Csernoviczki Éva: A Vivicittá különleges élmény

Csernoviczki Éva: A Vivicittá különleges élmény

2015. 04. 11.
Megosztás

Csernoviczki Éva, London olimpiai bronzérmes judokája remek kezdeményezésnek tartja a Telekom Vivicittá Városvédő Futást.

„Különleges hangulata van, amikor sok ezer ember együtt, egymás mellett fut. Le a kalappal a szervezők előtt, nagyon nagy munka lehet egy ekkora rendezvényt levezényelni” – mondta a tatabányai sportoló.

Csernoviczki Éva maga is gyakran fut, ám közben nem szokott élni a modern technológia vívmányaival, a versenyek előtti felkészülésnek azonban megvan a maga rituáléja.

„Sportolás közben szeretem kiszellőztetni a fejemet, ehhez nincs szükség segédeszközre, technikai kütyüre. Verseny előtt viszont mindig meghallgatom a Survivortől a Burning Heartot. A kultikus Rocky IV zenéje. Felpörget, amellett, hogy maga a film is nagyon tetszik.”

És hogy mi motiválja hétről hétre?

„Mindig újabb és újabb célokat tűzök ki magam elé, és nem nyugszom, amíg azokat el nem érem. Ez a biztosíték arra, hogy soha, semmilyen körülmények között ne adjam fel, és menjek tovább.”

Csernoviczki Évát arról is kérdeztük, az edzéseken van-e valamilyen bevált receptje, amit javasolna sportolótársainak ahhoz, hogy hozzá hasonló sikereket érjenek el.

„Nemcsak a versenyeken, hanem minden egyes edzésen odateszem magam, száz fokon égek – szerintem csak így, maximális koncentrációval érdemes csinálni. Már fél órával előtte csak azon agyalok, milyen feladatok állnak előttem, miben lehetne fejlődni; semmivel sem engedem kizökkenteni magam.”

A világversenyeken szerzett érmekért sokaknak tartozik hálával a saját bevallása szerint.

„A családomnak nagyon sokat köszönhetek. Édesapám egyben az edzőm is, hatalmas szerepe van abban, hogy a londoni olimpián felállhattam a dobogóra, de a családban mindenki sokat segített abban, hogy semmi se terelje el a figyelmemet a versenyzésről.”

Jövőre természetesen a riói olimpián is szeretne maradandót alkotni, konkrét célokat ugyanakkor nem szívesen fogalmaz meg.

„Londonból sikerült éremmel hazatérnem, és szeretnék jövőre Rióban is minél jobban teljesíteni. Afelől senkinek sem lehet kétsége, hogy amekkora munkát csak lehet, beleteszek a felkészülésbe, aztán meglátjuk, ez mire lesz elég. Az optimizmusom mindenesetre töretlen.”

(MOB/czo, fotó: MOB/Szalmás Péter)