Gyarmati Dezső és Kovács Ágnes is büszke arra, hogy a MOB tagja lehet

Gyarmati Dezső és Kovács Ágnes is büszke arra, hogy a MOB tagja lehet

2013. 06. 12.
Megosztás

A 240 tagot számláló (de a betöltetlen helyek miatt átmenetileg most csak 234 fős) Magyar Olimpiai Bizottságban nem túl sokan képviselik a „gyengébb nemet”, az elnökségben viszont hárman is, név szerint Monspart Sarolta, Regőczy Krisztina és Szabó Tünde.

A tagság rangidőse ugyanakkor továbbra is a háromszoros olimpiai bajnok Gyarmati Dezső, Benjáminja pedig a szintén ötkarikás aranyéremmel büszkélkedő Kovács Ágnes. A veterán korelnök és a lelkesen dolgozó „ifjonc” között a korkülönbség több mint fél évszázad, egészen pontosan 54 év. Csupán a véletlen műve, hogy a Magyar Olimpiai Bizottság nagy öregje, a köztiszteletben álló Gyarmati Dezső, valamint a testület legfiatalabb tagja egyaránt az „uszodai”sportok képviselőjeként jutott el a sportolói pályafutása legmagasabb csúcsaira, előbbi ráadásul nem csak vízilabda játékosként, hanem már három olimpiai aranyéremmel a tarsolyában szövetségi kapitányként is.

A 85. születésnapján tavaly október 23-án köszöntött Gyarmati Dezső - Kovács Ágnessel együtt - nagyon büszke arra, hogy immár a nyolcadik éve a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, és éppen ezért is bánja, hogy újabban nem tud részt venni a legtekintélyesebb fórum, a Közgyűlés tanácskozásain.

„Mennék, de a lábaim már nem engedik, nehezemre esik a járás, így a lakásomtól messze már nem merészkedhetek, legfeljebb a Komjádi uszodáig – mondja az öt olimpián öt érmet begyűjtő, Helsinkiben Melbourne-ben és Tokióban a dobogó felső fokán ünneplő Gyarmati Dezső, akinek 1976-ban Montrealban adatott meg, hogy a válogatott szövetségi kapitányaként ismét egy ötkarikás magyar diadal részese, pontosabban a sikerkovácsa lehessen.
– Életem nagy részét a vízparton töltöttem el, annak is a felét a vízben, úgy hogy a régi harcostársakkal volna miről diskurálni, de az évek során már mindent felelevenítettünk és megbeszéltünk, a pólós múltunk ezért mostanság nem is napi téma. A győzelmekre és a nagy csatákra persze szívesen gondolok vissza, azok emléke életem végéig el fog kísérni. Lehet, hogy elfogultnak tartanak, de mindig is magasan a póló jelentette a legtöbbet a számomra, más sportágakra csak akkor figyeltem, ha valami nagyon nagy dolog történt a házuk táján. Most éppen Benedek Tibinek drukkolok, aki nagy elszántsággal és tudatossággal látott hozzá egy új magyar sikercsapat felépítéséhez. A sors nem áldott meg a jövőbelátás képességeivel, így nem is merek jóslatokba bocsátkozni azzal kapcsolatban, hogy az olimpiai „trónt” mikor foglalhatjuk vissza. Remélem, hogy nem sokára. Szurkolok az unokámnak, Szilágyi Liliannának is, aki tavaly ifjúsági Európa-bajnok lett a 200 méteres pillangóúszásban, Londonban pedig az egész magyar küldöttség legfiatalabb tagja volt. Nagy tehetség, kitűnő sportoló és emellett az iskolában is a legjobbak közé tartozik. Szeretnék örülni három év múlva az olimpiai eredményeinek” – hangsúlyozta Gyarmati Dezső, aki a „Nemzet Sportolójaként” érdemelte a ki MOB tagságot.

A 2000-ben Sydneyben a 200 méteres mellúszásban aranyérmet kiérdemlő Kovács Ágnes, aki négy évvel korábban Atlantában már egy bronzzal letette a névjegyét, alig több mint egy hónap múlva, július 13-án érkezik el a 32. születésnapjához. A kétszeres világbajnoki és hétszeres Európa-bajnoki aranyérmes volt élsportolót tavaly delegálta a Magyar Úszó Szövetség a MOB tagjai közé, nem sokkal később pedig a legnagyobb magyar civil sportszervezet környezetvédelmi és fenntartható fejlődés bizottságának vezetője lett.

„A MOB-tagság nemcsak büszkeséget jelent a számomra, hanem egy újabb nagy kihívást is. Egyáltalán nem zavar, hogy én vagyok a tagok sorában a legfiatalabb, és egyben az egyike az újoncoknak. Talán azért, mert nem először kerültem ilyen helyzetbe. Zöldfülű, kevés tapasztalatú úszónak számítottam akkor, amikor serdülő kislányként berobbantam a sportág elitjébe: tizenöt évesen nyertem olimpiai bronzérmet, és 19 voltam, amikor Sydneyben a dobogó legfelső fokára állhattam. Már a visszavonulásom után elhatároztam, hogy a sport kötelékét nem hagyom el, és azért fogok dolgozni, hogy „civilként” is hasznos lehessek. A címek és a tisztségek nem igazán vonzanak, sokkal inkább tartom magamat a tettek emberének. Felfogásom a jövőben aligha fog változni, így a Magyar Olimpiai Bizottságban és a Magyar Úszó Szövetség elnökségében is – ahol a marketing bizottság vezetését bízták rám – elsősorban a munkámmal és a szorgalmammal szeretnék kitűnni” – szögezte le az olimpiai bajnoknő, a két éve világra jött és máris vízimádó Dominik édesanyja.

(Forrás: Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter)