egykori csepeli klubtársamat említeném. Utána a sajnálatosan korán elment Villányi Zsigát, aki 1971-ben második volt a világbajnokságon, én pedig mögötte harmadik. De ott volt Kaiser Laci, Németh Feri, Maracskó Tibor, Pajor Gábor, Erdősi Laci, Pálvölgyi Miklós, Bakó Pali, Kelemen Péter, Dobi Lajos, Hajnal Béla vívómesterem, és még jó néhányan. És természetesen volt egy másik oldal is. Annak idején az erdőgazdaságokban a dolgozók kaptak járandósági tűzifát. A sikeres emberek pedig járandósági irigyeket kapnak. De bármily hihetetlennek is tűnik, jó, hogy voltak. Egyrészt inkább engem irigyeljenek, mint én másokat. Meg aztán ők inspiráltak arra, hogy inkább szakadtra fussam magamat, de nehogy már megelőzzenek! Nagy szükségem volt rájuk. Kellettek, mint egy falat kenyér.

Emlékezetes az a nyílt levél, amelyben a 2000-ben volt olimpiát megelőzően üzent a magyar olimpiai csapat tagjainak. Ma mit kívánna a 2024-ben, Párizsban országunkat képviselő válogatottaknak?

– Ugyanazt, mint abban a bizonyos levélben. Íme:

A XXVII. Nyári Olimpiai Játékok magyar résztvevőihez

„Üzenet Sydneybe

– Mint sok embert, úgy engem is nagyon érdekel a sikeresség és sikertelenség kérdése, okai és következményei. Mennyi az, amit megtehetünk céljaink érdekében, mi az, ami nem a mi tenni-, aggódnivalónk az egészben? A nagy akarók mennyit köszönhetnek maguknak? Jut-e az érdemből másnak is, vagy senkinek semmi, minden az övék? Kizárt, hogy életünk eseményeinek nem csak okai vannak, hanem célja is? A pásztor a gyakran elcsatangoló kisbáránynak megcsavarja a lábát, hogy ne tudjon elkódorogni. Létezik valaki, aki megmentésünkre okoz károkat nekünk? Van rend a világban, vagy csak „akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ?” (József Attila)

– E téren szerzett szerény tapasztalataimat és javaslataimat azoknak írom le, akiknek a vágyak, remények sarkantyút nyomtak az oldalukba, ahogy velem is történt. Szeptember 15-én kezdődnek az Olimpiai Játékok Sydneyben. A résztvevő magyar versenyzőknek írom a következőket.

– Hőn óhajtott vágyak teljesülésétől nagyobb lehetőségeket és szabadságot remélünk. A cél elérése után hosszabb-rövidebb idő elteltével kezd valami derengeni arról, hogy a megnövekedett lehetőségeknek tartozéka van: a megnövekedett felelősség. Nem olyan ez, mint a rózsa és a tövise. Olyan inkább, mint a szerelem és a gyermekáldás. Jó és rossz döntések maradnak továbbra is, de már nagyobb hasznot hoznak, vagy nagyobb kárt tesznek, mint korábban. Tehát megfontoltabbnak kell lenni. Nagyobb a tét.

– A sikeres olimpiai szereplés távolról olyan, mint a túltöltött tejfölös köcsög. Ha birtokába jutottunk, kiderül, hogy a tejföl tetemes részét szétosztásra kaptuk, és minél többet osztunk, annál több jut nekünk is. Ez a „nagy tejfölszaporítás” csodája. Az Isten osztja az olimpián is a helyezéseket, jó tetszése szerint. Mindenki azt kapja, amit a lelke épülésére a legjobban tud, vagy tudna hasznosítani. A jó vagy rossz szereplés nem jutalom vagy büntetés, hanem feladat. Tőke, amivel gazdálkodni kell. A siker veszélyesebb, mert benne az önteltség felé lejt a belső pálya, amelynek a nagy ünneplés-zuhatag csúszós talaja is árt. Nehéz megállni, tárgyilagosnak, vagyis szerénynek maradni. Rossz sáfárja egy győzelemnek az, aki „megbüszkül” tőle. Úgy tesz az aranyéremmel, mint majom a borotvával: csak összeszabdalja magát. Az állva maradáshoz nagy segítség Teremtőnk mondata: „a dicsőséget senkivel meg nem osztom.” A sikertelenségben az alázat felé lejt a talaj, és önvizsgálatra szorít, de itt is el lehet esni: ha „mindenki hibás, csak én nem”. A természeténél fogva gőgös ember verve jó.

– Az Isten fizetőeszköze nem a siker, hanem az a lelkiállapot, amelyben már ő cselekszik a küzdőben, akit derűssé és elszánttá tesz. Ilyenkor szokták mondani, hogy „felülmúlta önmagát”. Ennek az állapotnak a feltétele az, hogy bátran megtegyünk mindent a cél érdekében, ami tőlünk telik, és ezután a dolgok mintha maguktól megoldódnának.

– A jövő titok. Megsejteni, reménykedni lehet, de befolyásolni csak a mindenkori jelenben tudjuk. Amint a súlylökő addig van hatással a lökés nagyságára, ameddig a súlygolyó és a keze között érintkezés van. Az embernek csak a múlt és a jövő közé szorult jelen idővel van érintkezése. Az élet szeretetének a helye és az ideje az Itt és a Most.

– Jó lelkiismerettel javaslom nektek, hogy ne fogadkozzatok, ne ígérkezzetek el a teljesítménynek, mert az elkötelez, és csak a veszítenivaló marad, ami félelemmel tölt el. Örömötökből vagy bánatotokból csak annyit mutassatok, amennyit úgyse tudtok visszatartani. Minden más színlelés, zsákutca, elhalasztott élet. Legyen vitéz a lelketek! Erre vagytok kötelezve, méltósággal viseljétek sorsotok.

– Sikerek után valószínűleg másban lesz részetek, mint amit elképzeltetek. Ha életetek nagy vitorlásversenyében az elvtelen megalkuvások evezőit nem használjátok, akkor a kormányos szerepét az a Jézus veszi át, aki tudja, hol vannak a zátonyok, Ő, aki életét adta a barátaiért, szabaddá tesz majd mindentől, ami nem ő maga. Nagy ünnepen vagy egyszerű hétköznapon ugyanazt mondanám, hogy nem úgy alakult az életem, ahogy elképzeltem, hanem máshogy – de sokkal jobban. Nem baj, ha vannak elképzeléseink a jövőnkről, csak ne váljunk rabjaivá.

– Az járjon az eszetekben, hogy a küzdelem végeztével bármi rosszat elmondhassatok magatokról, csak azt ne, hogy „gyáva voltam”, mert a félelem alkalmatlanná tesz arra is, amit egyébként tudtok. A félelem elvarázsol. Csak az elgyávultak szégyenkeznek ütközet után. Az emelt fő feltétele nem a nyerés, hanem az elszántság. „Légy bátor, álljunk helyt férfiasan népünkért és Istenünk városaiért! Az Úr azt tegye, ami jónak látszik szemében” (Krónikák könyve).

– Nagy felelősség sok ember füle hallatára megszólalni. Ha sor kerül rá, gondoljatok arra, hogy ha őszintén, nyitott szívvel beszéltek, jöhet belőletek fényes, ríkató mondat, amelytől sok millió magyarnak elszorul a torka, és még a pénzhitűvé züllöttek is megérzik, hogy összetartozunk.

Megfontolásra szeretettel:

Kelt Budakeszin, 2000. szeptember 6-án.”

Faragó Tamás dr.

Születési idő: 1952.08.05.
Sportág: vízilabda
Tagság kezdete: 2020

Faragó Tamás minden idők legjobb magyar sportolói között is kiemelkedő egyéniség. És nem elsősorban azért, mert kitüntetéseinek se szeri, se száma. Páratlanul eredményes pályafutása során olimpiai-, világ- és Európa-bajnok lett egy személyben, s már 23 éves korában, 1975-ben az Év magyar vízilabdázójának választották. 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át, két évvel később a mesteredző-címet érdemelte ki, újabb két év elteltével pedig világbajnoki győzelemre vezette a magyar női vízilabda-válogatottat.

És a sort még hosszan lehetne folytatni. A két legrangosabb szakmai elismerés azonban mindenképpen idei kívánkozik; mindkettő a 2020-as esztendő történéseihez kötődik. Előbb megválasztották a „Pólósok pólósa” büszke cím viselőjévé, majd ugyanezen évben a „Nemzet sportolóinak” mindössze tizenkét fős elitjébe is „beszavazták a tizenegyek.”

S ha már a Nemzet Sportolói szóba kerültek, indításként álljon itt egy idézet, amelyet 2020-ban adott Faragó a Magyar Nemzetnek. Akkor, amikor még nem volt tagja ennek a valóban szűkkörű, ám annál rangosabb társaságnak: „Azt gondolom, tévedésben vannak a szavazók. Én ugyanis már nagyon régen a nemzet sportolója vagyok, nincs szükségem arra, hogy a címre jelöljenek.”

Faragó Tamás számos, egyedi tulajdonsága mellett abban is különbözik a vízilabdázók jelentős többségétől, hogy ő nem úszóból lett vízilabdázó.

– Szemben a legtöbb pólóssal, én tényleg nem az úszósportból érkeztem – válaszolta. – Az alaptörténet az, hogy a Budapest VII. kerületi Kazinczy utcai általánosban volt két testnevelőm. Az egyik a ma már 90 fölött járó Faludi Misi, aki a kézilabdázás megszállottjaként a válogatott kapitánya is lett később, a másik a póló iránt elkötelezett Patyi György. Az általánosban még nagyokat lövő kézilabdás is lettem, később mégis a vízilabda mellett döntöttem, bár lehet, hogy a sportág választott engem. Ami a lényeg: megfogott a máshoz nem hasonlítható uszodai közeg, az a speciális hangulat, ami ott uralkodott. Vízilabdában bárki, aki ott megteszi az első lépéseket, az kivétel nélkül olimpiai bajnok akar lenni. Abban az időben az uszodában lenni egy kultúrához való tartozást is jelentett. A kilenc olimpiai bajnoki győzelem, a sportág korábbi fantasztikus egyéniségei, ezek mind vonzerőt képviseltek. Ez egy kulturális közeg is volt, ott mindenki művelt ember, mindenki egyetemista akart lenni. Mindenki a „tetejét” akarta megcélozni, mindenki szégyellte volna, ha őt a buta minősítéssel illetnék.

Nehéz dolga volt az első időkben?

– Nem mondhatnám, hiszen alig 13 évesen kezdtem és két évvel később már a BVSC felnőtt együttesében játszhattam, 16 évesen pedig behívtak a válogatott keretbe. Tehetségesnek tartottak, én pedig ezt komolyan vettem és a világ legjobbja akartam lenni. Márpedig aki Magyarországon a legjobb, az már majdnem a világ legjobbja is egyben. Bár sok-sok címem és kitüntetésem van, azért számomra a szurkolók elismerése jelenti a legtöbbet, meg a játékostársak emlékezése, akár évtizedekkel később is.

Az említett magasságok „megmászása” önerőből azért nem szokott sikerülni.

– Természetesen ez igaz. Akkor is voltak kiváló edzők, akik segítették a tehetségeket. Ott volt a felnőtteknél nekem először játékalkalmat adó Kemény Fecsó, azután a Rusorán Peti, a Rajki Béla bácsi, aki büszke volt arra, ha valakit felfedezett és – mint engem is – először betett a válogatottba. Majd később a Gyarmati Dezső és még mások is. Mindenkitől kaptam valami pluszt, amit önmagam igyekeztem maximálisan felhasználni. Ami a sportban és a civil életben egyaránt nagyon fontos: a fogékonyság és az igényesség. Két embert külön ki kell emelnem. A Rusorán Petit, akitől játékosként és edzőként is nagyon sokat tanulhattam, a másik a Gyarmati Dezső. Ő felemelt magához, amikor azt mondta: a Faragó legalább olyan jó játékos, mint én.

A kérdés önmagát kínálja: Sikerült a talentumait maradéktalanul kiaknáznia?

– Mondhatom, nagy szerencsém, hogy a vízilabdát választottam, vagy ő engem. Amit kaphattam ettől a sportágtól, azt meg is kaptam, ami bizonyára jó döntéseim sorozatának is köszönhető, amiket az eredményeim is igazoltak.

Vajon Faragó Tamás mennyiben tudta az élményeket, a szerzett tapasztalatokat továbbadni a következő generációk felé?

– Bár azokat a kategóriákat, hogy csapat, vagy csapatszellem, el tudtam fogadni, de úgy gondolkodtam, a legtöbbet akkor teszem a csapatért, ha én magam nagyon jól játszom. Edzői időszakomban pedig nagy ajándéknak tartottam, amikor például a Varga testvérek vagy Manhercz Krisztián egyszer csak megjelent és foglalkozhattam velük. Miként az oroszlánnak, ha csak a körmét látod, máris pontosan tudod, hogy milyen példánnyal állsz szemben, így van ez a tehetségekkel is. Számomra egy óriási áldás volt, ha az ilyen „Isten adta” tehetséggel összefuthattam, ha felismerhettem benne a kivételes talentumokat.

Pályafutása során bizonyára voltak olyan játékostársai, akikkel különösen jól megértették egymást?

– Itt hosszas felsorolásra lenne szükség azután, hogy Csapó Gábort külön is megemlítem. Én ugyanis a Vasasban és a válogatottban is igyekeztem mindenkit árgus szemekkel figyelni azért, hogy az illetőtől mit tudnék átvenni, elsajátítani? Én voltam akkora játékos, hogy bárkit megdicsérhetek és ezt igazán csak nagyon kevesek engedhetik meg maguknak. Rám a tehetség tisztelete és szeretete jellemző, másrészt pedig az alkotást is jó szívvel elfogadom és meg is dicsérem.

Ilyen, tanulságokban gazdag időszaknak számítja azt a periódust is, amikor a női válogatottal foglalkozhatott?

– Egyértelműen. Először azért, mert azokban az években többször is járhattam Amerikában és Kanadában, ahol nyári táborokat tarthattam és ott észrevettem, milyen népszerű odaát a vízilabda. Miként az is szembeötlő volt, hogy a nők milyen esztétikusan mozognak a vízben. Arra is rájöttem, hogy a női test több zsírszövetet tartalmaz, mint a férfiaké, ez által könnyebb fajsúlyúak is, ami a mozgásukat befolyásolja. Ráadásul akkor, 2001-ben hármas ikreim születtek és ezért fontosnak tartottam a részidős munkavállalást, hogy a családra is jusson elég időm. Kitaláltam, mi lenne, ha a női válogatottat irányíthatnám? Erre többen is megjegyezték: ez jó ötlet, hiszen te igazán csak a nőkhöz és a vízilabdához értesz…

És ez tényleg jó választás volt?

– Több okból is úgy érzem, igen. Elsősorban azért, mert én értékelem a nőkben azt, hogy racionálisak, szemben a szentimentális, romantikus férfiakkal. Ha rájönnek a lényegre, akkor azt meg is csinálják, nem okoskodnak. Mindig is mondtam, hogy a játékosok formálják az edzőt. Nekem pedig szerencsém volt azokkal a játékosokkal, mert értették a rációt, ráadásul jó játékosaim voltak. Nem voltam erőszakos, csak felajánlottam nekik a nyerés lehetőségét, aminek eléréshez megvolt a receptem, a tudományom. Szerencsére egymásra találtunk és elég sok mindent meg is nyertünk. Többek között 2005-ben a világbajnokságot.

Előzőleg nyertek Eb-t és világkupát is, világbajnoki ezüstérmet is szereztek, a 2004-es olimpia viszont nem sikerült.

– Ekkor megszakadt a köztem és a játékosok közötti korábbi felhőtlen kapcsolat, darabokra hullott az állomány, klikkek alakultak ki. Másrészt egy pszichológust „akasztottak” a nyakamba, aki fokozta a feszültséget. Talán a hitem abban is megnyilvánult, hogy siránkozás helyett megpróbáltam megfejteni a kapott üzenetet. Miután megtudtam a tényállást, ismét alakítottam egy csapatot, amellyel a hosszú távon sikerre vezető eszközt, a szeretetet alkalmaztam. Nem motiváltam és büntettem, hanem a szeretetre alapoztam. „Gyerekek, ha akartok nyerni, nyerhetünk” – mondtam nekik és ezt az olimpián nem fogadták el. A korábbi csapatom felét becseréltem ismeretlen fiatalokra, akikkel az új gárda végül 2005-ben megnyerte a világbajnokságot. Ekkor gondoltam azt, hogy a játszmát megnyertem, ezt a fejezetet most kell lezárni. El is köszöntem a női válogatottól. Elfutottam a vízberántás elől, mert szerintem akkor kellene az edzőt a játékosoknak „bemártaniuk”, ha nem nyer a csapat. Akkor egyértelmű lenne, ki a hunyó.

Ezután saját pólósuliját vezette, de már ezt a vonalat is feladta.

– Jelenleg szakmai vezető vagyok a Vasas utánpótlásnál, a felnőtteknél mentorként működöm, a szövetség megbízásából pedig a fiatal lányoknál szakmai vezető vagyok, a 9-13 év közöttieket felügyelem. Elnökségi tagként hallathatom a hangomat, ha vannak érdemi észrevételeim.

Mivel sok év óta visszavonult az edzőségtől, így objektív szemüvegen át figyelheti a magyar póló helyzetét.

– A magyar vízilabdázást továbbra is sikersportágnak tartom, és itt nem csak a kilenc olimpiai aranyéremre, a világ- és Európa-bajnoki sikerekre apellálok. Azokra a fiatal tehetségekre is gondolok, akik folyamatosan jönnek felfelé és akik révén ismételten jól szerepelünk mindkét nem valamennyi korosztályos világversenyén. Ezek a tények azt erősítik meg bennem, hogy amikor kimegy egy nagy generáció, nem kell siránkozni, hogy jaj, mi lesz, hiszen a következő korosztály legjobbjai legalább olyan tehetségesek lesznek, mint az elődeik. Ugyanúgy nyerni fognak, csak kellő türelemmel kell beléjük sulykolni, ami a magyar vízilabdázás lényege. Ez pedig a briliáns technikai tudás és az utánozhatatlan, követhetetlen taktikai repertoár. Aki azt gondolja, hogy fizikai alapokon kell megnyerni egy mérkőzést, akkor úgy gondolom, rossz úton járunk és vissza kell térni az alapokhoz.

Jónyer István

Születési idő: 1950.08.04.
Sportág: asztalitenisz
Tagság kezdete: 2021

Az asztalitenisz csak megkésve kapott helyet az olimpiai játékok programjában. Először 1988-ban, Szöulban léphettek asztalhoz a sportág legjobbjai, de addigra a magyar asztaliteniszsport már túljutott legsikeresebb évtizedein, s így az ötkarikás játékokon a 2024-es olimpiával bezárólag nem sikerült a legjobb magyaroknak érmet szerezniük.

Mivel Magyarország az olimpiacentrikus államok közé tartozik, így senkit nem lepett meg, hogy a Nemzet Sportolóinak első ízben, 2004-ben kinyilvánított tizenkét kiválósága között a paralimpikonokat képviselő, a siketek olimpiáján diadalmaskodott Weltnerné Ivánkai Márián és az aranylabdás Albert Flóriánon kívül csak olimpiai bajnokok kaptak helyet.

Az idő múlásával azért ezen a vonalon is bekövetkezett egyfajta „enyhülés”, aminek eredményeként előbb a tömegsport és a szabadidősport kivételesen eredményes szószólója, a tájfutó világbajnok Monspart Sarolta is bekerült a kiválasztottak körébe, őt pedig a négyszeres asztalitenisz világbajnok, Jónyer István is követte a tizenkettek társaságába.

Erről az érdekes alaphelyzetről Jónyer István így nyilatkozott: „Amikor az első tizenkét kiválasztott neve közismertté lett, még egyáltalán nem foglalkoztatott ez a kérdéskör. Nem tudtam és nem is érdekelt különösebben, hogy kik és milyen indoklással kerültek be ebbe a kiemelt társaságba. Sok évvel később adódott egy közvéleménykutatás a Nemzeti Sportban, amely arról kérdezte az olvasókat, hogy szerintük ki érdemelné meg a Nemzet Sportolói közé történő beválasztását? Amikor azt olvashattam, hogy az én nevem is előkelő helyet foglal el a mintegy tizenöt név között az olvasók szavazása alapján, akkor kezdtem barátkozni a gondolattal, hogy esetleg én is odaérhetek egyszer, hiszen hét világbajnoki döntőt játszottam és ezek során négyszer első is lettem. Nagy örömömre 2021-ben be is választottak a Monspart Sarolta halálával megüresedett helyre.”

– Ez az esemény jókívánságok sokaságát vonta magával.

– Tudtam, mikor és hány órakor lesz a döntés és ültem a székemen, várakozó állásponton. Amikor megcsörrent a telefon, szóltam a lányomnak, töltsön egy whiskey-t. Ez délelőtt történt és csak este hatkor tudtam meginni a kedvenc italomat, mert addig egyfolytában hívtak a gratulálók.

– A Jónyer által elért eredménysor valószínűsíti, hogy ha már a hetvenes években is szerepel az asztalitenisz az olimpiák műsorában, akkor Jónyer István többszörös olimpiai bajnok is lehetett volna. A kérdés eldönthetetlen, az viszont tény, hogy Jónyer egy kivételesen eredményes pályafutást mondhat a magáénak.

– Pedig elég későn kerültem pingpongasztal közelébe – emlékezett a kaucsuklabda varázslatában élő bajnok. – Korábbi általános iskolás éveimben ugyanis nagyon szerettem kosarazni és ráadásul elég jól is ment, így sokáig nem is gondoltam arra, hogy van más sportág is a kosárlabdán kívül. Miskolcon a harmincötös számú általános iskolába jártam, ahol egy fantasztikus testnevelőm, a kosaras válogatott, Letek László oltotta belém a játék szeretetét. A kosarazás mellett a szünetekben elkezdtünk „forgót” játszani, ahol rendszeresen én nyertem, ezért beneveztek egy iskolai versenyre. Ekkor 13 éves voltam. Édesapám asztalosként szerzett mahagónifát, amelyre mindkét oldalon egy-egy centiméteres hungarocell-borítást tettem, mert elég szegények voltunk, másra nem futotta. Ám ezzel a kezdetleges ütővel is nyerni tudtam.

– Az első győzelmet követte egy érdemi beszélgetés, vagy tizenöt gyerekkel.

– Dankovics József edző a Diósgyőri Gépgyár főmérnöke volt, aki még a kilencszeres világbajnok Sidó Ferencékkel játszott. Sétálgatott közöttünk, majd elejtette a kezében volt pingponglabdát, amit én az első koppanás után elkaptam. Erre mondta ő, hogy „öcsi, te még pingpongozó is lehetsz”.

– Ez 1963-ban történt, a 13 éves legényke pedig egy váratlan kéréssel állt elő.

– Miután az idősebbek kivétel nélkül jól elvertek, gondoltam egy merészet, és elkértem a sportkör legrosszabb állapotban lévő asztalát a nyári szünetre. Egy társammal egész nyáron reggel nyolctól este nyolcig gyakoroltunk, délben a cseresznyefán ebédeltünk és a nyár végére rengeteget fejlődtem: a DVTK-ban legalulról a rangsor élére ugrottam.

– Ahhoz, hogy végleg elkötelezze magát a pingpong mellett egy kosaras sérülésnek is közbe kellett jönnie.

– Ekkor édesanyám döntött, nem engedett többet a kosarasok edzésére. Az eredmények pedig jöttek, az első díjam egy kerámia volt, egy szalonnázó paraszt, amit mindmáig megőriztem. A megyei győzelmeket követően, 15 évesen már beválasztottak a serdülő-válogatottaknak szervezett tehetségkutatóra. Sidó Feri bácsi és Gyetvai Elemér jöttek el Hernádnémetibe, egy kastélyban rendezett versenyre, onnan hívtak meg Tatára.

– Ahol sok kiválóság készült az olimpiákra és a világbajnokságokra.

– Voltunk vagy húszan, Volper Laci bácsi irányításával sokat fejlődtünk, miközben közelről láthattam számos sportágból az akkori legnagyobbakat, Balczó Andrást és a többieket. Egy évvel később, 1966-ban az ifjúsági válogatottban szerepelhettem; harmadikok lettünk az Eb-n. Újabb egy év elteltével pedig már a felnőtt vb-re utazhattam.

– Ennek a kitüntető lehetőségnek azért volt némi előzménye is.

– Berczik Zoli felfigyelt rám, többször játszottunk Miskolcon egymással, s végül már nyerni is tudtam ellene. Ekkor – 1967-ben – ajánlotta fel, hogy induljunk egy párban az ob-n, amit meg is nyertünk. Sidó Ferenc kapitány pedig tartaléknak kivitt a svédországi vb-re.

– Nem sokkal később Berczik vette át Sidótól az irányítást, nála egészen másféle munka folyt.

– Akkoriban – 1965 és 1969 között – naponta vonatoztam Budapestre és vissza, hogy a válogatottakkal edzhessek. Berczik főnöksége idején alapvető változások következtek be, mert ő szakmailag egy kivételesen igényes valaki volt. Zolit édesapámnak tekintettem, ő olyan dolgokat tanított meg nekem, amit előzőleg senki más meg sem próbált. Döntő érdemei vannak az elért nagy sorozatomban: 1971-ben Klampár Tiborral lettünk párosban világbajnokok, az 1975-ben egyéniben szerzett világbajnoki győzelmem mellett Gergely Gáborral párosban is nyertünk, 1979-ben pedig Phenjanban a csapat – Gergely Gábor, Klampár Tibor, Jónyer István, Kreisz Tibor és Takács János – szerzett világbajnoki aranyérmet. Ebben a nagy sorozatban sokat jelentett a két, magamnak megválasztott példakép: Balczó András és Hargitay András személye. A választásomban komoly támpont volt számomra, hogy mindketten hívők és jómagam is az vagyok. Az is sokat jelentett, hogy átvettem Bercziktől a fizikai erősítés fontosságát. Naponta 30 kilométert kerekeztem és tíz kilométereket futottam – meg is látszott ez az állóképességemen.

– Ez a lendület hazai pályán 1984-ig tartott.

– Igen, akkor szerződhettem külföldre, egy év Olaszország után kilenc évig játszhattam Ausztriában. Közben szó esett arról, hogy Bercziktől átveszem a válogatottat, de ez a lehetőség végül kútba esett, pedig megegyezés esetén félbehagytam volna a profi életet. Később sem lettem edző, viszont háromszor is megválasztottak alelnöknek: Harcsár István (1990-1994), Tarr József (1997-2000) és Pákh Imre (2011-2013) elnökségének idején. Az utóbbi három évben egyidejűleg szövetségi kapitány is voltam. Az alelnökségről akkor mondtam le, amikor az elnökség ígérete ellenére nem az én jelöltemet tették meg női szövetségi kapitánynak.

– Lemondásával befejeződött a sportággal való hivatalos kapcsolata. A nagyközönség viszont folyamatosan érdeklődik Jónyer István iránt.

– Ennek nagyon örülök, ez valóban így van, mindmáig kapok meghívásokat közönségtalálkozókra, ahova rendszerint egy-egy olimpiai bajnokkal párban megyek el. A szövetség életét is igyekszem nyomon követni. Szerintem a legutóbbi elnökválasztás jól sikerült, Kovacsics Imre a sportág valódi érdekeit támogató, jó döntéseket hozott. Közben párhuzamosan figyelem más sportágak legjobbjainak szereplését is. Különösen közel állnak hozzám az öttusázók, mert ők hatalmas munkát végeznek. De az úszók, a vívók, a birkózók és a kajak-kenusok is szerezhetnek olimpiai aranyérmeket 2028-ban.

Kamuti Jenő dr.

Születési idő: 1937.09.17.
Sportág: vívás
Tagság kezdete: 2017

Dr. Kamuti Jenő: Édesanyámmal 97 éves koráig szoros érzelmi kapcsolatban álltam

Dr. Kamuti Jenőről, a Nemzet Sportolójának tizenkilencedikként megválasztott, valóban kiváló és sokoldalú sportemberről könnyű szuperlatívuszokban beszélni. Elvégre ő az élet legkülönbözőbb területein alkotott egyaránt nagyot, ami a mai rohamosan szakosodó világban egyre nehezebben véghezvihető cselekedet-sorozat.

Kamuti doktor például azt is elmondhatja önmagáról, hogy ő még meg sem született, máris eldöntött tény volt, hogy márpedig belőle vívó lesz. Édesanyja jósolta így, és ez a jóslat alig tíz évvel később meg is valósult. Erre az életét alapvetően meghatározó anyai tervre is emlékezett a Nemzet Sportolói közé Földi Imre sajnálatos halálát követően, az ő megüresedett helyére, ellenszavazat nélkül megválasztott Kamuti Jenő.

– Édesanyám – akinek életemet számos, befolyásoló ajánlása volt és akivel 97 éves koráig rendkívül szoros érzelmi kapcsolatban álltam – még születésem előtt azt szerette volna, ha a vívásnak komoly szerep jut az életemben. Tízéves koromig pedig az volt a vágya, hogy legyek református lelkész. Ezt az elképzelését később elejtve, onnan kezdve a későbbi években már azt támogatta, hogy inkább az orvosi pályát válasszam, ahol az embereknek nem csak a lelkével, hanem a testükkel is tudok foglalkozni, nekik jót tenni. Ez a vágya is beteljesedett, hiszen az 1956-ban letett érettségit követően az osztályunkból négyünket is felvettek az orvosi karra és tanulmányaink végeztével le is tehettük az orvosi esküt.

– 1956-tal kapcsolatban szeretném elmondani – folytatta Kamuti –, hogy édesapám 1956-ban a vasút vezérigazgató-helyettese volt és a forradalom alatt, október 23-án a vasút központi forradalmi bizottságának elnökévé választották. Édesapám pályafutása mindig példaértékű volt számomra, és az apa-fiú kapcsolat is ugyanolyan erős volt, mint édesanyámmal, más szinten. Mindmáig büszke vagyok édesapámra!

Amire ez a felvételi döntés megszületett, édesanyja másik reménye már régen megvalósult, hiszen tizennyolc éves korára komoly vívómúlttal rendelkezett.

– Még javában általános iskolás voltam, amikor 1950-ben megtettem az első lépéseket későbbi sikersportágamban, a vívásban. Bár párbajtőrben is pástra léptem, de az elsődleges fegyvernememnek a tőrvívás számított. Életem során édesanyám megmaradt fő tanácsadómnak, de mellette is mindig voltak jó embereim, akikre csak hallgatnom kellett. Egyik legfőbb tanácsadóm az öcsém, Kamuti László volt, akivel együtt 5-5 magyar bajnokságot nyertünk és évtizedeken keresztül számtalan jó eredményt értünk el a válogatott tőrcsapattal is. Ő is sokat segített a pályafutásom során felmerült kérdésekkel kapcsolatban adott javaslataival. Szintén ebbe a sorba tartozott Bay Béla bácsi is. Ő olykor igen nehéz feladatokat is sikerrel meg tudott oldani, el tudott velem fogadtatni. Ilyen kiemelt produkciója volt például az, amikor megmagyarázta nekem, miért nem visz ki az 1956-os olimpiára, Melbourne-be, ahova az eredményeim alapján már kijuthattam volna. Ugyancsak sokat köszönhetek a BVSC vívó szakosztálya korábbi motorjának, a feledhetetlen Nedeczky Laci bácsinak, aki például már akkoriban működtette a fiatalok számára komoly motivációt jelentő „Jó tanuló, jó sportoló” mozgalmat.

Élete döntő jelentőségű eseménye volt az orvosi egyetemre történt sikeres felvételije. Miért éppen a sebészetre szakosodott?

– A teljes képhez hozzátartozik, hogy első nekibuzdulásomban nőgyógyász szerettem volna lenni. Ám egy klubtársam, a szintén vívó és a MÁV Kórházban akkor már sebészorvosként praktizáló dr. Versényi Lajos győzött meg arról, hogy egy jó nőgyógyásznak bizonyos előfeltételként komoly sebészeti alapokkal is rendelkeznie kell. Ez a meggyőzés olyannyira jól sikerült, hogy rendszeresen az ő osztályára jártam gyakorlatokra, s menet közben annyira megszerettem a sebészetet, hogy végleg ott kötöttem ki.

Még egyetemi évei elején járt, miközben az 1957-ben világbajnokságot nyert tőrvívó magyar válogatott tagja lehetett.

– Hogy ilyen fiatalon világbajnok lehettem és ez a siker nem egy kicsúszott eredményként került be a sportág történelemkönyvébe, azt négy embernek köszönhetem. Gyuricza Józsefnek, aki ’55-ben világbajnok lett és Fülöp Mihálynak, aki Párizsban nyert egyéni világbajnokságot. Az első napoktól kezdve Nagy Árpád szakmai védnökségét élvezhettem. Ez a nagytudású mester a legalapvetőbb technikai dolgokat is nagy türelemmel és következetességgel oktatta, s vezetett mind beljebb a vívás rejtelmeibe. Tizenhat éves voltam, amikor Bay Béla bácsi először nézett meg, hol is tartok. A „mustra” végeztével azt mondta, maradjak még egy évig Nagy Árpád kezei alatt, és azután majd ismét megvizsgál. Akkor ez nekem nagyon rosszul esett, mert azt reméltem, hogy már felkerülök Béla bácsi csoportjába. Később azután beláttam, hogy a kiváló szemű szakember jól lát, hogy szükségem van még Nagy Árpád támogatására. Az egy év elteltével azután én is feljebb léphettem. Utána már egészen pályafutásom végeztéig csak Béla bácsi foglalkozott velem.

Érdemes meghallgatni Kamuti Jenő véleményét arról, szerinte mi kellett például ahhoz, hogy Bay Béla akkora szaktekintéllyé nője ki magát, amilyen lett.

– Egy igazán jó edzőnek számos, extra tulajdonsággal kell rendelkeznie. Ezek a jellemzők – érdekes módon – sok esetben az igazán jó orvosok erősségeihez is hasonlítanak. El kell tudniuk fogadtatni magukat úgy, hogy a tanítványaik elhiggyék: az, amit csinálnak, ők tudják a legjobban. Ki kell tudniuk érdemelni, hogy versenyzőik felnézzenek rájuk, hogy kellő tisztelet nyilvánuljon meg irányukban. És ami különösen fontos: minden sportolónak látnia kell azt, hogy edzőjük nem rutinból teszi a dolgát, hanem minden mozdulatát, elképzelését alapvetően a sportág iránti szenvedély vezérli. Ritkán beszéltem erről hosszú életem során, ám bevallom: nekem voltak sportvezetői ambícióim is, de a nap 24 órájába ezek már nem fértek bele.

Ez az egyedülálló tekintély – ami Bay Bélának a sajátja volt - is nyilván szerepet kapott abban a folyamatban, amelynek eredményeként a 20 éves Kamuti Jenő világbajnok lehetett.

– Természetesen akkor ez a siker elmondhatatlan örömmel töltött el. Mára azonban némi keserűség is előtör belőlem, ha arra gondolok, hogy magyar férfi tőrvívó sem egyéniben, sem csapatban azóta sem tudta ezt a sikert megismételni. Később engem is elkerültek az aranyérmek, hiszen nem kevesebb, mint öt olimpián mérethettem meg magamat és kétszer is kartávolságnyira voltam a végső sikertől, de mindkétszer be kellett érnem az ezüstéremmel. Ráadásul a világbajnokságokon is hasonlóan jártam, mivel ott egyéniben kétszer, csapatban pedig négyszer lettem második. Nem véletlenül neveztek sokan engem „ezüstembernek”. Itt szeretném elmondani azt is, a mai napig nem bánt, hogy nem lettem olimpiai bajnok. Én annak örültem és örülök ma is, hogy 20 éven át a világ élmezőnyéhez tartoztam.

Az 1957. évi párizsi világbajnokságon győztes magyar kvintett (Czvikovszky Ferenc, Fülöp Mihály, Gyuricza József, Kamuti Jenő, Tilli Endre) bravúrja tehát ismétlésre vár. Maga Kamuti Jenő is hiába próbálkozott egészen az 1976-ban volt visszavonulásáig, maradtak az ezüstérmek.

– Mire abbahagytam, már komoly rutinnal rendelkező sebész szakorvos lettem. Közel ötven éves orvosi pályám során rengeteget segített az a kettős karrier, amelyet sportolóként és orvosként párhuzamosan megfutottam. Orvosként folyamatosan küzdöttem az emberekért, amihez előfeltételként szükség volt a páciensek bizalmának megszerzésére, amire a vívósportban is nagy szükségem volt. Amikor osztályvezető, majd igazgató főorvos lettem, a pályáztatásoknál mindig előnyt élveztek azok, akik sportmúlttal rendelkeztek. A sportolók ugyanis fokozott koncentrációra, figyelemre, kitartásra képesek, amely tulajdonságok egy sebésznél különösen fontosak.

Köztudott, hogy a sebészetben is nagy jelentősége van az önképzésnek.

– Rendszeresen és módszeresen követtem a szakirodalmat. Nem csak az amerikai és a német sebészetet kellett nyomon követnem, hanem a francia iskolát is. A vívósportban is élen járt franciák segítettek nekem például elnyerni 1972-ben egy tizenkét hónapos franciaországi ösztöndíjat, amit a müncheni olimpia miatt végül lemondtam. 1973-ban viszont mint „túlkorosnak”, harminc felettinek nem adták meg a lehetőséget.

Végül mégis kijutott Franciaországba.

Miután 1976-ban, a montreali ötkarikás játékokat követően visszavonultam, francia vívó barátaim elintézték, hogy rám ne vonatkozzon a 30 éves korhatár. Ott ismerkedtem meg a Magyarországon még nem bevezetett endoszkópos műtétekkel. Itt szeretném hangsúlyozni, hogy feleségem, dr. Anda Lujza is – aki szintén vívó volt és szemész főorvos – orvosi pályafutásom során rengeteget segített tanácsaival. Egész sportpályafutásom alapján – francia előterjesztésre – 1978-ban nekem ítélték az UNESCO Fair Play-díját. Az ezt követő időszakban a Nemzetközi Fair Play Bizottságban folyamatosan kaptam megbízásos feladatokat. Legfőbb jelmondatunk az volt, hogy „Sport nincs Fair Play nélkül”. Mindmáig hiszem és vallom, hogy a sportbeli „fair” esetek jó példákat képviselnek a társadalom más rétegei felé is.

Kétezerben ugyan a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnökségi tagja volt, de nem is pályázott magasabb pozícióra.

– Többen beszéltek rá, hogy induljak az elnökségért folyó szavazáson, ahol végül ismételt voksolást követően engem hoztak ki győztesnek. Ezt az igen megtisztelő feladatot mindmáig igyekszem közmegelégedésre ellátni, pedig a közelmúltban egy 11 napig tartó, kómás állapotot is túléltem. Az ellenfél megbecsülésének, tiszteletének elkötelezett szószólója vagyok. Az ellenfelet legyőzni kell, a vereséget pedig méltó módon elviselni – ez a lényeg.

Kamuti Jenő nyolcvanöt felett is aktív életet él. Sikerekben gazdag pályafutásában mindig is nagy szerepet tulajdonított családjának, amelyben két gyermeke és öt unokája mellett már kis dédunokája is örömére szolgál.

Magyar Zoltán dr.

Születési idő: 1953.12.13.
Sportág: torna
Tagság kezdete: 2015

Magyar Zoltán Vígh László nélkül nem lett volna kétszeres olimpiai bajnok

A magyar tornasport nagy egyénisége dr. Magyar Zoltán. Tehetsége és edzője, dr. Vígh László jóvoltából kivételessé erősödött szorgalma révén nem elégedett meg azzal a bravúrral, hogy az 1976-os, montreali olimpián egyértelműen legerősebb gyakorlatával elnyerte a lólengés aranyérmét, hanem ezt a teljesítményt négy esztendővel később, Moszkvában sikerült megismételnie. A kétszeres olimpiai bajnok pályafutása befejezését követően évtizedekre eltűnt a sport világából: állatorvosi diplomát szerzett, majd magánrendelőjében két évtizeden keresztül praktizált is. Sokak örömére 2005-ben visszakanyarodott szeretett sportágához, ahol előbb alelnökként szolgált, majd 2011-től mindmáig a szövetség elnöki feladatait látja el.

Magyar Zoltán állítja: Az ő idejükben sokkal fokozottabb volt a gyerekekben a kiemelkedés vágya. Az, hogy az élet valamely területén jobb legyen, mint a többi. Neki többszörösen is szerencséje volt, hiszen éppen a tornászok válogatták ki a toborzón, ráadásul mindjárt Vígh Lászlóhoz került. Az első időkben még mindent szívesen tett, de amint nőtt a munka mennyisége, úgy hagyott alább a szorgalma. Tizenheten kezdtek, végül abból a csoportból csak Sivadó Jancsi és ő maradt meg hírmondónak. Ezután került hozzájuk Csoszor Jancsi és Borbély Józsi.

Amikor elkezdett edzésekre járni, tízéves volt. Ez a változás a szüleit is érintette. Édesapja nehéz sorsú ember volt. A II. világháború idején csontsoványra fogyott, mégis elvitték katonának, s csak 1950-ben került elő a hadifogságból. Miután a felesége nem győzte kivárni, így később megismerkedett második feleségével. Házasságukból egyetlen gyermekként született Zoli fiuk. Édesapja komoly elhelyezkedési gondok után végül utókalkulátorként tudott dolgozni. Érdekes módon édesanyja volt a sokkal keményebb ember kettejük közül. Ő volt a család motorja, ő nevelte rettentően szigorúan Zolit. Nem ritkán szíjjal való verést „rendelt”, amit úgy úszott meg, hogy apja Zoli helyett a konyhakövet verte, Zoli pedig ordított.

Az otthoni alapozás minden igényt kielégített…

Mivel Zoli bevallottan is rossz gyerek volt, így valószínűleg szüksége is volt ezekre a fenyítésekre. Érdekes módon édesanyja a keménysége mellett arra is ráérzett, hogy fiának extra tehetsége van a tornához és ezért abszolút partnere volt az edzőjének. Mindig Zoli mellett állt, minden versenyén ott volt, leggyakrabban egy nyitott újság mögül figyelt. Jó emberként életfogytáig mindenben segítette egyetlen gyermekét.

Anyuka szeretete, támogatása is kellett ahhoz, hogy Zoli az iskolai kötelezettségeket, az edzéseket és a versenyeket szinkronba tudja hozni. Legtöbbször az edzéseken megélt borzalmakról számolt be odahaza. Ezek a szörnyűségek pedig az évek során egyre fokozódtak. Vígh mester ugyanis a mennyiségi munka abszolút elkötelezettjeként már ifjúsági korúakkal a felnőtt válogatottak napi gyakorlat-adagjának a többszörösét végeztette el. Talán természetesnek mondható, hogy „sorstársával”, Sivadó Jancsival mindig azon járt az eszük, hol lehet valamit lecsípegetniük a valóban óriási adagokból. Egyébként még a mennyiségnél is nagyobb gondot jelentett a megkövetelt intenzitás, az edzéseken szó szerint patakokban szakadt róluk a víz.

A kérdés kínálta önmagát: vajon az óriási gyakorlatszám és a hatalmas intenzitás elég lehetett az olimpiai bajnoki cím elnyeréséhez? Ebben egészen más volt Vígh és megint más a tanítvány véleménye. A tanár úr ugyanis egyre csak azt hangoztatta, nem kell ide tehetség, ha eleget dolgoznak, ők lesznek a jók. Zoli viszont azt állította, akiben nincs benne a „bajnok én”, az soha nem lesz első. Azt a nagy nyomást, amit az olykor 15-20 ezer néző előtti bizonyítási kényszer jelent, azt csak kivételes tehetségű ember tudja kezelni.

Mivel a mester a kőkemény munkából jottányit sem engedett, így maga az iskolába járás is nehéz feladatot jelentett. Zoli pedig eleve nem volt egy éltanuló alkat. Az általánost a ferencvárosi Telepy utcában végezte, leginkább hármas-négyes osztályzatokkal. 1967-ben a korábbi válogatott tornász, „Szunyi” Bácsi, Keszthelyi Rudolf segítségével került a mátyásföldi Corvin Mátyás Szakközépiskolába. Ő osztályfőnökként figyelte Zolit, s ha valamiből megbuktatták, megvoltak a módszerei ahhoz, hogy legalább a minimumot megtanulja. Naponta csak az utazásra elment két és fél óra, ez a tény is nehezítette Zoli dolgát, aki végül leérettségizett, amihez Szunyi bácsi sokoldalú támogatására is szükség volt.

Szunyi bácsi mellett még mások is igyekeztek Zoli segítségére lenni. Közülük Harmath Józsi bácsi neve is külön kiemelést érdemel, hiszen tulajdonképpen ő fedezte fel Magyart. Legtöbbször ő próbálta meg rávenni Vígh Lászlót – akit háta mögött leginkább csak vaddisznónak neveztek –, hogy egy kicsit vegyen vissza a tempóból. Igaz, nem sok eredményt ért el. Előbb csak a fülesek jöttek, később pedig a túlmunkát jelentő prémium elemek.

A „tanár” hajthatatlan maradt, Magyarnak nem maradt más hátra, mint a túlélésre való berendezkedés, amiben nagy segítségére voltak a kivételes fizikai adottságai is. Zoli ugyanis egyszerűen képtelen volt megsérülni. Ha leesett a szerről, jöttek az ismétlések. Ha már holtfáradt volt, még mindig újabb tételek következtek. Végül már oldalra dőlt el, mégsem sérült meg, mert a védekező mechanizmusa minden helyzeten átsegítette. Ráadásul sokkal rosszabb körülmények között készülhettek, mint a mai legjobbak. A Fradi-sátorban például nyáron 50-60 fok is volt, télen pedig mértek mínusz tizenegyet is.

Az első, komolyabb sikerre 1970-ig kellett várniuk.

A korábbi, hazai úttörő, majd serdülő bajnokságok után komoly lépcsőfokot jelentett az 1970-ben, Gottwaldovban kiharcolt aranyérem, ami a kitűnő szovjet tornászokkal szemben tényleg bravúrnak számított. Ez a siker már Zoli fantáziáját is megmozgatta, ettől kezdve ő is vágyott az újabb eredményekre, a sikerekre. Nagy hajrával bekerült az 1972-es olimpiai csapatba, s ettől kezdve nyolc éven keresztül kényszerpályán élt. Mindenki elvárta ugyanis a győzelmeket, amelyek az 1973-as Európa-bajnoksággal kezdődtek, majd egy évvel később, Várnában már világbajnoki címnek örülhetett. Nagyon nehéz volt úgy készülnie és versenyeznie, hogy a legkisebb hibájával is azonnal tele volt a sajtó.

Vígh László már Münchenben is elképzelhetőnek tartotta, hogy tanítványa lólengésben első lesz. Ha a kötelezőt, vagy a szabadon választottat csak egy kicsit jobban megcsinálja Zoli, és bekerül a döntőbe, ott már akár ez is megtörténhetett volna. Ám a kötelezőket későn kezdte tanulni, a szabadon választottnál pedig a Magyar-vándor még nem volt benne a köztudatban. A legfőbb gondot pedig a rutinhiány jelentette számára.

A müncheni élmények feltehetően tovább lendítették előre Magyart, akit az új impulzusok tömege egyszerűen sokkolt. Különösen sokat jelentett számára, hogy egészen közelről láthatta az akkori legjobbakat, a japánokat, akiket előtte már a magyarországi edzőtáborozásuk során is megfigyelhetett, akik nem titkolóztak, hanem mindent megmutattak. Az edzéseken végtelen céltudatosság jellemezte őket, hogy azután este akár egy-két whyskit is megigyanak.

Magyar számára speciális élményt jelentett az 1972-es olimpián volt részvétel. Ország-világ láthatta, hogy az utolsó 200 métert Balczó Andrással futotta a müncheni olimpiai stadionban, közben tele torokkal ordított, mert tudta, hogy olimpiai bajnok lesz. Balczó megszállottságát igyekezett átvenni, a szorgalma nem annyira vonzotta. Az edzései elvégzésében bizonyosan segítette Bandi személyes ismerete. A tehetsége mellett rengeteg munkára volt szüksége azért is, mert nem volt egy születetten erős gyerek. Csak utólag vallotta be: megérte a naponkénti 6-8 órás küzdelmet végig vinni. Azt is kijelentette: Vígh László nélkül soha nem lett volna kétszeres olimpiai bajnok!

München idejére már „elkészült” az új „csodaszer”, a Magyar-vándor is, ami Vígh László kimeríthetetlen fantáziájának volt köszönhető, akinek agyát leginkább egy működő vulkánhoz lehetne hasonlítani. Az ő ötlete abszolút újítást jelentett, mivel korábban senki nem ment haránt helyzetben végig a lovon, miként a két kápa közé sem merészkedtek le. Sokat jelentettek a lábtörlőkkel beiktatott átmeneti könnyítések, miként az ugyancsak Vígh által konstruált segédeszközök is. Ilyen utakon keresztül alakult ki a Magyar-vándor.

A müncheni olimpián volt bemutatkozását követően Vígh újabb meglepő húzással állt elő: átmenetileg felmondott Magyar Zoltánnak, aki az adott helyzetben kénytelen volt több szakemberrel is megpróbálni az együttműködést. Ekkor jött rá, hogy a laza személyes kapcsolat megléte ellenére hiányzott neki korábbi mestere hivatalos jelenléte az 1973-as grenoble-i Európa-bajnokságon, ahova Vígh civilben, de csak megérkezett és a lelátóról nézte végig a versenyt.

Köztudott volt, hogy Vígh Lászlót egész pályafutása során rengetegen fúrták. A tényt Magyar is elismerte azzal a kiegészítéssel, hogy a tanár úr semmiféle kompromisszumra nem volt hajlandó. Más kérdés, hogy feltehetően erre a modorra is szükség volt az egyedülálló eredményeik eléréséhez. Amelyek 1973-tól egészen 1980-ig aranyérmek sorát jelentették.

Felvetődött a kérdés: akkor ez a Vígh–Magyar kapcsolat tulajdonképpen végsősoron ideálisan működött? Bármily furcsa, a sok feszültség, az örökös véleménybeli különbségek ellenére is ők, ketten egymásnak lettek teremtve, hiszen kölcsönösen inspirálták egymást. Magyar ugyanis az átlagnál jóval gyorsabban fejlődött, Vígh pedig éjszakákon át törte a fejét az új elemeken. Az eredmény: a tanítvány Grenoble és Várna után Montrealba már komoly esélyesként utazhatott. Annál is inkább, mivel a pontozóbírók egyre következetesebben megadták az extrákra adható +0,2 pontokat.

A montreali aranyérem egyébként a pozitív előjelek dacára nem könnyen született meg. A sportvezetők ugyanis túl nagy terhet raktak a kétségkívül favorit Magyarra azzal, hogy szinte követelményként jelölték meg számára a győzelmet. Ráadásul az első napokban több, remélt első helyről lemaradtak versenyzőink, így Zolival szemben tovább fokozódott a nyomás. Végül azonban az összes zavaró tényező ellenére is jól meg tudta csinálni a gyakorlatát.

Adódik a kérdés: az áhított olimpiai aranyérem hozott érdemi változást az edző-versenyző kapcsolatukban? Utólag is azt kell mondani: minden maradt a régiben. Azért nem, mert e két érintett kiválóság élete ugyanis – egy féléves időszakot leszámítva – egy folytonos párharc jegyében telt. Ez az idillinek mondható, hathónapos állapot az 1980-as olimpiát megelőző fél évben alakult ki. Ekkor ugyanis Zoli valóban minden áron nyerni akart Moszkvában. Az előző évek viharai eddigre elültek. Például Montreal után a beígért lakást nem adták oda, ezért Magyar hónapokig sztrájkolt, egyáltalán nem járt edzésekre, de végül csak megoldották a helyzetet.

Így tovább döcögött az együttműködés. A Moszkva előtti fél év során viszont Zoli – meglepő módon – a ló másik oldalára került át. Tízkilós súlyfelesleggel vágott bele ebbe a periódusba. Rendkívül keményen dolgozott, miközben folyamatosan és fokozottan figyelnie kellett a testsúlyát. Három hónappal a játékok kezdete előtt bejött egy sérülés és Vígh László legnagyobb döbbenetére tanítványa nem állt le és orvoshoz sem volt hajlandó menni, mondván, „erre most már nincs időnk”. Olyannyira kerülte az étkezési kísértéseket, hogy Moszkvában olyan szobát kért, ahonnan nem kellett az étterem előtt elmennie, mert még a szagoktól is hízott volna. Közben „leereszkedett” a normál testsúlyáig, s mivel sikerült jól bemutatnia a legerősebb anyagú gyakorlatát, így egyértelmű lett az eredményhirdetés is. A dobogóról lelépve az első dolga a tenyérvédője darabokra vágása volt, nehogy valaki akár csak említést is tehessen egy esetleges folytatásról.

A befejezés tehát végleges és visszavonhatatlan volt. Következett a civil élet. Zoli már 1979-ben megszerezte a szakedzői diplomát, de közben rájött, hogy nem lesz edző. Viszont egy állatorvos barátja, Georgievics Miklós mindinkább megfertőzte a természet szeretetével. Együtt horgásztak, vadásztak, vele ment az állatorvosi körútjaira is. Innen már csak egy lépésre volt, hogy elhatározza: állatorvos szeretne lenni. Mivel már volt egy diplomája, így felvételi nélkül beülhetett az elsőévesek közé. Kétéves, nagyon kemény tanulási időszakot követően sikerült felzárkóznia a középmezőnyhöz. 1985-ben végzett, néhány hónappal később pedig lehetőséget kapott Pestszentlőrincen egy önálló praxis vezetésére is. 2005-ig ott dolgozott, akkor érezte elérkezettnek az időt ahhoz, hogy visszatérjen a tornasportba, a szövetségbe.

Ahol az első hat év nem váltotta be az előzetes reményeit. 2011-ig alelnök volt, abban a minőségében nem volt lehetősége az igazán érdemi munkára. Előbb bekerült a MOB elnökségébe, majd 2011-ben megválasztották a torna szövetség elnökévé. Az utóbbi tizenkét esztendő bizonyára egészen másként telt el a sportágban, mint az előző hat év.

Elnökként, a szövetség élén ugyanis sokszorosan több lett a tennivalója. Elsősorban azért, mert a munkákat nem adta ki „bedolgozóknak”, ő maga akarja azokat végig vinni. Élvezi ezt a tevékenységet, a kedvét pedig természetesen befolyásolják a legjobbak eredményei is. Különös örömére szolgál, hogy a szintén olimpiai bajnok Berki Krisztián a visszavonulását követően továbbra is a sportágban maradt és felelősségteljes munkát végezhet.

Portisch Lajos

Születési idő: 1937.04.04.
Sportág: sakk
Tagság kezdete: 2004

Portisch Lajos: Egyéniben jobban játszottam, mint a párosmeccseken!

Portisch Lajos nemzetközi sakknagymestert 2004-ben, az első körben választották be a Nemzet Sportolóinak tizenkét fős táborába. Nem kevesebb, mint húsz sakkolimpián küzdött a magyar sikerekért, legtöbbször a legnehezebb első táblán. Kilencszeres világbajnokjelölt, aki 1978-ban sakkolimpiai győzelemre vezette a magyar sakkválogatottat.

Nagy nemzetközi sikereinek felsorolása oldalakat venne igénybe. A több mint két évtizeden keresztül a világ első 4-5 sakkozója közé számító, 1961 óta nemzetközi nagymester az évek múlásával kicsit enyhített a korábban rá jellemző, szigorú zárkózottságon. Amíg évtizedekkel korábban akár hónapokig is kellett várni egy interjúra, legutóbb viszont alig két hétre volt szükség, hogy ez az alkalom létrejöjjön. Sakkcentrikusan berendezett dolgozószobájában beszélgettünk. A nagymester egy ugyancsak kalandos utazással indította a társalgást.

- Alighanem 2009-ben történt, meghívást kaptunk Jerevánba, egy sakkversenyre azzal a konkrét invitálással, hogy az előző évben Borisz Szpasszkij járt náluk. Jómagam nem különösebben foglalkozom a politikával, s mivel az örmény sakkozás a világ legelső vonalába tartozik, nem gondoltam semmi rosszra. Feleségemnek viszont már ekkor voltak kétségei, s ezek ugyancsak fokozódtak, amikor az örmény vízumot csak Bécsben kaptuk meg. Háromórás repülőutat követően Jerevánban landoltunk, majd éjféltájban egy rendkívül elegáns szállóban kötöttünk ki. No, itt egy jót alszunk – gondoltam –, de hamar lehűtöttek a vendéglátók, akik közölték, hogy korán kell indulnunk, egy 5-6 órás autóút vár ránk. A hová is megyünk kérdésemre közölték, hogy Karabahba. Ekkor esett le a tantusz, hogy a feleségem mennyivel előbb kapcsolt, mint én. Végig katonai kísérettel mentünk, útközben láttuk a szétlőtt házakat. Annyi ember életemben összesen nem tisztelgett nekem, mint azon a napon. Magát a sakkversenyt – ahol én díszvendég voltam, nem játszottam – kitűnően rendezték meg. Ráadásul a helyi színházban önálló ária- és dalestet adtam, ahol megjelent az államelnök is, mert ez a lehetőség is benne volt a meghívásban.

Már eddig is elég izgalmasan alakult a történet…

- Hazatérésünket követően meghívtak az azeri nagykövethez, aki „természetesen” nagyon szeretett sakkozni… Megtörtént a találkozó, amelyen udvarias mondatokat követően jött a rákérdezés: milyen céllal jártam én Örményországban? Hogy jutott az eszembe elmenni egy versenyre, az ő földjükre? Megnyugtattam, hogy nem sakkoztam, hanem díszvendég voltam, másrészt hivatkoztam a korábban ugyanebben a minőségben ott járt Borisz Szpasszkijra. Mire a nagykövet rávágta, Szpasszkij nem komoly ember… A beszélgetés azzal zárult, hogy közöltem vele: döntsék el egymás között kié a vitatott földrész! Ami engem illet, legalább annyira járatlan vagyok a politikában, mint a Tanú című magyar film főszereplője. Egyébként is nagyon szeretem az azerbajdzsáni sakkozókat is.

- Ezt követően felhívtam a külügyminisztériumot és a Sport Államtitkárság külügyi illetékesét. Mindkét fórumon megnyugtattak, hogy ez egy magánlátogatás volt, azt csinálok, amit akarok. Ez a válasz teljesen megnyugtatott. Egyébként is, Örményországban még véletlenül sem ejtettem ki a számon Karabah nevét.

Már csak az nem derült ki, hogy melyik ország sakksportja erősebb?

- Ha hosszabb időszakot veszünk figyelembe, akkor az örmények felé billenne a mérleg nyelve, az utóbbi évtizedben viszont az azeriek is a legszűkebb élbolyhoz tartoznak. Nekem egyébként az örmény Aronjan játéka tetszik leginkább. Szerintem neki nagyobb esélye lett volna abban a világbajnoki döntőben a norvég Carlsen ellen, mint kihívójának, az orosz Karjakinnak.

Feltehetően az Ön pályafutása során is előfordult, hogy a versenyeken nem az abszolút tudás érvényesül.

- Az egyéni versenyeredményeim jobbak voltak, mint a párosmeccseken mutatott játékom. Ennek valószínűleg pszichikai okai vannak. A hosszan elnyúló párosmeccsek sokszor olyasmin is eldőlhettek, hogy például ki unta meg előbb a másik szemben ülő fél arcát. Vagy azon, hogy éppen mikor vesz ki az illető egy-egy szabadnapot: jó, vagy éppen rossz pillanatban.

Évtizedek óta köztudott, hogy nagy szenvedéllyel énekel.

- Mivel édesapám is hegedült, a drága jó szüleim szívesen vették volna, ha én is tovább viszem ezt a családi hagyományt. Kaptam is egy háromnegyedes hegedűt – ma is van egy több mint százéves, normál méretű hangszerem, amelyet azonban nem merek elővenni, mert az ujjaim már nem megfelelően mozognak –, de egy későbbi karácsonyon kapott sakk-készlet elvonta a figyelmemet a zenéléstől. Inkább a később nemzetközi mesteri címig jutott Ferenc öcsémmel játszogattunk egymás ellen. Másfél évvel később történhetett, hogy bekerültem a zalaegerszegi klubba, majd röviddel utóbb meg is szereztem életem első győzelmét az úttörők versenyén. A Csuti Antal bácsi által vezetett klub lehetőségeire talán legjellemzőbb adat, hogy mindössze három sakkóránk volt, amelyeket persze elzárt előlünk a későbbi névadó, mert különben hamar óra nélkül maradt volna a klub.

Az egerszegi körülmények nem gyorsították a fejlődését.

- Bár 15 évesen már megnyertem az akkoriban komoly erőpróbák egyikének számító országos egyéni elődöntőt, de csak érettségi után, tizennyolc évesen kerülhettem fel a fővárosba. Itt egészen más lehetőségeim adódtak, ami a sakkot illeti. A középdöntő megnyerésével először kerültem be az országos döntő mezőnyébe, majd egyhetes késéssel felvételt nyertem a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre is, ahova nem én pályáztam, hanem a gimnáziumban valaki ezt írta rá a papírjaimra. Az első kétórás előadás címe pedig ez volt „Politikai gazdaságtan – alap és felépítmény.” Ezek után arra gondoltam, ha a marxizmust-leninizmust itt négy évig hallgatnom kell, garantáltan megbolondulok. Gyorsan bejelentkeztem a dékánhoz egy meghallgatásra, akinél egyéves halasztást kértem. Közölte, hogy ilyen lehetőség náluk nincsen. Erre én azt válaszoltam, hogy „köszönöm, akkor kilépek!” Még ma is szörnyülködve gondolok arra a lehetőségre, ha a magyar gazdaságot egy ilyen magamfajta analfabéta közgazdásznak kellene támogatnia…

Hogyan sikerült az első bajnoki döntő?

- A középmezőnyben végeztem, majd 1958-ban egyedül, 1959-ben pedig holtverseny után lettem első, megelőzve Szabó László és Barcza Gedeon nagymestereket. Az igazi ellenfél Benkő Pál lett volna, aki azonban 1956-ban, a forradalmat követően Nyugaton maradt. Benkő – aki nagy szkander bajnok is volt – 1957-ben Izlandon hívott, hogy én se menjek haza, de én a szüleimet nem tudtam volna itt hagyni.

Hamar belekerült a nemzetközi körforgásba…

- Az extra eseteknek se szeri, se száma. Mindjárt a legelső időkben történt meg például a svédországi Skellefteában, hogy a rajtszámok sorsolásánál aranyrudakat kellett megemelni, alul voltak a számok. Miután egy kézzel felemeltem a 7-8 kilós rudat, többen hüledeztek, mondván: milyen erős ez a Portisch. Igaz, Kaszparovnak is csak két kézzel ment, de hát ez mégsem volt valami extra mutatvány.

Önnek azért nem, mert köztudottan sokat adott a fizikai felkészülésre is.

- Minden relatív. Annak idején a kelenföldi panel lakásunkban szegény első feleségem szörnyülködött, amikor olykor ledobtam a súlyt, pedig csak egy ötven kilóssal szériáztam. A parkett és a lakók érdekében ezzel a gyakorlattal hamarosan felhagytam.

Maradt az úszás meg a tenisz…

- A teniszt is idejekorán fel kellett adnom, mert túl sokat beszéltem, az ellenfeleim pedig ezt nem szerették. A sakkozókról egyébként azt terjesztik, hogy szófukar, maguknak való, csendes őrültek. Pedig alig várjuk, hogy megszabaduljunk a figuráktól és szabadon beszélgethessünk. Szerencsére én találtam egy olyan lehetőséget, amikor használhatom a hangomat: énekelek.

- Mióta énekel a nagymester?

- Eleinte csak sakkolimpiákon vagy versenyeken történt meg, ha jó volt a társaság, esetleg egy-két pohár bort is megittunk, utána természetesen énekeltem. Az angliai Baath-ban történt, a nyolcvanas évek elején, hogy bejött a szobámba akkori csapatkapitányunk, dr. Liptay László és megkérdezte: hogy tudtad befogni Budapestet, mert olyan szép Kodály-dalt hallottam. Megdöbbent, amikor megtudta, hogy nem a rádióból jött a dal. Neked énekelned kellene – válaszolt és hozzátette: „majd szólok a Sziklai Erikának”. Akkoriban már egyébként is döntési helyzetbe kerültem, kezdtem kifelé menni abból a korból, amikor még világbajnok lehettem volna, így viszonylag többet foglalkozhattam egyéb passziókkal is. Elég későn, 1985-ben kezdtem el módszeresen énekelni. Szerencsére a hangom még most is töretlen, ezt utolsó énekmesterem, Keönch Boldizsár is megerősítette. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy nekem soha nem kellett rám erőltetett dolgokat gyakorolnom, illetve előadnom. Mindig csak azt énekeltem, ami nekem tetszett is, meg nem is ártott a hangomnak.

Mikor énekelt először nagyobb közönség előtt?

- 1987-ben Vitray Tamás meghívott egy beszélgetős műsorba, majd – előzetes megegyezést követően persze – énekelnem is kellett. Az azóta eltelt több, mint három évtized során igen sok helyen és különféle repertoárral léptem a közönség elé. A legutóbbi időkben például a francia áriákkal foglalkozom intenzívebben és ezekből már volt két előadói estem is. Gyönyörűek a francia operák és ráadásul a hangomnak is nagyon fekszenek. A francia nyelvet egyébként nem beszélem, de például Spanyolországban igen sokszor versenyeztem, a mozikban pedig rengeteg ragadt rám a nyelvükből. Amióta viszont a Westendben kibírhatatlan hangosítással vetítettek egy filmet, azóta nem megyek többet filmszínházakba. Így ez a fejlődési lehetőség kiesett.

Spanyolországban sokat sakkozott, sokat járt moziba és elsőként találkozott Puskás Ferenccel.

- A „disszidens” Puskás nevét itthon még kiejteni sem volt ajánlatos azokban az években. Jómagam 1960-ban utazhattam először Spanyolországba. Nem tudom, honnan tudta meg ez a tényleg nagyon kedves ember, hogy ott vagyok. Felkeresett és utána mindig találkoztunk, ha Spanyolországban jártam. Amikor a hagyatékát Felcsútra hozták, bemutatkoztam a feleségének, aki azonnal megismert és felemlítette, hol vacsoráztunk először együtt Madridban.

Akkor még kezdő volt a nemzetközi mezőnyben, hogy azután tizenkét zónaközi döntőn szerepeljen, kilencszeres világbajnokjelölt lett, kétszer az elődöntőbe is eljutott. Nem kevesebb, mint 20 sakkolimpiai részvétellel, kitűnő eredményekkel alkotott maradandót a sakktörténelemben. Ugyan kiegészítésként már 1985-től énekelt, de mikor került végérvényesen túlsúlyba ez a passzió?

- Apránként, de folyamatosan mind több rész jutott az életemből az éneklésre. Egyébként utoljára 1996-ban, Indonéziában nyertem komolyabb nemzetközi mezőnyben sakkversenyt. Persze az előző évtizedekben rengeteg, ugyancsak speciális élményben volt részem, itt csak egyet idéznék fel. Szpasszkijjal játszottam Mexikóvárosban párosmeccset, méghozzá az első fordulóban sötéttel, győzelemmel kezdtem. Folydogált a mérkőzés, amelynek negyedik játszmáját követően megtudtam, hogy egy pszichiáter érkezik erősítésként Szpasszkij mellé, aki az öt partiban el is foglalta helyét az első sorban. Borzasztó rosszul játszottam, ráadásul állandóan nézegettem a Rióból 16 órás repülést követően a partira éppen csak beesett „szuggerátort”. Egyszer csak azt vettem észre, hogy az illető elaludt. Ettől a ténytől, hogy ő már nem hipnotizálhat engem, új erőre kaptam és sikerült döntetlenre mentenem az előzőleg sokkal rosszabb állásomat.

Mindjárt pályafutása elején megismerkedett Robert Fischerrel, aki évtizedekkel később, az amerikaiak által tiltott, Szpasszkij elleni párviadalát követően éveken át Magyarországon is bujkált.

- Benkő Pál és jómagam igen gyakran töltöttük együtt az időt Bobbyval, a legkülönfélébb programokkal. Fischer nagyon szeretett fürdőkbe járni, szinte az összes budapesti lehetőséget kipróbálta. Egyedül a túlontúl kétes hírű Rác-fürdőbe nem mentem el vele, hiába bizonygatta, hogy majd ő megvéd engem… Egyébként Fischert tartom a valaha élt legnagyobb sakkozónak, amely kijelentésemért persze nem rajongtak a Kaszparov-imádók!

A legjobb sakkozó személye tehát egyértelmű. Arról viszont még nem esett szó, kik vezették be a sakkozásba, kiknek köszönheti a megkapott segítséget?

- A zalaegerszegi Csuti Antal bácsi egyszerű vidéki sakkozó volt, akinek erénye, hogy meg tudta kedveltetni a gyerekekkel a sakkozást és kezdőknek való könyvekkel is ellátott bennünket. Tizennyolc éves koromban – amikor az ifjúsági csapat világbajnokságra készültem – egy rövidebb ideig az elismert sakkpedagógus, Asztalos Lajos foglalkozott velem. Később az egykori főtitkár, Flórián Tibor is adott tanácsokat, meg aktuális könyveket, de igazándiból én egy önképző valaki voltam. Újszerű tapasztalatokat hozott az a kétszer egy hónap is, amennyi időt Budapesten töltött Jefim Geller nagymester. Szakmailag sokat jelentett, hogy megismerhettem egy világklasszis sakkbeli gondolkodásmódját. Igaz, a szobájában elég koncentrált vodkaszag volt, de túléltem. Amikor pedig Karpov egy szaunázást követően megkínált, rájöttem, hogy nem is olyan rossz ital ez a vodka. Állítom, jobb, mint a whisky! Persze a tiszta magyar pálinka a legjobb.

Miután az italok rangsorolása megtörtént, térjünk vissza a fekete-fehér mezőkhöz. Köztudott, hogy nem lelkesedik a számítógépekért.

- A masinák ontják a jobbnál jobb programokat és nem tudom, mi szükség van rájuk!? El kell ismernem, fantasztikusak, de nem értem, miért és hogyan csinálják ezeket. Van, aki azt mondja, rengeteg sakkozó van a világon, és ha ezeket a programokat megveszik, már megvan a haszon. De mi a végső cél? Az, hogy a sakkot tönkretegyék? A gépeket ugyanis nem lehet legyőzni. Dolgoztam egy megnyitáselméleti könyvön. A közölni szándékozott változatokat le kell ellenőriztetnem a géppel – hát olyan válaszokat adott pillanatok alatt, hogy csak ámultam. Ráadásul a gép menet közben tanulni is képes. És számtalan csalási kísérlethez adhat segítséget – ezt számos fegyelmi eltiltás is igazolja.

Menjünk vissza az Ön romantikusnak nevezhető időszakába.

- A Zalaegerszegi Petőfiben kezdtem, Budapestre felkerülve a főváros csapatába, a Budapesti Petőfibe igazoltam. Ott kaptam egy félnapos állást, ahova be is jártam. Utána következett a Vörös Meteor, majd az MTK, ezek fúzióját követően pedig az MTK-VM. Legvégül az MTK-nak voltam igazolt játékosa. Már nyugdíjas éveimben visszamentem Zalaegerszegre, onnan személyi okok miatt Nagykanizsára igazoltam. Végül kikötöttem a XIII. kerületi sportkörnél, a Vasasnál, ahol barátaim is vannak, meg itt is lakom a kerületben. Egyébként csapatbajnokságon már legalább 11-12 éve nem játszottam. Zalakarosra is kizárólag azért mentem el kilenc éve, mert el volt törve a vállam, s ott legalább egyidejűleg kezeltethettem magamat. Minden bizonnyal ez volt az utolsó versenyem.

Nem hiányzik a sakk, a játék izgalma?

- Itt van előttem a sakktábla, egyébként pedig megkönnyebbültem, amióta nem kell készülnöm a versenyekre. Már korábban is jelentettem meg sakktárgyú könyvet. Az első egy, az I. világháborúban megsérült sakkozó, Sárközi Balázs végjáték-gyűjteményének a feldolgozása volt, mivel nem akartam, hogy az anyag elvesszen. Társszerzőként dolgoztam már, de ez volt az első, igazán egyéni munkám. Egy londoni kiadó felkérését vállaltam el, egy konkrét megnyitás feldolgozását, 2016. év végi határidőre. Egyébként rendszeresen járok úszni a Hélia Hotelbe, és örülök, hogy Ferenc öcsémmel közel lakunk egymáshoz.

Rejtő Ildikó

Születési idő: 1937.05.11.
Sportág: vívás
Tagság kezdete: 2007

Rejtő Ildikó: Csak a veterán-vb csapatversenyének aranyérme hiányzik!

Kivételesen üde színfoltot jelentenek élsportolóink között a több mint félévszázada olimpiai bajnoki címet szerzett női tőrvívó bajnokcsapat még élő tagjai. Egyenesen megható, ahogyan ez az immár „nyolcvanas” társaság összetart, ahogyan minden fontosabb rendezvényen megjelennek és következetesen egy csoportot alkotnak.

Minden bizonnyal ennek a mindmáig meglévő, feltétlen összetartásnak is része volt abban a nagy, 1964-ben volt tokiói sikerben, a magyar női tőrvívó-válogatott olimpiai győzelmében, amelyet az együttes legeredményesebb tagja, Rejtő Ildikó ugyanott egy egyéni aranyéremmel is megerősített. Ennek a kohéziós erőnek, a másik társ elismerésének szép jelét adta a másik bajnoknő, Sákovicsné Dömölky Lídia, amikor Rejtő Ildikóról a következőket mondta:

„Ildikóról tényleg csak szépet és jót tudok mondani! Egyszerűen csodálatos volt, ahogyan vívott. Fantasztikus technikai tudás birtokában volt, amihez legalább olyan fontos tényezőként csatlakozott kivételes nyugalma. Amikor őt küldhettük fel a pástra, mi is nyugodtak voltunk. Egyébként mi már együtt gyerekeskedtünk, így igencsak jól ismertük egymást. Az 1955-ös ifjúsági világbajnokságon együtt indultunk, kivételes képességeit bizonyítva, a következő két évben, 1956-ban és 1957-ben már mindkét ifjúsági vb-n ő állhatott a dobogó legfelső lépcsőjén.”

Rejtő Ildikó 1958-ban, 19 évesen már a felnőtt bajnoki aranyérmet is átvehette és onnan kezdve kihagyhatatlan lett a magyar női tőrvívó-válogatottból. Igazi villámkarrier volt ez, hiszen Ildikó későn kezdett el vívni. Ráadásul egészen véletlenül került kapcsolatba a később, számára oly sok sikert hozó sportággal. Már nyolcadik osztályos volt a Budapest VIII. kerületében levő, Vajda Péter utcai általános iskolában, amikor édesanyja – aki a szülői munkaközösség tagjaként minden tanárt elég jól ismert – megkérdezte Kovácsné Nyári Magda testnevelő tanárnőtől, a kitűnő vívónőtől, hogy mi is legyen ezzel a szerencsétlen gyerekkel, akinek elég komoly gerincferdülése volt. Édesanyja akkoriban már a majdani púposságát vizionálta és nagyon szerette volna, ha valami érdemi történik ez ügyben.

A tanárnő az addigi gyógytornától függetlenül azt javasolta, Ildikó kezdjen el vívni. A ferdülés korrigálásához a balkezességet tartotta szükségesnek. Az érdekesség az egészben az, hogy ő eredetileg balkezes volt, de az iskola kezdetén átállították a jobb kézre. A visszarendezés elég jól sikerült, így lett végül balkezes vívó, ami az esetek jelentős részében előnyt jelentett számára a páston. Az első lépéseket egyébként a kerület egy másik iskolájában meghirdetett tanfolyamon, a Csobánc utcában tette meg. Amikor pedig vége lett a szezonnak, a tanárnő azt mondta, akinek kedve van tovább vívni, menjen el vele abba az egyesületbe, ahol ő is vív.

Néhányan követték is a Budapesti Petőfibe, ahol először Gellért Alfréd, a Frédi bácsi foglalkozott vele, majd később Nagy Árpád vette kezelésbe. Az már komoly kitüntetésnek számított, amikor felkerült Hatz József, közismert nevén Szepi bácsi csoportjába. Ő már kerek-perec kijelentette, hogy Ildikót komoly tehetségnek tartja és fogadott is erre Jekkelfalussy Piller György, a nagy kardvívó ellenében, aki Szigeti Rózsára tett. Az 1955-ös, Budapesten megrendezett ifjúsági világbajnokság el is döntötte a vitát, mivel Ildikó bejutott a döntőbe és ott hatodikként végzett. A verseny érdekessége az volt, hogy Dömölky Lidi ott csak harmadik lett, majd még abban az évben megnyerte a felnőtt egyéni világbajnokságot.

Ildikónak az első lépésektől kezdve mindössze öt esztendőre volt szüksége, hogy feljusson a legjobbak közé. Hogy ehhez a villámkarrierhez mi mindenre volt szüksége? Tehetségre minden esetre. Egy csipetnyi észre, jó ütemérzékre, jó idegekre, amit csak megörökölni lehet, fejleszteni nem. És többek között egy nagy adag szorgalomra. Meg is kellett erősödnie, mert egy vézna kislány volt, megáldva ezzel a bizonyos gerincferdüléssel, ráadásul a térdei sem voltak a legjobb állapotban ehhez a sportághoz. Azután azokra a komoly vívóleckékre is szüksége volt, amelyeket a Petőfi Sportkör Eötvös utcai termében megkaphatott. Minden nap lejárt, olykor még akár kétszer is, mert szerencsére magát a vívást egyenesen imádta. És persze kellettek az idejében érkezett sikerélmények is. Ami esetében az első lépcsőt az egy évnyi gyakorlásokat követően megszerzett III. osztályú minősítés jelentette. Azt pedig különös szerencséjének tartotta, hogy – egy rövid időszakot leszámítva – egészen 1978-ig Szepi bácsival készülhetett. Sokat jelentett például az, hogy ő mindkét kézzel tudott iskolákat adni, így sokoldalúbbá nevelte tanítványát. Annak is szerepe lehetett Ildikó későbbi sikereiben, hogy balkezesként az asszimetrikusan vezetett támadásai sokakat megzavarhattak.

Balkezesek ellen elveszett ez az aszimmetrikus támadásvezetésekből létrejöhető előny. Olyannyira, hogy nem ritkán zavarba ejtő volt, kimondottan hátrányt jelentett, ha balkezesekkel került szembe. Ilyen ellenfél volt például az 1976-os montreali olimpia győztese, Tordasi Ildikó, aki szintén balkezes volt, ráadásul lerohanó stílusban vívott, amit ő kimondottan nem szeretett. Hozzá talán csak a szovjet Bjelovát lehet hasonlítani. Ha ő választhatott volna, egyértelműen a technikás vívókra szavaz.

Hogy nem véletlenül került be 1955-ben az ifjúsági világbajnokság döntőjébe, azt 1956-ban az ifjúsági vb aranyérmének megszerzésével bizonyította. E sikere révén felmerült a melbourne-i olimpiára történő kiutaztatásának lehetősége is. A legfelső sportvezetés tagjai csakugyan fontolgatták, hogy őt is beválogatják az utazó csapatba. A dolog azonban a sok adminisztráció miatt nagyon körülményesen ment volna, ezért végül ezt elejtették. 1956-tal kapcsolatosan az is érdekes, hogy a korábban már visszavonult Elek Ilona és húga, Margit – a melbourne-i utazás reményében – reaktiválták magukat. Ildikó örömére vívhatott is ellenük. Sokáig úgy is volt, hogy Elekék is repülnek az ötödik földrészre, de az utolsó pillanatban őket is leírták.

Mivel Ildikó is itthon maradt, így várnia kellett négy esztendőt, de még akkor is (1960-ban) igen fiatalon jutott ki Rómába. Huszonhárom évesen lehetett tagja az ott második helyen végzett válogatottnak, amelyben többek között egykori tanárnőjével, Kovácsné Nyári Magdával is együtt vívhatott. A későbbi olimpiai bajnok együttes lassan formálódott, de a gerinc – Dömölky Lidi, Juhász Kati és Ildikó – már akkor is ott volt. Két évvel később, 1962-ben a magyar szempontból egyébként is sikerekben gazdag, Buenos Aires-i világbajnokságon már ők állhattak fel a dobogó tetejére.

Érdekes sorrendiséget lehetett akkoriban megfigyelni.

Igen, ismételten előfordult, hogy aki az előző évben megnyerte a világbajnokságot, az a következő esztendőben az olimpián is nyerni tudott. Ez alól sajnos éppen Dömölky Lidi jelentette a kivételt, aki 1955-ben felnőtt vb-n győzött, Melbourne-ben viszont nem jutott túl a középdöntőn. Ildikó szerencséjére ez a tendencia nála is bejött, hiszen 1963-ban egyéni vb-n nyert, egy év múlva pedig egyéni olimpiai bajnok is lett.

Ildikó szívesen emlékeztetett egy kicsit részletesebben élete legnagyobb egyéni sikerére.

Tíz páston rendezték meg a versenyt, harminckilenc egyéni induló részvételével. A csoportmérkőzések során csaknem búcsúra kényszerítették; holtversenyes újra vívás mentette meg ettől a szégyentől. Az egyenes kiesésnél már jobban ment a vívás, s be is jutott a négyes döntőbe. Ott megismétlődött a selejtezőben volt szituáció, a holtverseny. Hárman kellett, hogy tovább vívjanak. Itt az olasz Ragno és a nemzetközi mezőnyben sem előtte, sem utána nem mutatkozó német Mees ellen is nyerni tudott.

Az ebben a fegyvernemben Elek Ilonát követő újabb magyar aranyérem megszerzését nem sokáig ünnepelhették, hiszen másnap már jött is a csapatverseny.

Ott született a legszebb ráadás, az újabb első hely! Az olimpiák történetében második alkalommal megrendezett csapatversenyen ismét a szovjetek voltak az egyértelmű favoritok. Ráadásul a vívó babona azt mondja, akinek egyéniben jól megy, az a csapatban rosszul fog szerepelni. Szerencsére ez esetben a kivétel erősíthette a szabályt. A döntő körmérkőzése során rendkívül szoros küzdelem alakult ki. Végül az utolsó asszó döntött a bajnoki címről. Dömölky Lídia és Sisova állt fel egymással szemben, 3:3-as részeredmény után jött a minden eldöntő találat. Lidi bevitte a tust, de a bíró érvénytelennek nyilvánította azt. A következőt viszont már elfogadták, s megszületett a magyar győzelem, amely egy kis politikai felhangot is kapott. Ezzel persze senki nem törődött a magyar táborban, hanem önfeledten ünnepelték a közösen kiharcolt sikert!

Rejtő Ildikó 1960-ig az Elektromos SE tagjaként, majd az Újpesti Dózsa vívójaként érte el sikersorozatát és nem sok hiányzott ahhoz, hogy harmadik aranyérmét is átvehesse. Mexikóvárosban, az 1968-as olimpián címvédőként bejutott a női tőr körmérkőzéses döntőjébe. Hogy nyugodtan tudjon készülni, egy órával a hivatalos busz indulása előtt, taxival ment a vívócsarnokba. Sajnos a taxis a maratoni futás útvonalán akart eljutni oda, amely természetesen le volt zárva, így majdnem lekéste a döntőt. Bemelegítés nélkül, kapkodva vette fel a vívóruhát. Ilyen előzmények után annak is örülnie kellett, hogy tusaránnyal bronzérmes lett.

Rejtő Ildikó végül öt olimpiára eljutott, amelyekről két arany-, három ezüst- és két bronzérmet hozhatott haza. Vajon hol érezte magát a legjobban?

Egyértelműen Tokióban és nem azért, mert ott lett kétszeres olimpiai bajnok. A japánok ugyanis a vendéglátásban egyszerűen verhetetlenek.

Húsz évig tartotta helyét a válogatottban, majd 1978-ban – már negyven fölött – úgy vonult vissza, hogy a hazai ob-n csapatban első, egyéniben második tudott lenni. Utána sem távolodott el sportágától. Rövid ideig edzősködött a Honvédban, de hónapokkal később visszahívták a Dózsába technikai vezetőnek. Ott dolgozott az 1988-as nyugdíjazásáig. Az utolsó érdemi esemény egyébként a korosztályában 1999-ben kivívott masters világbajnoki cím. Bár már jócskán elmúlt 80 éves, még mindig foglalkoztatja, hogy az egyetlen, hiányzó győzelem, a veterán csapatbajnoki aranyérem hiányzik a gyűjteményéből.

Rejtő Ildikó elmondta, rengeteget foglalkozik a dísznövényeivel, a televíziót laza kikapcsolódásként nézi, a magyar olimpiai részvevőknek pedig kivétel nélkül drukkolni fog. Nagy megtiszteltetés számára, hogy 2007-ben, Zsivótzky Gyula halálát követően őt választották a Nemzet Sportolói közé. Az is örömére szolgál, hogy egykori vívótársnőivel – Dömölky Lídia, Juhász Katalin, Bóbis Ildikó – változatlanul jó és rendszeres a kapcsolata.

Schmitt Pál

Születési idő: 1942.05.13.
Sportág: vívás
Tagság kezdete: 2014

Schmitt Pál: A zongora mellett a tárogató is előkerül

Kétszeres olimpiai bajnokcsapat tagja Schmitt Pál, aki számos hazai és nemzetközi megbízatása között a Nemzetközi Olimpiai Bizottság immár tiszteletbeli tagja, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is volt 21 éven keresztül, ma a szervezet tiszteletbeli elnöke. A Mexikóváros és München bajnokával volt találkozáson először a vívással való kapcsolata került szóba.

– Már sportpályafutásom során is a konzervativizmus jellemzett, hiszen 1957-ben lettem a Budapesti Vörös Meteor igazolt vívója és a kényszerű fúziókat leszámítva, megmaradtam az első klubomnál, egészen az 1977-es, végleges visszavonulásomig. Sajnos, napjainkban ez a fajta klubhűség csak a legritkább esetben fedezhető fel, ami semmiképpen nem jó dolog. Én egyébként máig is nagy szeretettel emlékezem vissza klub- és válogatottbeli társaimra, akikkel jó kapcsolatokat ápolok. Életem meghatározó két sportélménye a két olimpiai bajnoki cím megszerzése, amelyekért olyan kitűnő vívókkal és nagyszerű társakkal küzdhettem együtt, mint dr. Fenyvesi Csaba, Kulcsár Győző, B. Nagy Pál és Nemere Zoltán (Mexikóvárosban), illetve Erdős Sándor, dr. Fenyvesi Csaba, Kulcsár Győző és Osztrics István (Münchenben).

Visszavonulása idején már évtizede rendelkezett közgazdász diplomával, s a szállodaiparban dolgozott. Az igazi változás 1983-ban kezdődött az életében, amikor is beválasztották a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai sorába.

– A fiatalon eltávozott dr. Csanádi Árpád helyére léphettem, s az elmúlt, több mint három évtized során számos nagy és megtisztelő feladatot bíztak rám, amelyeket úgy érzem, megelégedésre oldottam meg. Ma is örömmel tölt el, hogy 16 évig elnöke lehettem az egyik fontos bizottságnak, amelyik a sport és a környezetvédelem kérdéseit kezeli.

– A nyári olimpiai játékok népszerűségének folyamatos növekedése, a programba bekerülni szándékozó sportágak egyre erősebb rohamai, illetve azok szakszerű kezelése jelentik immár sok év óta az egyik legizgalmasabb témát a NOB életében – folytatta Schmitt Pál.

– Komoly küldetésnek tartom, hogy azon sportágak mellett lobbizzak, amelyek az olimpiai mozgalomban igen gazdag tradíciókkal rendelkeznek, s amelyek legtöbbje ráadásul Magyarország számára is komoly sikereket hozott az ötkarikás versenyek során. Így különös súllyal érveltem a vívás, a birkózás, az öttusa és a kajak-kenu vagy akár a vízilabda mellett, s bár minden támadást nem sikerült kivédeni, a tradicionális sportágak jelenlétét Párizsig minden esetre el tudtuk érni.

Az egyre nagyobb jelentőséggel bíró kvótarendszer ugyancsak megnehezítette magának az olimpiai részvételnek a kiharcolását is.

– Rendkívül vékony jégen táncolunk, ezt el kell ismernem. Ezt előrebocsátva is azt kell mondanom, bízom a rendkívül felkészült és elhivatott edzőinkben, akik a jelentős állami támogatás révén megfelelő körülmények között készíthetik fel sportolóinkat az olimpiai megmérettetésekre. Öröm, hogy fiataljaink elé sok újabb és újabb nagyszerű bajnokot és olimpiai helyezettet tudtunk példaképként állítani, akik ismét bizonyították, hogy nehéz körülmények között is lehet világraszólót alkotni. Engem személy szerint külön is megtisztel, hogy az egyéni jelöltek és a csapattagok egyaránt sokan fordultak hozzám bizalommal a legkülönfélébb kérdéseikkel, és sosem a MOB elnökét, vagy a volt köztársasági elnököt, hanem olimpiai bajnok társukat látják bennem.

Az egyre keményedő életfeltételek közepette mind több szó esik a pénzről. Ez az erősödő tendencia befolyásolhatja-e ez az olimpiai mozgalom alapvető lényegét?

– Az új létfeltételekhez folyamatosan alkalmazkodnia kell mindenkinek, a nehézségek leküzdéséhez pedig a MOB is igyekszik lehetőleg minél több élsportolónak segítő kezet nyújtani. Itt nem mindig a konkrét pénzre kell gondolni. Meggyőződésem ugyanis, hogy hosszú távon a korábbi Életút-, vagy a mai Kettőskarrier-programunk, vagy a következetesen, tudományos alapossággal vitt utánpótlásgondozás sokkal több segítséget jelenthet, mint bizonyos összeg havonkénti átutalása. Büszke vagyok arra, hogy a programban olimpiai kerettagjaink közül sokan különböző felsőoktatási intézményekben tanultak-tanulnak. Hasonlóan jó dolognak tartom, hogy olimpikonjaink közül igen sokan nyelvtanfolyamokon is bővíthették-bővíthetik ismereteiket. Ezeket a tényeket előrebocsátva természetesnek tartom, hogy az alapvető célok és funkciók nem változnak. Az olimpiára kijutó sportolók és szakemberek küldetést látnak el, erősítik az egészséges hazaszeretetet, növelhetik az ország nemzetközi megbecsülését. Az ifjúság nevelésében is komoly részük lehet, hiszen eredményességükkel a korábbi hagyományokat is erősíthetik, egyidejűleg ők maguk is példaképekké válhatnak.

A nemzet olimpiai bajnokai anyagi támogatásban, úgynevezett olimpiai járadékban is részesülnek. Ez a korosabbaknak különösen jól jöhet…

– Sok idős versenyzőnek és edzőnek ez szinte létkérdés. Ami engem illet, azért örülök különösen, mert a javaslat parlamenti tárgyalásakor – 1997-ben – a politikai pártok ritka kivételként, teljes összhangban szavazták azt meg.

2004 óta Magyarország is tagja lett az Európai Uniónak. Ez az alapvető változás mit hozott a magyar sportélet számára?

– Rendkívül komoly nyomást. Amennyiben ugyanis valóban fel akarunk zárkózni az EU-tagállamok mellé, úgy nagyon komolyan el kellett gondolkodni az egyes tagállamok sportélete között éktelenkedő különbségeken. Amíg ugyanis a jelenlegi tagállamokban a nyilvánvalóan jóval magasabb költségvetésből 1,5 százalékot fordítanak évente az iskolai-, a tömeg- és a minőségi sportra, addig ez a szám hazánkban a sokkal kisebb költségvetésből kisebb százalékban valósul meg. A kedvezményes társasági adó támogatási lehetőség bevezetése óta azért a helyzet – legalább is a csapatsportok számára – lényegesen javult.

– Nem véletlenül olyan az ország általános egészségügyi helyzete, mint amilyen – folytatta Schmitt Pál. Sajnálatosnak tartom, hogy a magyar gyerekek közel 60 százaléka nem sportol semmit. A sok év óta tartó, egyhelyben járás után végre rá kellene jönni, hogy a sport a nevelési és az egészségügyi célokat egyaránt kiválóan szolgálja, s hogy az ide megítélt beruházások, pénzösszegek hosszútávon bőségesen megtérülnek. A jelenlegi tendenciák – sportkörök megszűnése, az igazolt versenyzők számának visszaesése, az egyetemisták testnevelésének jelentős csökkenése – ugyanis rossz irányba viszik az ország sportéletét. A sport szerepének és jelentőségének mindenképpen fel kell értékelődnie. Örömömre, a jelenlegi kormány a sportot stratégiai ágazatnak tekinti, és attól is sokat várok, hogy fokozatosan bevezetésre került a mindennapos testnevelés.

Az elmúlt néhány év az Ön életében sok változást hozott, bekerült az EU parlamentjébe, annak alelnökévé választották, egy ideig a Magyar Országgyűlés elnöke volt, majd köztársasági elnöknek választották, amely megbízatásáról 2012 áprilisában lemondott. Ezek mind különleges kihívások voltak. Immár nyolcvan fölött nincs nosztalgiája?

– Egy amerikai mondást idézek szívesen ezzel kapcsolatban: „ne sírj, ha valaminek vége, mosolyogj, hogy megtörtént.” Ám bárhogyan is alakult az életem, azt meg kell mondanom: feleségem, Makray Katalin sokoldalú gondoskodása nélkül idáig sem jutottam volna el.

Végül szólna néhány szót családjáról, esetleges civil passzióiról?

– Három lányom közül Alexa Amerikában, Petra és Gréta pedig itthon, Budapesten él. Hat unokánk van, s ami különös öröm számunkra, hogy közülük négyen budapestiek. Mindannyian jó tanulók és rendszeresen sportolnak. Két unokám is bekerült a vízilabda-válogatott keretébe. Mostanában több időm jut könnyed sporttevékenységre, szívesen sakkozom is. Néha otthon, családi körben pedig leülök a zongorához, sőt újabban a tárogató is előkerül...

Sákovicsné Dömölky Lídia

Születési idő: 1936.03.09.
Sportág: vívás
Tagság kezdete: 2025

Sákovicsné Dömölky Lídia: A legjobb vívók pengeművészek és akrobaták egy személyben

Amikor 2025 januárjában, néhány nappal a 104. születésnapja előtt elhunyt Keleti Ágnes, a szokás szerint heteken belül megválasztották a megüresedett helyre a Nemzet Sportolóinak 12. tagját. Meglepetés volt is, meg nem is, amikor kiderült a választás eredménye, előzőleg ugyanis számos, korábbi kiválóság neve joggal szóba jött az utódlásnál. Végül az elit társaság 11 tagja, a végtelenül kedves, igazán szeretnivaló olimpiai bajnok tőrvívónőnek, Sákovicsné Dömölky Lídiának szavazott bizalmat.

Vajon ő hogyan reagált ennek a számára megtisztelő fordulatot hozott voksolásnak az eredményére?

– Nagyon érdekes volt megélni ezt a változást az életemben. Amikor 2004-ben megalakították ezt a közösséget, nagyon szép és jó dolognak tartottam a kezdeményezést. Akkor is úgy gondoltam, hogy nem könnyű feladat a sok, kiváló jelölt közül kiválasztani azt a bizonyos tucatnyi sportembert, hiszen annyiféle szempont alapján lehet értékelni és megítélni a szóba jöhető jelölteket. Nem tagadom, legbelül annak idején bizakodtam, hogy egyszer talán majd én is belekerülhetek ebbe a körbe, de az évek múlásával mindinkább úgy gondoltam, hogy erről a lehetőségről én szép lassan lemaradok. Ismertem, akiket beválogattak, tiszteltem-becsültem az erényeiket és az eredményeiket, én magam pedig ezt a sokáig megvolt belső vágyakozást szép lassan lezártam magamban. S hogy milyen érdekes és furcsa dolgokat hozhat az élet? Amikor már régen lemondtam erről a lehetőségről, akkor ért ez a meglepő megtiszteltetés, a „tizenkettő” közé történt beválasztásom ténye. Meg kell mondanom, eleinte fel sem fogtam a döntés jelentőségét, inkább egy erős meghatottság vett rajtam erőt. Azután amikor egyre nagyobb szeretet áradt felém a vívótársaim felől és másoktól is, ez a hangulat mindinkább megvilágította pályafutásom emlékezetes, szép részeit. Az én koromban ez a kitüntetés különösen szép ajándék lett számomra. Nem vagyok gyakorló vallásos ember, de a jó Istennek azért csak megköszönöm az életemben kapott ajándékokat. Így ezt a kiemelkedően nagy megtiszteltetést is, amit a Nemzet Sportolóinak tagsága jelent.

Kikkel osztja meg ezt a későn jött örömforrást?

– Természetesen a legszűkebb családtagjaim állnak legközelebb hozzám: a Spanyolországban élő fiam és a Budapesten élő lányom több mint ötven évet megélt házasságom gyümölcsei. Férjemet, Sákovics Józsefet feltétlenül szóba is hoznám, aki egy csodálatos ember és ugyanilyen vívó volt egy személyben. Az olimpiai ezüstérmét, a világbajnoki címét kitűnő vívóerényeinek és végtelen türelmének is köszönhette. Kapitányságára pedig kimondottan büszke vagyok, hiszen az 1964-es, tokiói olimpián a magyar vívók négy aranyérmet hoztak haza, amire sem azelőtt, sem azóta nem volt példa. Az ő végtelen nyugalma nagyon jót tett az én izgágaságomnak; több, mint fél évszázadon keresztül nagyon jól kiegészítettük egymást. Sajnos, már 16 éve özvegy vagyok, de ő nekem ugyanúgy hiányzik, mint az elmenetelét követő első napokban. Szerencsémre van négy aranyos unokám, akiket az idős kor legszebb ajándékainak tartok és akik felé továbbíthatom azt a szeretetet, amit én kaptam a szüleimtől. Az életkedvemet leginkább ők tartják karban, nagy örömmel figyelem a fejlődésüket, életük minden, fontosabb eseményét. Amikor összejövünk még élő vívótársnőimmel – leggyakrabban Rejtő Ildikóval és Juhász Katival és közelmúltban elment Szalontay Katival –, akkor mindig beszámolunk egymásnak az unokáinkról. S arról sem feledkezünk meg, hogy a már előre ment bajnoktársnőinkről – Ágoston Jutkáról és Marosi Pauláról – minden alkalommal megemlékezzünk! A fiatalabbakkal is jó a kapcsolatunk. Bóbis Ildikó, Nagy Tímea, Szász Emese, Mohamed Aida és a többiek eredményeit nagyra tartom és természetesen folyamatosan lelkes drukkere vagyok a magyar vívóknak.

Minden szavából kiérződik a társai iránti szeretet…

– Akkoriban nagyon komoly konkurenciaharc volt a csapatba kerülésért, legalább tízen voltunk az öt helyre. Amikor nagyon megküzd az ember valamiért, utána nagyon megbecsüli az elért eredményt. A kialakult csapat tagjai pedig rendkívüli módon ambicionálták a közös siker megszerzését. Rejtő Ildi volt a világ legtechnikásabb vívónője, ezt mindenki elismerte, a Juhász Kati a legokosabb közöttünk, én pedig borzasztóan gyors voltam - ma pedig már csak óvatosan sétálgatok, el akarom kerülni a térdműtétet.

Köztudott, hogy mestereik sírjait is rendszeresen felkeresik.

– Így igaz és sokadszor is átbeszélgetjük, hogy kinek és mit köszönhetünk. Hátszegi (Hatz) József – a Szepi bácsi – Rejtőnek volt a mestere, a Juhász Katival a Szabó Laci bácsi foglalkozott, én pedig a Ganzmann Feri bácsinál kezdtem, mégpedig a BEAC-ban. Anyukám nem szerette volna, hogy én is kövessem a Gyuri bátyámat, inkább a balettozást részesítette volna előnyben, ami akkor nagy divat volt. Én viszont 1949-ben, tizenhárom éves koromban elkísértem a bátyámat az edzésére és azonnal beleszerettem a vívásba. Ő ifjúsági válogatott volt, amikor 1956-ban irányt váltott és azóta is Amerikában él. A korábbi kétszeres olimpiai bajnok, Jekelfalussy Piller György összegyűjtötte az ott élő magyarokat, akik éveken keresztül szép sikerekkel versenyeztek Amerikában is.

A ma 93 éves bátyjáról, Dömölky Györgyről egy közismert vívószobrot mintáztak.

– Igen, ez kicsiben, porcelánból is elkészült. A nagy szobrot 1955-ben Kamotsay István hódmezővásárhelyi szobrászművész alkotta és a Népstadion előtti szoborparkban kapott volna helyet. A Puskás Ferenc stadion elkészülte után a szobrok visszakerültek korábbi helyükre, de a vívó szobor – ki tudja, miért? - elkerült Dunaújvárosba, a stadion mögötti, kies helyre. Azt még szeretném megérni, hogy az is visszakerüljön a többiek közé, a szoborparkba!

A bátyja tehát 1949-ben elvitte a BEAC-ba és Ganzmann Ferenc gondjaira bízta Lídiát.

– Nagyon fontos éveket töltöttem az első mesteremnél – minden az alapoktól függ! 1955-ben átigazoltam a Vasasba és éppen ez az egy év lett életem legsikeresebb esztendeje. Somos Béla vett kezelésbe, két világbajnokságot nyertem, előzőleg magyar bajnokságot is. Ennek köszönhettem a vb-részvételemet, ugyanis akkor a négyfordulós válogató eredményétől függetlenül a bajnoknak biztos helye volt a csapatban. Az is sokat nyomott a latba, hogy amikor a BEAC-ban Szabó Laci bácsinál iskolázhattam, ő a francia vonalat képviselte, amelyhez tartozó markolat sokkal finomabb pengevezetést engedett. Neki nem csak a technikai felkészítést köszönhetem. hanem azt a hatalmas taktikai magabiztosságot is, amelyet mellette elsajátíthattam. Az is a legjobbkor jött számomra, hogy ebben az évben (1955-ben) vezették be az elektromos találatjelzőt.

A melbourne-i olimpiát követően újabb mestert kellett választania.

– Köztudott, hogy Ausztráliából sok magyar élsportoló nem jött haza. A férjemmel mi is részt vettünk egy amerikai körutazáson, de néhány hónappal később győzött bennünk a honvágy és hazajöttünk. Mivel Somos Béla végleg elhagyta az országot, így kerültünk a férjem révén a párbajtőrözők mesteréhez, Vass Imréhez, aki engem is elfogadott. Az „Atya” egy fantasztikusan jó edző volt! Nála a technika és a taktika jól megfért egymás mellett és nagyon tudta, kivel hogyan lehet és kell bánni? Aki Kulcsár Győzővel és Nemere Zoltánnal is hangot tudott találni, az nem akárki volt!

Pályafutása legnagyobb sikere az 1964-es esztendőhöz kötődik.

– Az igazság az, hogy az 1959-es, budapesti világbajnokságon kiharcolt csapatgyőzelmünket követően már 1960-ban olimpiai bajnokok lehettünk volna, de végül akkor csak az ezüst jutott nekünk. 1964-ben viszont már nyerni tudtunk az örök rivális, a Szovjetunió ellen. Marosi Paula, Juhász Katalin, Ágoston Judit, Rejtő Ildikó és jómagam vívtunk a győztes együttesben. Az 1968-as, mexikóvárosi olimpián ezüstérmet szereztünk, majd az ankarai világbajnokságot követően, 1970-ben végleg abbahagytam.

Visszavonulását követően gondterhelt évei következtek.

– Bár három-három évet edzősködtem a Honvédban, majd a KSI-ben, s bár szívesen végeztem a dolgomat, de nem éreztem elég eredményesnek magamat, ezért nem is volt jó a hangulatom. Úgy gondoltam, edzőnek nem vagyok elég határozott és kemény. Azt tudtam, hogy a beszédkészséggel jól állok, ebből kiindulva megpróbálkoztam az újságírással. A Képes Sporthoz kerültem, ahol bánatomra nem engedték, hogy a saját sportágammal foglalkozzak, mert ott szerintük elfogult lehetek, ezért az evezésről és a tornáról kellett írnom. A kollégák sem igazán szerettek, én viszont ma is úgy érzem, mindenkivel sikerült jól hangot találnom. Szóval az ott töltött kilenc esztendő nem számít egyfajta diadalmenetnek. Számos munkahelyem volt, az IBUSZ-nál például 14 évig dolgoztam.

2002-ben nyugdíjazták, azóta főállású nagymama.

– Igen, és ez a legjobb állapot. Látogatom a családomat, van időm lekvárt főzni nekik, de azért a sportág történéseit is nyomon követem. Elég sok változásra kell odafigyelnem, amelyeket elsősorban az ázsiai vívók hoznak a sportág életébe. Fantasztikusan jó fizikai adottságokkal rendelkeznek, gyorsak, ruganyosak, sportra termett izomzatúak a kínai, japán és koreai férfiak és nők egyaránt. Régen pengeművészeknek hívták a legjobbakat, az élmezőny tagjainak ma már akrobatáknak is kell lenniük.

Vaskuti István

Születési idő: 1955.12.04.
Sportág: kajak-kenu
Tagság kezdete: 2023

Vaskuti István: „Úgy éreztem magamat, mintha lovaggá ütöttek volna”

Ha valaki felkeresi az interneten a Vaskuti Istvánról szóló információk oldalait, az első pillanatra szemet szúrhat, hogy a Nemzet Sportolója Debrecenben született. Márpedig Debrecennek még a közelében sincs olyan vízfelület, ahol valaki komoly kísértésbe eshetne a vízisportokkal, konkrétabban pedig a kenuzással. Az mindjárt a beszélgetés elején tisztázódott, hogy Debrecen csak egy állomás volt, ahonnan Vaskuti szülei villámgyorsan távoztak.

– Édesanyám és édesapám az év nyarán végeztek gépészmérnökként a Budapesti Műszaki Egyetemen és az akkor kötelező „kiközvetítés” alapján őket Pusztaszabolcsra irányították, mint első munkahelyükre. Mivel a nagyszüleim Debrecenben éltek, édesanyám úgy okoskodott, hogy mégis csak biztosabb lehet engem Debrecenben megszülni, mint Pusztaszabolcson. Így is történt, ezért jöttem én ott világra 1955. december elején.

– Ahonnan azután sikerült a családfőnek a fővároshoz közeli munkahelyet kapnia. 

– Édesapám Perbálra és Herceghalomra ingázott naponta, ahol egy állami gazdaság mezőgazdasági gépeit kellett felügyelnie. A lakhatásunk pedig a Margit-hídhoz egészen közeli Néphadsereg utcában (ma Falk Miksa utca) adódott. Onnan viszont már gyalog járhattam a szigeten lévő Építők csónakházába. A lehetőség édesapám unokaöccséhez, Sebestyén József nevéhez kötődik, akinek diplomamunkáját segített apu elkészteni. Ő pedig rendszeresen kenuzott az Építőkben, így a tízéves „Istvánkát” be tudta ajánlani. Bár én kimondottan kenuzni szerettem volna, ott azt mondták, ahhoz kicsi vagyok, inkább kajakozzak.

– Meg is tanult kajakozni, de gyakran kihagyta az edzéseket.

– Egyszerűen azért, mert nem szerettem a kajakot. A következő tavasszal kijelentettem: én pedig kajakozni nem fogok. Végül Vajda Vili bácsihoz kerültem, aki kezdetnek beültetett egy széles és stabil, „laposhatos” nevet viselő kenuba, hol már jól éreztem magamat és a csapatszellemről is lett fogalmam. A jó hangulatú társasággal a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

– Egy idő után elérkezett a minőségi ugrás lehetősége.

– A PC-1, a portyakenu egyes jelentette az újdonságot. Később a serdülők közül felkerülve a 16-17-18 évesek voltak az ifik, akik között bőven volt rivális, míg eljutottam az ifiválogatottságig. Az élet akkoriban sokkal egyszerűbb volt, mi is az utcán nőttünk fel, bár nem utcagyerekek voltunk. A pöttyös labda volt a csúcs, egész nap azt kergettük, a fűzős focilabdát még nem is ismertük, csak képről. Tizennégy éves voltam, amire lett tévénk. Ez a generáció még természetes közegben nőtt föl, vagányok, életrevalók voltunk, a Rózsadomb elhagyott telkeire jártunk gyümölcsöt lopni. A gyerekek nagy többsége Angyalföldről verbuválódott. 

– A sportág iránti elkötelezettséget mikor kezdték megerősíteni a győzelmek?

– Nekem nem kellett sokáig várnom, mert minden korcsoportban egyéni bajnok lettem. Egyéniben serdülőben és az ifik között egyaránt nyertem a bajnokságokat. Másodéves ifiként már kijutottam az Ifjúsági Barátság Versenyre (IBV), amit akkor éppen Tatán rendeztek meg. Kezdőként az olimpiai bronzérmes Novák Gábor és Szopkó György voltak az edzőim. Utána kerültem Vajda Vilmoshoz, aki magasszintű edzői munkával egy erős csoportot hozott létre. Tőle sokat tanultam és érzelmileg is közel kerültünk egymáshoz. Ott olyan minőségi munka folyt, amely kitermelte a nemzetközi szintű versenyzőket.

– Vajda Vili bácsi elment szakfelügyelőnek.

– Engem pedig megörökölt a nálam csak tizenegy évvel idősebb, nem rég visszavonult Koléder Vili – vele is nagy szerencsém volt, mert nagyon hozzáértően segített a kibontakozásomban. Jóval később, amikor edzőként dolgoztam, át is hívtam magam mellé a Honvédba, ahol kiváló utánpótláscsoportot hozott létre. A rendszerváltás idején a kisebb klubok leginkább tönkrementek és így nem veszett kárba az ő tudása.

– Mikor fordult meg először a fejében, hogy élsportoló lesz?

– Az 1973-as, tamperei világbajnokságon a felnőttek kitűnően szerepeltek, nekem viszont nem sikerült az ifi Eb, a felnőtt ob-n viszont 2., 3., és 4. helyeket szereztem – ekkor kaptam az első ajánlatot sportállásra. Közben nem vettek fel a Műszaki Egyetemre, elkezdtem dolgozni, de hamar rájöttem, hogy nyolc óra munka után nem lehetek igazán eredményes. Ezért feladtam a munkahelyemet és elfogadtam a felkínált sportállást és ezzel elkezdődött a felnőtt élsportolói karrierem. Húszévesen már az abban az évben világbajnokságot nyert Árva-Povázsai kettőssel csatáztunk Solymár „Pubival” párban, sajnos a katonaság miatt nem jutottam ki a montreali olimpiára. 1976 ősszel viszont Foltán Lászlóval jól egymásra találtunk és 1977-ben már világbajnokságot nyertünk C-2 500 méteren.

– Összesítésben tíz világbajnoki címet mondhat a magáénak.

– Ez a tíz valójában csak kilenc, ezt valaki kitalálta és mindmáig ezt mondják. Ebből hármat nyertem Foltán Lacival, hármat Buday Tamással és hármat Sarusi Kiss Jánossal. 1979-ben egy térdműtétet követően egy másféle stílust kellett kialakítanom. Miattam lettünk csak hatodikok, a győztest pedig Patzaichinnak hívták, aki egy Capusta nevű partnerrel lapátolva lett világbajnok.

– Nem túl jó előjelekkel vágtak neki az 1980-as felkészülésnek.

– Az olimpiai felkészülésünket Szántó Csaba irányításával végeztük, aki a korábbi években is közreműködött a sikereinkben. Kőkeményen készültünk, az új technikát is sikerült begyakorolni, így sorozatban meg tudtuk nyerni a válogatókat. Moszkvában zavarta a koncentrációt, hogy sokáig bizonytalan volt Wichmann Tamás egyesbeli indulása, neki pedig én voltam a tartalékja, aki nagyon nem akartam volna egyesben versenyezni. Végül maradt a kettes, amelyen nemhivatalos világcsúccsal nyertük az olimpiai előfutamot. Onnan kezdve mindenki a mi győzelmünkkel is számolt. A döntőben saját tempónkat evezve, végig az élről nyertünk. Még azt is kibírtuk, hogy én elnéztem a célvonalat és egy bójasorral előbb leálltam.

– A Los Angelesből volt távolmaradás önnek is betett…

– Életem legjobb formájában voltam, mindent elkövettem azért, hogy tartsam a szintet. Olyan erős voltam, hogy egy golyó lepattant volna rólam! Itthon maradtunk, s mivel Foltánnak valami rejtélyes betegsége lett, ezután térdeltem össze Sarusival, aki egy igazi őserő volt, vele is nyertem három világbajnokságot. 1987-ben pedig igazából abbahagytam, miután kiderült, hogy asztmás vagyok és nem vagyok képes a korábbi szinten teljesíteni. Közben az Ybl főiskolától is visszaléptem, a TF-en viszont megszereztem a szakedzői diplomát.

– 1987-ben szinte teljesen leállt, az 1988-as, szöuli olimpiának mégis mekifutott.

– Kényszermegoldás volt ez az utolsó nekifutás, amelyen végül hatodikok lettünk. Mindenki tudta, hogy ezzel befejeztük, a döntő után, a hajótárolóban a könnyeinkkel küszködve megittunk egy pohár pezsgőt és ezzel lezárult a versenyzői pályafutásom. Utána szinte másnap átvettem a Honvéd kenusainak vezetését, ahol egy nagyon tehetséges társulat volt együtt, de addig egyikük sem nyert még komolyabb nemzetközi versenyt. Vezetésem alatt a Honvédnak lett nyolc világbajnoka: Pulai Imre, Novák Ferenc, Pálizs Attila, Szabó Attila, Bohács Zsolt, Boldizsár Gáspár, Hoffmann Ervin, Gyulai István. Közülük négyen felkerültek az MKKSZ örökös bajnokainak dicsőségtáblájára is.

– Hány évig volt a Honvéd edzője és mennyire tudta hasznosítani az edzői munkájában a saját tapasztalatait?

– Nyolc évig voltam ott edző, versenyzőként több mint tíz esztendőt eltöltöttem edzőtáborban, így közelről láthattam, hogy ki milyen módszerekkel készült, mennyit teljesít naponta, tehát tapasztalatokkal bőven rendelkeztem. A lényeg azonban az, hogy mindenkinek meg kellett találni azt az utat, ami neki, az ő adottságainak a legjobban megfelel.

– Az elért sikerek dacára mégis abbahagyta az edzőséget.

– Útelágazáshoz érkeztem. Volt három gyerekem, a lányom már tizennégy éves volt. Ha egy újabb négyéves ciklusba belevágok, végképp nem kerültem volna érdemi kapcsolatba a három gyermekemmel. A korábbi évek során az egykori evezős feleségem tolerálta a távolléteimet, de úgy éreztem, a családomra tekintettel változtatnom kell. Szerencsére akkor már megengedhettem magamnak, hogy válasszak. Az edzőségről lemondva légüres térbe kerültem, nem volt munkám. Visszakanyarodva 1984-ig, a bojkottot követően bekerültem a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnökségébe. Hat évvel később pedig megválasztottak az edzőbizottság vezetőjének. Ezt a feladatkört 2012-ig töltöttem be, majd nem jelöltettem magamat, s így onnan is elköszöntem.

– Más utakon is tevékenykedett.

– Az 1998-ban első alkalommal megrendezett szegedi világbajnokságra már évekkel korábban megkezdődtek az előkészületek. Kiderült, hogy nemzetközi szinten bevethető versenybírókból komoly hiány van. Én pedig bejelentkeztem erre a feladatra. 1996-ban levizsgáztam, s ezzel elkezdtek menedzselni a nemzetközi versenyekre.

– 2000-ben már Sydneyben, az olimpián kapott feladatot.

– Versenybíróként jutottam ki, majd beszavaztak az ICF technikai bizottságába, két évvel később pedig Európa képviseletében a nemzetközi szövetség igazgató tanácsába is beválasztottak. 2004-ben a technikai bizottság vezetője lettem, ezt a feladatot Peking (2008) befejezéséig láttam el. Ekkor a feleségem kérésére lemondtam, viszont az ICF alelnökeként nyolc évig irányítottam az ICF fejlesztési programját. Ennek jelentős költségvetési programja volt. Új országokat kapcsoltunk be a sportágba, sporteszközöket szállítottunk ezekbe az országokba, edzői szemináriumokat tartottunk, felkészítő edzőtáborokat szerveztünk, beindítottuk a TIP programot (Talent Identification Programme). A világ- és kontinentális bajnokságokon és olimpiákon zsűrielnökként felügyeltem a versenyeket...

– Elérkeztünk az utolsó évekhez. Vaskuti István hogyan látja a sportág jelenét és jövőjét?

– A világ rohamléptekkel változik, az élet minden területén alapvetően megváltoznak a létezés feltételei – ebben a közegben kell megpróbálni helytállni. Ma már az egyes sportágak egymástól igyekeznek elszipkázni a fiatalokat, mert sokkal kevesebb gyerek születik, mint régen, és a gyerekek hozzáállása is megváltozott. Úgy gondolom, nekünk az adott lehetőségeken belül néhány sportágra kellene koncentrálnunk az erőinket, s azokban kellene nemzetközi sikerekre összpontosítani.

– Hol tart jelenleg Vaskuti István?

– Öt éve nyugdíjba mentem – 2025-öt írunk ekkor –, mégpedig azzal a konkrét elhatározással, hogy ismét elkezdek egészen kezdő gyerekekkel foglalkozni. Átvettem a BKV-ban egy nem túl nagylétszámú csoportot.  Végül öten maradtak, őket viszont már nem tudom tovább vinni, inkább visszamentem megint a legelejére. Egész nyáron a stégen álltam, most tizenhatan vannak, akiket edzek. A mai, totál mozgásszegény világban a sport jelentősége felértékelődött, személyiségformáló ereje változatlanul megvan. Ha évente ezer fiatalnak adunk esélyt a kajak-kenu sporton keresztül, hogy egészséges emberek legyenek, ez a fő produktum, az, hogy valaki olimpiai bajnok, vagy érmes lesz, az a ráadás.

– Legvégére maradt, pedig a fontossági sorrendben nyilván elől helyezkedik el a „Nemzet Sportolója” kitüntetés értéke.

– Ezt mindenképpen nagy megtiszteltetésnek tartom, bár azt is hozzá kell tennem, hogy a kiemelés számomra már akkor elkezdődött, amikor beválasztottak a Halhatatlanok Klubjába. A fiatal éveimben a magasban „lebegő” világnagyságok, Balczótól Papp Lacin és Puskás Öcsin keresztül egyszer csak beválasztottak maguk közé. A befogadási ünnepségen ott voltak a szüleim, Szepesi György tartotta a méltatásomat. Majd mindenki kezet fogott velem és én csak azt kérdeztem magamtól: hogy kerültem én ide? Utóbb pedig, amikor a Nemzet Sportolói közé is beválasztottak, egy kicsit úgy éreztem magamat, mintha lovaggá ütöttek volna…Nagyon örülök és természetesen nagyon büszke is vagyok rá!

Weltner Györgyné Ivánkay Mária

Születési idő: 1934.02.06.
Sportág: asztalitenisz
Tagság kezdete: 2004

Weltner Györgyné Ivánkay Mária az első (siket o-)limpiai győzelmének örül a legjobban!

Fogyatékos sportolóról írni nehéz és egyben hálás feladat is. Mindenképpen bonyolult dolog ugyanis beleéreznie magát egy ép embernek abba, ugyan milyen lehet az, ha például valaki nem, vagy csak nagyon gyengén lát vagy hall. Ha valamelyik végtagja hiányos, vagy éppen sajnálatos módon kerekesszékbe kényszerülve éli az életét.

Weltner Györgyné Ivánkay Mária az egyetlen a Nemzet Sportolóinak tizenkét fős társaságában, aki az átlagemberekhez képest hátrányos helyzetű, aki őket ebben a kiemelt társulatban képviseli. Konkrétan: ő gyakorlatilag nem hall. Mindjárt jött az első, praktikus gond: miként lehet vele kapcsolatba kerülni és hogyan megy majd egymás megértése? Első lépésként egy email üzenet ment, a válasz pedig –kellemes meglepetésként – mindjárt egy kávéval egybekötött, konkrét meghívással érkezett.

Aki szereti a kávét – vagyunk vagy több milliónyian ebben az országban – annak egy ilyen üzenet jó kezdést jelentett. És a folytatással is sokkal kevesebb gond adódott, mint ahogyan azt előre bárki gondolta volna. A kapucsengő megnyomására ugyanis jött a válasz, majd a személyes találkozás a kedves, közvetlen, erősen nyolcvanas idős hölggyel. A „bemelegítő” beszélgetés és a kávé után Weltner Györgyné Ivánkay Mária készséges beszélgetőpartnerként válaszolgatott. Jól olvasott szájról, válaszait is elég jól sikerült megérteni. Apránként egy más világba, a siketek mintegy hatvanezer fős magyarországi táborába vezetett be.

Marika – ő kérte ezt a megszólítást – a Komárom megyei Banán született és ott is nevelkedett egy kilencgyermekes, mélyen vallásos katolikus családban, ahol egyébként öten nem hallottak, négy testvére viszont igen. A hallók és a nem hallók még külsőségeikben is elkülönültek egymástól, ugyanis a göndör hajúak nem hallók lettek az egyenes hajúak viszont rendesen hallottak. Ebből a számottevő különbségből egyébként semmiféle gond nem adódott, sem a családon belül, sem az iskolai tanulmányaik során. A gyerekek persze gyakran kuncogtak, egyik-másik tanáruknak pedig nem tetszett, ahogyan jelbeszéddel informálták egymást, de alapvetően jól illeszkedtek a környezetünkbe.

Banán nem sok időt töltött a család, hiszen 1949-ben Budapestre költöztek, elsősorban a gyerekek tanulmányai, illetve a szakmák választása miatt. Marika mechanikai műszerész lett és a Beloiannisz gyárban helyezkedett el, ahol harmincegy éven keresztül dolgozott. Legtöbbet bizonyos jelfogók készítésével foglalkozott, de egyéb, finom kézügyességet igénylő munkákkal is rendszeresen megbízták.

A nagyvárosi körülményekhez jól alkalmazkodtak. Az összetartozás látványos jeleként mindent együtt csináltak a testvérek: mindannyian a Siketek Sportkörében kezdtek el sportolni. Már korábban is úsztak, röplabdáztak, majd kerékpároztak is, ezeket a sportágakat Budapesten is folytatták. Később lépett az életükbe az asztalitenisz, amelyet elsősorban Mária és Teréz űzött sikerrel. Teréz húgával különösen sokat és sikeresen gyakoroltak. A pingponghoz egyébként Weltner György, a Siketek SC akkori edzője csábította át a két testvért.

Az a Weltner György, aki később Mária férje lett. A házasság annak ellenére jött létre, hogy más és más vallást követtek. Mária elmondta, soha nem bánta meg, hogy György lett a férje. György zsidó volt, Mária pedig katolikus, de a szerelem minden előítéletet, tartózkodást legyőzött. Mária szerint férje nagyon jó ember volt, számára pedig ez volt a legfontosabb. Szerinte nem a vallásbeli különbözőségek számítanak, hanem az, hogy valaki jó ember, vagy éppen nem az. Az emberi kapcsolataiban is mindmáig ez a döntő szempont: ki milyen ember?

Weltnerné Ivánkay Mária nem csak beszélt, hanem cselekedett is. Hosszú élete során mindig azért küzdött, hogy siket embertársainak jobb és jobb legyen. A munkája mellett a sport tette teljessé az életét, ott élte ki magát igazán. Előbb versenyzőként, majd vezetőként. Tennivalója pedig éppen elég akadt, hiszen a siketek sportja meglehetős szerény körülmények között folyt. A Benczúr utcai szövetségükben élték a fél életünket. Mária egyébként 1949 és 1981 között versenyzett, ez idő alatt 204 alkalommal ölthette magára a válogatott mezét. A siketek hét olimpiáján vehetett részt, ahonnan összesen nyolc arany-, hat ezüst- és három bronzérmet gyűjtött be.

Mária siketlimpiai szerepléseit 1957-ben, Milánóban kezdhette meg, majd sorban következtek a további ötkarikás (siket) olimpiai fellépései: 1961-ben Helsinkiben, 1965-ben Washingtonban, 1969-ben Belgrádban, 1973-ban Malmőben, 1977-ben Bukarestben és végül 1981-ben Kölnben vehetett részt. Az Európa-bajnokságokon is megszerzett három arany-, egy ezüst- és négy bronzérmet.

Ekkor elkezdett villogni a lámpa, ami azt jelezte, hogy valaki érkezett. Kiderült, hogy húga – az ugyancsak eredményes olimpiai részvevő Ivánkay Teréz a maga hat arany-, egy ezüst- és három bronzérmével – gyakori látogatóként futott be Csillaghegyről. Ettől kezdve hármasban folyt a múltidéző beszélgetés.

Természetesen szó esett arról is, hogy Mária férje egyben a csapat edzője is volt. Mária szerint férje minden kritikát kibíró, rendkívül korrekt ember volt, aki feleségétől mindig többet követelt, mint a többiektől. Így elfogultságnak még az árnyéka sem vetődhetett rá. Ötven évig volt a siketek szakosztályvezetője, akit 2014-ben, 85 éves korában agyvérzés vitt el. Mária mindmáig nehezen fogadja el ezt a tragikus eseményt.

A Siketek sportolói otthonosan mozogtak a teljesen egészséges versenyzőtársak között is. Gyakran adódott lehetőségünk arra, hogy együtt gyakoroljanak. Mária szívesen emlékezett arra, amikor Kisházi Beával vagy Magos Jutkával ütögethette a kaucsuklabdát. A már régebben elment Berczik Zoltánt különösen kedvelte. Berczik ugyanis együtt járt a férjével az edzőképzőre, akivel nagyon jó, baráti kapcsolatban voltak. Berczik nekik is sok hasznos tanácsot adott, rettenetesen jó szeme volt. Mária arra is pontosan emlékezett, amikor Berczik a két kiválóság, Klampár Tibor és Jónyer István mellé kiválasztotta az akkor a magyar ranglistán még csak a 43. helyen szerénykedett Gergely Gábort. Őt magát is Berczik tanácsai segítették abban, hogy 1967-ben megszerezte az épek között a felnőtt I. osztályú minősítést.

Ami pedig a csapatukat illeti, a legjobbak akkor voltak, amikor 1980-ban feljutottak az NB II-be és ott szerepelhettek. Ehhez a kiugró eseményhez is csatlakozik egy dicséretes emberi hozzáállás is. A Statisztika „mindenese”, Ormai Laci bácsi ugyanis játékost adott nekik kölcsön, hogy a csapat minél jobb eredményt érhessen el! Sajnos, hosszabb távon ezt a szintet nem tudták tartani, aminek több oka is volt. Például az, hogy neki 1981-ben váratlanul és visszavonhatatlanul abba kellett hagynia a játékot.

Mária nem titkolta a betegségét: egy ritka, vírusos vérfertőzés támadta meg, ráadásul a pajzsmirigye is elkezdett rendetlenkedni. Hosszas szanatóriumi kezeléseket követően, másfél évvel később végül nyugdíjba helyezték. Azóta csak különféle vezetői feladatkörökben tudta támogatni sporttársait.

Szó esett egy kisebbfajta forradalomról is, amelyet Mária gerjesztett, a siketek autóvezetésével kapcsolatosan. Még 1967-ben történt. Ő ugyanis sehogyan sem akart belenyugodni, hogy a siketek ne szerezhessenek jogosítványt. Már azért is szinte közelharcot kellett folytatnia, hogy tanfolyamra járhasson és megkísérelhesse a gyakorlati vizsga letételét. Végül ő lett az első siket Magyarországon, aki megkapta a jogosítványát. Abban pedig konkrét és áttételes köze is van, hogy a siketeknek saját autóklubja működik és jelenleg már ötezer sorstársnak van jogosítványa. Férjével sokat tettek az ügyességi autóversenyzésnek a siketek körében történő meghonosításáért is. E téren különösen annak örül, hogy 1978-ban, Spanyolországban ügyességi versenyt tudott nyerni.

Weltnerné 1981-től kezdve kettőzött erővel vetette bele magát sportvezetői teendőinek megoldásába. Legtöbb tennivalója ezekben az években a Siketek Sportcsarnokának építésével volt kapcsolatos. Öt évnyi, kőkemény munkát követően 1987. május 21-én, ünnepélyes keretek között adta át az „aranykulcsot” az állami sportvezetés, az ÁISH részéről dr. Aján Tamás. Az avatás egybeesett a Siketek SC megalakulásának 75. évfordulójával. Az viszont mindmáig nagy szomorúsággal tölti el, hogy a siket sportolóknak a saját csarnokukban órabért kell fizetniük a terem használatáért.

Máriát természetesen mindmáig foglalkoztatják pályafutásának legemlékezetesebb történései. Számára természetes módon legtöbbször az első siketlimpiai győzelmére gondol vissza, amelyet 1957-ben sikerült kiharcolnia. Milánóban idegesen, gátlásokkal „megpakolva” állt asztalhoz, hogy azután minden meccsen jobban és jobban menjen a játék. Végül – mindössze 23 évesen – meg sem állt az aranyéremig. Azokra a mérkőzésekre mindmáig igen élénken és nagy örömmel gondol vissza.

Lassan egy évtizede lesz annak, hogy megözvegyült, ám a számára szomorú eseményt követően sem hagyott fel közéleti szereplésével. A Nemzet Sportolóinak megítélt járandóságból minden lehetséges módon támogatja a siketek klubját és más vonalakon is jótékonykodik. Megteheti, hiszen továbbra is szerényen él. Igyekszik összefogni a még élő kortársait is. Sajnálja, hogy a férje halála óta szünetel az asztaliteniszélet a Siketek SC-ben. Annak sem igazán örül, hogy egyetlen leánya – aki 1973 és 1981 között a siketek három olimpiáján játszhatott asztaliteniszezőként és egy arany-, valamint két bronzérmet is megszerzett, itthon hétszeres bajnok volt, egy évadban pedig az NB I-es Postásban is asztalhoz állhatott – külföldre ment férjhez, egy ugyancsak siket férfihoz. Az egyetlen fiúunokája viszi tovább a sportot a családban: bár ő az asztalitenisz helyett az úszást részesíti előnyben.

Wladár Sándor dr.

Születési idő: 1963.07.19.
Sportág: úszás
Tagság kezdete: 2024

Wladár Sándor: „Mindig éreztem magam mögött gondviselőket”

Jelen időben egy magyar élsportolót akkor érheti a legnagyobb megtiszteltetés, ha bekerül a legjobbak között is kitüntetésnek számító, a „Nemzet Sportolója” címet viselő kiválasztottak szűkkörű társaságába. Elvégre ezt a büszke címet egyidejűleg csak tizenketten viselhetik. Pótfelvételire pedig csak akkor kerül sor, ha a „tizenkettek” egyike végleg eltávozik.

Teljesen érthető, ha nagy a sorban állás, miként az is tény, hogy amikor új tag kerül be a választottak közé, soha nem lehet abszolút egyértelmű döntést hozni: ki legyen az új belépő? Amikor pedig egy feltűnően fiatal valaki kapja meg a megüresedett helyet, az esetben még gyakoribbak az ellenvélemények. Egyetértés, csodálkozás vagy éppen kétségek egyarát hangot kapnak – így volt ez a legutolsó új tag, Wladár Sándor esetében is, akit ugyancsak váratlanul ért a „tizenegyek” javaslata alapján történt „behívása”.

– Ha tíz évvel ezelőtt bárki azt mondja nekem, hogy utóbb erről a kitüntetésről fogunk beszélgetni, megmosolyogtam volna. Annak idején ugyanis állatorvosként dolgoztam, jó életem volt, szerelmekkel – szabad embernek mondhattam magamat. Volt magánéletem, voltak hobbijaim. Sokáig karatéztam, majd vadászgattam is. Mindig éreztem magam mögött gondviselőket – az egyik talán az édesanyám lehetett, aki mindig igyekezett engem jó irányba terelgetni, aki kevés szóval is mindig jó ötleteket adott.

– Az anyai tanácsok mindenkinek jót tesznek, de aligha ezek hatására került vissza a sportéletbe.

– Ez az óriási fordulat is egy véletlennek volt köszönhető. Gyurta Dani szívbeteg kutyáját, egy szálkásszőrű tacskót kezeltem, heti rendszerességgel találkoztunk. Dani édesapja megkérdezte tőlem: ’lenne-e kedvem elnökségi tagságot vállalni az úszószövetségben?’. Megdöbbentem, majd visszakérdeztem, van-e esélyem a bekerülésre? Igen, volt a válasza, és be is választottak. Ez 2015-ben történt, ám az első két esztendőben nem sokat tettem. Ekkor jött az új elnök, Bienerth Gusztáv, akiről hamar kiderült, hogy nem jó irányt választott, maximális elégedetlenség vette őt körül. Rövid időn belül meg is kezdődött az utód keresgélése. Összehívtak egy hatfős társulatot, akiket aszerint vizsgáltak, hogy ki miért nem alkalmas. Végül egyedül maradtam. talán azért is, mert soha sehol nem voltam főszerepben. Amit pedig csináltam – 2001-től a Jövő SC ügyvezetője voltam –, az sikeresen működött. Volt olyan év, amikor az a klub több pontot szerzett a bajnokságokban, mint az összes többi egyesület. Verrasztó Zoltán volt az elnök, én az ügyvezető – ez az időszak mégis egy másfél évtizedes sportvezetői múltat jelentett számomra.

– Mégis, mi szólhatott még ön mellett?

– Tudták, hogy makulátlan és ambiciózus valaki vagyok, engem nem lehetett korrumpálni. Egy hatfős, jelölti beszélgetésre esélytelenként érkeztem, nem is akartam elnök lenni, egy óra múlva mégis abban állapodtak meg, hogy én lehetek az alkalmas ember. A klubokban is támogattak, s végül elnökké választottak. Az első két év persze kimondottan nehezen indult. Alapvető változtatások mellett a munkatársakat is cserélni kellett. A jelenlegi 19 kolléga közül tizennyolcat én hoztam a szövetségbe. Túléltük az első két évben a menetrendszerű támadásokat, tettük a dolgunkat. Sokat jelentett, hogy akár versenyző koromból, akár a Jövő SC ügyvezetőjeként a szakembergárda nagy részét ismertem. Két évig társadalmi munkában végeztem a dolgomat, mert úgy éreztem, tartozom a sportágnak – ma már ezt a szót szinte nem is ismerik.

– Minden „kisimult”, az eredmények jöttek, már ennyi is elég lett volna ahhoz, hogy elfogadják.

– Mindig volt bennem egyfajta többre-jobbra vágyás. Ebből az akarásból született az Úszó Nemzet program, amelybe eddig már 43 ezer gyereket vontunk be. Büszke vagyok arra, hogy Egerszegi Krisztina és Darnyi Tamás – akik évtizedek óta az úszósport közelében sem jártak – szerepet vállaltak ebben a vállalkozásban. Magát a programot harminc ember készítette, hatvan napon keresztül – ez 2019 év végén a minden idők legjobb programja értékelést kapta meg. Életre hívtuk az Olimpiai Bajnokok Testületét, amelyhez kettő kivételével tizennyolcan adták a nevüket, amit egy óriási elismerésnek tartok. Megcsináltuk a Gyermekvédelmi Programot, miként az edzői, szülői viselkedési kódexet is. Sokat jelentett, hogy ismertem a korábbi időszak edzői túlkapásait, így azokat az eseteket is, amikor becstelenül bántak el úszókkal, akiket például maga az egyébként jó elnök, Gyárfás Tamás sem szeretett. Amit nagyon fontosnak tartok: elnökségem eddig volt nyolc éve alatt nem kevesebb, mint tizenegy (!) világeseményt szerveztünk és bonyolítottunk le. A 2019-ben megrendezett junior világbajnokságot 2021-ben a Covid-időszak Európa-szerte egyetlen, kiemelt eseménye, a felnőtt Európa-bajnokság követte, hogy azután 2022-ben a felnőttek világbajnokságának is Budapest adhasson otthont. A sort a 2024-ben következett rövidpályás vb gyarapította. Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy a felsorolt események szervezőbizottságának elnöke lehettem. Bizonyára ezeknek a sikeres és nemzetközi elismerést kiérdemelt események is szerepet játszottak abban, hogy előbb 2021-ben az Európai Úszó Szövetség (LEN), majd az Úszók Világszövetsége (WA) is elnökségi tagjává választott. Itthon 2025-ben nagy örömömre sikerült összehoznom a sportolói bizottságot – ők talán túl nagy hatalmat is kaptak. Megelégedésemre Rasovszky Kristóf elvállalta a bizottság elnöki tisztét, akivel nagyon jól tudunk együtt gondolkodni. Soha sehova nem törekedtem, nem ajánlgattam magamat, mindenhova úgy hívtak meg, gondolom elsősorban azért, mert én egy kiszámítható ember vagyok. Ismerik az értékrendemet, a gondolkodásmódomat és azt is tudják, hogy nem vagyok korrupt.

– Minden bizonnyal ezek a tulajdonságai „ajánlották” az olimpiai bizottságba is.

– Talán az is mellettem szólt, hogy a sportágamért mindent megteszek, a versenyzőimet a falig elmenve megvédem és támogatom. Előbb elnökségi tag lettem, majd csak az ottani tevékenységem lehetett az alapja annak, hogy a MOB alelnökévé léptettek elő.

– Innen már csak egyetlen lépést tehetett meg felfelé.

– Barátunk, dr. Hammerl László temetését követően három, felelős sportember keresett meg, akik tudatták velem, hogy ők rám gondoltak a megüresedett hely betöltésén gondolkodva. Akkor vágott belém a felismerés, hogy elérkezhetek a csúcsra. Meggyőződésem ugyanis, hogy ma Magyarországon sportembert ennél nagyobb elismerés nem érhet, mint az, hogy előléphet a Nemzet Sportolói közé. Amikor ezeket az előttem járt „sportnagyságokat” gyerekkoromban láttam versenyezni és győzni, ők számomra akkoriban „max-etalonok” voltak. És azt is gondoltam magamban, hogy én idáig soha nem fogok eljutni. S mostantól, hogy ezekkel a legnagyobbakkal együtt, ott lehetek, ez számomra egyfajta beteljesülés! Az olimpiai bajnoki cím is jó dolog volt, de akkor ez az érzés nem uralkodott el rajtam. Az olimpiai győzelmet az ember magának csinálja. Magának, de legfeljebb egy szűkebb közösségnek: az edzőnek, a szülőknek, a családnak. Amikor viszont egy ilyen megtisztelő helyre javasolnak és odakerülsz, úgy érzed, hogy egy ország választ meg. Természetes, hogy ilyenkor mindig megszólalnak a kritikus hangok, miként azt is el tudom fogadni, hogy nem feltétlenül nekem kellett volna erre a helyre odakerülnöm. Voltak, vannak mások is, akik ugyanúgy célba érhettek volna. Én egyetlen egy lépést sem tettem érte, de ha már így alakult, ez nagyon jó érzés. És keményebb időszakokban számomra komoly erőforrás is!

– És azt is ki kell mondani: ez a lépcsőfok komoly kötelezettségekkel is jár!

– Természetesen nem kívánhatjuk azt, hogy minden olimpiai bajnok adja oda a veséjét vagy más szervét valakinek. Az viszont tény, hogy minden olimpiai bajnoknak vannak kötelezettségei is. Hogy ott segítsen, ahol tud! Például akkor, amikor van a sportágának egy bajnoksága, ott jelenjen meg, adjon át érmeket, legalább évente egy-két alkalommal beszélgessen el a sportolókkal, hogy alkalomszerűen egy-egy rendezvényen jelenjen meg. Ők valamennyien komoly anyagi juttatásban részesülnek az olimpiai járadék bevezetése óta és azt a magyar állampolgárok, az adófizetők pénzéből kapják. Ha én állítanám össze a sporttörvényt, ezek a kompenzációs lépések biztosan belekerülnének, mégpedig kötelezettségek formájában. Ez a passzivitás olimpiai bajnokaink többségére jellemző és ez így nincsen jól! Hogy mondjak egy húsbavágó témát is. Felvetettem, hogy az olimpiai járadék egy százalékát mindenki fizesse be egy szolidaritási alapba, amelyből nem csak az olimpiai érmeseket, hanem minden olimpikont lehetne támogatni, például orvosi kezelések finanszírozásán keresztül. Megdöbbenésemre ezt a javaslatomat többen is elutasították.

– Szerencsére ezek a „pénz ügyek” nem szegik Wladár Sándor kedvét!

– Töretlenül bízom a személyes jó példák mozgósító erejében! Ahogy annak idején egy Faragó Tamás, egy Magyar Zoltán sikerei is rendkívüli motivációt jelentettek számomra, mennyivel többet jelenthet a mai fiataloknak, ha az előző generáció legjobbjai meglátogatják őket az utánpótlás szinten, edzéseken vagy versenyeiken. Mutassanak példát a többieknek. Amikor azt látom, hogy Rasovszky Kristóf vagy Betlehem Dávid elmegy a Jövő Bajnokai foglalkozásokra és beszélget a gyerekekkel, nyakukba akasztják az érmeket, az végtelen motivációkat jelent a legfiatalabbaknak! Ahogy például Risztov Éva elmondja, hogy neki Egerszegi Krisztina volt a példaképe, ugyanez áll a mostani legfiatalabbak esetében is. Nekik is szükségük van mentorokra. Azokra a kiválóságokra, akikre felnézhetnek, akiknek a sikereit meg akarják ismételni. A mentorprogram talán a legfontosabb, amellyel a sikerekre készítjük fel a fiatal reménységeinket!

Puskás Ferenc

Születési idő: 1927.04.02.
Sportág: labdarúgás
Tagság ideje: 2004-2007

Puskás Ferenc az Évszázad Magyar Sportolója!

Puskás Ferenc alighanem a legismertebb magyar széles e világon. Ebből a tényből következően róla Grönlandtól Új-Zélandig mindenhol, minden valamirevaló sportember sokat vagy éppen rengeteget tud. Ezek a tények egyben magukkal hozzák azt is, hogy Puskás Ferencről igen nehéz bármit is leírni anélkül, hogy az emberfia ne bocsátkozna ismétlésekbe. Elvégre Puskás Ferencről, Puskás Öcsiről, Öcsi bácsiról milliószámra jelentek meg a legkülönfélébb tartalmú írások már a múlt század negyvenes éveitől, pályafutása elejétől kezdve, s ez a kivételes sajtóérdeklődés 2006-ban bekövetkezett halálát követően is tart.

Ha jobban belegondolunk, ezen az összmagyarság számára kellemes folyamaton nem is szabad meglepődni. Elvégre Puskásnak egyedülálló eredménysora van. Ráadásul akkoriban földrészeken át ívelt a pályafutása, amikor még ez koránt sem volt olyan általánosan bevett gyakorlat, mint manapság.

E sorok elkövetője – Jocha Károly – nem került igazán közeli kapcsolatba Puskás Ferenccel, de számos, életre szóló élményt így is a magáénak mondhat, közöttük izgalmasabbnál izgalmasabb emlékek-élmények kötik össze a világ egyik legjobb labdarúgójának tartott Öcsi bácsival, aki akkoriban még csak az őrnagyi rangig vitte.

A kisebb feszültségeket azok a Népstadionban volt válogatott mérkőzések jelentették, amelyekre némi csúszópénz és legalább annyi ügyesség révén lehetett bejutni. Például úgy, hogy ha valakinek nagy értéknek számító, éves bérlete volt az akkor Európa egyik legmodernebb létesítményének tartott Népstadionba. Mivel a csúszópénzecskéknek még sokkal nagyobb jelentőségük volt, mint manapság, így a kétszeres kordonon való átjutás azokban az években kétszer két forintból megoldható volt. Ezeknek a kétforintosoknak köszönhetően vált lehetővé az Aranycsapat meccseinek többszöri megtekintése 1953 és 1956 között.

A Népstadion kapuin való átjutások éppen eléggé izgalmasak voltak egy 8-10 éves gyerek számára, de ezeknél a tortúráknál sokszorosan nagyobb feszültséggel jártak azok a közvetett találkozások, amelyeknek helyszíne esetemben Kispest, Wekerle-telep volt. Akik nem éltek azokban az években, azoknak hiába bizonygatom, hogy ez bizony egyetlen betűnyi túlzás nélkül, valóban úgy történt, ahogy leírom, így leginkább az idősebbek egyetértő bólogatásában bizakodhatok.

Történt ugyanis, hogy a harmincas-negyvenes években a Kispest hálóját őrző Kiss Mihálynak és feleségének, Bauer Rozáliának 1946-ban fia született. És vajon ki lehetett az újszülött keresztapja, ha nem a klasszisát akkor már évek óta bizonyító, egyre népszerűbb Puskás Öcsi? Így lett Kiss Gábor keresztapja Puskás, aki a későbbi években is rendszeresen tartotta a kapcsolatot Kissékkel.

Ezek a vizitek azután az 1950-es, kommunista fordulatot követően egyre izgalmasabbak lettek. A legszélesebb köztudatba is átment a fekete autó fogalma, ami egyértelműen rosszat jelentett. Ahol ugyanis ezek megjelentek, ott rendszerint valaki eltűnt rövidebb-hosszabb időre. Akkora volt a félelem ezektől a járgányoktól, hogy feltűnésük a villanylámpák azonnali lekapcsolását vonta magával. Csak ezután próbálták a lesötétített lakásokból, a függönyök mögül „kukucskálva” megfigyelni az emberek: hol is áll meg az a bizonyos fekete autó.

Egy szó, mind száz, Wekerlén elég gyakran megjelent egy-egy példány, amelyek édesapámat is jókora izgalommal töltötték el. Azt ugyanis nem lehetett előre tudni, hol is áll majd meg a kocsi. A felsóhajtás percei akkor következtek el, amikor velünk átellenben, a Baross utcában, Kiss Gabiék házánál fékezett a sofőr. Megjött Puskás, fel lehetett oltani a lámpákat. Ez így történt, akkoriban ez mindennapos gyakorlat volt.

Jómagam természetesen sokkal jobban örültem, amikor nagy-néha, valódi ünnepnapként, eljutottam a Népstadionba. Az igazán szerencsések viszont már sokkal korábban gyönyörködhettek Puskás Öcsi játékában, aki Kispesten kezdte meg kivételesen sikeres pályafutását. Akkor még nem kellett lámpással keresi a zöld foltokat; a grundok legszebb évtizedeiket élték. Az elmagyarosodott sváb családba, Purczeld Ferenc néven érkezett fiúcska gyermekéveit egy népes kispesti házban élte, ahol a hiteles krónikák szerint 32 felnőtt és 132 gyerek lakott. Amikor a család 1937-ben Puskásra magyarosított, Öcsi már javában otthonos volt a grundok világában. A szomszédban lakott Bozsik József, a „Cucu”, akinek egyik legjobb barátja lett.

Cucut a magyarosítás évében, tizenkét évesen már leigazolták a Kispest AC kölyökcsapatába. A másfél évvel fiatalabb Öcsi addig kunyerált a csapat intézőjének, amíg hamis igazolással, Kovács Miklós néven őt is bevették a csapatba.

A rongylabdás évek hamar elszálltak, Puskás ugyanis látványosan fejlődött. Amikor pedig korábban félprofi labdarúgó édesapja lett az edző, Kovács Miklóst tizenöt évesen már a felnőtteknél tartották számon. A nagy nap 1943 őszén következett el számára, amikor influenzás megbetegedések miatt megüresedett helyek egyikén első felnőtt, élvonalbeli mérkőzését játszhatta. Pillanatok alatt kihagyhatatlan lett a csapatból. A II. világháború befejezését követő első válogatott találkozón, az 1945 augusztusában, az osztrákok ellen 5-2-re megnyert meccsen pedig már a nemzeti együttesben is bemutatkozhatott.

A válogatott kapitánya, Sebes Gusztáv már akkor nagy jövőt jósolt neki és egyengette is kedvencének útját. A Kispest AC 1949-ben került a Honvédelmi Minisztérium védnöksége alá. A klub a Budapesti Honvéd nevet kapta, játékosai jelentős többsége pedig hivatásos katona lett. Puskás a Honvéd első évében 50 gólt lőtt – ekkor kapta a „Száguldó Őrnagy” becenevet is.

A magyar labdarúgó-válogatott kivételes sikersorozata is ez időben, 1950-ben kezdődött, hogy azután 1954 nyaráig, a berni Wankdorf-stadionban 3-2-re elvesztett világbajnoki döntőig tartson az „Aranycsapat” menetelése. A helsinki olimpia aranyérme, majd a verhetetlennek hitt angolok 6-3-as, illetve 7-1 arányú legyőzése jelentették a sikeres évek legnagyszerűbb eredményeit. A biztosra vett világbajnoki győzelem „elúszását” követően a Honvéd és a válogatott is hullámzó teljesítményeket nyújtott, hogy azután az 1956-os forradalom idején számosan – közöttük Puskás Ferenc is – a Nyugaton maradást válasszák.

Ezután nehéz évek jöttek Puskásra. Elmúlt 30 éves, ráadásul hazai nyomásra a FIFA 18 hónapra el is tiltotta. Játékengedély nélkül pedig sehol nem kellett. Olaszországban időzött, amikor 1958-ban a Real Madrid új sportigazgatója, Östreicher Emil erősítésként vitte Puskást Madridba. Nem kevesebb, mint 18 kiló súlyfelesleget kellett leadnia ahhoz, hogy tartósan játékba lendüljön, miközben Alfredo di Stefanóval gyümölcsöző baráti és munkakapcsolatot alakított ki. Komoly része lett abban, hogy ottléte nyolc esztendeje alatt a Real hatszor nyerte meg a spanyol bajnokságot, háromszor pedig a Bajnokcsapatok Európa Kupáját is elhódították.

Visszavonulását követően 1967-ben megkezdte ugyancsak sikeres edzői karrierjét. Spanyolország, Egyesül Államok, Kanada, Spanyolország majd Görögország következett. Athénban a Panathinaikosznál eltöltött négy esztendő során kétszer is bajnokságra vezette játékosait, 1971-ben pedig egészen a BEK-döntőig meneteltek! Ez időszakot követően megfordult Spanyolországban, Chilében, Szaud-Arábiában, Görögországban és Egyiptomban, hogy azután 1989-től Ausztrália meghódítására vállalkozzon. Kétéves ottléte során a Melbourne Hellas csapatával bajnoki címet és kupagyőzelmet is sikerült kiharcolnia.

1981-ben látogathatott először haza, amikor első útja szülei sírjához vezetett. Ez alkalommal a Népstadion gyepszőnyegére is ráléphetett, ahol telt ház ünnepelte minden idők legnagyobb magyarját. Éppen tíz esztendővel később, 1991-ben pedig végleg visszatért szülőföldjére. 1992-ben az MLSZ utánpótlás-, majd nemzetközi igazgatója lett, egy évvel később pedig néhány hónapig szövetségi kapitányként dolgozott, de nem sikerült kivezetnie a válogatottat az 1994-es labdarúgó-világbajnokságra.

Öcsi bácsi egészségi állapota 2000-ben kezdett észrevehetően és folyamatosan romlani. Az első időkben még csak látogatója volt a kórháznak, majd mind több időt kellett benn töltenie elhatalmasodó Alzheimer-kórja miatt. Élete talán utolsó, nagy kalandjára 2002-ben került sor, amikor a skóciai Glasgowban a Real Madrid negyven évvel korábban megszerzett BEK-győzelmét ünnepelték, ahol történetesen Puskás négy gólt lőtt. Egykori hűséges ápolója, Kovács Jenő mesélte, hogy az ő felügyeletére bízva engedélyezték ezt a túlontúl izgalmasan alakult utazást. Ennek során Londonban, a heathrow-i repülőtéren az időérzékét már elvesztett Öcsi bácsit egyre többen felismerték, ő pedig mindenkivel kedélyesen váltott néhány szót. Végül csak hatalmas küzdelem és némi reptéri segítség árán tudták elérni a csatlakozó járatot.

Ez volt Puskás Ferenc utolsó, látványos megjelenése a nyilvánosság előtt. Utána mind jobban elhatalmasodó betegsége már végérvényesen a Kútvölgyi úti kórházban kialakított lakrészéhez kötötte. Magam is meglátogattam ott, de már csak egy teljesen befelé forduló, legyengült emberrel találkozhattam.

Puskás Ferencet felesége, Erzsébet asszony minden nap meglátogatta, amíg csak lehetett. A fájdalmas búcsú napja 2006. november 17-én érkezett el, amikor az Évszázad Magyar Sportolójának szervezete feladta a sok éves és egyre kilátástalanabb küzdelmet. Temetése napját, december 9-ét nemzeti gyásznappá nyilvánították. Végső nyughelye a Szent István Bazilika altemplomában van, ahova 2015. augusztusában felesége is követte őt.

Zsivótzky Gyula

Születési idő: 1937.02.25.
Sportág: atlétika
Tagság ideje: 2004-2007

Zsivótzky Gyula megtanult a legkisebb dolognak is nagyon örülni!

A magyar atléták az újkori olimpiai játékokon igen komoly sikereket értek el: nem kevesebb, mint tíz olyan kiválóságunk van, akik valamennyien aranyérmet vehettek át szakáguk képviselőjeként. A tíz ötkarikás győzelemnek éppen a fele kalapácsvetésben született. A sort 1948-ban Németh Imre nyitotta meg, őt Csermák József (1952), Zsivótzky Gyula (1968), Kiss Balázs (1996) és Pars Krisztián (2012) követte.

Az „ötösfogatban” éppen a sor közepén helyezkedik el Zsivótzky Gyula, Mexikóváros egyik magyar hőse, aki nagy szomorúságunkra már 2007 októbere óta nincs közöttünk. Nem volt könnyen elérhető ember, nem az a fajta volt, aki mindenkivel haverkodott. Viszont amikor egy kicsit is megismert valakit, éppen annyira nyitotta meg az illető felé az ollót, amennyire az megérdemelte. És ez így volt jó. Amikor ugyanis közelebb engedett magához valakit, fokozatosan mindinkább baráti hangra váltott. Amikor 1965 nyarának végén Debrecenben, a nagyerdei stadion dobóköréből új világcsúcsot jelentő, 73,74 méterre repült kezeiből a kalapács, röpködtek a fantasztikus és az ezzel egyenértékű jelzők. S nem is véletlenül. Szerte a nagyvilágban tudtak ugyanis az előzményekről. Arról, hogy ez a rendkívül tehetséges és legalább annyira szorgalmas sportember hónapokig közvetlen életveszélyben volt! S hogy mi mindenen ment keresztül addig, amíg két olimpiai ezüstérem (1960, 1964), továbbá egy Európa-bajnoki cím (1962) megszerzése után a világrekordot is a magáénak mondhatta.

Sokszori beszélgetéseink egyike alkalmával természetesen a kevéssé ismert gyermekkoráról is őszintén megnyilvánult. Apai felmenői mozgalmas életet éltek. Nagyapja a felvidéki Liptórózsahegyről indulva megjárta Amerikát is, édesapja pedig tengerészként Fiume kikötőjéből utazgatott, ahová éppen rendelték a hajójukat. Édesanyja Óbudán, családoknál dolgozott, s mivel az ő rokonai Kisbéren éltek, röviddel Gyula fiuk születése után a szülők is oda költöztek. Ahogy komolyodott a II. világháború, ők a fő vasútvonal mellett fekvő Kisbérről jó érzékkel a közeli Ászárra települtek át. Jól tették, mert a háború végeztével csak a lebombázott házukat látták viszont. Rettenetesen szegények voltak – mindenki megtanult a legkisebb dolognak is nagyon örülni.

Ami a nélkülözést illeti, abban Zsivótzkynak sok éven át bőven volt része. A rendkívül szerény körülmények között elvégzett általános iskolát követően 1951-ben Tatára került. Az intézményt mai szóhasználat szerint testnevelés tagozatos gimnáziumnak minősítenék, de inkább valamiféle szakközépiskolának felelt meg. A körülményekről egyetlen tény is nagyon sokat elmond: a hálóhelyiségben emeletes ágyakon ötvennégy tanuló aludt. A többi feltételt is ebben a kategóriában kell elképzelni. A pluszt az jelentette, hogy a két évvel felette járó Zlinszki Miklós Gyula kalapácsvető próbálkozásait szakmai tanácsokkal igyekezett ellátni.

Ebben az ingerszegény környezetben eltelt egy tanévet követően jött el a helsinki olimpia ideje. Gyula nyáron végképp nem unatkozott. Minden munkalehetőséget igyekezett megragadni, hogy a következő tanév költségeihez minél több pénzt gyűjtsön. Dolgozott útépítésen, meg a vashulladékot elszállító vagonok feltöltésénél is. Élete meghatározó élménye volt, amikor Budapesten, egy kinagyított fotón meglátta a Helsinkiben hatalmas meglepetésre aranyérmet szerzett kalapácsvető, a „tapolcai kőfejtő”, Csermák József képét. A kezdeti próbálkozásokon túllépve, ettől kezdve más sebességre kapcsolt. Még akkoriban nyomára bukkant a „Kalapácsvetés technikája” című kiadványnak, amelyben a fotók az 1948-as londoni győztes, Németh Imre mozgását elemezték. Meg is vette, és nagy-nagy ügybuzgalommal tanulmányozgatta a forrásmunkát.

Az első év után, 1952 nyarán ismét költözni volt kénytelen…

A szocialista tervgazdálkodás egyik torzszüleményeként az egymástól mintegy 250 kilométerre lévő tatai és kiskunfélegyházi középiskolát összevonták. Így ő is az Alföldre került, ahol a kezdetleges körülmények közepette, két év alatt harmincötről ötvenhárom méterre javult az egyéni csúcsa. Lehetőségeiben érdemi változás csak 1955-ben, az érettségit követően állt be, amikor felkerült Budapestre, a Testnevelési Főiskolára. Itt foglalkozott vele először érdemben szakember, Harmati Sándor személyében.

Ez a minőségi ugrás meg is látszott az eredményein.

A komoly szakmai munka mellett az is sokat jelentett, hogy az elődök – de különösen Csermák József – változatlanul igen nagy hatással voltak rá. A következő évben, 1956 nyarán már a felnőtt bajnokságon is ezüstéremig jutott egy 58,29 métert érő dobás révén. 1957-ben a párizsi Universiadén, 1958-ban pedig Stockholmban, a felnőtt kontinensbajnokságon további két bronzéremmel gazdagodott. Bár egészen 1965-ig Harmati Sanyi bácsi irányította a felkészülését, párhuzamosan mind szorosabb együttműködés alakult ki példaképe, Csermák József és közötte.

Az 1960-as, római olimpiára már biztos csapattagként utazott...

Elég jól alakult az ötkarikás bemutatkozása, hiszen a szovjet Vaszilij Rugyenkov (67,10) és a lengyel Tadeusz Rut (65,64) közé sikerült egy 65,79 méteres dobással beékelődve, a második helyen végeznie. Két évvel később pedig a belgrádi Európa-bajnokságon már úgy tudott nyerni, hogy a 69,64 méteres eredmény egyben új kontinensrekordot is jelentett.

Belgrádi sikerét, az ott elért kitűnő Európa-csúcsot ismerve, jogosnak tűntek a nevéhez fűződő olimpiai remények-számolgatások. Nem is indokolatlanul kalkuláltak vele 1964, Tokió viszonylatában, hiszen egyre jobb eredményeket ért el, 1963-ban már a világranglistát is ő vezette. S ekkor jött a nagy baj! 1963 novembere és 1964 februárja között csak háromlépcsős, igen nehéz műtétsorozattal tudta megmenteni az életét Dr. Mester Endre professzor az I. Sebészeti Klinikán. Helyében mások megelégedtek volna azzal, hogy egyáltalán életben maradtak, ő azonban még a legnehezebb időkben is csak azon törte a fejét, hogyan lehetne folytatni. 1964. április harmadikán volt az első, nyilvánosnak meghirdetett edzése a kórházi időszakot követően a TF-pályán, ahol újságírók hada jelent meg. Gyula azonban képtelen volt egyetlen kört is lekocogni…

Feladás helyett a történtek ellenére is tovább emelt a tempón. Az eredmény közismert. Sikerült felerősödnie, és hat hónappal később, a tokiói olimpián végül csak dobókörbe állhatott. A napfényes időben megrendezett selejtezőben olimpiai csúcsot dobott. A döntő alatt azonban már esett az eső, s ez jobban kedvezett a szovjet Klimnek, aki a negyedik sorozatban egyéni csúcsot (69,74 m) elérve győzött. Más biztosan indiántáncot járt volna az ezüstérmet ért, 69,09 méteres dobás feletti örömében, ő viszont egyértelműen csalódott volt.

A tokiói félsikert követően Zsivótzkyt továbbra is csak és kizárólag az olimpiai győzelem lehetősége izgatta. Két olimpiai ezüstérem birtokosaként sem lett úrrá rajta a csalódottság. Mindent el is követett azért, hogy harmadszorra sikerüljön a dobogó legmagasabb fokára felállnia. Törekvéseiben csak tovább erősítette az 1965-ben, a debreceni Nagyerdőben felállított világrekord (73,74 m). Ám 1966-ban, a budapesti Eb évében ismét csak félsikeres idényt hagyhatott maga mögött. Ebben a visszaesésben jelentős rész jutott annak, hogy megromlott a kapcsolata Harmati Sanyi bácsival, akivel provokatőrök ugrasztották őket össze. Zsivótzky ekkor döntött úgy, hogy teljes mellszélességgel Csermák Jóska mellé áll. Ez alapvetően jó választásnak bizonyult. Ráadásul Lovász Lázárral és Eckschmiedt Sanyival egy csoportot alkotva készült. „Lázi” egy kicsit magának való valaki volt, Sanyi pedig nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott ember. Kettejük között természetes rivalizálás folyt, de ez nem zavarta azt az alkotó légkört és jó hangulatot, amelyben dolgoztak. Mindhárman tudtak fejlődni, miközben javítgatták egymás stílusát. A mexikóvárosi olimpiai fellépésig nem kevesebb, mint tizenkilenc versenyen indult el, s miközben saját világrekordját sikerült két centivel megjavítania, az éves átlaga is 71 méter fölé került.

Mexikóvárosban végre minden a korábbi kétszeres olimpiai ezüstérmes mellett szólt, aki már az akklimatizáció ideje alatt megnyert egy lélektani meccset legnagyobb ellenfelével, Klimmel szemben. Legtöbbször ugyanis egy időben edzettek, s bizony sorozatban érte el a 73-74 métereket. Szerencsére a döntőben sem változott a helyzet, és 73,36 méteres dobása révén megvalósulhatott élete legnagyobb vágya, az olimpiai győzelem.

Mexikóváros kalapácsvető bajnokán szerencsére nem lett úrrá az elégedettség. Nem vonult vissza, hanem tovább versenyezve eljutott Münchenbe, negyedik olimpiájára is. Nem hivatkozott az 1971-ben elszenvedett, súlyos vállsérülésére, hanem nemes egyszerűséggel csalódottságának adott hangot, amiért csak ötödik tudott lenni.

Még a Münchent követő évekre is komolyan tervezgetett, de egy deréksérülés végképp áthúzta a számításait. Befejezte a TF-en korábban félbehagyott tanulmányait, de a tanári pálya helyett előbb minisztériumi sportállásba került, később pedig a magánszektorban dolgozott feleségével, Komka Magdolna korábbi többszörös magasugró bajnokkal.

Jókora szünet után kanyarodott vissza a sportéletbe. 1991-ben belevitték egy kétéves, számára kedvezőtlen kalandba; ő lett az Újpesti Dózsa jogutódja, az UTE elnökhelyettese. Állította, lehetett volna akkor is jó eredményeket elérni, de azok az évek csak a politikáról és a pénzszerzésről szóltak. Szerencséjére viszonylag hamar visszakanyarodott az atlétikához. 1994-ben a szövetség elnökségi tagja lett, két évvel később pedig alelnöknek választották. Közben nagy ügybuzgalommal egyengette a labdarúgó Gyula fia mellett kisebbik utódja, Attila tízpróbázó karrierjét is. Még évekkel később is nagyon sajnálta azt a hatalmas, rendkívül jól szervezett munkát, amely révén az 1998-as budapesti atlétikai Eb igen jól sikerülhetett, ám a jelentős anyagi plusznak hamar a fenekére vertek.

Zsivótzky Gyula a kétezres években a Magyar Atlétikai Szövetség alelnökeként tevékenykedett, s számos, más megbízatása mellett ő elnökölte a Mező Ferenc Alapítványt is, amelynek egyik kiemelt feladata a sanyarú helyzetbe került, korábbi élsportolók támogatása volt. Ő vezette 2006 novemberében azt a népes magyar delegációt, amelynek tagjai az 1956-os, Melbourne-ben megrendezett olimpia 50. évfordulója tiszteletére rendezett eseményen ott lehettek az eredeti helyszínen. E sorok papírra vetője – Jocha Károly – élete egyik nagy ajándékának tartja, hogy – önerőből – részt vehetett ezen az utazáson, ahol tovább erősödhetett baráti kapcsolata a következő évben, 2007 szeptemberében hosszú, súlyos betegség következtében elhunyt Zsivótzky Gyulával.

Polyák Imre

Születési idő: 1932.04.16.
Sportág: birkózás
Tagság ideje: 2004-2011

Polyák Imre Lajosmizséről indult világhódító útjára

Polyák Imrével egy újságkivágással kapcsolatosan történt a következő eset. Valaki évekkel később megkereste a Nagy Bajnokot azzal, hogy megköszönje a sok év előtti beszélgetést, amelynek eredményeként az a bizonyos újságcikk megszülethetett. Polyák a maga egyszerű, egyben közvetlen modorával ezt mondta az illetőnek: „Pajtás, nekem mindenki egyforma ember. Mindenkivel szívesen elbeszélgetek, akit érdekel a véleményem!”

Az emlékek tárában bőven van mit felidézni az ő valóban kivételesen eredményes és követésre méltó életútjával kapcsolatosan. Amikor például azt kérdezték tőle, miért éppen a birkózást választotta, bevallotta, hogy mindent a véletlennek köszönhet. Véletlenül lett birkózó, hiszen a háború után végképp nem volt sok választása. Ráadásul nagy élményt jelentett számára a rádión hallgatni az 1948-as, londoni olimpia közvetítéseit. Különösen Bóbis Gyula és Szilvásy Miklós menetelése ragadta meg, amelynek végén Bóbis aranyérmes lett, Szilvásynak pedig ott még be kellett érnie a második hellyel. Teljesen lekötötte a fantáziáját az ötkarikás eseménysorozat és végül abban maradt önmagával, hogy márpedig mindent megtesz azért, hogy egyszer ő is eljusson egy olimpiára!

Amihez némi szerencsére is szüksége volt…

Feltehetően a londoni, magyar birkózó sikereknek is részük volt abban, hogy Lajosmizsén még 1948 őszén elhatározták a birkózó szakosztály megalakítását, amelynek foglalkozásain a bátyjával kettesben, heti három alkalommal ők is rendszeresen részt vettek. Szüleik jó ideig nem is tudták, hova járnak. 1949-ben azután döntő változtatásra határozták el magunkat, felköltöztek Budapestre. Nappal Kőbányán kádárként dolgoztak, közben pedig folyamatosan keresték a lehetőséget, hol is tudnák a birkózást folytatni. Végül Újpestre esett a választásuk, ahol éppen egy Londonban, a kötöttfogásúak pehelysúlyú súlycsoportjában bronzérmet szerzett versenyző, Tóth Feri bácsi csoportjában kötöttek ki. Már az első alkalommal jól érezték magukat. Jó volt a társaság, ráadásul Feri bácsi határozottan tehetségesnek is tartotta Imrét, akit biztatott is a folytatásra. Nagy, sportbeli élményei között tartotta számon az 1949-es országos ifjúsági bajnokságot, ahol először léphetett szőnyegre hivatalos versenyen. Annak rendje, s módja szerint ki is kapott Baranya Pistától. A következő szezonban, 1950-ben viszont már ő lett az első súlycsoportjában, az országos ifjúsági bajnokságon.

Az ifjúsági bajnoki cím csak a kezdetét jelentette egy kivételesen sikeres karrier első állomásának.

1951-ben már a felnőttek között is megmérethette magát. Mivel ott sem adta alább egy második helynél, ez egyben azt is jelentette, hogy szinte automatikusan behívták a válogatott keretbe. Polyák még ez évben eljutott Berlinbe, a főiskolai világbajnokságra (FVB), ahol úgy végzett másodikként, hogy csak a szovjet riválisától kapott ki.

Az olimpiákat leszámítva tizenkét éves veretlenségi sorozatot ért el.

Berlint követően egészen 1963-ig nem nyert ellene senki, pedig csak az olimpiákra és a világbajnokságokra fogyasztott le, a többi alkalommal mindig egy súlycsoporttal feljebb indult. 1963-ban is csak azért vesztett egy meccset a világbajnokságon, mert ínszalagszakadást szenvedett. Az olimpiákon azonban valami mindig közbejött. Helsinkiben, 1952-ben nem volt reális esélye a végső győzelemre a szovjet Punkin ellen.

1956-ban, Melbourne-ben viszont normál esetben oda kellett volna érnie, ám az ott megrendezett olimpia a magyarok számára abszolút speciális légkörben zajlott. Már a kiutazás körülményei is emberpróbálóak voltak, a helyszínen pedig csak fokozódtak a gondjaik. A Budapestről szaggatottan érkező telefonhívások senkit nem nyugtattak meg. A kinti magyarok pedig elborították a csapatot szeretetük ezerféle megnyilvánulásával. Rendszeresen meghívásokkal ostromolták a küldöttség tagjait, miközben még javában tartottak a versenyek. Polyák állította, nyugodt légkörben az a csapat túlszárnyalhatta volna a helsinki tizenhat aranyérmes csúcsot, de végül örülniük kellett a kilenc első helynek is. Neki Melbourne-ben a finn Mäkinen ellen nyernie kellett volna. Ez a győzelem elsősorban az adott körülmények miatt nem született meg.

Harmadik ötkarikás fellépésén, Rómában, 1960-ban például olyan kegyetlen sorsolást kapott, amelynek révén szinte pihenő nélkül kellett háromszor, egymás után birkóznia. Ez az embertelen igénybevétel egyben az aranyérem ismételt elvesztését is magával hozta. Rómában a török Sille vitte el az aranyérmet, neki pedig megint az ezüst jutott.

Imre így nem tehetett mást, Róma után negyedszerre is nekiveselkedett. Versenyalkalom bőven volt, akkoriban leginkább a keleti országok felé vehették az irányt legjobbjaink. Ezek a túrák nagyon megkeményítették az embert. A legjobb magyar birkózóknak már akkor rá kellet jönniük arra, hogy az igazán nagy eredmény eléréshez egész éves, folyamatosan kemény munkára van szükség.

Ez a folyamatosság akár 365 napot is jelenthetett. Polyák állítása szerint neki akár már egyetlen nap kihagyás is megbosszulhatta volna magát. Ezért ő olyannyira betartotta ezt a „receptet”, hogy a versenyek befejezését követő napon már egészen biztosan a birkózóteremben volt. Tette ezt úgy, hogy pontosan tudta: az elvégzett munkának nem csak a mennyiségről kellett szólnia, hanem a szakmai igényességről is.

Szerencsére akkor is kiváló szakemberek vezették a magyar birkózósport elitjét. Ezen a téren is jól állt, hiszen olyan mesterei voltak, mint Matura Miska bácsi, Papp László és Kárpáti Károly. Egész életében hálás volt nekik a vele végzett, sokoldalú foglalkozásokért. Miska bácsinak különösen sokat köszönhetett, mivel ő szakmailag és pedagógiailag is kivételes egyéniség volt. Segítségük nélkül biztosan nem alkalmazta volna oly sikeresen a kedvenc fogásait, a féljármot, a dupla jármot és az ezekből indított karfelszedéseket. De otthonosan mozgott a földharcban is, ahol ugyancsak szívesen gyötörte az ellenfeleit.

Mindez nem ment volna, ha nincs kifogástalan erőállapotban.

Így volt, ezért dolgozott olykor erőn felül is, mert a kondíciójára mindig kényes volt. Biztos volt abban, hogy azóta sincs senki, aki annyit edz, mint ő annak idején. Ha nincs meg a tökéletes fizikai erőállapot, akkor fordul elő az, hogy a mérkőzések utolsó másodperceiben is el lehet veszteni egy, már megnyertnek tekinthető ütközetet.

Jogosan merül fel a kérdés: mit kellett változtatnia Imrének ahhoz, hogy végre megszerezhesse az olyannyira áhított aranyérmet? Mivel Tokió előtt pontosan tudta, hogy ez az utolsó, reális lehetősége, ezért erre gondolva építette fel a legaprólékosabban a követendő taktikát, s ezeket az elveket kínos precizitással be is tartotta a szőnyegen. Levonta a korábbi ötkarikás szereplései legfőbb tanulságait, és igyekezett okulni is azokból. Az előző alkalmakkor nem mindig jól osztotta be az erejét. Olyankor is birkózott, amikor már előbb befejezhetett volna egy-egy mérkőzést. Ezért a japán fővárosban az első másodpercektől lehetőleg a tusgyőzelmekre törekedett. El is érte, hogy három, kétvállas győzelmét követően jó erőben állhatott szőnyegre a szovjet Rurua elleni, mindent eldöntő, utolsó ütközetre. Ez valóban kegyetlen iramú mérkőzés volt, ahol Rurua mindent megtett a győzelemért. Annyira elfáradt, hogy az eredményhirdetés után úgy kellett letámogatni a szőnyegről. Imre olyannyira jól birkózott, hogy a döntő utolsó percében már az oroszoknak is legalább nyolcvan százaléka neki drukkolt.

Mennyiben változott az élete Polyáknaka negyedik próbálkozásra végre megszerzett olimpiai aranyérmet követő időszakban?

Érdemben szinte semmit. Ő ugyanis maradt a sportágban, mivel felkérték, legyen a kötöttfogású válogatottak edzője. Továbbra is ugyanúgy birkózott, mint a többiek, akik – Alker Imre, Varga János, Kiss Ferenc, Bajkó Károly, Csatári József, Kozma István – rendkívül jó társaságot is alkottak, öröm volt velük dolgozni. Ha Tokióban nem tudta volna kiharcolni az első helyet, úgy alighanem Mexikóvárosban is a siker reményében indulhatott volna, annyira jó állapotban volt, még 36 éves korában is. Olyannyira, hogy a vezetők az utolsó percig megpróbálták rábeszélni őt ötödik olimpiai szereplésére.

Mexikóváros után München következett, ahova a Nagy Harcos hatodik, egymást követő olimpiájára még eljutott szaktanácsadói minőségben. Ezt követően már inkább a magánélet került előtérbe. Minden reggel négykor kelt. Útja előbb az „Olimpia” nevet viselt borozójába vitt, majd onnan ment a munkahelyére, a Belügyminisztériumba. 1982-ben lett nyugdíjas, a borozót még jó ideig vitte, majd azt is leadta. Azután sem unatkozott, hiszen a családi ügyintézés, ingázás a szentendrei nyaraló és a zuglói lakás között, a televíziózás és a baráti kapcsolatok ápolása mindig kitöltötte az idejét.

Polyák azon kevesek közé tartozott, akikről még életükben könyvet írtak. Ő ezt valóban nagy megtiszteltetésnek vette, aminek örült is rendesen. Ő azon kevesek egyike volt, akit versenyzőtársai és riválisai egyaránt kimondottan szerettek. Különösen az esett nagyon jól neki, hogy a könyvhöz készülő fényképfelvételekre az első, hívó szóra mindenki elment.

A Nemzet Sportolója, Polyák Imre személyesen már 2010 novembere óta nem tudja fogadni a sok jó barátot, ismerőst. Akik emlékét ápolni akarják, földi maradványai előtt, a budapesti Szent István Bazilika altemplomában felkereshetik egy főhajtás erejéig.

Megérdemli.

Albert Flórián

Születési idő: 1941.09.15.
Sportág: labdarúgás
Tagság ideje: 2004-2011

Albert Flórián szerint a Ferencváros egy csodálatos közeg volt!

Az Aranycsapat tagjaira bizony csak egyre kevesebben emlékezhetnek személyes benyomásaik alapján. A következő időszak legnagyobbjaival kapcsolatban viszont már jóval többen elmondhatják, hogy ők még látták a jó magyar foci képviselőit. Elsősorban persze Albert Flóriánt, aki egészen speciális mozgásával, testcseleivel leginkább úgy szlalomozott át az ellenfelek védelmein – az őrület határára űzve ezzel őket –, ahogy éppen ő akart.

Albert – a már akkoriban is rendkívül népszerű labdazsonglőr – abban a hónapban érettségizett, amikor 1959. június 28-án a Magyarország-Svédország válogatott labdarúgó-találkozón, a Népstadionban, győztes meccsen (3-2) mutatkozhatott be a nemzeti együttesben. Azokban az években érdemes volt ott lenni például a Népstadion kettős bajnoki programján is, ahol az 50, 60, de nem ritkán 70 ezer néző garantáltan jól szórakozhatott a kétszer 90 perc során.

Flóri bizony nem volt könnyen elérhető ember, nem szerette a protokollt. Amikor viszont megszólalt, mindig volt konkrét mondanivalója. Azért sosem beszélt, hogy kiteljen a néhány perces interjú ideje. A vele folytatott beszélgetések során sok minden kiderült róla. Például az is, hogy mindig szeretettel emlékezett felmenőire és általában a családjára. Albert a szerb határhoz közeli Hercegszántón született, s mivel édesanyját már két és féléves korában elveszítette – ahogy mondta –, így eleve hátrányból indult kortársaival szemben. 1952-ben költöztek Budapestre, s az ezt követően években rendre határsávbelépőt kellett kérnie ahhoz, hogy az őt felnevelő nagyszüleit meglátogathassa. Nem a legfontosabb információ vele kapcsolatosan, de tény: nagyon szerette a mezőgazdasági munkákat, így az aratást is, amelynek minden részfeladatát élvezettel végig is csinálta.

Az akkor 11 éves Flóri a Budapestre költözéssel egy egészen más világba érkezett. Édesapjával és két bátyjával egy szobának csak jóindulattal nevezhető helyiségben laktak, életüket a gyakori költözködés színesítette. A legnagyobb sokk akkor érte, amikor kitelepítették őket Őrszentmiklósra. Onnan vonatozott be naponta Budapestre; néhány nap múlva már hiba nélkül sorolta a vonat megállóhelyeit a Nyugati pályaudvartól Rákosrendezőn, a Landler Jenő Járműjavítón át, egészen az Őrbottyánt követő Őrszentmiklósig. Egyébként a Madách Imre Gimnáziumba járt, ahol 1959-ben különösebb sikerélmények nélkül sikerült befejeznie középiskolai tanulmányait.

Amint köztudott, akkor már válogatott szintű játékosként tartották számon, miközben pályafutása kezdetéről még szó sem esett. Ez a fordított sorrend azért különösen érdekes, mert Albert ismételten elmondta, hogy a kezdetektől kezdve, a legapróbb részletekre, minden epizódra szívesen emlékezett. Miként bátyja, Feri életútja fontos történéseire is. Amikor Feri a katonaidejét töltötte Üllőn, igen gyakran együtt rugdosták a labdát. Egy ilyen labdázgatás alkalmával figyelt fel rá egy „nagyszívű” fradista, Füles József. Ő vette a fáradtságot és vitte el 1952 szeptemberében a Ferencváros által meghirdetett toborzóra, ahol azután Száger Misi bácsi kiemelte Flórit a nagy tömegből. Ott is marasztalták az akkor még ÉDOSZ nevet viselt Ferencvárosban, amely néhány évig a Kinizsi névvel lett „felruházva” és csak az 1956-os forradalmat követően vehették vissza a Ferencváros nevet.

Albert ebben az időben még javában küzdött a gimnáziumi tananyaggal, miközben már a Ferencváros felnőtt csapatának keretéhez tartozott. Száger Misi bácsinál indulva megkezdte a létrafokok megmászását, viharos gyorsasággal jutott el a felnőttek közé. A jóakarói közül is kiemelést érdemel az a Tátrai Sándor, aki előbb az ifiknél foglalkozott vele nagy szeretettel és megkülönböztetett figyelemmel, majd a felnőttek edzőjeként 1958. november 10-én élete első, élvonalbeli találkozóján, a Diósgyőr ellen is ő küldte pályára. Alig 17 évesen már a felnőtt kerettel készülni, egy öltözőben lenni például Dalnoki Jenővel vagy éppen Fenyvesi Mátéval – ez önmagában is nagy esemény, nagy megtiszteltetés volt számára. Az pedig, hogy a szóbeli érettségit megelőző napokban a válogatottban is bemutatkozhatott a Svédország elleni hazai erőpróbán, az már csak hab volt a tortán.

Albert esete meglehetősen egyedülálló, hiszen tizennyolc évnél fiatalabban a felnőtt labdarúgó-válogatottban szerepelni, ez tényleg csak a legritkábban előforduló eset, ezt a lehetőséget Albert örömmel és értékén kezelte. Más kérdés, hogy azokat a hangokat hamisaknak tartotta, amelyek írói huszonéves játékosokról kezdtek cikkezni, mint olyanokról, akik milyen tehetséges labdarúgók. Az ugyanis szerinte már sokkal korábban eldől, hogy valaki mennyire tehetséges. Albert azt tartotta, hogy már az ifikhez felkerülő fiatalokról, tehát a 17-18 évesekről komoly prognózis állítható ki.

Albert Flórián személyes pályafutása is fényesen igazolta ezt az állítást, hiszen már tizenhét évesen felkerült az NB I-be, hogy ott az 1974-es évaddal bezárólag 351 bajnoki meccsen 356 gólt szerezzen. Ezen egy ritka életút „megfutásához” számos tényező szerencsés összejátszására is szüksége volt. Például arra a csodálatos közegre, amelyet a Ferencváros akkor jelentett. Ő maga csodálatos világként jellemezte a Ferencvárost, amelynek az országban a legtöbben drukkoltak, s mellette a feléjük áradó szeretet ezernyi megnyilvánulásával is rendszeresen találkozhattak. Egy konkrét példát is említett. Fodor Imre, a József Attila Színház akkori igazgatója menetrendszerűen meghívta az egész csapatot az új színdarabjaik bemutatójára. Az ilyen alkalmakkor természetesen a magyar színházi élet kiválóságainak sokaságával is megismerkedhettek.

Albert Flóriánnak olyan szakmai élményekben volt része, amelyekről a mai legjobbak egyelőre csak álmodoznak. Többek között két felnőtt világbajnokságon is ott lehetett, bár az igazán nagy sikerek kapuján nem tudtak átlépni. Így történt ez már 1957-ben, Luxemburgban is, ahol az ifjúsági Európa-bajnokságon csak harmadik lett a magyar válogatott. 1962-ben, Chilében a szovjet bíró, Latisev elvette a csehszlovákok elleni szabályos magyar gólt, ezért végzett csak az ötödik helyen a nemzeti együttes. 1966-ban, Angliában pedig hiába verték meg a brazilokat valódi világszenzációt okozva, mert a négy közé jutásért vívott 90 perc során potyagólokkal kikaptak a szovjetektől, így nem kerülhettek a vb elődöntőjébe. Hasonlóan balszerencsés szereplés következett az 1960-as, római olimpián is, ahol a végső siker helyett – a dánok elleni rövidzárlat miatt – maradt a kisdöntő. Némi vigasz, hogy a világklasszisokkal megtűzdelt olaszok ellen hazai pályán, nyolcvanezer néző előtt sikerült nyerni és így legalább az olimpiai bronzérmek Magyarországnak jutottak.

Albert Flórián mindmáig az egyetlen magyar labdarúgó, aki 1967-ben kiérdemelte az Aranylabdát. A hatvanas évek közepén nagyon ment neki a játék, ám 1969-ben egy komoly sérülés megtorpanásra kényszerítette. Június 15-én történt, amikor a dán kapus tönkretette a térdét. Ennek ellenére még öt évig a pályán tudott maradni, bár a napi két edzésről le kellett mondania, végül csak 1974-ben vonult vissza. Pályafutása során hetvenöt alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben. Többször behívták a világválogatottba, s részt vehetett a Ferencváros VVK-sikerének kiharcolásában is. Négyszeres magyar bajnoknak és háromszoros gólkirálynak vallhatja magát. Annak is örülhet, hogy egyetlen klubban, a Ferencvárosban játszva érhette el hazai és nemzetközi sikereit.

Albertet tehát valóban minden szál a Ferencvároshoz kötötte. Nehéz is volt a sok-sok élmény közül bármit is kiemelnie, amikor arról kérdezték, mi mindenre emlékszik vissza különösen szívesen a Ferencvárosban játékosként eltöltött húsz esztendő történései közül? Leginkább csak az általánosságok szintjén tudott válaszolni. Még évtizedekkel később is szinte naponta találkoztak Rákosi Gyulával és Szűcs Lajossal, akikkel mindig volt mire emlékezniük. Meghatározó élménye volt életének például az a tíz esztendő, amelynek során 1960 és 1970 között élvezhette második apja, Hoffer József szerető gondoskodását az MTI Sportszerkesztőségében. Jóska bácsi minden áron újságírót akart belőle nevelni és talán lett is volna tehetsége hozzá, de a szorgalmi tényező hiányzott belőle. 1974-től – kis líbiai kitérőt leszámítva – előbb edző, majd különböző tisztségek betöltője volt a Ferencvárosban. Miután 2004-ben a Nemzet Sportolója büszke címmel is kitüntették, többször is lenyilatkozta, hogy abszolút elégedettnek kell lennie.

Flórinak tényleg minden oka megvolt az elégedettségre. Fia és lánya is kötődött a zöld-fehérekhez, ahol ő maga abszolút otthon érezte magát. Sajnos a „Császár” – sokak bánatára – 2011 októberében, mindössze 70 évesen, eléggé váratlanul örökre elment, gyermekei és unokái mellett a labdarúgás szerelmeseiben is pótolhatatlan űrt hagyva maga mögött. Albert Flórián az óbudai temetőben került végső nyugvóhelyére.

Gyarmati Dezső

Születési idő: 1927.10.23.
Sportág: vízilabda
Tagság ideje: 2004-2013

Gyarmati Dezső a minden szinten elismert ember 

Egyszer régen, a ma már csak emlékeinkben élő Képes Sport egyik lapszámában megjelent egy írás a sokoldalú Peterdi Pál tollából, amelynek első mondata így szólt: „Hatalmas, széles vállú fiú ez a Dezső!” Az írásban a háromszoros olimpiai bajnok Gyarmati Dezsőről lehetett olvasni. A definícióban pedig nem volt túlzás, hiszen Gyarmati valóban korának egyik markáns és kőkemény egyénisége volt. Aki ismerte őt, az állíthatja: Peterdi a valóságot tömörítette ebben a néhány szóban.

Az uszodák világában ismert és közkedvelt Peterdi Pál neve más vonatkozásban is előkerült. Egy alkalommal ugyanis Gyarmatinak nem volt kedve direktben interjút adnia, ezért egy sajátságos utat választott azért, hogy mégse mondjon nemet. Azt javasolta ugyanis, hogy az illető tollforgató készítsen el egy közvetett interjút vele a Peterdi által róla írt könyv („Gyarmati-sors”) alapján.

Gyarmati első tizenöt éve idillikus környezetben, a Németvölgyi út 26-ban és környékén telt el. Létét három fő tényező határozta meg: szülei vallásossága, a mindenben tökéletes, rá nyomasztólag ható bátyja jelenléte és maga a környezete. Amint írja a könyvben: „Szülőfalum, a Németvölgyi út és környéke”. Természetesen az iskolai cserkészcsapatban is benne volt, miközben öt sportágban iskolaválogatott lett. Úszni magától értetődő módon megtanult, de mellette sokáig kacérkodott az ökölvívással, kézilabdázott, jégkorongozott és természetesen pólózott is. Az úszást meglehetősen hamar, már 1938-ban, tizenegy évesen elkezdte. Ez év nyarán figyelt fel rá és igazolta le a Császár uszodában, azaz a „Csasziban” Mészáros János a BBTE úszói közé.

Az élete végéig sem derült ki miért, de fél év múlva a „szakállas Mészáros” kirúgta, ezután két évig eltűnt az uszodák környékéről is. Elsősorban a kézilabda és az ökölvívás maradt neki ezekre az évekre. Szüleinek nem tetszett a bunyó, amiről azonban csak többszöri rábeszélés után mondott le. A kézilabdában viszont egyre sikeresebb lett, tizenöt éves korában már az NB I-ben játszott, a II. kerületi BLE levente csapatában. „Nem szerettem igazán a kézilabdát” – vallotta be, s bizonyára ez is szerepet játszott abban, hogy visszatért az uszodába. A KISOK-bajnokságon Mészáros Béla hívta a MAC-ba, végül a Gammában állapodtak meg. Varga Richárd után 1942-ben dr. Bozsi Mihály lett az edzője, akinél kevés volt az úszás, pólózni is kellett. Egy év múlva már a Gammában védett, a csapat pedig felkerült az I. osztályba. 1944-ben nem estek ki, a háború végére viszont feloszlottak.

Közben a tanulmányaival koránt sem úgy haladt, ahogyan kellett volna, pedig nem volt buta, csak lusta. A sportbeli sikerei leginkább arra voltak jók, hogy azok révén sorban cserélgethette a gimnáziumokat. A Mátyásból az Árpádba, majd onnan az Arany Jánosba mindig úgy sikerült tovább lépnie, hogy megígérte: ha nem buktatják meg, akkor elmegy…Így csak eljutott az érettségiig.

A vízilabdás folytatást a MAFC jelentette Gyarmati Dezső számára, miközben mind jobban érdekelték a nagyvilág eseményei. Édesapja elintézte, hogy 1946 őszén Angliába mehessen, egy adventista kollégiumba. Röviddel később már a londoni Kingsbury Clubban vízilabdázott. Állítása szerint ott lett jó pólós. 1947 nyarán onnan érkezett Párizsba, hogy a főiskolai világbajnokságot nyerő magyar csapatban szerepeljen. Még abban az évben jött a felnőtt Eb, Monte Carlo, a csőddel egyenlő ötödik hely. Utána az új kapitány, Németh János hívta haza: a MAFC, az MTK és az UTE közül az utóbbi igazolta le. Londonba azzal a titkolt tervvel utazott ki, hogy amint megnyeri a magyar válogatott a vízilabdatornát, ő azonnal továbbutazik Amerikába, ahol reményei szerint majd tárt karokkal várják.

Az 1948-as olimpia viszont csak fél sikert hozott: elúszott a remélt olimpiai aranyérem, ő maga pedig többszöri „utazhatnékja” ellenére sem vágott bele az amerikai kalandba. Igaz, először nem jött haza, hanem a pályaudvaron figyelte, amint társai beszállnak, majd elvonatoznak, ám három nappal később már jelentkezett Hegyi Gyulánál, az olimpiai küldöttség vezetőjénél. Mindenféle ígéretet megkapott, ami a későbbi nyugati utazásait illette volna, ám mire hazaért, ezeket már elfelejtették. Így azután itthon ragadt.

Akkoriban az UTE és a Vasas uralták a hazai pólós bajnokságot. Érdemi fejleménye volt életének, hogy 1950-ben megházasodott, feleségül vette Székely Évát. A pólós válogatott keretbe csak Puskás Ferenc, Bozsik József és Czibor Zoltán együttes közbenjárására került vissza. Így végül ott lehetett az 1952-es ötkarikás játékokon, Helsinkiben, ahol először lett olimpiai aranyérmes. Utóbb egyszer azt mondta: „Három olimpiai bajnokságot nyertem, de egyiknek sem tudtam igazán örülni!”. Meg is indokolta, miért. 1952-ben édesapja súlyos betegsége, 1956-ban „az októberi napok szépsége és a novemberi napok gyásza”, 1964-ben pedig a válása volt az üröm az örömben.

Helsinkit követően egyébként boldog évek következtek számára. Hosszas fejtörés és keresgélés után ugyanis rájött, hogy művészettörténetből fog diplomázni. Be is iratkozott az egyetemre, majd 1954-ben megszületett leánya, Andrea. Az uszoda világa védettséget élvezett, utazgattak, miközben a vámosokkal folyamatosan csatázgattak. A mindennapi izgalmaik közül messze kiemelkedett 1956. október 23-a, a forradalom kitörése, amikor már csak napok választották el az olimpiai küldöttséget az indulástól. Pillanatok alatt a városban volt, beállt a felvonulók közé, majd egy vörös csillag eltávolításában „segédkezett”. Részt vett a Széna téri barikádok építésében is, amikor „utolérték” játékostársai. Felszólításukra visszatért az edzőtáborba, s onnan kezdve csak a közelgő olimpiára koncentrált.

Végül Prágán keresztül jutottak ki Melbourne-be, ahol megérkezésükkor egy Kossuth-címeres zászlóra gyászfátylat kötött, s úgy vonult az olimpiai faluig. „Tartoztam ezzel a barátaimnak… ez volt a legfontosabb felvétel, amely valaha készült rólam” – vallotta 1997-ben. A fotó egyébként bejárta a világsajtót ugyanúgy, mint az a kép, amely a magyar-szovjet (4:0) meccsen a vérben úszó Zádor Ervinről készült. A második olimpiai győzelmet hozott tornán mutatott játékáról ezt mondta: „Melbourne-ben az abszolút csúcson voltam”. Ott egyébként sokan odakint maradtak, ő viszont hazajött.

Röviddel később mégis mennie kellett családjával, miután egy margitszigeti edzést követően négy marcona alak eltérítette és egy Római-parti házban alaposan helybenhagyták. Útlevéllel Bécsbe utaztak, majd egy feljelentés kivizsgálását követően Amerikába, onnan pedig vissza, Európába vezetett az útjuk. A Canottieri Napolihoz aláírt szerződésből nem lett semmi, mivel játékjogát közben elvesztette, csak edzőként viszont nem kellett. A lehetetlenné vált helyzetben villámgyors váltásra kényszerült, így Bécsen keresztül hazatértek. Első fokon a hazai játéktól 1959. december 31-ig, a nemzetközi meccsektől pedig örökre eltiltották. Átmenetileg a Csepel Művek II-es kapujánál, egy kocsmában csaposként dolgozott…

Itthon 1960-ban, a Ferencvárosban folytatta. Jól játszott, Lemhényi „Butykó” Dezső kapitány visszavette a válogatott keretbe. A római bronzérmet követően a Fradiban négy csodálatos esztendőt töltött el, háromszor nyertek bajnokságot. Már 37 éves volt, amikor készülhetett Tokióba, ahol az izgalmak csúcsát ismét a magyar-szovjet meccs jelentette. Öt-kettőre kellett nyerni úgy, hogy két negyedet követően még az ellenfél vezetett 2:1-re. Végül Dömötör Zoltán legendás, „ejtős” góljával beállította a győzelemhez szükséges, 5:2-es végeredményt, aminek megtartásához a kapus, Ambrus Miklós utolsó, hatalmas bravúrja is kellett.

Gyarmati közben már 1963-ban elkezdett edzősködni, méghozzá a Központi Sportiskolában (KSI), ahonnan évtizedeken át későbbi nagy bajnokok sora került ki. 1964-ben elvált, majd feleségül vette Bara Margitot. Ez évben a válogatottól, 1966-ban pedig az FTC-től köszönt el azért, hogy edzőként ugyanott folytassa. 1968-ban megszületett második leánya, Eszter. 1969-ben egy évet Kolumbiában töltött, hazatérve a Vasasban, majd Rajki Béla mellett a válogatottnál dolgozott. 1972-ben, Münchenben csak második lett a csapat. Rajki előzőleg folyamatosan azt nyilatkozta: a második hely már kudarc. Miután ez bekövetkezett, le is mondott, s helyét Gyarmati vette át. Ezzel elkezdődött élete újabb, sikeres periódusa.

Gyarmati utóbb bevallotta, már 1964-ben vágyakozott erre a posztra, 1972-ben viszont nem számított rá, de nagyon örült a kinevezésének. Mindjárt 1973-ban húzott egy merészen szerencséset és három jelölt közül a szegedi Csapó Gábor mellett döntött, aki a világbajnokságon három gólt lőtt a szovjetek elleni 5:4-es összecsapáson. A vb-győzelmet 1974-ben Eb-siker követte, majd egy ezüst az 1975-ös, kolumbiai vb-n, hogy azután 1976-ban, Montrealban ismét olimpiai aranyérem szülessen. Ekkor három góljával Faragó Tamás volt a nyerőember. Montreal után 1977-ben még összejött az Eb-győzelem, de 1978-ban, a vb-n megszakadt a pozitív sorozat. 1979-ben ismét első hely következett a világkupán, de közben már feszültségek jelentkeztek a csapaton belül. Bevallotta: Moszkva előtt ő sem volt csúcsformában, sugárzott belőle a bizonytalanság. Ezt az olimpiát a harmadik helyen zárták.

A következő állomást az újabb edzői sikereket hozó BVSC jelentette. Két bajnokság, két kupagyőzelem, két lehetőség a BEK-döntőben. 1987-ben megint felkérték a válogatott kapitányának, amit nem volt ereje visszautasítani. Az öreg utcalány reflexéhez hasonlította önmaga döntését, amellyel a nagy csődöt, a szöuli 9. helyet minősítette. Ezt a „bukfencet” rendkívül nehezen élte meg és viselte el.

1989-től előbb a Vasasnál majd Bolognában lett edző, ahonnan Csurka István hívására jött haza. Az MDF-nek tagja lett, jó kapcsolatba került Lezsák Sándorral, s ő is beszállt az MDF kampányába. 1990-ben országgyűlési képviselői mandátumot kapott, de az OTSH elnöke is lehetett volna. Végül Lemhényi javaslatára, az ő közreműködésével nyerték meg erre a posztra az akkor Kanadában élő Gallov Rezsőt. A parlamenti ciklus négy évében nyolcszor szólalt fel, valahányszor sportügyekben.

Gyarmati Dezső minden szinten elismert emberként, élete utolsó időszakáig aktív volt. Megkapta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság legmagasabb kitüntetését. 1992 és 1996 között a pólószövetség alelnöki tisztét töltötte be, később annak társelnöke lett. 1994-2005-ig a minden idők legjobb magyar sportolóit tömörítő Halhatatlanok Klubja elnöke volt, közben a Ferencváros és az Újpest pólósainál is szaktanácsadói feladatokat látott el. 2004-ben a legelsők között választották a Nemzet Sportolói közé, akiknek képviseletében 2005-ben a MOB tagja lett. Még a 2013-as világbajnokság előtti utolsó, margitszigeti tornán is ott volt és tanácsaival segítette kései utódait.

Gyarmati Dezső 2013. augusztus 18-án távozott az élők sorából. Szeptember 4-én a Farkasréti temetőben hatalmas tömeg vett tőle végső búcsút. A megjelentek között ott volt Orbán Viktor miniszterelnök is.

Grosics Gyula

Születési idő: 1926.02.04.
Sportág: labdarúgás
Tagság ideje: 2011-2014

Grosics Gyula: A világbajnoki döntő elvesztését nemzeti tragédiaként éltem meg!

A magyar sportsikerek hatalmas tárházában is külön fejezetet foglalnak el labdarúgóink. Konkrétabban pedig az ötvenes évek kiválóságai, elsősorban persze az „Aranycsapat” játékosai. Ilyen szerencsés ötvözete a tehetségeknek és a hasonlóan magas szinten teljesítő zongoracipelőknek jó, ha egy évszázadban egyszer jön össze azonos időszakban.

E sorok írójának korából kifolyólag, egy áldozatkész nagybácsi jóvoltából arra is adódott lehetősége, hogy ezt a valóban világszínvonalat képviselt válogatott együttest többször is láthatta a Népstadionban. Így természetesen a kapuban a „Fekete Párduc”, Grosics Gyula parádés védései láttán is tapsolhatott a rendre 80-90 ezer néző egyikeként.

Azután mivel minden pályafutásnak egyszer vége szakad, így Grosics is visszavonult 1962-ben. Ám miként egész pályafutása, úgy a zöld gyeptől, a társaktól való elköszönése is mellőzött minden szokványosságot. Mivel élete későbbi évtizedeiben – egészen közvetlenül közel a 2014-ben bekövetkezett haláláig – is laza, de folyamatos kapcsolatban sikerült vele lennem, így a korábbi beszélgetésekből, illetve konkrét interjúkból igyekszem életszerű képet felvázolni erről a sok szempontból nézve is kivételes egyéniségről.

Grosics élete már egészen kisgyermek korától tele volt izgalmas eseményekkel. Hároméves lehetett, amikor felcsimpaszkodott egy tehervonatra, ahonnan úgy kellett „leudvarolni” őt. Még nem volt hat esztendős, amikor a balatonakarattyai strandon belökték a mélyvízbe, s csak nagy kapálódzásokat követően, vízzel jól megtelve úgy sikerült partra kerülnie, hogy végső erejét megfeszítve belekapaszkodott egy férfi lábszárába.

Arról már majd’ mindenki tud, hogy édesanyja egészen kiskorától papnak szánta őt. Erre így emlékezett: „A harmadik utcából a tizenegyedikbe költöztünk, így még közelebb kerültem a templomhoz, ahova rendszeresen jártam a vasárnapi misére. Egy vasárnap reggelen előtte még biciklizni indultam, amikor a pályánál összefutottam a Komáromba, meccsre induló teherautó előtt várakozó játékosokkal. Addig tébláboltam ott, amíg kiderült, hogy mindkét kapus katona és egyiket sem engedték ki a laktanyából. Ekkor szólalt meg az egyik vezető, Pfluger Dezső, hogy ha nincs Pap (az első számú kapust így hívták), jó lesz a ministráns is – mivel rólam köztudott volt, hogy rendszeresen ellátom az oltárszolgálatot. Mielőtt feltuszkoltak a teherautóra, egy kortársamnak átadtam a biciklimet azzal, hogy vigye haza és tudassa a szüleimmel, hogy Komáromba mentem. A vezetők pedig közölték, ma én fogok védeni, mert nincs más. Ekkor tizenötödik évemben jártam és 178 centi magas lehettem, szemben a távollévőkkel, akik ütötték a százkilencvenet. A lényeg az, hogy 2-1-re győztünk, engem pedig otthon irgalmatlanul letoltak az engedély nélküli kimaradásért.”

Ezzel az eseménnyel gyakorlatilag véget is értek a papi pályára történő előkészületek, hiszen a foci attól kezdve mindent háttérbe szorított.

„Valóban a védés lett a legfontosabb, és nem is indokolatlanul, hiszen már 1943-ban el akart vinni a Vasas, de a Dorog olyan nagy lelépési díjat kért értem, amit az angyalföldiek nem tudtak megfizetni. A következő, meghatározó esemény 1944-ben következett be, amikor is leventeként, hatalmas kacskaringókat követően, egészen Salzburgig jutottam, ahol amerikai fogságba kerültem. Hónapokkal később sikerült onnan megszöknünk és kalandok sorát követően, 1945 augusztusában visszaérkeztem szülővárosomba. A labdarúgók vezetői egyheti edzésmunkát követően már beállítottak a Tatabánya elleni visszavágóra, amely találkozó az NB I-be történő feljutást volt hivatott eldönteni. Összesítésben nyertünk és megérkeztünk az élvonalba.”

Ahol az első évben simán bennmaradtak, a másodikban viszont a Győrrel szemben kialakult holtversenyt követően kiestek. Őt pedig elvitte Budapestre a MATEOSZ, ahol bekövetkezett az első, nagyobb ballépés.

„1947-ben két, 1948-ban pedig három alkalommal lehettem válogatott. Először egyébként 1947 augusztus 20-án szerepelhettem a legjobbak között, az Albánia ellen 3-0-ra megnyert mérkőzésen. A bajok 1949-ben kezdődtek, amikor is a MATEOSZ több játékosával együtt én is a disszidálást terveztem. Ám idő közben a dolog kitudódott, s pechemre egyedül én mentem el a Nagyvásárcsarnok elé, a megbeszélt találkozóra. Háromnegyed órás ácsorgás után megszólított egy úriember és egy terepjáróba invitált. Először azzal hitegettek, hogy elvisznek Dorogra, de végül az ÁVÓ Andrássy úti bázisára vittek; hosszú hetekig ki, s bejártam ott, de az ismételt puhítás ellenére sem írtam alá a beszervezési nyilatkozatot.”

Amint Gyula bácsi elmondta, örült, hogy ennyivel megúszta, mert az ÁVÓ-nál ennél sokkal komolyabb gondjai is adódhattak volna. Így viszont védett az NB I-ben, később a MATEOSZ helyett a hasonló hátországgal rendelkező Teherfuvarban. Az újabb fordulatra 1950-ig kellett várnia.

„Ebben az évben igazoltam a világ később egyik legjobb klubcsapatához, a Budapesti Honvédhoz, ezzel egyidejűleg a válogatottbeli helyem is megerősödött. Mivel a sport révén kivételezett helyzetbe kerültem, így az átlagemberek számára elképzelhetetlen élmények sokasága is zúdult rám a következő években. A kiugró eredmények sorát az 1952-es, helsinki olimpia nyitotta meg, ahol a döntőben a nagyon erős jugoszlávokkal szemben kiharcolt 2-0-s végeredmény egyben az olimpiai aranyérmet is jelentette számunkra.”

A győzelmi sorozat pedig a következő két évben is folytatódott, egészen Bernig, a világbajnoki döntőig. Előbb azonban még egy kicsit elidőztünk az olimpiai döntőnél.

„Eddig nem sokan tudtak rólunk, Helsinkiben viszont már szerte a világban felfigyeltek ránk. Előtte is úgy gondoltam, hogy valamennyi sportoló életében a legnagyobb dolog az ötkarikás játékokon való részvételi lehetőség, az aranyérem birtokában pedig ez az érzés még erősebbé vált bennem. Tényleg keményen meg kellett küzdenünk minden egyes gólért és győzelemért. A románok ellen különösen nehéz dolgunk volt, mert a bíró az a szovjet Latisev volt, aki tíz évvel később, a chilei világbajnokságon Tichy Lajos szabályos góljának érvénytelenítésével tönkretette nemzeti együttesünket. Helsinkiben végül csak felállhattunk a győzelmi dobogó legfelső fokára; a Himnusz meghallgatása számomra semmihez nem hasonlítható élményt jelentett.”

Az angolokkal szembeni kettős, a Wembleyben kiharcolt 6-3 majd 1954 tavaszán a Népstadionban kialakult 7-1 az addig verhetetlennek hitt angolok elleni, valóban világraszóló sikerekről nagy örömmel a hangjában beszélt, mind ahányszor a téma szóba került. Annál nagyobb letargia lett úrrá rajta, amikor az 1954-es, svájci világbajnokságra kellett emlékeznie.

„Semmihez nem mérhető, óriási kudarcként éltem meg a világbajnoki döntő elvesztését, hiszen abszolút favoritoknak számítottunk! A megelőző négy és fél év eseményei mind azt valószínűsítették, hogy mienk lesz a világbajnoki trófea. Annál nagyobb csalódás volt a németek ellen elvesztett utolsó 90 perc, ami a világ magyarságának és nekem személy szerint is mérhetetlen szomorúságot okozott, amit a tragédiánál enyhébb szóval nem illethetek. Egész életem során még egyszer kerültem ilyen letargikus hangulatba, amikor a lakásomba betörve szinte minden, értékes relikviámat elvitték a gazemberek.”

A többször, indokolatlanul és évekre történt eltiltásai ellenére is 86 válogatottbeli szereplésig eljutott egykori világnagyság érthetetlen és felfoghatatlan tragédiaként idézte azt is, hogy 1954 végén kémkedéssel vádolták meg.

„Akkoriban a kémkedés felvetése, annak legenyhébb gyanúja is egyidejűleg magával vonta a hazaárulás vádját is. Ismételt, „puhító” meghallgatások, zárkában töltött hetek után házi őrizetbe kerültem, miközben az edzésektől és a mérkőzésektől is eltiltottak. Hetente voltak jelenéseim, egyszer a Belügyminisztériumban, a Jászai Mari téri „fehér házban”, másszor az ÁVH Fő utcai bázisán. Végül 1955 decemberében, Rákosi elvtárs döntése értelmében Tatabányára kényszerítettek. A válogatotthoz azokban a hetekben kapitányként odakerült Bukovi Marci bácsi pedig elintézte, hogy ismét védhessek a legjobbak között. Elvesztettem 21 lehetőséget, így azokkal már régen túljutottam volna a századik válogatottbeli szereplésemen…”

Grosics Gyula az 1956 után a világban szétszéledt magyar válogatott itthon maradt tagjaival továbbra is pályára lépett a formálódó, új együttesben, de már erősen változó eredményességgel. A sikertelen, 1958-ban volt, svédországi vb után 1962-ben jobb eredmény elérésére volt kilátás, de Latisev megakadályozta csapatunk legjobb négy közé jutását.

„Ez a chilei világbajnokság nem csak ezért maradt emlékezetes számomra” – hangsúlyozta. „Oda ugyanis már úgy utaztam ki, hogy előzetesen beadtam a Ferencvároshoz az átigazolási kérelmemet. Az MLSZ pártkatona vezetői még itthon megkapták a döntést és az erről értesítő levelet a csehek elleni vereséget követően adták át nekem. Talán kicsit elhamarkodottan, de ott, azonnal bejelentettem a visszavonulásomat. Pedig előzőleg arról ábrándoztam, hogy zöld-fehérben védve, akár még az 1966-os világbajnokságra is eljuthatok.”

Bár a vb után még kétszer szerepelt a válogatottban – 1962. június 24-én Ausztria ellen 2-1, október 14-én Jugoszlávia nyert 1-0-ra -, de ezzel be is fejezte. A hosszú távú remények így szertefoszlottak, Grosics Gyula pedig kikerült a civil életbe. Először az edzősködéssel próbálkozott.

„Négy év elég volt ahhoz, hogy rájöjjek: ez nem az én világom. Annál is inkább, mert már a hatvanas évek második felében egyre világosabbá vált előttem, hogy a magyar labdarúgás tartósan lefelé fog menetelni. Ezért amikor felkínálták a Volán SC elnöki posztját, azt örömmel elvállaltam. Ott dolgoztam egészen 1986-ig, a nyugdíjazásomig. Azért abban az időszakban is bejött egy kellemetlen epizód. Úgy adódott ugyanis, hogy 1984-ben a Történeti Hivataltól megkaptam a személyes anyagom egyharmadát. Ám ebből is sok minden kiderült és ismét meggyőződhettem arról, hogy nem véletlenül jelentettek rólam párhuzamosan négyen is. 1956-ban például a Serleg utcában laktam, ahol fiatal forradalmárok egy csoportjának felajánlottam a pincémet arra, hogy éjszakára ott tárolhassák a fegyvereiket. Bár a november 4-i fordulat utáni napon sikerült egy honvédségi autóval a felhalmozott készletet hiánytalanul elszállíttatnom, erről is tudtak!”

Nyugdíjba vonulását követően meglehetősen aktívan politizált: a Magyar Demokrata Fórum kétszer is jelölte parlamenti képviselőnek, de az Országházba végül nem sikerült bejutnia. A látszólagos balsiker ellenére sem tört le, s ahol módja volt, mindig következetesen kiállt elvei mellett. Közben 2008. március 25-én nagy erkölcsi elégtételként megérhette, hogy a Ferencváros igazolt labdarúgójaként néhány percig a zöld-fehérek kapuját védhette a Sheffield United elleni barátságos találkozón. 2012-ben, a nagy magyar sikereket hozott londoni olimpiát követően szó szerint a következőket nyilatkozta: „Élénken érdeklődöm az ország gazdasági és politikai helyzetének alakulása iránt, s persze figyelemmel kísérem a nagy világversenyeket is, amelyeken – elsősorban is az olimpiákon – hatalmas magyar szívvel szurkolok színeink képviselőinek. Nagy örömömre, a londoni ötkarikás vetélkedők szinte valamennyi, magyar vonatkozású eseményét láttam a tévében. Természetesen örülök a győzelmeknek, az érmeknek, de még a nyolcadik helyeknek is, mert azokat is nagy sikernek tartom. Ezer százalékig egyetértek a lólengésben győztes Berki Krisztiánnal, aki azt hangsúlyozta, hogy az ő győzelme nem csak az övé, hanem a világ bármely sarkában élő magyaroké is!”

Ezt a találkozást követően, a 2014-ben bekövetkezett haláláig is többször összefutottunk. Így ott voltam 2014 februárjában a Budapest XI. kerületi Bikszádi utcában lévő, a róla elnevezett „Ujbudai Grosics Gyula Sport Általános Iskola” tornatermében, ahol – mint később kiderült – az utolsó, a 88. születésnapján köszöntötték. Ott ezt mondta: „Megvallom, elérzékenyültem a fogadtatás láttán. Arra kérlek benneteket, tegyetek meg mindent azért, hogy ez a nemzet, Magyarország még sok ezer évig legyen a világnak és Európának egyik büszkesége. Ehhez kívánok nektek erőt, egészséget és sok tanulást.” Majd így folytatta: „Az Aranycsapat elkényeztette az ország sportközvéleményét, hiszen egy időben több világklasszis is játszott abban az együttesben. Ma viszont egyetlen olyan labdarúgónk sincs, aki nemzetközi szinten is tartást tudna adni a válogatottnak. Ettől függetlenül a televízióban figyelemmel kísérem a hazai bajnokikat. Meggyőződésem, hogy előbb-utóbb megint lesz komoly erőt képviselő nemzeti együttesünk. Addig pedig örömömet találom Gyurta Dánielben, Berki Krisztiánban és a többi, olimpiai-, világ- és Európa-bajnok magyar sportolóban.”

A következő hónapokban mind szomorúbb hírek érkeztek Grosics Gyula állapotáról. Az idős, megfáradt sportembernek egyre kevesebb ereje maradt a sűrűsödő kórházi kezelések utáni visszatérésekhez. Az év június 13-án pedig feladta a kilátástalanná vált harcot.

Ami biztosra vehető: emlékét generációk sora őrzi majd szeretettel.

Buzánszky Jenő

Születési idő: 1925.03.04.
Sportág: labdarúgás
Tagság ideje: 2011-2014

Buzánszky Jenő egyetlen vidékiként lett az Aranycsapat tagja

„Nagy idők nagy tanúi”. Hát, ami azt illeti, ez a meghatározás maximálisan illik Buzánszky Jenőre is, akinek megadatott, hogy ott lehetett a legnagyobbak között. Labdarúgásban ugyanis sem azelőtt, sem azóta nem volt olyan válogatottja Magyarországnak, mint az a bizonyos „Aranycsapat”, amelyben neki megkérdőjelezhetetlen helye volt a formálódástól, azaz 1950-től egészen az együttes 1956-os széteséséig.

Ritka karrier volt Buzánszky Jenőé. Ő ugyanis az akkoriban egyértelmű hátrányt jelentő vidéken kezdett, ott is folytatta és ott is fejezte be. Dombóváron tette meg az első lépéseket, közben ott is érettségizett, majd a helyi vasutasból egyéves pécsi kitérővel (PVSK) került 1947-ben Dorogra, az akkori Tárna csapatába. Dorogon 13 év alatt 274 élvonalbeli mérkőzésen szerepelhetett, de ami ennél sokkal fontosabb: ebből a kis vidéki klubból került be a nemzeti tizenegybe.

A válogatottban az első lehetőséget 1950. november 12-én, Bulgáriában kapta. A visszaúton Sebes Gusztáv behívta a hálófülkéjébe, ahol közölte vele: nagyon elégedett a játékával, s ha minden így marad, kijuthat az 1952-es, helsinki olimpiára. Magában nagyon komoly fogadalmat tett, hogy ezért a lehetőségért mindent megtesz. Élete végéig büszke is volt rá, hogy egyetlen vidékiként – ráadásul civilként – 1972-ben eljutott a finn fővárosba, Helsinkibe.

A magyar labdarúgó-válogatott ugyan már 1950-től veretlen volt, de ezt az európai futballpiacon még nem igazán jegyezték. Mivel a sajtó hatalma akkoriban még csak Hegyeshalomig terjedt, így kölcsönösen nagy volt a tudatlanság arról, hogy az egyes országok labdarúgása éppen hol tart. A magyar labdarúgó-válogatott története 1952 májusában komoly fordulóponthoz érkezett. A Moszkvában szerepelt gárdában az akkor még a rendkívül technikás Börzsey János volt a centerhalf, ám Guszti bácsi elhatározta, hogy leghátulra kell egy valóban kemény ember, aki rendet tud teremteni a kapu előterében. Ez a játékos Lóránt Gyula volt.

Sebes akkoriban döntött végérvényesen Bozsik József és a hasonlóan nagy játékos, Kovács Imre között is. Maradt Bozsik, mellé került Zakariás József, aki sokkal inkább értett a védekezéshez, mint Kovács. Sakknyelven szólva, ez nagyon komoly tisztáldozat volt, de meg kellett lépni. Akkoriban került előtérbe Hidegkuti Nándor szerepeltetése is, a korábban biztos pontnak számított Palotás Péter helyén.

Ezek voltak azok az átalakítások, amelyek végeztével a csapat megkezdhette szereplését Helsinkiben, az olimpiai labdarúgó-tornán. A nyitómeccsen Románia ellen Buzánszky sérülés miatt nem játszhatott, ott Dalnoki Jenő volt a jobbhátvéd. Talán ez volt a legnehezebb meccse a csapatnak az olimpián (2-1), amelyet érdekes módon éppen az a szovjet Latisev vezetett, aki 1962-ben a chilei vb-n a csehszlovákok ellen nem adta meg Tichy Lajos gólvonalon túlra jutott lövését… A régi, nagy rivális, Olaszország ellen simán nyertek (3-0), pedig előzőleg 26 éven át nem sikerült őket legyőzni. A törökökkel szembeni 90 perc könnyed átmozgatást jelentett (7-1). Ezt követően az 1948-as, londoni olimpia bajnoka, Svédország is alapos leckét kapott (6-0). Az olaszok kapitánya, Vittorio Pozzo a lefújás után azt mondta, ezt a meccset élete végéig szívesen nézte volna. Párhuzamosan a másik elődöntőben a jugoszlávok 3-1-re verték az NSZK-t.

A döntő több szempontból is rendkívül izgalmasnak és fontosnak ígérkezett. A jugoszlávoknak is akkor volt a legjobb a csapatuk. Ráadásul két, különböző politikai nézeteket képviselő ország játékosai csaptak össze a fináléban, ahol viszont csak a sportbeli tudás számított. A nagyon nagy csata során Puskás először hibázott tizenegyest, méghozzá 0-0-nál. Egészen pontosan Beara kivédte a lövést. Más kérdés, hogy a második félidőben rúgott egy olyan gólt, amelyet ma is oktatni lehetne. Az ellenfél többször egyenlíthetett volna, végül Czibor Zoli a 88. percben biztosította be a magyar győzelmet. (2-0). Állította, egy olimpián felállni a dobogó tetejére, ez minden sportember legnagyobb vágya, egyben legnagyobb ünnepe is.

A válogatottban 49 szereplést számolt Buzánszky Jenő nevetve mesélte, hogy ők még extra ajándékban is részesültek. Az olimpia előtt Amerikában megrendezett világszépe versenyen ugyanis egy finn lány lett az első. Hazaérkezése után felajánlották neki, hogy egy olimpiai győztesnek ő adhatja át az aranyérmet. A hölgy a labdarúgást választotta, így a magyarok mindannyian kaptak egy-egy puszit is a világszépétől az aranyérmek mellé.

Helsinki olimpiai falujában, Otaniemiben egyébként is kivételesen baráti volt a hangulat. Még az edzésen is bíztatták a csehszlovák „lokomotívot”, Emil Zatopeket, de arra is volt példa, hogy a szovjet diszkoszvetőnőnek, Nyina Dumbadzének az egyik edzésén éppen Buzánszky dobálta vissza a diszkoszait. Amikor pedig megnyerték Magyarországnak a sorrendben tizennegyedik aranyérmet, egy emberként rohantak drukkolni Papp Lacinak, hogy neki is sikerüljön győznie. Onnan pedig meg sem álltak a pólósok döntőjéig. Visszatérően emlegette, hogy az olimpiát jellemző hangulat semmihez nem volt hasonlítható.

A labdarúgók olimpiai győzelmének „részvényese” hangsúlyozta, ezt a véleményét akkor is fenntartaná, ha Magyarország megnyerte volna az 1954-es, svájci világbajnokságot.

Helsinki komoly mérföldkő lett a magyar labdarúgás történetében. Ott figyelt fel először a világ labdarúgása Magyarországra, miként a későbbi „Évszázad mérkőzése” gondolata is ott merült fel először az angolok részéről. Természetesen az ajánlatról itthon, a legmagasabb körökben konzultáltak. Amikor azután 1953 nyarán, a római olimpiai stadion avatóján 3-0-ra sikerült győzniük a házigazdák ellen, a hivatalos magyar választ is megadták: jöhetett november 25-én, Londonban, a Wembley-stadionban az Anglia-Magyarország összecsapás. Buzánszky meggyőződéssel állította, hogy az ott megszületett 6-3-as magyar siker révén nagyobb lett a magyarok ázsiója, mintha megnyerték volna 1954-ben a világbajnokságot! Ez az eredmény, az otthon 90 éve veretlen angolok 6-3 arányú legyőzése repítette Magyarországot a labdarúgó világ tetejére.

Természetesen szóba került 1954, a svájci vb eseménysorozata is. Az egyetlen vidéki kitartott azon meggyőződése mellett, amely szerint az első, 8-3-as magyar győzelmet hozott, németek elleni meccsen Liebrich mindent elkövetett azért, hogy Puskást „semlegesítse”. Ez csak harmadik nekifutásra sikerült neki; a „belépőt” követően Öcsi két találkozón nem is léphetett pályára. Ráadásul ez két, rendkívül nehéz ütközet volt: előbb Brazília, majd Uruguay ellen sikerült ugyan 4-2-re végezni, ám utóbbi alkalommal csak 2x15 perces hosszabbítás árán. Márpedig sportágtörténeti tény, hogy az a csapat, amelynek előzőleg többet kellett a pályán töltenie a győzelemhez, az a fináléban rendre alulmaradt. Ezt a sort – sajnos – a magyarok is erősítették.

Az élet persze nem állt meg sem 1953-ban, sem pedig 1954-ben. A legszomorúbb az egészben, hogy az 1952-es, olimpiai győztes válogatottból 2012-ben már csak ketten – Grosics Gyula és Buzánszky Jenő – éltek.

Jenő bátyánk mesélte, hogy még közel a kilencvenhez is, ha otthon volt Dorogon, mindenhova csak gyalog ment. A jó kondícióra szüksége is volt az egykori jobbhátvédnek. Rendkívül zsúfolt programot bonyolított le, szinte az év tizenkét hónapjában. A fő témát mindig és mindenhol a magyar foci sorsa jelentette. Nem véletlenül, hiszen az ötvenes, de még a hatvanas évekhez képest is komoly és hosszan elnyúló válságba került a magyar labdarúgás. Mindig azzal érvelt, hogy az ő idejükben a valóban legjobb edzők – akik előzőleg valamennyien válogatott labdarúgók voltak – oktatták a gyerekeknek a foci ábécéjét, a nyolc legfontosabb alapelemet. Márpedig Lakat Károly, Kalmár Jenő, Sós Károly, Kléber Gábor és a többiek szakmai kvalitásaihoz semmi kétség nem fért. Az ellen a sokak által hangoztatott tézis ellen is felemelte a szavát, mely szerint nem igaz, hogy egy játékos 20-22 éves kora után már nem képes újat tanulni. Kellő akaraterővel és szorgalommal sok minden bepótolható, még felnőtt korban is – állította. Neki egyébként Puskás Öcsi jelentette a száz százalékot, s hiába szerepelt esetleg a maiak közül bárki többször a válogatottban, mint az ő idejük legjobbjai, ez nem jelenthetett komoly összehasonlítási alapot.

Buzánszky Jenő minden esetre abban az egészen más színvonalú magyar labdarúgásban 49 alkalommal húzhatta magára a címeres mezt. Vallja, sokat adott azért, hogy bekerülhessen a nemzeti együttesbe, és hat éven keresztül benne is tudjon maradni. Viszont a társadalmi elismertségen keresztül mind a mai napig sokat kapott is. Meggyőződéssel vallotta, hogy akiket csak a pénz érdekel sportpályafutásuk során, azoknak sivár a későbbi életük. Bevallottan nagyon szép öregségében a sportélményeinek igen komoly része volt.

Öt napot kinn tölthetett Londonban, a 2012-es olimpián, ami hatalmas élményt jelentett számára. A felejthetetlen hangulatnál még fontosabbnak tartotta, hogy milyen örömet okoztak ott, kinn is a magyarok a jó szereplésükkel. Ugyanezt tapasztalta, amikor hazajött. Óriási szolgálatot tettek fiaink és lányaink ezzel a kiugróan jó szerepléssel az önbecsülésünknek és az ország általános hangulatának egyaránt.

Buzánszky Jenő 2015. január 11 én, betegeskedést követően, élete 90. évében hunyt el Esztergomban.

Földi Imre

Születési idő: 1938.05.08.
Sportág: súlyemelés
Tagság ideje: 2007-2017

Földi Imre: Pénz nélkül ma már súlyt sem lehet emelni

Ha valaki, hát Földi Imre méltán illethető az ideális sportember jelzővel. Akik végigkísérhették pályafutását ennek a mindössze 149 centiméter magasra nőtt kiválóságnak, azok tanúsíthatják: Imre bátyánknak soha nem voltak ügyei, semmiféle fegyelmi vétségnek akár még csak a gyanúja sem vetült rá. Ő egyszerűen csak erősnek született és súlyemelő pályafutása során mindent elkövetett azért, hogy mindig erősebb és még erősebb legyen.

Kizárólag ezzel a végtelen kitartással, a monotónia tűrésével felvértezve történhetett meg, hogy közel negyedszázadon keresztül csak emelte, emelte és megint csak emelte a súlyos vastárcsákat. Egyébként ahogy az sokak esetében lenni szokott, Földi Imre is a véletlenek összejátszásának köszönhetően kötött ki végül a számára oly sok sikert hozott sportágánál. Annak a sportágnak lett kivételesen nagy egyénisége, amelyben öt olimpiai részvétellel büszkélkedhetett és három, félsikeres fellépést követően volt ereje ahhoz is, hogy negyedik nekirugaszkodásra az olimpiai dobogó legmagasabb fokára is felküzdhesse magát.

A szerény, csendes kiválóság 2017-ben bekövetkezett haláláig Tatabányán élt, ahol páratlan sikersorozatát megalapozta. A súlyemelés felé megtett első lépéseire így emlékezett vissza:

- Kecskeméten születtem és ott is jártam az általános iskolába. Komolyan gondoltam, hogy vájár leszek, mert a hirdetésekben példamutató embereket állítottak elénk. Nekem ezért tetszett meg a vájár munka lehetősége, mert máig is emlékszem például Tajkov András nevére, aki vájárként Kossuth-díjat kapott. Ő éppen Tatabányán dolgozott, a XIV-es akna csapatvezetőjeként és én az ő példáján „belelkesedve”, jelentkeztem vájártanulónak Tatabányára.

Ahol menetrendszerűen el is kezdte a szakma elsajátítását.

- Így történt, de egy év után kiemeltek, mivel egy birkózó, Franka Ferenc elvitt a súlyemelőterembe is. Nagyon tetszett nekem a mozgásuk dinamikája, hamar beálltam közéjük és nemsokára már tehetségesnek is mondtak. Keményen edzettem egy nálam nehezebb sráccal, Pajrovics Ferenccel, aki pehelysúlyú volt. Éppen jó volt nekem edzőpartnernek!

Első nemzetközi versenye 1955-ben, Varsóban volt. Öt évvel később, mindössze 22 évesen már a római olimpiára is kijutott.

- Gyorsan fejlődtem, lépkedtem egyre feljebb. Itthon mindössze egy komolyabb riválisom volt, a Borsányi Árpi – szegény már régen meghalt. De természetesen mindig találtam magamnak ott, helyben is olyan példaképeket, akikre felnéztem, és akiket le akartam hagyni már az edzéseken is.

1960-ban, Rómába már nem csak kijutott, hanem mindjárt pontszerző helyen is végzett.

- Ott már 25 kilót rávertem Borsányira, aki 295 kilót ért el. Én pedig 320-nál álltam meg, ami egyben összetettben új magyar csúcsot ért, és a 6. helyhez volt elég. Rettenetes boldogság uralkodott el rajtam és az akkori sportvezetés is elégedett volt. Én pedig kettőzött erővel folytattam, amit elkezdtem.

Akkoriban Tatabányának volt az egyik legerősebb súlyemelő szakosztálya.

- A válogatottak abban az időben az év tizenkét hónapjából talán, ha egy hónapot nem töltöttek Tatán, az edzőtáborban. Ez a közös munka számos előnnyel is járt, hiszen egymást ösztökéltük az edzéseken is. Nekem különösen tetszett a Huszka Misi, aki könnyűsúlyúként ugyancsak világszínvonalon emelt. Nagy örömömre, félévszázados távollét után hosszú időre hazaköltözött Amerikából – visszatért oda, ahonnan indult: Oroszlányba. Így visszameneteléig volt lehetőségünk elbeszélgetni a régi, szép időkről.

Klubtársa, Veres Győző is elment 1973-ban, ő viszont soha nem jött vissza Magyarországra.

- Pedig Győző óriási egyénisége volt a magyar súlyemelésnek! Róla én csak szépet és jókat mondhatok. Már a hatvanas évek elején, amikor két, egymást követő évben (1962, 1963) összetettben világbajnok lett, gyakorlatilag ő irányította a magyar súlyemelést. A maga módján átvette a hatalmat és a fejlődés útjára állította a sportágat. Nekem egészen a Törökországba történt távozásáig mindig a segítségemre volt és ezért csak hálával és köszönettel tartozom neki!

Közben három olimpián is szerepelt, ezekről még nem esett szó.

- Tokióban már 355 kilót teljesítettem a három fogás összesítéseként, Mexikóvárosban pedig 367,5 kiló került a nevem mellé a jegyzőkönyvbe. Különösen ez utóbbi második hely bosszantott, hiszen az eredményem világcsúcsbeállítás is volt egyben, mégsem én lettem az első. Az iráni Mohammad Nassiri ugyanis néhány dekával könnyebb volt, mint én, és ez a különbség az ő javára döntött.

Münchenben már erre is vigyázott, hiszen Önnek volt a legkönnyebb a testsúlya a riválisok között.

- Leereszkedtem egészen 55,70 kilóig, úgy is mondhatnám, alájuk mentem, hogy én legyek a legkönnyebb. Szerencsére erre ott nem volt szükség, mivel az általam elért 377,5 kilós, új összetett világcsúcsot ez alkalommal Nassiri meg sem tudta közelíteni. Ő 370 kilóval lett második, míg a szovjet színeket képviselő Gennagyij Csetyinnek 367,5 kilót kellett emelnie a harmadik hely megszerzéséért.

Bár a negyedik olimpiáján, Münchenben már 35. évében járt, mégsem hagyta abba.

- Mindig is szerettem a sportágamat, ehhez értettem, miért ne csináltam volna tovább? Igaz, egy kicsit elvették a kedvemet, mert kedvenc fogásomat, a nyomást levették a műsorból és azután már csak a szakítás és a lökés összesített eredménye alapján hirdettek győztest. Azért így sem kell szégyenkeznem, hiszen Montrealban 38 évesen, a nyomás eltörlését követően, kedvezőtlenebb helyzetben versenyezve is kiharcoltam egy 5. helyet. S még ekkor sem hagytam abba, amíg 1977-ben el nem ért egy csúnya vállsérülés: leszakadt a helyéről egy csontdarab. Ekkor már kénytelen voltam bejelenteni a visszavonulásomat.

Miután abbahagyta, továbbra is jó élete volt Tatabányán.

- Egyetlen szavam sem lehet, valóban megbecsültek. Egyébként az 1998-ban volt nyugdíjazásomig rendszeresen látogattam a súlyemelők termét, hiszen edzőként dolgoztam. Kellő tekintélyem volt, ki is kérték a véleményemet. Nyugdíjasként is be-benézek hozzájuk, de már régen nem töröm össze magamat. Edzőként egyébként Csilla lányommal foglalkoztam legtöbbet. 1990 és 1996 között hat Európa-bajnokságon összesen tizenhat érmet – közöttük kilenc aranyat – szerzett. Sajnos, akkor még nem szerepelt az olimpiák műsorán a női súlyemelés, Csilluka pedig nem tudott kétezerig várni. Ő 1990-től 1993-ig volt igazán jó formában. Ebben az időszakban szerezte mind a kilenc Európa-bajnoki aranyérmét.

Tatabányán egyelőre méltó utódok nélkül maradt.

- A súlyemelés Magyarországon immár évtizedek óta komoly gondban van, s ezen nem segít az sem, ha egy-egy emelő csak kikeveredik a nemzetközi porondra és ott is helytáll. Ilyen volt az ezüstéremig jutott, szombathelyi Márkus Erzsike 2000-ben vagy a következő, az athéni olimpián ugyancsak második Krutzler Eszter. De a férfiaknál sincs másként, hiszen azzal, hogy a súlyemelés nem tudott bekerülni a kiemelt sportágak közé, gyakorlatilag el is dőlt a sorsa. Pénz nélkül ugyanis ma már semmi nem megy. Az eredményes felkészüléshez pedig elég sok pénzre lenne szükség, a megfelelő étkezés biztosításától a támogatás legkülönfélébb formáin keresztül. Az adott keretek között legfeljebb csak emelgetni lehet, de emelni nem. Tatabányán is vannak lelkes amatőrök, miként az edző, Pócza Károly (2022-ig volt vezetőedző) is nagyon rendes ember, de csodát senki nem tud csinálni.

Feltehetően érdekelték a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokság mérkőzései is.

- Már hogy ne néztem volna azokat! A magyarok jobbak voltak, mint korábban, ez a legjobb tizenhat közé jutáshoz volt elég. A portugál-francia döntőről is megvan a magánvéleményem. A franciák elszórakozták a meccset, mintha várták volna a jó szerencsét. Azután kaptak egy nagy gólt…

Öt olimpia tapasztalataival, immár nézőként várhatja a riói, nyári olimpia versenyeit.

- Lehetőleg mindent megnézek. Nálam az úszók vannak legelöl, ők hozhatják a legtöbb érmet Magyarországnak! Drukkolok is nekik természetesen. És van egy kedvencem is, aki tatabányai. A cselgáncsozó Csernoviczki Éváról van szó, akivel többször is beszélgettem erről-arról. Éva 2012-ben, Londonban bronzérmes lett és most is nagyon komoly elhatározással készül. Remélem, bejönnek a tervei, megvalósulnak a dobogós reményei.”

Ennyit lehetett megtudni a 2017-ben elhunyt Földi Imréről, a Nemzet Sportolójáról. A megbecsültségéről még csak annyit, hogy 2009-ben róla nevezték el a tatabányai sportcsarnokot.

Kulcsár Győző

Születési idő: 1940.10.18.
Sportág: vívás
Tagság ideje: 2004-2018

Kulcsár Győző: Vass Imrének, az „Atyának” köszönhetem a legtöbbet!

Kulcsár Győző a valaha élt vívózsenik egyik legnagyobbika volt. Hogy ez az állítás mennyire igaz, azt markánsan alátámasztja a róla 2014-ben megjelent könyv, amelynek címe: „A párbajtőrvívás Paganinije”. Hogy a címben semmi túlzás nincs, abban az egyik legilletékesebb, Kulcsár olimpiai bajnoktársa, Erdős Sándor adott megerősítést.

Erdős szerint Győző valóban mindent tudott, amit a pengével el lehetett intézni. A legjobbak között is a legtechnikásabbak közé tartozott. Bárki ellen képes volt eredményesen vívni. Bár Erdős nem volt ott 1964-ben Tokióban, de legjobb tudomása szerint Győző már az első olimpiáján egyszerűen fantasztikus formában vívott. Egyáltalán nem túlzás őt Paganiniként emlegetni.

Érdekes, izgalmas és tanulságos út vezetett Kulcsár Győző életében addig, amíg eljutott a párbajtőrvívók legjobbjai közé. A Kulcsár család a II. világháborút követő években szerényen élt, gyakran volt krumplifőzelék az ebéd, amit egyébként élete végéig szeretett. Mint oly sok más kiválóság, ő is a grundokon nőtt fel. A sportot először a kosárlabdázás jelentette számára, ugyanis a Villányi úti Cisztercita Gimnáziumban Szabó János, a népszerű „Dzsoni bácsi” volt a tanára, aki egyértelműen a kosarazást preferálta. Később valakitől megtudta, hogy a Práter utcai iskolában vívótanfolyam indul, ahova el is ment és ott is maradt. Két évig leginkább csak szabadfoglalkozás volt a program, az utolsó hetekben pedig a rendkívül unalmas lábmunkát sulykolta beléjük Róna Ármin bácsi, aminek egyébként később nagy hasznát vette.

Ez a „későbbi időszak” akkor kezdődött, amikor Kulcsár átmehetett a Dózsa Eötvös utcai vívótermébe, ahol már iskolázhatott is. Érettségi után még két évig ott készült, miközben Miskolcon folytatta az egyetemi tanulmányait. Hogy miért éppen Miskolcon lett egyetemista? Annak prózai oka volt, Budapesten ugyanis nem vették fel a Műszaki Egyetemre, ahol az építészmérnöki karra pályázott. Nagypapájától ugyan örökölt némi műszaki tehetséget, ráadásul a matekot és a fizikát is elég jól tudta, ám mindez nem volt elég a budapesti felvételi sikeréhez.

Némi iróniával jegyezte meg, hogy a miskolci pótfelvételin viszont – pechére – felvették. Ott ugyanis kőkemény viszonyok fogadták, állandóan katalógusokat tartottak, nyolcágyas szobákban laktak. Kéthetente jutott haza Budapestre, ahonnan rendszeresen egy éjfélkor induló, fűtetlen vonattal utazott vissza, amely reggel fél hatra már meg is érkezett a miskolci főpályaudvarra.

A vizsgákon uralkodó alaphangulat csak tovább rombolta a kedélyállapotát. Nem csak a szigorlatokon, hanem a könnyebbnek vélt kollokviumok alkalmával is embertelen keménység uralkodott – mesélte. Egyszer például az évfolyam kétharmadát évismétlésre ítélték az akkoriban igen fontos „A szocializmus politikai gazdaságtana” című tárgy nem kellő ismerete miatt. Miskolcon – frissítésként – a budapesti MAFC testvéregyesületébe, a MEAFC-ba be-belátogatott, ahol vívogattak egy keveset. Másfél év elteltével azután évet kellett halasztania, miután kiderült, hogy a bejelentett betegsége idején éppen külföldön járt egy versenyen. Ezt már nem nézték el neki.

Az adott helyzetben nem tehetett mást, el kellett mennie dolgozni. Műszaki rajzolóként tengődött, miközben átigazolt az OSC-hez. Az orvosegyetemiek ugyanis el tudták intézni, hogy a fővárosban folytathassa a tanulmányait. Itt sem kapkodta el a dolgokat, hiszen a hőerőgépész diplomáját csak 1968-ban, huszonnyolc éves korában sikerült megszereznie.

Addigra viszont a páston már komoly sikersorozatot mondhatott a magáénak. Az első, említésre méltó esemény 1962-ben, a Buenos Aires-i világbajnokságra történt kijutása volt. Igaz, ott még egyéniben és csapatban egyaránt helyezetlen maradt. Akkoriban az utazási lehetőségek nagy motivációt jelentettek, az állandó izgalmakat pedig a vámosokkal zajló folyamatos háborúzás biztosította.

Kulcsár Győző soha nem vindikálta magának az elért eredményeit, a mindenkori edzőinek érdemeit soha nem hallgatta el. Mindenki más előtt mindig Vass Imre bácsit, az „Atyát” emlegette, akinek meggyőződése szerint a legtöbbet köszönhette. Valamennyi tanítványára is igaznak tartotta, hogy rengeteget tanulhattak nála. Imre bácsi ugyanis egyfajta közös alapot igyekezett adni vívóinak, majd a megfelelő időben önzetlenül elengedte őket. Mindent elkövetett a nála tanulók fejlődéséért és azért is, hogy ki tudjanak teljesedni, de soha nem akart „ráülni” a versenyzőire.

Ami a kiteljesedést illeti, Kulcsár Győzővel kapcsolatosan ez maximálisan megtörtént hiszen három olimpián szerepelhetett és mindhárom alkalommal tagja volt az aranyérmet szerzett magyar ötösfogatoknak. Márpedig három aranyérmet nem lehet a véletlenek számlájára írni; már Tokióban is igen erős volt a magyar válogatott. Kulcsár pedig mindjárt frontemberré lépett elő: a döntőben mind a négy asszóját megnyerte. Miután Tokiót követően Mexikóvárosból és Münchenből is elhozták a győzteseknek járó érmeket, 1976-ban, Montrealban pedig meg kellett elégedniük a negyedik hellyel, kissé érthetetlenül szétszéledt a korábban összeszokott, igazán baráti alapon működött szövetség. Senki nem veszett össze senkivel, csak az élet különböző területekre „vezényelte” olimpiai bajnokainkat.

Így történt ez Kulcsár Győző esetében is, aki már a diploma megszerzésétől, 1968-tól folyamatos munkaviszonyban állt a VEIKI cégnél. Miután 1979-ben visszavonult, felajánlották neki, legyen a hazai vívószövetség főtitkára. Mivel saját közegében maradhatott, úgy gondolta, ez egy jó „buli” lesz, ám ez a reménye egyáltalán nem valósult meg, mivel ő lett az ütközőpont a versenyzők és a sportág felsővezetése között. Amikor 1980-ban lemondott, felajánlották a neki sokkal jobban fekvő kapitányságot, ahol egészen másként érezte magát. 1984, az olimpiáról történt magyar visszalépést követően viszont mindinkább vágyott a külföldi munkalehetőség után. Ennek az óhajának az illetékesek folyamatos bombázásával adott nyomatékot, de mindig azt a választ kapta, hogy „Kulcsár elvtárs, magára itthon szükség van!” Végre 1986-ban az akkori első ember, Deák Gábor zöld utat adott neki, így kerülhetett ki az olaszországi Vercellibe.

Az itáliai lehetőségek azonban egészen mások voltak, mint az akkoriban vágyott, közel-keleti országokban uralkodó viszonyok. Kulcsár a nagy sötétségbe ugrott fejest az ajánlat elfogadásával. A nyelvtudás hiánya is szorongatta és attól sem lett jókedve, amikor közölték vele: Kulcsár úr, itt az elsődleges szempont az, hogy a gyerekek jól érezzék magukat. Ha netán van eredmény is, az nem baj, de ezért semmi extrát ne várjon! Azután menet közben kiderült számos olyan dolog is, amelyek pozitívumokként hatottak a hazai vívósportban uralkodó viszonyokkal szemben. Olaszországban akkoriban legalább 250-300 szakosztály működött, ahol a nagy számok törvénye alapján mindig a felszínre került egy-egy nemzetközi szintű tehetség. A rengeteg gyerekversenyen a résztvevők sokat megtanultak autodidakta módon is. Ami pedig fantasztikusan motiválta a gyerekeket: mindenhol kupák sokaságát osztották ki nekik.

Bizonyára jól érezték magukat a gyerekek, hiszen az elsődleges feladat teljesítése tette lehetővé, hogy bajnokunk tizenhét évet eltöltsön Vercelliben. Akik ismerték őt, biztosra vehették, hogy nem éri be a nebulók tanítgatásával. Így is történt. A párhuzamos építkezések egyik ágán voltak a gyerekek, a másikon az általa felnevelt élversenyzők – közöttük a három olimpiai bajnok: Maurizio Randazzo, Paolo Milanoli és Sandro Cuomo – voltak, és akkor még nem soroltuk a világ- és Európa-bajnokokat, az olimpiai és junior-világbajnoki érmeseket. Olaszországban sem a csatornából folyik a pénz, az ottani viszonyok között a szövetségnek is megvoltak a maga anyagi gondjai. Ám az is tény, ég és föld volt az akkori olasz és a magyar vívósport szervezettsége közötti különbség. Ha volt a válogatottban Kulcsár-tanítvány, fizettek érte, amiért foglalkozott vele az edzőtáborokban. Ami pedig az edzőtáborozások miatt történő távolléteit illette, a szövetség ezekért az időszakokért kártalanította a klubját.

Másoknak talán furcsa, Győzőnek viszont természetes volt, hogy a folyamatos sikerek ellenére egyszer mégis el kellett köszönnie Vercellitől. 2001-ben visszatért Magyarországra. Itthon előbb a Honvédban dolgozott, majd 2008-ban a Vasasba tette át működése színterét. Hazatérésében jelentős szerep jutott azoknak a „mester-óriásoknak”, akik generációkon keresztül sorozatosan „gyártották” a világbajnokokat. Szűcs János, Hatz-Hátszegi József, Bay Béla, Szabó Laci bácsi, Forró Sanyi bácsi, Szinyéri Gyuri bácsi, Hollós Bandi, Till János és még hosszan lehetne sorolni ezeket a nagyságokat, akiket már nézni is egyfajta gyönyörűség volt, akiket edzői pályafutása során végig példaképeiként tartott számon. Velük kapcsolatosan érdekességként jegyezte meg, hogy ezek a nagymesterek nem feltétlenül voltak jó viszonyban egymással, de mégis úriemberek tudtak maradni. A sportág iránti mérhetetlen alázatuk és elkötelezettségük pedig ma már elképzelhetetlen. Lehetett tőlük kérdezni, mindig készséggel válaszoltak. Ma ez sem divat. Győzőt csak véletlenül kérdezte meg valaki, pedig bőven lett volna mit átadnia. Legfeljebb a terem sarkából nézelődtek és sutyorogtak.

Feltehetően így sem unatkozott.

– Ilyesmiről szó sem volt, a napi minimum háromórányi iskolázás éppen eléggé lekötött – mesélte egy alkalommal, még Rio de Janeiro előtt. – Voltak egyéb tanítványaim is, de az utolsó éveiben Szász Emese dolgait kezeltem kiemelten. Őt, amikor végleg hazajöttem Vercelliből, akkor irányította hozzám Móna István, mint tehetséges, fiatal vívót. Azóta megszakítás nélkül foglalkozom vele és tulajdonképpen minden rendben van nála, csak egy igazán nagy verseny – olimpia vagy világbajnokság – megnyerése hiányzott, ami végül sikerült is neki 2016-ban. Simán elképzelhetőnek tartom a későbbi visszaállását is. Nagy Tímeának ez ugyancsak jól sikerült, akivel egyébként kiválóan lehetett együtt dolgozni. Ő tényleg mindent alárendelt a sportpályafutása sikeres vitelének és valóban csak hajszálon múlott, hogy nem jutott ki még egy olimpiára, mert akár háromszoros egyéni bajnok is lehetett volna.

Vajon Kulcsár Győző három olimpiai aranyérme lendíthet a párbajtőrvívás hazai népszerűségén, ami már előtte is megvolt?

– A válasz világos – szögezte le Győző. – Azért közkedvelt fegyvernem a párbajtőr, mert rendkívül egyszerű, a szabályai pedig egyértelműek. A férfiaknál rettenetesen sok tehetséges fiatal sorakozik, akik okos menedzseléssel akár a következő 8-10 év válogatott sikereit is biztosíthatják.

Érdemes megjegyezni, hogy ezek az említett fiatalok valamennyien a Kulcsár által életre hívott „Olimpici” elnevezésű vetélkedésekből nőttek ki.

Bár Kulcsár Győző élete alapvetően a vívás köré szerveződött, azért más sportágak is érdekelték. Teniszben például holtidény nélkül, szinte megállás nélkül követte az elérhető teniszversenyeket, miként az NBA mérkőzései is komoly csemegéket jelentettek számára. És természetesen a jó focit is szívesen nézte. Elsősorban a spanyol és az olasz meccseket, de a német és az angol bajnokik is lekötötték a figyelmét.

Kulcsár Győző mesteredző 2018. szeptember 19-én, 77 évesen hunyt el.

Székely Éva

Születési idő: 1927.04.03.
Sportág: úszás
Tagság ideje: 2004-2020

Székely Éva: Az ideális edzőnek esze és szíve is van

Székely Éváról könnyű is meg nehéz is írni. Viszonylag sokat tudunk róla, küzdelmes élete a sportkedvelők előtt mondhatni, nyitott könyv. Megismeréséhez sokat segítettek az általa írt könyvek, ezek közül is talán a legtöbbet a „Sírni csak a győzteseknek szabad” című műve.

Amikor 2016-ban sikerült elérni a lakásából immár két éve csak a legritkább esetben kimozduló Székely Évát, abban maradtunk, hogy egy hosszú telefonbeszélgetéssel alapozzuk meg a róla írandó, őt bemutatni szándékozó írást. A következő sorok ennek a megvalósult beszélgetésnek az alapján születtek meg. Először arról mesélt Éva néni: miként is kezdődött kapcsolata az úszással?

- Már az 1936-os, berlini olimpia eseményei meghozták bennem az elhatározást, hogy egyszer én is bajnok akarok lenni. Amikor Csik Ferkó tiszteletére játszották a Himnuszt, az csodálatos érzés volt. Az volt bennem, hogy ezt az örömöt én is meg akarom majd szerezni másoknak, minél több embernek. Egyébként a Német Irodalmi Iskolába jártam, a Damjanich utcába, mert ott egyszerre három nyelv elsajátításához is komoly alapokat szerezhettem. A kilencedik évben volt egy úszóverseny, ahol az úszósapka leesett a fejemről. Képzelheti, olyan hosszú copfom volt, hogy rá tudtam ülni. Ami különösen érdekes lehet, akkoriban nők úszóversenyeire férfiak még nem jöhettek be. Későbbi edzőm, Sárosi Imre ezt a nehézséget úgy oldotta meg, hogy szerzett egy úszómesteri ruhát. Ott figyelt fel rám, tulajdonképpen a vele volt találkozás indított el az úszósport felé.

Tizenhárom évesen kicsit későinek tűnhet a kezdés.

- A teljességhez hozzá tartozik, hogy nekünk volt egy nyaralónk Csillaghegyen és én amennyit csak lehet, az ottani, valóban gyönyörű strandon voltam és rengeteget úsztam. Sárosi egyébként egy régi vágású úriemberhez illő módon eljött a szüleimhez és hozzájárulásukat kérte, hogy edzésekre járhassak. Amikor a „Mesti” arról beszélt édesapámnak, hogy igen tehetségesnek tart és akár olimpiai bajnok is lehetek, a családfő úgy felnevetett, mint talán még soha az előtt. Ettől függetlenül beleegyezett, hogy járhassak a Ferencváros edzéseire. Ez 1940-ben történt. Édesanyám minden hajnalban felkelt velem és a Visegrádi utcai lakásunk ablakából figyelt, amíg kiértem a körútra. Még abban az évben megszereztem az első magyar bajnoki címemet, mégpedig a folyamúszó bajnokságon, a Ferencváros csapatának tagjaként. A versenyt óriási vihar közepette rendezték, sokan feladták, én viszont minden áron teljesíteni akartam a távot.

Az úszás érdekében bizonyára lemondásokra is kényszerült.

- Így történt, ugyanis a megelőző években zongoráztam és tangóharmonikán is játszottam, de mindkét hangszeren ülve kellett gyakorolni. Tabányi Mihály harmonikaművész óráin különösen szívesen vettem részt, de az úszás ennek ellenére az első pillanattól lekötötte a gondolataimat. Azt választottam, és persze nagy győzelmekről is álmodoztam. Én mindig és minden versenyen győzni akartam, és csak az első hely megszerzésének a lehetősége érdekelt.

- 1942 és 1945 között származása miatt nem versenyezhetett, mégis országos csúccsal tért vissza a 100 méteres mellúszásban.

Ugyan nem versenyezhettem, de azért a Lukácsban rendszeresen úsztam barátnőimmel, Vámos Adéllal és Nádor Zsuzsival, Sárosi felügyelete mellett. A háború alatt munkaszolgálatos is voltam, el is vittek sokadmagammal, de útközben sikerült meglépnem. Hosszú és nehéz gyaloglásokat követően egy német autó hozott vissza Budapest határáig kizárólag azért, mert jobban beszéltem németül, mint magyarul…

Az első magyar bajnoki címet további 43 követte, az utolsó 1956-ban született.

- Miután az 1947-es Európa-bajnokságon Monte Carlóban második lettem, az 1948-as, londoni játékokra is kijutottam. Élve a szabályok adta lehetőséggel, delfin lábtempóval úsztam. Londonban 200 mellen negyedik, a gyorsúszó váltó tagjaként pedig ötödik helyen végeztem. A következő négy évben folyamatosan készültem, miközben egy rendkívüli esemény akár döntően is befolyásolhatta volna a pályafutásomat. Az történt ugyanis, hogy 1951-ben meglátogatott bennünket a tatai edzőtáborban Rákosi Mátyás. Velem is váltott néhány szót, megpaskolta az arcomat és megjegyezte: ugyan, hogy fogja legyőzni ez az alacsony nő a nagyra nőtt amerikaiakat? Mire én megjegyeztem, hogy ön is milyen alacsony és mégis egy országot tud vezetni. Csak később döbbentem rá, hogy ez milyen kockázatos dolog volt, de szerencsére egy szót sem szólt.

A retorzió elmaradt, így ott lehetett 1952-ben, Helsinkiben az olimpián.

- Gulyás Gyula közvetítette az én versenyszámomat is. Ma is kristály tisztán emlékszem a taktikámra, amit sikerült is megvalósítanom. A 200 méteres táv nagy részében Novák Éva derekánál úsztam és csak az utolsó métereken hajráztam le. Hazaérkezésem után először láttam édesapámat sírni. Egyébként ez volt életem legboldogabb időszaka, pedig semmi extra jutalmat nem osztottak. A MÁV Kórház patikájában dolgoztam gyógyszerészként, ahol, mint élsportoló, napi két óra munkaidő kedvezményt kaptam. És egy fokozattal előbbre léptettek, ha jól emlékszem tanácsos lett a besorolásom, amivel jelképes fizetésemelés is járt.

1954-ben megszületett leánya, Gyarmati Andrea.

- Meggyőződésem, hogy ő már a hasamban megbarátkozott az úszás alapelemeivel! 1956-ban nem is akartam kimenni a melbourne-i olimpiára, de Kutas István felvilágosított. A kötelességemre apellált, meg arra, hogy ha itthon maradok, annak meglesznek a következményei. Ami pedig Andreát illeti, 1966-tól én irányítottam az edzéseit, és meggyőződésem, amennyiben nem kap egy durva megfázást az 1972-es, müncheni olimpia előtt, akkor ő is a bajnokok közé tartozna. Állítom, tehetségesebb volt, mint én és az apja együtt. Így is mi vagyunk az egyetlen család a világon – Dezső, a volt férjem, én és Andrea – akik mindhárman benne vagyunk a sportág hírességeinek csarnokában Amerikában, a Hall of Fame-ben.

Hosszú és eredményes edzői pályafutása birtokában az ideális edző meghatározása sem okoz gondot.

- Meggyőződésem, hogy az lehet ideális, akinek nem csak esze, hanem szíve is van! Minden edző-versenyző kapcsolatban van ugyanis egy pont, amikor az edzőnek be kell látnia, hogy a tanítványai nem gépek. Az egyiket fenéken kell billenteni, a másikat viszont meg kell simogatni. Nálam időrendi sorrendben jön Sárosit követően Hunyadfi István, aki 1956-ban elment. Ebbe a kategóriába tartozott Bakó Jenő is. Széchy Tamást egyszerűen csak a zseniális szóval lehet illetni, aki a fiúkkal hozatta oda a seprűnyelet, amivel ösztökélte őket. Mégis mind a mai napig egyenesen imádják a volt tanítványai. Edzőként Kiss Lászlóról is csak jókat tudok mondani és nem csak azért, mert hat olimpiai bajnoki cím fűződik az edzői munkásságához. Laci ugyanis szerette a versenyzőit, volt szíve hozzájuk. Feltétlenül szóba hoznám Széles Sándort is, mert ő tényleg egy remek szakember. A mellúszáshoz különösen ért, ebben az úszásnemben egészen extrát produkált.”

Andrea után jön a sorban az unokája, Hesz Máté…

- Móci nekem maga a boldogság. Tudja, mi a különbség a gyerek és az unoka között? Az, hogy a gyerekemet szeretem, az unokámat viszont az anyjával együtt imádom!

Három éve csak a lakásában él. Így alighanem nehezebb a külvilággal tartani a kapcsolatot.

- Szerencsére nagyon sok emberrel jóban vagyok, így rengeteg telefonhívásom van. A legjobb barátnőm a Kanadában élő Gyenge Vali, akivel pedig riválisok is voltunk. De a többiekre is szeretettel gondolok, élőkre és holtakra egyaránt. Nagyon komoly társaság volt a mienk, akik akkoriban alkottuk az úszó válogatottat. Elég csak annyit mondanom, hogy Helsinkiben a 100 méteres hátúszás kivételével valamennyi úszószámot a magyar nők nyerték meg. Azt nem mondom, hogy összejártunk, de együtt úsztunk és megbecsültük egymást.

Székely Éva 2020. február 29-én, 92 éves korában hunyt el, sírja a Farkasréti temetőben található.

Kárpáti György dr.

Születési idő: 1935.06.23.
Sportág: vízilabda
Tagság ideje: 2013-2020

Dr. Kárpáti György: Jó kapusaink vannak, de a riválisoké még jobbak!

Kárpáti Györgyöt egész élete során mindig Gyurikaként emlegették. Így ment ez hetven éven keresztül, hiszen a későbbi háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó már 1950-ben eljegyezte magát a számára később oly sok sikert hozott sportágával, a vízilabdázással. Kárpáti György egyáltalán nem véletlenül lett a Nemzet Sportolója, ezt a tényt az egyébként mindig humoros kedvében lévő sportember sem igyekezett elviccelni 2016-os beszélgetésünk alkalmával.

A napvilágot 1935-ben, a Józsefvárosban látta meg főhősünk, akit azután tízéves korában vitt el édesapja először a Ferencváros úszóedzésére. Gyurika ezekben az években számos, más sportágba is belekóstolt – többek között a labdarúgás is érdekelte –, de végül megmaradt a vizek világánál. Tehetséges sprinternek indult, a sportágban már 15-16 éves korában a leggyorsabbak közé számított. Száz gyorson 57 másodperc körül „repesztett” és ennek az akkoriban az átlagot jóval meghaladó gyorsaságának jelentős része volt abban, hogy már 15 évesen bekerült a Ferencváros felnőtt csapatába. Egy évvel később, 1951-ben a tehetségekre mindig hamar felfigyelő, akkori kapitány, Rajki Béla már a válogatott keretben is számításba vette. Újabb egy esztendő elteltével pedig a Helsinkiben olimpiai bajnokságot nyert magyar pólóválogatott tagjaként a dobogó legmagasabb fokán állhatott az eredményhirdetéskor. Ő maga így emlékezett azokra a régi, szép időkre.

– Tízéves voltam, amikor a második világháború befejeztét követően ismét elkezdődött az uszodai élet. Jómagam is beszálltam a Fradi úszószakosztályába, ahol azután ott is ragadtam. Bár még az 1961-es és 1963-as Universiadékon, Szófiában, majd a brazíliai Porto Alegrében is tagja voltam a magyar főiskolás küldöttségnek, mint a 4x100 méteres gyorsúszó váltó eredményes tagja – harmadik, illetve második helyeket hoztunk –, azért az igazi a póló volt. Erre én is rájöttem, s bár az is hamar kiderült, hogy zseniális vagyok ebben a játékban, de a tehetség önmagában még nekem sem volt elég. Ezért hát hozzátettem egy csipetnyi szorgalmat is, ami a tornához és a medicinlabdázáshoz kellett. Az is bebizonyosodott, hogy néha szenvedni is kell, s az is nagy dolog, ha az ember eddig egyáltalán eljut. Nekem sikerült, Helsinkiben szemtelenül fiatalon ott lehettem a világ legjobbjai között.

Persze ehhez az átlagot meghaladó úszástudás mellett a szükséges gyors észjárás, a helyzetfelismerés is megvolt nála. E tények ismeretében cseppet sem meglepő, hogy Kárpáti Helsinkit követően is stabil tagja maradt a magyar vízilabda-válogatottnak. Európa-bajnoki és főiskolai világbajnoki sikerekkel „fűszerezett” pályafutásának kiemelkedő állomása volt az 1956-os, Melbourne-ben megrendezett nyári olimpia.

– Ausztráliában a torna utolsó játéknapján egészen speciális ütközetet vívtunk a „nagy szomszéd”, a Szovjetunió csapatával. A lelátókon nyolcezer, magyar érzelmű néző drukkolt nekünk, a svéd bíró pedig úgy csalt a javunkra, ahogy kellett. Még azt is megtette, hogy a vége előtt harminc másodperccel egyszerűen lefújta a meccset. Akkoriban egyébként is jól mentek a dolgaim, hiszen korábban már sikerrel vettem egy igen nagy akadályt: letettem az érettségit. Igaz, ebben egy kicsit benne volt a matektanárom is, aki „bedolgozott” a tételembe, én pedig annak rendje, s módja szerint továbbadtam azt a zsűrinek elbírálásra. Elfogadták. Ettől a sikertől azután úgy belelkesedtem, hogy elhatároztam: itt már nem állok meg, inkább feljebb lépek. Megcéloztam a jogi egyetemet.

Gyurika nem csak megcélozta, hanem oda is ért és beiratkozott. Ezzel a lépéssel újabb, izgalmakban bővelkedő fejezete kezdődött életének.

– Zajlott az élet, minden forrásban volt körülöttem, ez nem is vitás” – folytatta. Először kicsit féltem, de azután hamar rájöttem: nem is olyan izgalmas dolog ez az egyetemre járás, a tanulgatás. Teltek-múltak a szemeszterek, vizsgázgattam, vizsgázgattam, s egyszer csak azon vettem észre magamat, hogy a végére értem. A legvégén pedig kihirdették: ezután már doktor Kárpáti György vagyok. Sokan csóválták is a fejüket, mások meg csak hitetlenkedtek, mert nehezen fért a fejükbe, hogy én pedig ezután már doktor vagyok. A teljes igazsághoz hozzá tartozik, hogy a tanárok alapvetően szerettek, többen pedig egyenesen a haverjaim lettek. Így azután előbb-utóbb mindig átengedtek valahogyan. Mentségemre legyen mondva, a doktori titulust ugyan használtam, de praktizálni egyetlen percig sem praktizáltam.

Dr. Kárpáti György közben saját megfogalmazása szerint „nősülgetett”, s mindegyik feleségét nagyon szerette. Legjobban a mostanit, a harmadikat. Közben született egy leánya és egy fia, tőlük három unokája van.

– Egyenesen imádom őket, s egyébként is: én mindenkivel jól kijövök. Így volt ez a pólóban is, ezért is tudtam olyan sokáig játékban maradni. Négy olimpiára jutottam ki, ebből háromszor nyertünk, csak Rómában nem jöttek össze a dolgok, ott be kellett érnünk a számunkra szokatlan bronzéremmel. Az évek múlásával a szélső posztról átkeveredtem az irányítóba, ahol Markovits Kálmán volt minden idők legjobbja. Tőle rengeteget tanultam, átvettem és hasznosítottam is. Még annyit szeretnék elmondani a játékos pályafutásommal kapcsolatosan, hogy 1964-ben, Tokióban is jól ment a csapatnak, de nekem ekkor már a testsúlyommal is külön meccset kellett vívnom, mivel ekkoriban már számos, nélkülözhető kilót cipeltem magamon feleslegesen. Ezzel együtt is hasznosan játszottam, s a döntő gólban is komoly részem volt.

Itt egy mély levegővételnyi időre elakadt a beszélgetés, hiszen eddig mindenki úgy tudta, azt a bizonyos ötödik gólt Dömötör Zoltán szerezte. Még pontosabban ejtette.

– Szóval az úgy történt – folytatta Gyurika –, hogy a lényeget bizony a Szepesi Gyuri bácsi is elfelejtette leközvetíteni. Az történt ugyanis, hogy engem két embernek kellett fognia, s ezért tudta belőni a Dömötör Zoli azt a bizonyos „Dömötör, lőjjjjj” gólt. Tehát ne felejtsük el, ez a gól alapvetően nekem volt köszönhető…

Bár a nemzeti együttesben 162-szer szerepelt Kárpáti „Gyurika”, 1969-ben felhagyott az aktív sporttal, de nélküle sokáig elképzelhetetlen volt a magyar vízilabda. Ott volt mindenhol, s persze vele együtt a jó hangulat is.

– Többszörösen körbejártam azóta is a világot. Az első periódusnak az 1969 és 1980 közötti időszakot számítom, amikor örök barátommal, Gyarmati Dezsővel együtt dolgozhattam a válogatott mellett. Egészen pontosan és hivatalosan én voltam a másodedző. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy a Dezső dolgozott, én pedig a humorról gondoskodtam. 1973 és 1976 között szárnyaltunk, ekkor épült be a csapatba Csapó Gábor és Faragó Tamás is – többek között. A második négy év már nem ennyire egyértelműen sikeredett, hiszen 1980-ban, Moszkvában be kellett érnünk egy újabb bronzéremmel. Na, akkor függetlenítettem magamat és néhány évre Ausztráliába tettem át működésem színterét: Sydneyben és Melbourne-ben edzősködtem. És persze néhány lóversenyt is végigizgultam. Van egy japán mondás, amely szerint nem is férfi az, akinek nincsenek szenvedélyei. Hát ez is csak azt igazolja, hogy én igazi férfi vagyok. Imádtam a lóversenyeket és ráadásul a kártya sem áll nagyon messze tőlem. Persze a legnagyobb szenvedélyem az mégis csak a vízilabda.

Kárpáti György olyan ember volt, aki még nyolcvan után sem unatkozott, mindig tele volt tennivalóval.

– Tényleg sok dolgom van, de rengeteg holtidővel intézem az ügyeimet. Számolhatatlanul telefonálnak nekem ugyanis a legkülönfélébb ügyekkel kapcsolatosan, ráadásul sokakra már nem is emlékszem, annyi embert ismerhettem meg az elmúlt évtizedekben. Na, ha ezekből a hívásokból kikeveredek, akkor végzem a dolgomat. De a legjobban akkor érzem magamat, amikor a családom körében lehetek. A feleségem, a két gyermekem és a három unokám jelentik az igazi kikapcsolódást.

És – gondolhatja bárki – egy-egy jó úszás is?

– Úszni valóban szeretek, az orvosom szerint egyébként minden nap úsznom kellene. Ám ameddig levetkőzöm, és közben a felöltözésre gondolok, hát kiver a veríték. Egyébként is van egy-két nyavalyám, egy kis cukorbetegség, egy kis érszűkület, de azért csak megvagyok – mondta korábban.

Dr. Kárpáti György, a Nemzet Sportolója 2020. június 17-én, 85. születésnapja előtt alig egy héttel hunyt el.

Monspart Sarolta

Születési idő: 1944.11.17.
Sportág: tájfutás
Tagság ideje: 2020-2021

Monspart Sarolta – akinek az élete, éltető eleme a mozgás volt

Végtelenül nehéz egy olyan, már sajnos eltávozott sportemberről írni, akinek az élete, éltető eleme a mozgás volt. Gyaloglás, futás az atlétikai versenypályán, országúton vagy éppen iránytűvel a kezében az erdők mélyén, sziklás hegyoldalakon vagy éppen ismeretlen terepeken, s persze ugyanez sílécen, egyéni és váltófutó-versenyeken – neki ez teljesen egyre ment. Mospart Sarolta ugyanis bárhol a természetben otthonosan mozgott. S ez az ember – aki szó szerint elnyűhetetlennek tűnt – már 2021 óta nincs közöttünk.

Monspart Saroltát – mindenki Saciját –, a Nemzet Sportolóját tényleg rengetegen ismerték és szinte ugyanannyian tisztelték, szerették és meg is becsülték. Pedig nem volt egy diplomatikus alkat. Rá tényleg igaz volt, hogy ami a szívén volt, azt a maga közvetlen, szókimondó stílusában közzé is tette. Keménysége megütötte az országos átlagot, s olykor még úgy tűnt a kívülállóknak, hogy a falon is át akar menni, ha valamit a célkeresztjébe helyezett. Akik ismerték, azokat nem tudta tartósan megsérteni, mert ő mindent megalkuvást nem tűrően hozott szóba, vagy éppen teljes odaadással korteskedett valamilyen terv megvalósítása érdekében. Amelyek a világ legtermészetesebb dolgaként, kivétel nélkül a mozgás- és sportolási lehetőségekkel, versenyek szervezésével vagy éppen futókörök alapításával voltak kapcsolatosak.

Monspart Saroltát – Sacit – a legfiatalabb éveiben is már sokan megismerték és megkedvelték. Ő maga egy olyan jelenség volt, akit nem lehetett nem észrevenni. Csupa dinamit volt, ami a legkülönfélébb formákban, helyzetekben robbant ki belőle. Igazi forradalmárként szenvedélyes elkötelezettje volt a mozgásokban bővelkedő életformák meghonosításának és elterjesztésének. Számára természetes módon sokat is tett azért, hogy hitele legyen annak, amire másokat próbál rávezetni-meggyőzni.

Maximálisan elhivatott egyéniségére először tájékozódási futóként figyelt fel a fél ország: 1970 és 1976 között egy-egy arany-, ezüst- és bronzérmet harcolt ki egy olyan sportágban, a tájékozódási futásban, amelyben a skandináv országok (Svédország, Norvégia és Finnország) valamint Svájc legjobbjai mindmáig külön kasztot képviselnek. Ebbe az elit körbe is képes volt a sokkal szerényebb terepekkel rendelkező Magyarországon felkészülve betörni, hogy az említett országok legjobbjainak sem maradt más lehetősége, mint a világbajnokságokon rendre gratulálni neki. A csúcsot pályafutásán az 1972-es esztendőben rendezett világbajnokság egyéni versenyszámában aratott győzelme jelentette.

1972 egyébként is sok feljegyeznivalót hozott, hiszen „MoSa” világbajnoki győzelme esztendejében a tájfutás mellett az atlétika ma már világszerte óriási népszerűségnek örvendő versenyszámában, a maratonfutásban hazánkban az első nőként teljesítette a 42.195 méteres távot. Mivel akkoriban Magyarországon nők számára egyszerűen tilos volt ezen a távon elindulni, így akik látták, tanúsíthatják, hogy a csepeli maratonin a versenybírók mindent elkövettek azért, hogy Saci ne tehesse magát próbára, ne futhasson ezen a versenyen. Végül nem tudták sem megállítani, sem kiemelni a mezőnyből, mert versenyzőtársai körülvették. Így a versenybírók számára elérhetetlenné tették őt, aki végül Európa legjobb időeredményével, elsőként három órán belüli eredménnyel haladhatott át a célvonalon.

Ez huszonnyolc éves korában, mondhatni ideális atlétakorban sikerült neki. Pedig általános iskolás éveiben semmi nem utalt arra, hogy a későbbi évek során világszínvonalú sportteljesítmények fűződnek majd az ő nevéhez. Feljegyezték, hogy egy alkalommal „kövér és ügyetlen kisgyerekként” beszélt magáról, aki tizenhat évesen került kapcsolatba első nagy szerelmével, a tájékozódási futással, amelyben azután páratlan sorozatot írt a sportág történelemkönyvébe. Itthon 1960-tól 1974-ig, tehát tizennégy éven keresztül veretlen maradt, közben 1972-ben a világ legjobbjait is maga mögé tudta utasítani a világbajnokságon. Az addig tiltott, csepeli maratonfutása sem egyszeri fellángolás volt, hiszen hat évvel később, 1978-ban Atlantában elindult a nők maratonfutó világbajnokságán is, ahol az előkelő második helyen ért célba.

A húszas évei egyébként is rendkívül mozgalmasan, eseménydúsan teltek. Sikerekben gazdag sportpályafutásával párhuzamosa előbb matematika-fizika szakon szerzett diplomát, majd a Testnevelési Főiskolán szakedzői, illetve sportszervezői szakokon is további diplomákat szerzett.

Pályafutását az ugyancsak közismert, kullancs által a szervezetébe oltott Lyme-kór és következményei törték derékba. Jó ideig élet-halál között lebegett, majd szervezete ugyan végül felülkerekedett a kórokozókon, de járó-és főleg futóképessége erősen korlátozott lett. Mások ilyenkor talán búskomorságba zuhannak, MoSa viszont kettőzött erővel keresett magának új területeket, ahol tehetett az emberek „felrázásáért”, rendszeres mozgásra szoktatásukért. Még versenyző korábban látta Svédországban az ott óriási népszerűségnek örvendő kocogásokat. Ezt az élményét a Magyar Rádió futó-kocogó napjainak létrehozásánál kamatoztatta. Szervezéseinek sokaságát lehetne megidézni, amelyek mindegyike a hazai szabadidősport és a népegészségügy átformálását, megerősítését szolgálta.

Monspart Saroltának a nevét számos esemény és versenyhelyszín is őrzi. Talán a legnépszerűbb a margitszigeti futókör, amelyet az ott rengeteg embert a futás szeretetével „beoltó” Monspart Saroltáról neveztek el. Élete legutolsó szakaszáig megőrizte elkötelezett tettrekészségét és minden lehetséges fronton hátrahagyta névjegyét az utókor számára. A Nemzet Sportolójává a 2020 februárjában eltávozott Székely Éva megüresedett helyére választották meg. Sajnos, ezt a legjobbak közötti tagságot alig egy évig élvezhette, mert hosszú és súlyos betegség következtében, 2021 áprilisában ő is végleg itt hagyott bennünket.

Varga János

Születési idő: 1939.10.21.
Sportág: birkózás
Tagság ideje: 2018-2022

Varga János édesapja „engedélyezte”, hogy a fiából bajnokjelölt legyen! 

Régi igazság: a sok szenvedésből valahol váltóállítás következik és egyszer minden szépre és jóra fordul. Ez a mesébe illő definíció számos embertársunk életében tetten érhető. Az igazán nagy dolgok ugyanis nem a fotelok mélyén vagy éppen a pálmafás strandokon jönnek létre! Nem, még véletlenül sem. A kiugró teljesítmények, az igazi világszenzációk kivétel nélkül sokéves, kőkemény munka, szenvedések, nem ritkán könnyfakasztó csalódások eredményeként születnek meg.

Nincs ez másként a birkózásban sem, amely sportág már az ókori olimpiák küzdelmei között is helyet kapott. A győztesnek járó babérkoszorúként ugyancsak meg kellett szenvedni. Ezen állítás igazolására nem is kell annyira visszakeresni, időben sokkal közelebbi történések is igazolják ezt. Még a múlt század elején feladásig mentek az összecsapások, amelyek időtartama többszörösen is változott.

A Nemzet Sportolói közé 2018-ban jó barátja, az akkor eltávozott Kulcsár Győző helyére beválasztott Varga János élete során sem gurították előtte a vörös szőnyeget. Neki is nagyon keményen meg kellett dolgoznia minden egyes, felfelé vezető lépcsőfok megmászásáért. 1955-ban, tizenhat éves korában már kemény munkásélet kezdődött számára. Szülővárosában, Abonyban a helyi téglagyárban dolgozott délutános műszakban, de a kemény műszakokat követően rendre betért az edzőterembe, ahol a méltán népszerű Skultéty Sanyi bácsi vezette az edzéseket. Sanyi bácsinak köszönhette, hogy mestere nem törődött bele az el-elmaradozásokba, hanem rendre „utánanyúlt”. Fél év elteltével viszont már nem hagyott ki edzéseket és igen magas mércét állított fel magának. „Ha már csinálom, legyek legalább olyan, mint Polyák Imre” – mondta nem egy alkalommal. A féléves próbaidő leteltével Sanyi bácsi szülői beleegyezést kért ahhoz, hogy továbbra is látogathassa a birkózótermet. Jancsi vasutas édesapja pedig a következőket vetette papírra: „Kedves tanár úr! Engedélyezem, hogy a fiamból bajnokjelölt legyen!”

A fiatalember pedig igyekezett rászolgálni apja prognózisára, a bajnokjelöltségre. 1957-ben, tizennyolc évesen már kötött- és szabadfogásban is országos ifjúsági bajnok lett. Ráadásul ezt a kettős bajnoki sikert egy évvel később megismételte! Miután Skultéty Sanyi bácsi és a Budapesti Honvéd akkori vezetőedzője, az 1936-os, berlini olimpián a szabadfogásúak 66 kilós súlycsoportjában aranyérmes Kárpáti Károly bácsi megegyezett: Varga a Honvédba igazolt. A várakozásokat beváltva, még abban az évben a felnőttek között is bajnok tudott lenni, 1959-ben pedig végleg a fővárosba költözött.

A klubváltás döccenőket hozott a fiatal tehetség életébe. Bevonultatták és nyolc hónapot vidéken töltött távírászként. Amikor végre visszakerült a fővárosba, eltörött a csuklója. Ezekben a hónapokban sokat jelentett számára Matura Miska bácsi folyamatos bíztatása. Már őt is kijelölték az 1961-es, jokohamai világbajnokságra utazók közé, amikor kiderült: egyetlen, komolyabb ruhadarabja sincsen. Végül az akkori honvédelmi miniszter, Czinege Lajos személyesen intézkedett azért, hogy Vargát tetőtől talpig felöltöztessék!

Az előzményeket követően beindult Varga János nagy menetelése, amely tizenegy esztendőn keresztül, 1961-től 1971 végéig tartott. Az első két szezonban ezüst-, majd bronzérmet szerzett kiválóság szakemberek – elsősorban Polyák Imre – tanácsára a kötöttfogásra váltott át – méghozzá teljes sikerrel. Az 1963-as, a svédországi Hälsingborgban megrendezett sportági csúcstalálkozón úgy szerzett aranyérmet, hogy utolsó mérkőzését törött bordával küzdötte végig. Örökzöld mondása Szilvásy Miklós edzőt teszi emlékezetessé. Amikor ugyanis Varga közölte vele, hogy nem bírja tovább, feladja, Szilvásy ellentmondást nem tűrő hangon válaszolta: „Világbajnok akarsz lenni? Ha igen, ott az ellenfél, panaszfelvétel pedig a meccs után!” János ezután kettőzött energiát bevetve folytatta és 7-2-re megnyerte a mérkőzést.

A problémák a későbbiekben is gyakran hátráltatták eredményességét. A tokiói olimpia (1964) is „ráment”, miként a következő világversenyek is a sérülések áldozatai lettek. 1967-re végre egyenesbe került, ezt igazolta a bukaresti világbajnokság ezüstérme is. 1968-ban pedig imponáló sorozatot követően állhatott fel Mexikóvárosban az eredményhirdetéskor a dobogó legmagasabb fokára. Nyilatkozataiban soha nem felejtette el hangsúlyozni, hogy sikeréhez nagyban hozzájárultak a Gurics György és Polyák Imre által vezetett rendkívül színvonalas edzések és az őt ugyancsak komoly erőkifejtésre késztető edzőpartnerek is. Polyák Imre, Guttmann József, Réczi László, Bolla József, Doncsecz József és Gonda Viktor nélkül aligha juthatott volna el az olimpiai aranyéremig.

Álmai beteljesedését követően Varga János nem állt le, hanem tovább űzte-hajtotta önmagát. Az 1970-es évet különösen sikeresnek értékelte, hiszen rövid időn belül Európa-bajnok lett Berlinben, a világbajnoki aranyéremért pedig Edmontonban kellett szőnyegre lépnie. Minden esélye megvolt ahhoz, hogy az 1972-es, müncheni olimpián megismételje mexikóvárosi győzelmét, de a házigaza németek szubjektivitása megakadályozta ebben. Hiába vezetett 7-3-ra a német Veil ellen, a küzdelmi idő lejárta előtt hét másodperccel mégis őt léptették le. Ez az egyértelmű csalás letörte bajnokunkat és 1973-ban már csak levezetett, 1974 áprilisában pedig szeretett szülővárosában, Abonyban népes szurkolótábora előtt végleg vissza is vonultatták.

Varga János versenyzői pályafutása lezárását követően egészen 1993-ig előbb klubjában, a Honvédban és a korosztályos válogatottaknál edzőként tevékenykedett. Tanítványai közé tartozott többek között a világversenyeken is sikerrel szerepelt Bódi Jenő, Sipos Árpád és Vadász Csaba is. Közben nemzetközi bíróként is működött, de szókimondása miatt idővel mindkét vonal feladására kényszerült. Utána is sportos életet élt, amíg fizikai állapota engedte, rendszeresen vadászott. Második felesége, a diszkoszvető Varga Gabriella (akinek a leánykori neve is Varga Gabriella!) „adminisztratív okok” miatt lemaradt a moszkvai (1980) olimpiáról. A későbbi években Gabriella lányuk két olimpiára (2004, Athén; 2008, Peking) is kijutott, Pekingben az olimpiai csapat tagjaként 4. helyezett, egyéniben Európa-bajnok tőrvívó sikereiért drukkolhattak. Gabriella felnőtt világversenyekről hat érmet gyűjtött. Fia, János és lánya, Gabriella egyaránt két-két unokával örvendeztette meg a családfőt, akinek egészségi állapota stabilizálásáért felesége, Gabriella mindent megtett.

Ha valamit mindenképpen meg kell említeni Varga Jánossal, a Nemzet Sportolójával kapcsolatosan, az a végtelen hazaszeretet, ami őt egész életében jellemezte. Bár 19 évesen elkerült szülővárosából, Abonyból, ahol Kossuth Lajos után másodikként választották meg díszpolgárnak, gyökereihez élete végéig megingás nélkül ragaszkodott. Ugyanez az elkötelezettsége élete során folyamatosan tetten érhető volt. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából ünneplésekor például azt kérte: hallhassa Simándy József előadásában a „Hazám, hazám” című dalt, amely felér egy hitvallással.

Varga János 2022. december 29-én, 83 éves korában hunyt el.

Hammerl László dr.

Születési idő: 1942.02.15.
Sportág: sportlövő
Tagság ideje: 2004 - 2024

Dr. Hammerl László színházi statisztálásból vette az első légfegyverét

Ha valaki, hát dr. Hammerl László biztosan nevezhető a meglepetések emberének, hiszen ő – elsősorban orvosi tanulmányai miatt – úgy került ki az 1964-es tokiói olimpiára, hogy előzőleg egyetlen, valamirevaló felnőtt nemzetközi versenyen sem indult, nem tehette próbára magát. A teljességhez hozzátartozik, hogy már 1959-ben, tizenhét évesen elindulhatott az ifjúságiak Európa-bajnokságán, ahol csapatban bronzérmet szerzett, majd 1961-ben ugyanezen az erőpróbán három negyedik helyet is begyűjtött.

Az akkori orvostanhallgató így emlékezik nagy visszhangot kiváltó, teljesen váratlannak mondott olimpiai győzelmére.

– Borult, enyhén szemerkélő eső és szélcsend volt. Mivel akkor még nem működött az indulók számát meghatározó kvótarendszer, így elég sokan – hetvenhatan – foglalhattuk el helyünket a lőállásokban. A szabályok sem egyeztek a ma érvényben lévőkkel. Tizenöt próbalövés állt rendelkezésünkre, és a két és fél óra versenyidőt úgy osztottuk be, ahogy akartuk. Azt is meg lehetett tenni, hogy a próbalövésekre akár egy órát is elhasználhattunk. A lényeg az volt, hogy a fekvő pozícióból leadott 60 lövésnek az adott két és fél órán belül meg kellett érkeznie az akkor használatos, hagyományos lőlapra.

Hammerl 13 próbát lőtt el kezdésre, a versenyzők az első értékelt lövéseket általában nagyon nehezen adták le. Szerencsére sikerült leeresztenie a függönyt és kizárni a külvilág eseményeit. Elég jól kezdett, csak a 22. lövés volt az első, amely nem lett tízes. Harminc és negyven lövés között megint bejött egy kilences és ugyanez megismétlődött negyven és ötven között is. Az utolsó tíz próbálkozásnak tehát mínusz háromról kezdett neki. Ötvenötnél már abban reménykedett, hogy bekerül az első hatba, ötvennyolcnál pedig már a dobogót is elérhetőnek érezte. Végül hiba nélkül állhatott fel az utolsó tíz lövést követően. Kisgyörgy Lajos, akkori szövetségi kapitány beszólt, hogy „Aranyoskám” gyere, de akkor még mindig nem lehetett biztos a végső győzelemben, ugyanis az amerikai Lones Wiggerrel került holtversenybe. Előbb a több belső tízest válogatták; mindkettőjüknek tizenöt ilyen volt, az utolsó tíz lövésből Hammerl hibátlanul jött ki, az amerikai viszont egyet rontott, s ez döntött a javára.

Az egészben az a legérdekesebb, hogy az utolsó pillanatig kérdéses volt Hammerl olimpiai részvétele. Ennek a bizonytalanságnak az elsődleges oka az volt, hogy az 1963-ben összetettben elért, 1163 körös, nem hivatalos világcsúcsát követően hullámvölgybe került. Kisgyörgy Lajos ugyan végig bízott benne, „fantáziaembereként” emlegette. A végső döntést azután Kutas István hozta meg.

Lassan minden kiderült a doktor úr pályafutásáról, ám a sportággal való kapcsolatának kezdetéről még szó sem esett. Ehhez 1954-ig kell visszalapozni. A Marczibányi téri lőtértől alig száz méternyire lakott, így – mondhatni – a hely közelsége is kötelezte őt. Az életét döntően meghatározó esemény az volt, amikor a lőtérrel szemben, az Aranka és a Ribáry utca sarkán mindmáig meglévő kis zöldterületen, egy bokor alatt újságpapírba csomagolva megtalálta azt a sokat emlegetett légpuskát, amely azután minden későbbi történésnek az oka és mozgatója lett. Mérnök-ember édesapja azonnal törni kezdte a fejét: miként lehetne a teljesen elrozsdásodott puskát felújítani. Előbb napokig áztatta petróleumban, s miután szívós munkával életet lehelt bele, bár a rugója gyengélkedett, a légpuska végül is működőképes lett.

Az akkor tizenkét éves Laci első időkben csak a házuk udvarán lövöldözött, és arra az elhatározásra jutott, hogy neki bizony előbb-utóbb lesz egy vadonatúj légpuskája. Terve megvalósításában a szerencse is közrejátszott. Egy alkalommal ugyanis jöttek az Ifjúsági Színházból a Marczibányi téri iskolába statisztákat keresni a „Légy jó mindhalálig” színpadi változatához. Testre szabott feladatot kaptak az első felvonás első képében, ahol az iskolai szünetben kellett fel, s alá rohangálniuk. Azt is elárulta, akkoriban komoly összegnek számított a tizenöt forintos gázsi, amit ráadásul minden hétvégén, korrektül kifizettek. Sokáig ment a darab, amellyel legalább ezerötszáz forintot keresett. Meg is vásárolta élete első légpuskáját a Margit körúti sportboltban, egészen pontosan 306 forintért.

Hammerl korábban számos sportágba is belekóstolt, így úszott, vízilabdázott, próbálkozott a háromtusával is, miként a Ganz-Villany sakkcsapatában is számoltak vele, de végül a lövészet lett a befutó. Édesapja baráti körében hamar híre ment, hogy Laci fia egészen jól lő a puskával. Az akkori Klement Gottwald Villamossági Művekben (a későbbi Ganz-Villanyban) rendszeresen megtartották az alapszervi lövészversenyeket. Az egyik alkalommal valaki megbetegedett, ekkor szóltak a szervezők, hogy Laci is jöjjön. A huszonkettes levente puskával leadott ötpróba után tíz lövést kellett eleresztenie. Az elért 92 kör megtette a hatást, a szakosztály edzője, Pintér Laci bácsi mindjárt meghívta az edzésekre, ahol kapott fegyvert és térdig érő kabátot is. Nemsokára a Béke-kupa sorozat következett: Egerben, Salgótarjánban és Győrben is kipróbálták. Salgótarjánban még abban az évben – 1954-ben – teljesítette a felnőtt I. osztályú szintet a háromszor tíz lövéses versenyszámban. Az MHSZ lapjában, a Lobogóban meg is jelent a képe, természetesen akkor is a „méretes” kabát volt rajta.

Hammerl László villámrajtot vett pályafutásának lendülete nem hagyott alább. 1959-ben – tizenhét évesen – már a nemzetközi porondon is bemutatkozhatott: a milánói junior Eb-n a fekvő csapat tagjaként harmadik lett. Akkoriban óriási élményt jelentett számára a farmotoros Ikarusz autóbusszal utazni. Az eredményei láttán Faragó István, akkori szövetségi kapitány be akarta hívni a római olimpiára készülő keretbe, de a közelgő érettségire történt hivatkozással ezt a lehetőséget köszönettel lemondta. 1962-ben ismét behívót kapott a legjobbak közé, miközben második próbálkozásra felvették az orvosi egyetemre. 1963-ban a világcsúcsnál hat körrel jobb eredményt ért el összetettben, de az 1163 kör nem volt hitelesíthető. Nagy izgalmak után végül csak kikerült Tokióba – az ott történtek már közismertek.

Az olimpiai sikerét követően itthon egy igen érdekes nyilatkozatot tett, amelynek lényege az volt, hogy a győzelmet nehezebb kiheverni, mint a vereséget. Tokió után rengeteg ismeretlen ember került a közelébe, akik valamennyien a legjobb barátainak mondták magukat. Számos irigye is támadt, akik szintén nehezítették a helyzetét. Tényleg nem volt könnyű dolga, összesen 105 élménybeszámolót tartott. Egyszer például Békés megyében egy színpadra kellett felülnie, s csak a függöny felgördülése után tudta meg, hogy hallgatósága kivétel nélkül öt-hatéves gyerekekből áll. Az ő nyelvükön kellett megpróbálnia érdekessé tenni a mondókáját. A sokkal kellemesebb másik végletet egy pécsi beszámoló jelentette, ahol orvostanhallgatókkal találkozott.

A tokiói aranyérmet négy évvel később, Mexikóvárosban egy olimpiai ezüstérem követte. Amint elmondta, egyáltalán nem volt csalódott azért, mert – Tokióhoz hasonlóan – ugyancsak holtverseny után nem neki kedveztek a szabályok. A tokiói 597 körrel szemben ott ugyanis 598-at ért el, tehát előbbre sikerült lépnie és ez volt számára a legfontosabb. Annál is jobban örült, amikor 1969-ben – halasztásokat követően – sikerült befejeznie az orvosi egyetemet. Orvosként hét évet „lenyomott” a Corvin Ottó Kórházban a fül-, orr- gégeosztályon, ám a szakvizsga letétele előtt életre szóló döntés elé került.

A választás pedig tényleg nem lehetett könnyű, hiszen három, komoly lehetősége is adott volt. Felkészülhetett volna a moszkvai olimpiára, a szakvizsga egyidejű elhalasztása mellett. Ha a szakvizsgára történő döntés mellett marad, az egyben az orvosi hivatás melletti végleges elkötelezettséget is jelentette volna. Egyidejűleg megkapta a felkérést a szövetségi kapitányi teendők ellátására is. Bár mindmáig elsősorban orvosnak tartja magát, de örök szerelme, a sportlövészet csábításának mégsem tudott ellentmondani.

A kapitányság mellett döntött, amit két, különböző időszakban is szolgálhatott. Az első lendület 1996-ig tartott, ez a munkakör teljes embert kívánt. Akkor a szerényebben sikerült atlantai olimpiát követően önként állt fel. Kis pályamódosítással két és fél évre Új-Zélandra költözött azért, hogy az ott gyerekcipőben járt sportágat segítse megerősödni: a helyi sportlövő szövetség lövészakadémiáján szaktanácsadó volt. Már mindenképpen haza akart jönni, amikor kapóra jött itthonról az ismételt felkérés a kapitányi poszt ellátására.

Ez az újabb ciklus 2004-ig tartott és nagyon rosszul esett neki, hogy az új választásokon nem hosszabbították meg a szerződését. Szerencsére sikerrel pályázott a Nemzeti Sportszövetségnél egy sporttanácsosi állásra, amit 2010 végéig látott el. A legutóbbi változás 2011-ben történt; akkortól ismét számított rá a sportági szövetség, mégpedig technikai igazgatóként. 2017 év végén köszönt el végleg, majd haláláig boldog nyugdíjasként szurkolt Soma fia sportlövősikereiért.

Miután a sportlövészet is bekerült a kiemelt sportágak közé, ezzel alapvetően más anyagi körülmények közé került a lövészet, ez tény. Az utóbbi években létesítmények dolgában is erősödött a sportág. Sokéves halogatás után megépült a Nemzeti Lőtér a Fehér úton, ami óriási előrelépést jelentett.

A működő sportlövő szakosztályok eredményességének fokozásához elengedhetetlenek a jól felkészült edzők. Ezen a téren is jó irányban haladunk – vélekedett Hammerl doktor. – Miután az OKJ-s képzésekről bebizonyosodott, hogy nem tudnak minőségi utánpótlást nevelni, ezért örvendetes a Testnevelési Egyetemnek az edzőképzésben egyre növekvő szerepe.

Hammerl László 2024. május 3-án, 82 évesen hunyt el.

Keleti Ágnes

Születési idő: 1921.01.09
Sportág: torna
Tagság ideje: 2004 - 2025

Keleti Ágnes: Engem mindig csak a női torna érdekelt

Öt aranyérmével az egyébként igen „termékeny” magyar olimpiai bajnokok között is előkelő helyet foglal el Keleti Ágnes, aki már első, igazán nagy sikereinek helyszínén, Helsinkiben is túlhaladta a harmadik ikszet. Mégis nyerni tudott talajon, amit azután 1956-ban, Melbourne-ben, további négy aranyéremmel toldott meg. Az ausztrál metropolisban talajon, gerendán és felemáskorláton is övé lett az aranyérem, s mintegy ráadásként még tagja volt a győztes kéziszercsapatnak is.

Korának kiemelkedő egyénisége 1957 óta Izraelben él, de az utóbbi években mind gyakrabban hazalátogatott Magyarországra, mígnem ma már – a százon túl – újra budapestinek vallhatja magát. Sokáig reggelente a Thermál Hotel Héliába vitt az útja, ahol nem csak úszott, hanem az egykori olimpiai bajnokokkal is rendszeresen elbeszélgetett. Kettős állampolgárként több mint egy évtizede vásárolt egy lakást a Paulay Ede utcában.

E sorok elkövetője 1993 óta számítja személyes kapcsolatát az egyik legeredményesebb magyar olimpiai részvevővel. Ekkor egy kézilabdatornára utazhattam Izraelbe, ahol a házigazdákon kívül Horvátország és Magyarország junior válogatottjai mérték össze tudásukat a hónapokkal később, Egyiptomban esedékes világbajnokság egyetlen, továbbjutó helyéért. (A tornát egyébként Magyarország nyerte.) Ottlétünk során számos emberrel megismerkedhettem hamarjában, akiktől mindjárt azt kértem: segítsenek hozzá, hogy Keleti Ágnessel találkozhassak. Egy nappal később már ott is voltunk Bíró Róbert és Keleti Ágnes lakásában, Tel-Aviv egyik előkelő negyedében, Herzliyán. Vendéglátónk nyomatékkal a hangjában közölte: „Maga az első magyar újságíró, aki vette a fáradságot és eljött, hogy meglátogasson engem.”

Az elismerő szavakat követően röviddel később a szenvedélyes teniszező férj távozott is, mi pedig kísérőimmel két és fél órát beszélgettünk Keleti Ágnessel.

– Úgy igaz, ahogyan az „Egy olimpiai bajnoknő három élete” címmel 2002-ben megjelent önéletrajzi regényemben is leírtam, nekem valójában három életem volt – bocsátotta előre Keleti Ágnes. – Az első periódus a II. világháborút megelőző időszakot öleli fel, amikor még együtt volt a család, viszonylagos jólétben és békességben éltünk. A második fejezetet a kommunizmus ideje jelenti, amikoris egészen 1956-ig sem családom nem volt, sem egyebem, kizárólag a tornász adottságaimra és eredményeimre támaszkodhattam. Szerencsére mire eljött Melbourne, már megint összeszedtem magamat egy kicsit. A harmadik, az utolsó időszak Melbourne-nel kezdődött, s tart mind a mai napig. Ez egy eseményekben különösen gazdag része az életemnek.

Az 1956-os forradalom, az itthonról érkező bizonytalan hírek egyetlen magyar olimpiai részvevőnek sem tettek jót. Sokadmagával Keleti Ágnes sem tért haza a Melbourne-ben megrendezett ötkarikás játékokat követően, hanem „kint feledkezett”.

– Mindent elkövettem, hogy az ötödik földrészen maradhassak, de rá kellett jönnöm: Ausztrália nem lehet az én új hazám. Sydney-be kerültem, de ott még egy rendes tornaterem sem volt. Egy rádió-összeszerelő üzemben dolgoztam betanított munkásként, de onnan hamar el kellett tűnnöm, mert állítólag túl gyorsan végeztem a dolgomat…

Így hiába élt ott testvére és később az édesanyja is, az ötszörös olimpiai bajnoknőnek nem volt maradása. Hamarosan szedte a sátorfáját, s meg sem állt Németországig.

– Egy férfiúval kapcsolatos érzelmi szálak is hozzájárultak ahhoz, hogy Németországot útba ejtettem, ahol rengeteg „link” alakkal is összefutottam, s ezek is hozzásegítettek a gyors döntéshez: 1957 nyarán már Izraelben voltam. Ott végre nem hiába dolgoztam keményen. Én alapoztam meg a versenyszerű tornasportot. 1958-tól 1980-ig voltam a vezetőedzője a női tornászválogatottnak, azóta vagyok nyugdíjas. Szerencsés embernek mondhatom magamat, hiszen második házasságomból negyven fölött született két fiam, Rafael és Daniel, akik szintén rendszeresen megfordulnak Magyarországon. Rafael is itt él Budapesten.

Vázlatos élettörténetét követően arról is szó esett, hogy olimpiai éremgyűjteménye alighanem még gazdagabb is lehetne.

– 1948-ban, London előtt megsérültem, nem szerepelhettem a magyar csapatban. Így történhetett meg, hogy a női tornasport történetében először és utoljára Csehszlovákia bizonyult a legjobbnak. Négy évvel később, Helsinki előtt sem valami jól alakultak a dolgaim: szerelmi bánat ért, el voltam keseredve. A helyszínen szerencsére megváltozott a hangulatom. Egy alkalommal Otaniemiben, a „szocialista olimpiai faluban” elmentem az erdőbe egy hosszú sétára, s ott megvilágosodott bennem: ha nem sportolok, az életben nem jöhettem volna ide. Megnyugodtam, s a versenyen már rendkívül összeszedetten tornásztam.

Helsinki után abba akarta hagyni, de 31 éves korában is talált új motiváló tényezőt.

– Kizárólag azért vállaltam az újabb négyéves felkészülést, mert a testvérem Melbourne-ben élt, s egyébként soha nem tudtam volna önerőből elutazni a világ végére. 1956-ban azután kimondottan lehangolt voltam: anyámat egyedül hátrahagytam, ráadásul nem is voltam jó formában. A hosszú utazás során tréningekről szó sem lehetett. Ilyen előzmények után csak arra igyekeztem koncentrálni, hogy a bemelegítésem – különös tekintettel a sérült Achilles-inamra – a lehető legjobban sikerüljön.

Az eredmény közismert: Keleti Ágnes 35 évesen is ámulatba tudta ejteni a világot a három egyéni és egy csapatban kiharcolt első helyével.

– Sosem szerezhettem volna ennyi aranyérmet, ha ezt az olimpiát békeidőben rendezik meg – hangsúlyozta. – 1956-ban azonban annyira rosszul állt az oroszok szénája a világpolitikában, hogy egyszerűen nem volt erejük „megszervezni” a pontozóbírókat. Csak és kizárólag ezért születhettek reális eredmények.

Távozását értetlenkedve, dühösen fogadta a legfelső sportvezetés. Az idő múlása azután sok mindenre fátylat borított. Természetesen szóba jött az olimpiai bajnokok általános megbecsültsége, az olimpiai járulék is, amit kettős állampolgárként, a budapesti lakással is rendelkező Keleti Ágnes is megkap.

– Köztudott, hogy ebben az ügyben Lemhényi Dezsőnek, azaz „Butykónak” elévülhetetlen érdemei vannak. Az életfogytig odaítélt járadék sokaknak különösen jól jön, de az egykori érmesek – úgy gondolom – ennyi gondoskodást anyagi helyzetüktől függetlenül is megérdemelnek.

A nemzetközi szintű elismerés sem maradt ki Keleti Ágnes életéből, hiszen 2001-ben őt is beválasztották a leghíresebb tornászok közé, a Hall of Fame-be.

– Ne is mondja, ez azután egy igazi nagy show-műsor volt. Kétezerötszáz meghívott jelent meg az ünnepélyes vacsorán New York-ban, a Hotel Waldorf Astoriában! A rendezők óriási munkát végeztek. Még édesapám fényképét is megszerezték, amitől nagyon elérzékenyültem. Nadia Comanecitől vettem át a díjat, egy hatalmas ólomkristályvázát, amit jóformán megmozdítani sem tudtam. Szerencsére a New Yorkban élő fiam a segítségemre volt.

A német televízió egy sorozatában is szerepeltette Melbourne hősét, amelynek felcíme ez volt: „Ellenfelek voltak, barátok lettek”.

– Ez is egy külön történet. Egy magyar származású, idősebb úriember, bizonyos Robert Parison (én csak Párizsinak hívtam!) több magyar nagyságtól (így Papp Laciéktól is) pénzt csalt ki. Azóta hiába keressük. Nála volt az a Tatán készült filmfelvétel is, amelyen

gerendán vagyok látható, s amelyet azóta sem tudok megszerezni. A másik negatív élményem a szovjet Larissza Latinyina személyéhez kötődik. Az a nő mindig is igyekezett nekem betartani, s jelentős része van abban, hogy folyamatosan utálom a ruszkikat. Egyébként pedig, ha bárki látta volna, milyen körülmények között szerepeltünk Moszkvában még az 1952-es, helsinki olimpiát megelőzően, s hogyan csaltak ellenünk a bíróik, az többet nem csodálkozna a kijelentésemen, amelyet tények sokasága erősített meg az évtizedek során.

2002 novemberében, a Debrecenben megrendezett tornász-világbajnokság díszvendégei sorában ott volt Keleti Ágnes is, aki ott is markáns benyomásokat szerzett.

– Na látja, a női tornában uralkodó tendenciák megint elsősorban az oroszoknak köszönhetőek, ők erőltették idáig a dolgokat! Engem egyébként csak és kizárólag a női torna érdekel, amelyről megvan a magam véleménye. Miközben mára már őrült követelményeket támasztanak az élversenyzőkkel szemben, egyidejűleg minden eszközzel visszafogják a növekedést.

2002 előtt többször is nyilatkozta, hogy még nem ismeri Magyar Zoltánt. Debrecenben létrejött ez a csúcstalálkozó is.

– Bár engem tényleg csak a nők érdekelnek, de azért Magyar Zoltánra csak oda kellett figyelnem, hiszen egészen kivételes produkciókkal rukkolt ki az olimpiákon. Személyében rendkívül kellemes modorú, intelligens sportembert ismerhettem meg. Visszatérve a nőkre, a magyarok közül utoljára igazán Ónodi Henrietta gyakorlataiban mélyedtem el, akit még kislányként, a Játékcsarnokban egy edzésén nézegettem hosszasan. Nem csak későbbi győztes szerén, ugrásban, hanem talajon és felemáskorláton is nagyon sokat tudott!

Hét nappal száznegyedik születésnapja előtt, 2005. január 2-án hajnalban hunyt el. Ő volt a világ legidősebb, egyben a világ valaha élt legidősebb ötkarikás aranyérmese.