A 62 esztendős korában elhunyt olimpiai, világ- és Európa-bajnok dr. Gedővári Imrétől családja mellett bajnoktársai, a vívótársadalom idősebb és fiatalabb tagjai, edzők, sportvezetők, a MOB egykori és jelenlegi vezetői, munkatársai búcsúztak.

A szertartáson az Olimpiai Himnusz után elsőként Gedővári Imre leánya, Dóra emlékezett, aki az Etele úti családi otthont, gyermekkori, édesapjával kapcsolatos élményeit elevenítette fel, köztük a szöuli győzelmet és az utolsó tizennégy, békés gárdonyi esztendőt, amikor már unokáit is nevelgette.

Tóth Csaba a barátok nevében a lágymányosi gyermekkorról, az iskolai évekről beszélt, Fazekas Géza, az üzlettársból lett barát a 17 éves együttműködésükre visszagondolva a bajnok emberi értékeit hangsúlyozta.

Dr. Nagyházi Zoltán a Magyar Vívó Szövetség nevében, egykori kardcsapat-világbajnokként régi közös, válogatottbeli emlékeket idézett fel. "Mintegy tizennégy évig utaztunk közösen, laktunk egy szobában. Egy pillanatig sem unatkoztunk. Kitűnő sportoló volt, tízszer nyert ob-t, háromszor vébét, emellett Eb-t, Szöulban pedig azzal a bizonyos utolsó asszóval vitte győzelemre a csapatot, akkor jutott a csúcsra, örömöt szerezve ezzel az egész országnak. Volt olyan esztendő, amikor hat világkupából ötöt megnyert. Igazi csapatember volt. A sport mellett jogot tanult, a tanulásban és magánéletében is élen járt. Az Újpesti Dózsa elnöke volt, a vívók főtitkára, majd Gárdonyban az iskolás gyerekeket oktatta. Zarándi Csaba és Pézsa Tibor szellemisége nevelte, a győzelem mellett nem volt más alternatíva".

Szabó Bence a Magyar Olimpiai Bizottság és saját nevében köszönt el egykori csapattársától. "Imre barátom fantasztikus vívó, válogatotttárs, klubtárs, főtitkárom, elnököm és egyben példaképem is volt. Amikor hetvennégyben Zarándi Csabánál megláttam iskolázni, arra gondoltam, de jó lenne így forgatni a kardot! Büszkék voltunk eredményeire, fanyar humorára, minden egyes napra, amit közösen megéltünk. Emlékszem, Csaba bácsi egyszer felrajzolta nekünk a kardvívás megoldóképletét. Rájöttem, ez a képlet maga Imre..." - fogalmazott a kétszeres olimpiai bajnok sportvezető.

A csapattársak csak egyre jöttek. Nébald György egy hetvennyolcas, szovjetek elleni vébédöntőt elevenített fel, Bujdosó Imre harmadik pótapjaként, Csongrádi László a biztos pontként aposztrofálta Gedővári Imrét.

"Tartsátok tiszteletben a magyar kardvívás szellemiségének lángját! Talán ez lehetett utolsó üzenete Imrének" - fogalmazott búcsúbeszédében Pézsa Tibor olimpiai és világbajnok vívó, mesteredző, aki elmondta: Imre egyik utolsó kívánsága volt, hogy az egykori mester is búcsúbeszédet mondjon majd ravatalánál.

A mesteredző kiemelte, Gedővári Imre a hetvenes években indult magyar vívósikerek egyik kiemelkedő alakja volt, majd a bajnok emberségét, sportszerű viselkedését méltatta.

Gedővári Imre urnáját a családi sírhelyen helyezték el a családtagok, majd a vívó tiszteletére még egyszer utoljára lejátszották a Magyar Himnuszt.

A bajnokot a MOB és a Magyar Vívó Szövetség mellett az UTE és a Vasas SC is saját halottjának tekinti.

A szertartáson az elhunyt végakaratának megfelelően, aki tehette, hozzájárult a vívóutánpótlás támogatásához a Gedővári Imre Alapítványon keresztül.

(MOB/Vasvári Ferenc, fotó: MOB/Kovács Anikó)