Abból szempontból mindenképpen rendhagyó volt a rendezvény, hogy ezúttal nemcsak egy képviselőjét látták vendégül a női vízilabdának, hanem egyszerre három korszak jeles képviselőjét hívták meg. Ilyenre viszont már akadt példa a baráti kör életében, hisz 2013-ban a labdarúgás három korszakos legendáját, Buzánszky Jenőt, az Aranycsapat tagját, Novák Dezsőt, a kétszeres olimpiai bajnok Fradilegendát, és Dragóner Attilát, az 1996-os atlantai olimpián szereplő válogatott meghatározó tagját látták vendégül.

Március 7-én is hasonló volt a helyzet, hisz a meghívottak között volt Szalkay Orsolya, a 80-as években alakult női vízilabda képviselője, az első magyar női válogatott kapusa, aki tagja volt az 1991-ben Európa-, 94-ben pedig világbajnoki aranyérmet szerző magyar csapatnak. A következő sikerkorszak képviselője Takács Orsolya volt, aki viszont a Faragó Tamás irányította 2005-ös világbajnok csapat tagja volt, majd, aki 2017-es visszavonulásig kihagyhatatlan volt a magyar válogatottból, és összesen 317 mérkőzésen ölthette fel a címeres úszódresszt. Eközben egyetlen magyar női vízilabdázóként három olimpián képviselhette a magyar színeket, és ezeken egyaránt negyedik volt. Pályafutását 2016-ban egy Európa-bajnoki aranyéremmel, illetve a 2017-es hazai rendezésű világbajnokságon egy ötödik hellyel fejezte be. A harmadik vendég a Kertváros olimpikon reménysége, Gyöngyössy Anikó volt, aki még nem rendelkezik sem Eb-, sem pedig vébééremmel, de, aki a 2017-es hazai rendezésű vizes világbajnokságot követően újjáépülő magyar női vízilabda-válogatottnak egyik legbiztosabb tagja, Bíró Attila szövetségi kapitány centerposzton szerepelteti, ám, aki 2009-ben még kapusként szerepelt a világbajnokságon, majd, mivel tehetetlennek érezte magát a kapuban, gondolt egyet, és kikéredzkedett a mezőnybe. A magyar vízilabda történetében még nem volt példa arra, hogy valaki kapusként és mezőnyjátékosként is világversenyen szerepelhessen. Anikóról az is kiderült, hogy a jelenlegi magyar válogatottban ő az egyetlen gyakorló anyuka, így bőven van ideje civil foglalkozását – bölcsődei gondozónő – is gyakorolni.

A vízilabda – legyen az férfi vagy női – mindig is fontos volt a magyar emberek számára. Tradícióban természetesen a Komjádi Béla óta magas szinten teljesítő férfi vízilabda az erősebb, ugyanakkor szurkolásban és hangulatban az utóbbi években egyre inkább a gyengébbik nem felé billen a mérleg. Köszönhetően a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokságon is megcsodált Carpathian Brigade nevű szurkolócsoportnak, amely a válogatott labdarúgómérkőzések mellett ma már a női vízilabdameccseknek is főszereplője. Európaszerte híre van a hazai női válogatott pólómeccseknek, melyeken mindig telt házat és forró hangulatot teremtenek a fociszurkolók. Egyszóval volt miről mesélnie a március 7-i est főszereplőinek, akik az olimpia közelsége miatt ötkarikás élményeire is kitértek. Szalkay Orsolya idejében még nem szerepelt az olimpia programjában a női vízilabda, illetve, a 2000-es debütálására az akkori válogatottnak nem sikerült kvalifikálnia magát. Takács Orsolya három olimpián is játszhatott, Pekingben, Londonban és Rióban is sikerült nekik a négy közé jutás, ám a dobogóról mindhárom alkalommal egy hajszállal maradt le a csapat. Gyöngyössy Anikó értelemszerűen még nem rendelkezik olimpiai tapasztalattal, ám ő az egyik kertvárosi reménység, akinek esélye van a tokiói szereplésre. Ezért a március 7-i estet megtekintő Kovács Péter polgármester a köszönete mellett a kerület jókívánságait és biztatását is tolmácsolta a válogatott centerének.

(MOA/Riersch Tamás)