Pajor Kornél 1923. július 1-én született Budapesten. 1941-től a BKE (Budapesti Korcsolyázó Egylet) gyorskorcsolyázója volt. 1942-től a Budapesti Haladás Kerékpár Egyletben kerékpározott is, de kiemelkedő eredményeket gyorskorcsolyázásban ért el. 1949-ben 5000 és 10 000 méteren is világcsúcstartó volt. Ebben az évben a davosi Európa-bajnokságon bronzérmet, az oslói világbajnokságon aranyérmet nyert. A magyar gyorskorcsolyázás történetének ez az első – és máig egyetlen – világbajnoki aranyérme. A norvégiai világbajnokság után nem tért haza, Svédországban telepedett le, és a gyorskorcsolyázást a svéd Castor Östersund sportegyesületben folytatta. A nemzetközi versenyeken ezután a svéd válogatott tagjaként indult. Az aktív sportolástól 1960-ban vonult vissza.

Olimpiai sikerét 1948-ban aratta St. Moritzban, ahol 10 ezer méteren negyedik lett.

A még Budapesten megkezdett építészmérnöki tanulmányait 1952-ben, a Stockholmi Műszaki Főiskolán fejezte be. Stockholmnak repteret tervezett, és a Skála Budapest terveinek kidolgozásában is részt vett. 2012-ben vele népszerűsítették a Budapesti Gyorskorcsolya Eb-t.

Temetése szűk családi körben lesz Svédországban.

Eredményei:

• Magyar színekben:
  • olimpiai 4. helyezett (10 000 m, 1948)
  • világbajnok (összetett: 1949)
  • Európa-bajnoki 3. helyezett (összetett: 1949)
  • négyszeres magyar bajnok (összetett: 1944, 1947, 1948, 1949)
  • világcsúcsai
    • 5000 m: 8:13,5 (1949)
    • 10 000 m: 16:58,7 (1949)
• Svéd színekben:
  • világbajnoki 3. helyezett (összetett: 1951)
  • Európa-bajnoki 3. helyezett (összetett: 1952)
    
    (MOB, fotók: moksz.hu)