A Farkasréti temetőben katolikus szertartás mellett végső búcsút vettek szeptember 2-án Ambrus Miklós olimpiai bajnok vízilabdázótól. Tokió bajnokára az olimpiai család részéről Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, a Ferencváros képviseletében a Baráti Kör és a Nagy Béla Hagyományőrző Egyesület vezetője, Takács Tibor emlékezett. Az egykori tokiói csapattársak közül Bodnár András és Kárpáti György vett részt az eseményen, a ravatalnál Dömötör Zoltán koszorúja is feltünt.
Ambrus Miklós hosszan tartó betegség után augusztus 3-án, 86 éves korában hunyt el. Búcsúztatásán a családtagok, barátok mellett bajnoktársak, tokiói érmesek, a Fradi- és a vízilabdacsalád képviselői is részt vettek. A Magyar Vízilabda Szövetséget Madaras Norbert alelnök, Martz Tamás és Bíró Attila szövetségi kapitány képviselte. A tokiói győztesek közül Schmitt Pál és Hammerl László, a Nemzet Sportolói, valamint Dömölky Lídia is elbúcsúzott az egykori kapustól, csakúgy, mint a müncheni ökölvívóbajnok Gedó György. A Magyar Olimpiai Bajnokok Klubját Nébald György elnök, a Magyar Olimpiai Akadémiát Győr Béla főtitkár is reprezentálta. Takács Tibor barátként, egyben az ötszörös zöld-fehér bajnok Fradihoz való kötődéséről és a családi kötelékekről beszélt.
Kulcsár Krisztián az alábbi gondolatokkal búcsúzott Ambrus Miklóstól:
Tisztelt gyászoló Család, kedves Sportbarátaim!
A magyar vízilabdázás és a magyar olimpiai család életében is fájó ez a nap, mert azért vagyunk most itt, hogy búcsút vegyünk olimpiai bajnokunktól, a Ferencváros bajnokától, Ambrus Miklóstól.
Kedves Miklós!
Kalandos, teljes életet éltél -- sportolóként, sportvezetőként és az üzleti életben egyaránt. Családi körben is helyt álltál: sikeres magasugró feleségeddel, Mártával hat évtized kötött össze, együtt gyermekeket és unokákat neveltetek fel.
„Csupaszív, bohém ember volt" – Így emlékszik vissza rád a győztes tokiói olimpián szobatársad Bodnár András, akinek karrierje onnan indult, ahonnan a tiéd: Egerből. Egerben nőttél fel, a fedetlen uszodában, ami télen is az aktív vízilabdaélettől volt hangos. Már 16 évesen ifi válogatott voltál, szíved pedig csakhamar zöld-fehér lett.
Budapesti igazolásodban Kárpáti Gyurika járt közben. A Kinizsiben védtél, kiváló védőtechnika jellemzett, híres volt a lábtempód – és a medencében, az edzéseken te voltál a „kiszorítókirály".
Melbourne-be nem mehettél, mert '56-ban nem lettél az olimpiai csapat tagja. Ahogyan fogalmaztál, „kegyvesztett voltál és Ausztráliába disszidáltál". A Melbourne Swimming Clubot erősítetted, mellette munkát vállaltál. De hűséged és hazaszereteted mindennél erősebb volt, és két év után Csanádi Árpád, Száraz István Fradi-elnök és a labdarúgóbarát Fenyvesi Máté unszolására visszajöttél Magyarországra.
'60-ban nem hívtak Rómába és ezt nagyon nehezen élted meg. 1961-ben viszont tagja lettél az Universiadé-bronzérmes csapatnak, majd '62-ben megnyertétek az Európa-bajnokságot. Kitartásod, felkészültséged gyümölcseként Tokióba már a nemzeti válogatottal utaztál. Az utolsó két mérkőzésen, az olaszok, majd a szovjetek ellen te őrizted a kaput, hozzásegítve a csapatot a magyar vízilabdázás 5. olimpiai győzelméhez. A szovjetek elleni záró felvonásban Dömötör Zoltán legendás balkezes lövése mellett a te bravúros védésed is beírta magát a vízilabdasport történetébe – ahol végül 5:2-re győztük le a szovjeteket.
A mexikói előolimpián még ott voltál, a játékokon azonban – a harmincas éveid közepén járva – már nem te védted a kapunkat.
Pályafutásod során mindvégig kitartottál a Fradiban, ahol még 40 felett is be lehetett téged vetni, hogy őrizd a hálót. Egy interjúdban azt mondtad, büszke vagy a Ferencvárosra, ami családtagként fogadott be, és te igyekezted ezt mindvégig meghálálni.
Komoly életutat jártál be sportolóként, sportvezetőként és vállalkozóként is. Irányítottad a zöld-fehérek póló-szakosztályát, vezettél borozót, majd építőanyag-telepet a Diósárok úton, tagja voltál a Budai Tégla Részvénytársaság igazgatóságának, ugyanakkor aktívan segítetted a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubját.
Te, Miklós, szép kort éltél meg. Nyugdíjas éveidben Zuglóban éltél, ahol díszpolgár lettél. A 86. születésnapodon már nem köszönthettünk, mert hosszas küzdelem után, augusztus 3-án elmentél.
Hadd búcsúzzam tőled egy augusztus 3-án született író, Gárdonyi Géza Egri csillagokat idéző soraival: „Aki bátor, az az erős. Aki erős, könnyen is győz, S aki győzve megy előre, A halál is megfut tőle!"
Kedves Miklós! Tamás fiaddal az égi medence partján együtt szurkolhattok a Fradi-győzelmekért és azért, hogy a magyarok kijussanak jövőre Tokióba, oda, ahol te is olimpiát nyertél. Közösen szoríthattok odafenn a magyar sikerekért a tokiói csapatból Boros Ottóval, Felkai Lászlóval, Gyarmati Dezsővel, Kanizsa Tivadarral, Konrád Janival, Mayer Mihállyal, Pócsik Dénessel és Rusorán Péterrel.
Büszkék vagyunk életutadra, emberi nagyságodra. Búcsúzunk tőled. Isten veled Miklós...
(MOB, fotó: MOB)