1904 St. Louis
1904 St. Louis
1900 Párizs
1900 Párizs
1908 London
1908 London
1912 Stockholm
1912 Stockholm
1920 Antwerpen
1920 Antwerpen
1924 Párizs
1924 Párizs
1932 Lake Placid
1932 Lake Placid
1928 Amszterdam
1928 Amszterdam
1928 St. Moritz
1928 St. Moritz
1932 Los Angeles
1932 Los Angeles
1936 Berlin
1936 Berlin
1936 Garmisch-Partenkirchen
1936 Garmisch-Partenkirchen
1948 London
1948 London
1948 St. Moritz
1948 St. Moritz
1952 Helsinki
1952 Helsinki
1952 Oslo
1952 Oslo
1956 Melbourne
1956 Melbourne
1956 Cortina d'Ampezzo
1956 Cortina d'Ampezzo
1960 Róma
1960 Róma
1960 Squaw Valley
1960 Squaw Valley
1964 Tokió
1964 Tokió
1964 Innsbruck
1964 Innsbruck
1968 Mexikó
1968 Mexikó
1968 Grenoble
1968 Grenoble
1972 Szapporo
1972 Szapporo
1972 München
1972 München
1976 Montreal
1976 Montreal
1976 Innsbruck
1976 Innsbruck
1988 Szöul
1988 Szöul
1984 Szarajevó
1984 Szarajevó
1980 Moszkva
1980 Moszkva
1980 Lake Placid
1980 Lake Placid
1984 Los Angeles
1984 Los Angeles
1988 Calgary
1988 Calgary
1992 Barcelona
1992 Barcelona
1992 Albertville
1992 Albertville
1994 Lillehammer
1994 Lillehammer
1996 Atlanta
1996 Atlanta
1998 Nagano
1998 Nagano
2000 Sydney
2000 Sydney
2006 Torino
2006 Torino
2008 Peking
2008 Peking
2010 Vancouver
2010 Vancouver
2012 London
2012 London
1904-es Olimpiai küldöttség
1904-es Olimpiai küldöttség
Fuchs Jenő
Fuchs Jenő
1912-es Olimpiai Kardcsapat
1912-es Olimpiai Kardcsapat
Németh Imre
Németh Imre
Papp László
Papp László
Takács Károly
Takács Károly
1896 Athén
1896 Athén
1924 Chamonix
1924 Chamonix
2002 Salt Lake City
2002 Salt Lake City
2004 Athén
2004 Athén
Hajós Alfréd
Hajós Alfréd
1956-os Női kéziszer csapat
1956-os Női kéziszer csapat
Puskás Ferenc
Puskás Ferenc
Balczó András
Balczó András
Magyar Zoltán
Magyar Zoltán
Borkai Zsolt
Borkai Zsolt
Tordasi Ildikó
Tordasi Ildikó
Weisz Richárd
Weisz Richárd
2014 Szochy
2014 Szochy
Bauer Rudolf
Bauer Rudolf
Posta Sándor
Posta Sándor
Tersztyánszky Ödön
Tersztyánszky Ödön
Parti János
Parti János
1964-es Olimpiai labdarúgó válogatott
1964-es Olimpiai labdarúgó válogatott
1968-as Olimpiai párbajtőr csapat
1968-as Olimpiai párbajtőr csapat
Hegedűs Csaba
Hegedűs Csaba
Zsivótzky Gyula
Zsivótzky Gyula
Foltán László
Foltán László
Vaskuti István
Vaskuti István
Varga Károly
Varga Károly
Kovács Ágnes
Kovács Ágnes
Csollány Szilveszter
Csollány Szilveszter
Nagy Tímea
Nagy Tímea
Gyurta Dániel
Gyurta Dániel
Pars Krisztián
Pars Krisztián
Risztov Éva
Risztov Éva
Keleti Ágnes
Keleti Ágnes
Fábián László
Fábián László
Mizsér Attila
Mizsér Attila
Martinek János
Martinek János
Darnyi Tamás
Darnyi Tamás
Szabó Bence
Szabó Bence
Egerszegi Krisztina
Egerszegi Krisztina
Ónodi Henrietta
Ónodi Henrietta
Czene Attila
Czene Attila
Kőbán Rita
Kőbán Rita
Igaly Diána
Igaly Diána
Kammerer Zoltán
Kammerer Zoltán
Storcz Botond
Storcz Botond
Vereckei Ákos
Vereckei Ákos
Dr. Mező Ferenc
Dr. Mező Ferenc
Pelle István
Pelle István
Kabos Endre
Kabos Endre
Csák Ibolya
Csák Ibolya
Horváth Gábor
Horváth Gábor
2008-as Olimpiai bajnok vízilabda csapat
2008-as Olimpiai bajnok vízilabda csapat
Kovács Katalin
Kovács Katalin
Vajda Attila
Vajda Attila
Janics Natasa
Janics Natasa
Fazekas Krisztina
Fazekas Krisztina
Kozák Danuta
Kozák Danuta
Szabó Gabriella
Szabó Gabriella
Kovács Katalin
Kovács Katalin
Berki Krisztián
Berki Krisztián
Szilágyi Áron
Szilágyi Áron
Berczelly Tibor
Berczelly Tibor
Kovács Pál
Kovács Pál
Gerevich Aladár
Gerevich Aladár

Athén 2004 beszámoló

Így történt - magyar szemmel

„Azért nem érdemelték meg, mert bennük nincs meg az egymás iránti feltétlen szeretet" - tromfolta le Benedek Tibor Kemény Dénes szövetségi kapitányt, miután az a nem mindennapi izgalmakat, és a 3-0-ra megnyert utolsó negyednek köszönhetően 8-7-es magyar győzelmet hozó szerbek elleni vízilabda-döntő után megpendítette: azért ellenfelünk is megérdemelte volna a sikert. Lehet, hogy vízipólós leányainkból éppen ez az összetartó szeretet hiányzott, azért szerepeltek várakozáson alul? Egyenként képzettek és talán jók, de a csapatból valami hiányzott. A hatodik hely ugyan pontot ér, úgy véljük azonban, hogy ennél többre voltak hivatottak a hölgyek...


A LegNagyobb Tímea

A vívóknál már régen nem úgy számoljuk az érmeket, mint hajdanán: a kard egyéni és a csapat – biztos arany! Most a sportág célkitûzése három érem volt, közte egy arany. Ezt pontosan teljesítették. Az aranyat Nagy Tímea szerezte, imponálóan védve meg olimpiai bajnoki címét, ami ritkaság e sportágban. A kétszeres olimpiai győztes kétszeres családanyaként is példás. Nagy Tímea győzelme egyébként a magyar sport százötvenedik aranyérmét jelentette. Csak egy hajszálon múlott, hogy ezt a jubileumi érmet nem egy férfi kardozó, Nemcsik Zsolt szerezte meg egy nappal korábban. A magyar kardozók frontembere amúgy Ferjancsik Domonkos volt, akinek azonban most alig ment a vívás. Nemcsik viszont fegyelmezett versenyzéssel beküzdötte magát a döntőbe, ahol az olasz Aldo Montano ellen 14:13-nál „meccslabdája" volt. Be is vitte a találatot, de a sportszerûtlenül színészkedő olasz megtévesztette a román bírót, aki fordítva ítélt. Ez akkor elviselhetetlen fájdalmat okozott mindenkiben, de most már szépen csillog az ezüst, annál is inkább, mert nyolc évet kellett várnunk kardvívásban újabb éremre... A kardcsapattól reméltük a vigaszt, de az egyéniben elért jó teljesítmény most nem pörgette fel az együttest. Két bosszantó tussal kikaptunk az amerikaiaktól a negyeddöntőben, és csak ötödikként végeztünk. A női párbajtőr-csapatunktól szintén többet vártunk, mint az ötödik hely. Férfi párbajtőrcsapatunktól viszont nem sokat reméltünk, hiszen a kvótát is nehezen izzadták ki, az egyéniben pedig minősíthetetlenül alul produkáltak. Aztán megtáltosodtak: legyőzték az ukránokat meg a világbajnok oroszokat, és mindenki örömére ezüstérmet szereztek. Mincza Ildikó is az ezüstérem közelébe került, de egyetlen találatot elhibázva csak negyedik lett a párbajtőrben. Mohamed Aida továbbra is óriási tehetség, közel egy évtizede minden világverseny döntőjében ott van, de nem tud nyerni, most is a negyedik helyen kötött ki tőr egyéniben. Az újonc Varga Gabriella hatodik helyezése viszont biztató a jövőt illetően.


Dia, Dia, Hungária!

Sportlövőinktől már régóta várunk valami nagy eredményt, de huszonnégy éve nem volt olimpiai bajnokunk ebben a sportágban. Igaly Diánát Sydneyben már megismerte az ország, a harmadik helyével nagy örömet szerzett. Athén előtti eredményei igen biztatóak voltak, ezért aztán sok magyar szurkoló zarándokolt a verseny helyszínére. Rosszul indult: az első körben kétszer is épségben maradt a korong, és Diána csak a nyolcadik helyről indulhatott tovább. És jött az a megmagyarázhatatlan fordulat, ami csak a legnagyobbak sajátja: a hatos döntőben valamennyi tányért rózsaszín porrá lőtt szét, miközben körülötte a világ legjobb lövői durrogtattak és idegeskedtek, ráadásul a közeli reptérről ötpercenként szálltak fel a gépek. Bajnoknőnket mindez nem zavarta, és amikor már biztos győztes volt, akkor sem hagyta abba, hanem sportszerûen még két „hopp" után telibe találta az utolsó korongokat is. Példátlan teljesítmény. A magyar „B közép" tombolva ünnepelt „Dia, Dia, Hungária!" kiáltásokkal. Dia pedig megcsókolta a puskáját, és ahogy nyilatkozta: legszívesebben magához ölelte volna az egész világot. Mi pedig őt.


Vörös-fehér-zöld diadal

Egy másik magányos sportoló hölgyet is ünnepelhettünk a dobogó tetején: Vörös Zsuzsanna öttusában olimpiai bajnok lett. Háromszoros világbajnokként, az esélyesség nyomasztó terhével indult, és valóságos rajt-cél győzelmet aratott. A kora reggeli lövészeten abszolút ébren volt, és 182 körös eredménnyel rögtön feliratkozott az aranyérmes várományosok közé. Jött a vívás: harmincegyszer nézett szembe ellenféllel, és tizenkilencet ő szúrt meg. Az sem hozta ki a sodrából, hogy honfitársnője, Füri Csilla sportszerû küzdelemben legyőzte. Az úszás mindig is biztos pont volt Zsuzsa számára, most is csak négyen tudták megelőzni, de összetettben továbbra is az élen maradt. Sydneyben a lovagláson úszott el az aranyérme. Úgy tûnt, most sincs szerencséje a pacikkal: a mezőny legrosszabb lovát sorsolta ki magának. A hangzatos nevû Guelfo del Belagiót előző nap a férfiak közül senki sem tudta megfékezni. Szerencsére, a gyengéd női kéz, meg a nyugodt, de határozott akadályra vezetés „táltossá" tette a rakoncátlan négylábút. A futás máskor maga a pokol, most azonban Vörös Zsuzsa annyival vezetett a második helyen álló orosz versenyző előtt, hogy elég volt fél gőzzel futnia a magyar sokaság éljenzésétől kísérve. Ezen az olimpián ő lett az ötödik aranyérmesünk, egyúttal a magyar öttusa sport első női olimpiai bajnoka. Az egykor híres és sikeres férfi öttusázók most a „futottak még" kategóriába sorolták be magukat.


Majoros: valami rendkívüli történik

„Ősi" magyar sport a birkózás, mindig várhatunk versenyzőinktől valami meglepetést. Most Deák Bárdos Mihály készült „bearanyozni" pályafutását, de rangon aluli vereséggel, korán búcsúzni kényszerült. A reménytelenség lett úrrá mindenkin, kivéve Majoros Istvánt. ő a sydneyi olimpiára Európa-bajnokként érkezett, aztán tizenvalahányadikként távozott. Úgy tûnt, hogy abbahagyja a versenyzést, de Hegedüs Csaba, a szövetség elnöke rábeszélte, hogy Athénra a hihetetlennek hangzó 55 kilóra készüljön föl. Emberfeletti munkával – fogyasztással és kínszenvedéssel – végül sikerült a kvalifikáció. Az olimpián először egy Ázsia-bajnok japánt győzött le, aztán pihentető jelleggel a dominikai Ramirez következett. Aztán a kubaiak félelmetes világbajnoka, Lazaro Rivas, akit azonban a magyar fiú nagy technikai fölénnyel, 6:1-re lebirkózott. Érezni lehetett, hogy itt valami rendkívüli történik. Az ukrán Vakulenko profi „lerendezése" után már a döntőben izgulhattunk Majorosért. Az orosz világbajnok, Gajdar Mamedalijev ellen folyt a végső küzdelem, amit Majoros István technikailag (pörgetés, emelés, csípődobás), és taktikailag jól felépített mérkőzésen megnyert, így nagy örömünkre olimpiai bajnok lett a kötöttfogás 55 kg-os kategóriájában. Ez volt a magyar birkózósport ötvenedik olimpiai érme. Sajnos azonban több pontszerzője most nem akadt a sportágnak.


Sikerek lapátszám

„Tengerre magyar", vagyis kajakba meg kenuba, és irány a dobogó valamelyik foka. Leginkább a középső izgat bennünket. Három a magyar igazság, ez most három aranyban testesült meg. „Egy a ráadás" – szoktuk mondani –, de ezt most Birgit Fischer, a kajakcsászárnő „legénysége" elvitte leányaink elől. No, de kezdjük az elején. Ennek a sztorinak a kezdete valahol ott van, hogy egy szerb apától és egy horvát anyától származó tehetséges, mokány leányzóból a papa – aki maga is nemzetközi hírû kajakozó volt – olimpiai bajnokot akart nevelni. Ezért a felserdült Natasát a szegedi kajakmûhelybe adta be tanulni. A kislány itt vált magyarrá: kiválóan megtanulta nyelvünket, állampolgárságot szerzett, s fizikai és mentális adottságai folytán világklasszis kajakozó lett. Olyannyira, hogy az olimpia előtt végül legyőzte a sokszoros világbajnok Kovács Katit, aki addig egyesben a legesélyesebb volt az olimpiai aranyéremre. Ezek után embert próbáló döntést kellett hozni Fábiánné Rozsnyói Katalinnak Angyal Zoltánnal együtt: ki induljon ebben a számban? Álmatlan éjszakák után úgy vélte a vezetőség: Janics Natasa üljön a hajóba. Kockázatos elhatározás volt, enyhén szólva is drámai feszültséget keltett a szakágban. Erről a nagyközönség mit sem tudott: a nézők csak azt észlelték a helyszínen és a tévék előtt, hogy a mi leányunk halad az élén a címeres mezben, és magabiztosan vezetett, majd elsőnek ér a célba. Így örülni a győzelemnek keveset láthattunk: ugrál, táncol és kiabál: „én vagyok a legboldogabb ember a világon". Ekkor lett végképp a „mi Natasánk". Alig egy óra múlva máris jött a kajak kettes, a magyar hajóban a két riválissal, az egyikük – igaz, aranyérmesként – éppen csak kiszállt az egyes hajóból. Ez sem kis kockázat. Utólag könnyû kimondani: így volt jó. Mert valóban így lett a legjobb: az egyes után Magyarországé a K-2-es aranyérme is! A drámai feszültség tovább fokozódott a szkíniaszi pályán, amikor a női kajak négyest ismét pár centivel megelőzték a rivális németek. Kőbán Rita helyén most Bóta Kinga ült, a többiek – Kovács Katalin, Szabó Szilvia, Viski Erzsébet – ugyanazok, mint 2000-ben Sydneyben, és az aranyéhség is hasonló volt. A lányok 450 méterig a hátukat mutatták a mezőnynek, aztán beindult Birgit Fischer hajója, és tizenkilenc századmásodperccel (!) előbb ért a célba, mint a mieink. Egy kis játék a számokkal: pontosan ugyanolyan időt mentek lányaink, 1:34,53-at, mint Sydneyben a győztes németek, ott 41 századmásodperccel maradtunk le, most csak feleannyival. A férfi négyesünk 2000-ben diadalt aratott a kenguruk földjén, aztán négyfelé szaladt. Athén előtt egy évvel belátták, hogy a „mindenki harca mindenki ellen" nem vezet sehova, és megint összeültek. Régi dicsőségük színhelyén, Ausztráliában meg a hajnali Duna vízén egybefüggő kősziklává keményedtek (edzésadagjuk, a napi harminc kilométer Guinness-rekord!). Az eredmény: fölényesen megvédték – ugyanabban az összeállításban! – olimpiai bajnoki címüket, ami addig egyetlen négyesnek sem sikerült. Két harmadik helyünk is dicséretes. Vajda Attila első felnőtt nemzetközi versenyén bátor evezéssel, szívet melegengetően meglepett bennünket: kenu 1000 méteren bronzérmet szerzett. A „jó öreg" Kolonics György mellett lapátoló Kozmann György is reményt keltően szerepelt: harmadik helyükkel bizonyították, hogy meghatározói a nemzetközi mezőnynek. Vereckei Ákos K-1 500 méteren rosszul sikerült rajt után már nem tudta ledolgozni hátrányát, és az erős mezőnyben ötödikként ért célba. Itt kötött ki a Kammerer–Storcz K-2 ötszázas párosunk is. Kökény Roland K-1 1000 méteren szerzett hatodik helye kiválónak minősíthető a sok világklasszis között. Végeredményben kajak-kenu csapatunk 39 ponttal a sportágak közül a legjobb eredményt érte el ezen az olimpián is.


Súlyos ügyek

A hajóknál maradva foglaljuk össze mi történt a szkíniaszi vízi központban a magyar evezősökkel. „Hosszú fogat" csinált a Haller Ákos–Pető Tibor kétszeres világbajnok duó ahhoz, hogy bizakodjunk: végre felkerül evezős olimpiai bajnoki cím is a márványtáblákra. A Varga Tamás–Hirling Zsolt-kettős berobbanása a világ élvonalába tovább fokozta a jó szereplésbe vetett várakozásainkat. Ami az első párost illeti, az az olimpia előtt felbomlott, és Pető Tibor helyére Bencsik Gábor ült. A cserét azzal indokolta a szövetségi kapitány, hogy a világbajnok párosnak romlott az állóképessége (Pető betegsége miatt), és az edzések rovására túlzottan sokat szerepeltek a médiában, elkényeztették őket, szlengben kifejezve: túl lettek „vattázva". Ezekből egy is elég lett volna a rossz szerepléshez. A halmozottan hátrányos helyzetbe került kettőst ezért szétszedték, de a kényszerû csere már nem segített, végül az olimpiai döntőbe kerülésre sem volt esélyük (a tizenegyedik helyen kötöttek ki). Akadt azért magyar hajó a fináléban a Varga–Hirling-páros jóvoltából. Keserves előcsatározások után bejutottak a hatos döntőbe, ahol a japánokat sikerült elkapniuk, és ötödiknek érkeztek be a könnyûsúlyú kétpárevezősök versenyében.

A tornászok az evezősök két pontját megfelezték, és egy sovány hatodik helyet értek el. Csapat nélkül ez az egyetlen pont is bravúrnak számít, Gál Róbert szerezte az ugrásban.

Súlyemelésben öt férfi és három hölgyversenyzőnk szerzett jogot az indulásra. Kecskés Zoltán pozitív doppingtesztje miatt nem állhatott rajthoz, Kovács Zoltán megsérült a szakításban, de később őt is kizárták szabálysértés miatt. Gyurkovics Ferenc a 105 kg-os csoportban szépen versenyzett, és 420 kilóval ezüstérmet szerzett, amit doppingvétség miatt vissza kellett adnia. Így most is – mint a legutóbbi olimpián – a gyengébb nem lett az erősebb. Krutzler Eszter titkos esélyese volt az aranyéremnek is, de a kínai Liu Csun-hung világcsúcsai ellen nem volt ellenszere. A második hely is szoros versenyben dőlt el a magyar lány javára: könnyebb testsúlyával előzte meg az orosz Kaszajevát. A két másik emelő hölgy – Likerecz Gyöngyi és Varga Viktória – egyformán negyedik helyen végzett, ami igen dicséretes teljesítmény a rendkívül feszült olimpiai döntőben.


Kézis fiúk - lányok helyett

Az utóbbi évtizedekben ritkán fordult elő, hogy a magyar olimpiai válogatottban négy labdás csapat is kvalifikálta magát. Férfi és női vízilabdázóinkon kívül kvótát szereztek a kézilabdázók is. Egyértelmûen a leányoktól vártunk többet, az ország közvéleménye újabb döntőről álmodozott, ahol végre nem verik meg saját magukat a mieink. Öten most is itt voltak a sydneyi csapatból, és Mocsai Lajos együttese ismét esélyes volt minimum valamilyen éremre. Mint ismeretes, az elmúlt években a döntőkig általában eljutott a „hölgykoszorú", ha a végső győzelmet megszereznie nem is sikerült. Ilyenkor azért az ezüstérem szépen csillogott, és bizakodhattunk: egyszer majd csak megérjük, hogy végig bírják a meccset... Athénban a két legfontosabb mérkőzésüket megint úgy bukták el, hogy sokáig vezettek, aztán eladták az előnyt, a végjátékban pedig összeomlottak. Pszichésen nem bírták a terhelést, a lelkierő hiányzott, minden más adva volt, amit igazol az is, hogy Radulovics Bojana az olimpia gólkirálynője címet érdemelte ki. Az ötödik hely siralmasnak mondható, sírtak is a lányok. Férfi kézilabdázóink viszont kellemes meglepetéssel szolgáltak, negyedikek lettek, és csak hajszál választotta el őket az éremtől. Skaliczki László gárdája minden dicséretet megérdemel. Csapatunk kiválóságát, a kubai származású Carlos Perezt beválasztották az olimpiai All Star-csapatba.


És ami nagyon fájt...

Az olimpiák – és általában a sportok – királynőjének tartott atlétikában igencsak nehéz a magyarok produkcióját értékelni. A sydneyi olimpia pont nélküli leszereplése után most bizakodva vártuk két világklasszis dobónk fellépését. Az előzetes Eb-, világbajnoki és Világkupa-szereplésük alapján akár a dobogó közepére is esélyesek voltak. És az álom valóra vált: a kalapácsvető Annus Adrián meg a diszkoszvető Fazekas Róbert is a legmesszebbre vetette a szerét. Normális esetben ez bizony két aranyérem! Annus meg is kapta. A mámorosan ünnepi hangulatban senkiben fel sem vetődött, hogy ezt a győzelmet el lehet veszíteni. Fazekas eredményhirdetésére is csak a verseny másnapján került sor, de ő már fel sem állhatott a dobogóra, kezébe sem vehette az aranyérmet. A doppingszabályok megsértése miatt az eredményét megsemmisítették, majd kizárták a versenyből. Nem ismertetjük a részleteket, a végeredmény lesújtó és fájdalmas: két olimpiai aranyérmet elveszítettünk. Mindkét sportoló a Nemzetközi Választott Sportbírósághoz (CAS) fordult jogorvoslatért. A Jacques Rogge által meghirdetett zéró doppingtolerancia ismeretében sejtettük azonban, hogy nincs az a jog, amely semmissé tehetné a vétséget. Félelmünk beigazolódott. A laussanne-i székhelyû bíróság 2005. április 1-jén nyilvánosságra hozta döntését, és helyben hagyta a NOB kizáró határozatát, ezzel véglegessé vált, hogy két dobóatlétánkat megfosztották az olimpiai első helyezéstől. „A sport döntőbíróság határozata megfellebbezhetetlen, ezt minden érdekeltnek, versenyzőnek, orvosnak, edzőnek el kell fogadnia. Az ítélet remélhetőleg figyelmeztető tanulsággal szolgál a magyar sportélet számára. Mindent meg kell tennünk azért, hogy ilyen, a magyar sport tekintélyének ártó esetek ne ismétlődhessenek meg..." – nyilatkozta dr. Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke. De tekintsük át, milyen valós eredményt ért el a magyar atlétika az ötkarikás játékok ősi földjén. Elsősorban örüljünk a diszkoszvető Kővágó Zoltán sikerének. ő az a csendes sportember, aki körül nincsenek botrányok, aki nem a szombathelyi dobóiskola növendéke, hanem a szolnoki honvédségi pályán edzeget, és van akaratereje tizenöt kilót lefogyni az eredményesség érdekében. Egyébként nem akárki: a „kis" Kővágó (204 cm magas) 1998-ban a franciaországi ifjúsági világbajnokságon aranyérmet szerzett. Mellesleg az olimpia évében többször megszorította Aleknát is és Fazekast is. A selejtezőben viszont elkapta a dobókat fenyegető „mélyrepülés", és csak nagy nehezen, utolsónak került be a döntőbe. Ott viszont összekapta magát, és élete legjobb eredményével harmadik lett. Aztán az ismert „sajnálatos események" miatt ebből a bronzéremből ezüst lett (középkori alkimistákat megszégyenítő varázslat: aranyból és bronzból sikerült ezüstöt kotyvasztani). Kővágó Zoltán egyébként továbbra is harmadiknak tartja magát. Dicséretes ez a mértéktartó szerénység. Amikor híre ment, hogy mindkét magyar kalapácsvetőnk – Annus Adrián és Pars Krisztián – bejutott a fináléba, bizakodni kezdtünk. A selejtezőben Pars közel egy méterrel jobbat dobott (80,5 m) Annusnál, aztán a hatodik helyen kvalifikálta magát a döntőre, megelőzve a fehérorosz Asztapkovicsot, majd a döntőben 78,73 méteres dobásával az ötödik helyen állt, amikor a versenybírók hosszasan vitatkozni kezdtek, hogy a szlovén Kozmus kalapácsa érintette-e a hálót vagy sem. Pars Krisztiánt ez megzavarta, és már nem tudott tovább menetelni a dobogó felé, hanem visszacsúszott a hatodik helyre. Benne maradt a nagy dobás, amire képes lehetett volna. Annus Adrián kizárása után az ötödik helyre került, amivel értékes pontokat szerzett a sportágának. Zsivoczky Attila jókor váltott edzőt: az olimpia előtt édesapját, az „évszázad magyar atlétáját" választotta mesterének. Bejött. Óriási küzdelemben, 8287 ponttal hatodik lett a legklasszikusabb számban, a tízpróbában. Egy sereg világhírességet – köztük az olimpiai címvédő észt Noolt – utasította maga mögé.

Eddig tartott a magyar sportolók eredményeinek athéni, összefoglaló katasztere. A több mint kétszáz fős csapatból szinte mindenki az erejéhez mérten teljesített, nagyon sokan tán még azon felül is, többeknek pedig ez most kevésnek bizonyult a pontszerzésre. Az érintett sportágak szövetségei elkészítették a részletes, névre szóló szakértékelést, abból lehet építkezni. Manapság azonban már az is figyelemre méltó teljesítménynek számít, ha egy sportoló vagy egy sportág kvalifikálja magát az olimpiára. Ezért felsoroljuk azokat az ágazatokat, amelyek éremmel, ponttal ugyan nem tudtak hozzájárulni olimpiai csapatunk sikeréhez, de indulási jogot harcoltak ki: asztalitenisz, cselgáncs, kerékpár, mûugrás, ökölvívás, szörf, tenisz, triatlon, vitorlázás.

A versenyeket 29 sportág: asztalitenisz (4), atlétika (46), baseball (1), birkózás (18), cselgáncs (14), evezés (14), gyeplabdázás (2), íjászat (4), kajak-kenu (16), kerékpározás (18), kézilabdázás (2), kosárlabdázás (2), labdarúgás (2), lovaglás (6), ökölvívás (11), öttusa (2), röplabdázás (4), softball (1), sportlövészet (17), súlyemelés (15), tékvandó (8), tenisz (4), tollaslabdázás (5), torna-ritmikus gimnasztika-gumiasztal (14+2+2), triatlon (2), úszás-mûugrás-szinkronúszás (32+8+2), vitorlázás (11), vívás (10) és vízilabdázás (2), összesen 301 versenyszámában 202 ország 11902 versenyzőjének részvételével rendezték meg.

Magyarországot 19 sportág: asztalitenisz (2), atlétika (26), birkózás (9), cselgáncs (2), evezés (3), kajak-kenu (12), kerékpározás (2), kézilabdázás (2), ökölvívás (5), öttusa (2), sportlövészet (11), súlyemelés (7), tenisz (2), torna (7), triatlon (1), úszás-mûugrás (27+2), vitorlázás (5), vívás (8) és vízilabdázás (2), öszszesen 137 versenyszámában 119 férfi és 90 női, összesen 209 versenyző képviselte a XXVIII. Nyári Olimpiai Játékokon.

Bánhidi Ákos: Az olimpián történelmet szeretnénk írni a teljesítményünkkel!

Magyar szempontból sikeresen fejeződött be a négy állomásból álló rövidpályás gyorskorcsolya olimpiai kvalifikációs világkupasorozat. A szakvezetés a ...

Bánhidi Ákos: Az olimpián történelmet szeretnénk írni a teljesítményünkkel!

Bemutatták a Szentkirályi Tehetségprogram idei győzteseit

A Magyar Olimpiai Bizottsággal közösen indított Szentkirályi Tehetségprogram nyerteseit hattagú kuratórium, köztük Kovács Katalin kajakozó, Darnyi Tam...

Bemutatták a Szentkirályi Tehetségprogram idei győzteseit

Gratuláció a short track-eseknek, az új síelnök üdvözlése - phjongcshangi konzultáció a MOB-ban

A phjongcshangi téli olimpiával kapcsolatos konzultációt tartott az érintett sportági szakszövetségek vezetőinek, szakembereinek a Magyar Olimpiai Biz...

Gratuláció a short track-eseknek, az új síelnök üdvözlése - phjongcshangi konzultáció a MOB-ban

Hazaérkezett a maximális 10 olimpiai kvótát szerző rövidpályás gyorskorcsolya-válogatott

Hétfő este hazaérkezett a phjongcshangi olimpiára maximális létszámban, 10 fővel kvalifikáló rövidpályás gyorskorcsolya-válogatott az olimpiai kvalifi...

Hazaérkezett a maximális 10 olimpiai kvótát szerző rövidpályás gyorskorcsolya-válogatott

November 28-án búcsúztatják Holop Miklóst

November 28-án 14 órától, a Kozma utcai Újköztemető 6-os ravatalozójában búcsúztatják az életének 92. esztendejében elhunyt olimpiai ezüstérmes vízila...

November 28-án búcsúztatják Holop Miklóst

Kulcsár Krisztián: a MOB legyen kompetenciacentrum a sportesemények szervezésében

A magyar sportba kerülő pénzek jobb hasznosulását, a sportesemények szervezésében kompetenciacentrummá válást, illetve a versenysportolók civil életre...

Kulcsár Krisztián: a MOB legyen kompetenciacentrum a sportesemények szervezésében

Bajai András a Magyar Sí Szövetség új elnöke

A Magyar Sí Szövetség hétfői tisztújító közgyűlésén Bajai Andrást szavazták meg a szervezet elnökének. Az új vezetőt azt követően választották meg, ...

Bajai András a Magyar Sí Szövetség új elnöke

Fair play-díjat kapott Jacques Rogge, a NOB korábbi elnöke

A belga főváros adott otthont a Nemzetközi Fair Play Bizottság éves díjátadó gálájának. A dr. Kamuti Jenő vezette bizottság idén hét kategóriában 18 d...

Fair play-díjat kapott Jacques Rogge, a NOB korábbi elnöke

Éremtervező-versenyt hirdettek a Buenos Aires-i ifjúsági olimpiára

Éremtervező-versenyt hirdetett a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a III. Nyári Ifjúsági Olimpiai Játékokra. A győztes dizájnnal gyártott medálokat kapják...

Éremtervező-versenyt hirdettek a Buenos Aires-i ifjúsági olimpiára

Sportnaptár

Hírlevél feliratkozás

Olimpiai érmeink

A magyar sportolók által eddig nyert

arany, ezüst és bronzérmek száma:


176 151 174



Születésnapok ma

Platina fokozatú támogatók

 

Toyota logó

 

Olympic Worldwide partners

Coca-ColaAlibaba groupBridgestoneDow PanasonicP&GsamsungToyotaVisa

Gyémánt fokozatú támogatók

Partnerek

HOMM

Arany fokozatú támogatók

  

 

Facebook
Rss
YouTube