Elhunyt Bolvári Antal kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó. Helsinki és Melbourne bajnokát 86 esztendősen, hosszantartó betegség után, kedden reggel kórházban érte a halál - tájékoztatta a család a Magyar Olimpiai Bizottságot.
Bolvári Antal 1932. május 6-án született Kaposváron. Sportpályafutását úszóként kezdte. Legnagyobb vízilabdás sikereit játékosként a Bp. Honvéd sportolójaként szerezte 1952 és '56 között. Helsinkiben és Melbourne-ben tagja volt a győztes csapatnak; 1951-ben főiskolás világbajnoki, 1954-ben Európa-bajnoki címet nyert. A berlini főiskolás vb-n 200 és 400 háton is versenyzett, mindkét alkalommal ezüstérmet nyert, így onnan három éremmel térhetett haza. Ifjúsági korában sokszoros rekorder volt.
A XVI. nyári olimpiára készülő vízilabda keret tagjai: (álló sor, b-j) Hevesi István, Zádor Ervin, Gyarmati Dezső, Markovits Kálmán, Bolvári Antal, Mayer Mihály, Boros Ottó (guggoló sor, b-j) Martin Miklós, Kanizsa Tivadar, Jenei László, Kárpáti György
„Toncsi” a melbourne-i olimpiát követően öt évig Ausztráliában élt. Hazatérése után a Vasas, a Bp. Spartacus és az FTC csapataiban játszott. A zöld-fehérekkel még harminchat évesen is nyert bajnokságot. Sportolói pályafutását követően edzői képesítést szerzett a TF-en; 1970-től a Spartacus, a Honvéd és a junior-válogatott mestere. 1980-ban Mayer Mihály kérésére a felnőtt válogatott mellett is dolgozott.
Tiszti tanfolyamot is végzett, a Honvédnál élsportoló státuszban hivatásos katonaként szolgált. Hadnagyi rendfokozatban katonaolimpikon volt. Nevét töbek közt a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán, a Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda, a Budapesti Honvéd SE és a Testnevelési Egyetem területén található emléktábla is őrzi.
A helsiki olimpia ötven éves jubileumi ünnepségén ő vitte a magyar zászlót a megismételt ünnepélyes megnyitón.
Elismerései között 2004-ben Magyar Örökség-díjat is jegyzett.
Bolvári Antal 2019. január 8-án reggel, hosszan tartó betegség után hunyt el; májusban lett volna 87 esztendős.
(MOB, fotó: MTI/Soós Lajos, Seidner Zoltán, Bojár Sándor)