Holop Miklós 1925. február 2-án született Budapesten. A Berzsenyi Dániel Gimnázium tanulójaként Iharos Sándorék egykori edzője, Iglói Mihály volt a testnevelő tanára. Így az ő hatására kezdett atlétaként sportolni. 110 méteres gátfutással próbálkozott, s csak azután ment le egy osztálytársa hívására a Margitszigetre, a Sportuszodába. Nagyon szívesen járt az edzésekre, hiszen ha úszott, naponta kapott egy pohár tejet és két zsemlét.

1941-től a MAFC II. osztályú, majd I. osztályú vízilabdacsapatát erősítette. Már 1947-ben benne volt a válogatott keretben. A londoni olimpián a nyolc meccs közül az első kivételével, valamennyi alkalommal játszott. Hat győzelem és egy döntetlen után az olaszoktól szenvedett vereséget a magyar csapat, így szerzett ezüstérmet a gárda.

Politikai okok miatt dr. Somóczy Lóránt edzővel átlép a III. kerületi Torna és Vívó Egyletbe. Mikor 1950 májusának végén az óbudaiak (akkor már III. kerületi Textil) szakosztályát központi utasításra megszüntetik, a Honvédhoz kerül, ahol 1956-ig szerepel a csapatban. 1951-ben a berlini főiskolai világbajnokság aranyérmese. A Honvéddal megnyerik az 1953-as, az 1954-es, valamint az 1958-as magyar férfi vízilabdakupát. 1947 és 1952 között 12 alkalommal szerepel a válogatottban. 1947-ben tagja a monte-carlói Európa-bajnokságon negyedik, a párizsi főiskolai világbajnokságon első helyezett csapatnak. 1958-ban visszavonult az aktív sportolástól.

1944-ben érettségizett. A műegyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát. A Haditechnikai Intézet munkatársa volt, majd 1980-ban vonult nyugdíjba.

1983-ban megözvegyült. Egyetlen fia 1989-ben a családjával Németországban telepedett le, így nagy fájdalmára a négy unokáját általában évente csak egyszer láthatta.

(MOB)