Április 29 és május 15 között rendezik az A csoportos jégkorong-világbajnokságot, mely eseményt a magyar szurkolók is nagyon várják már. Köszönhetően annak, hogy a tavalyi Division 1-es vébén sikerült feljutó helyen végezniük Vas Mártonéknak. A hoki tehát ismét beszédtéma Magyarországon, amit a Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Kör sem hagyhatott figyelmen kívül. Olyannyira nem, hogy a március elején – nem titkoltan a közelgő vébé miatt – két hokilegendát láttak vendégül az Erzsébetligeti Színházban.
Ancsin Jánost hokis körökben királyként tisztelik. Nem csoda, hisz abban a korban volt képes elkápráztatni a szurkolókat, amikor még a jégkorongozóknak nemcsak egymással, hanem a körülményekkel, a nyitott pályával, a szakadó hóeséssel és a kevés edzéslehetőséggel is meg kellett küzdeniük. A Megyeri úti nyitott jégpályáján kezdődött a pályafutása, amely az Újpesti Dózsa felnőtt csapatában teljesedett ki. Hatszor nyert bajnoki címet a lilákkal (majd az Dózsa megszűnését követően kétszer a Dunaferr-rel is), 225-ször szerepelt a válogatottban, 1983-ban tagja volt a Budapest Sportcsarnokban rendezett C csoportos világbajnokságról a B csoportba feljutó magyar csapatnak. Ancsin Jani 18 évig volt a válogatott meghatározó tagja, utolsó világbajnokságán, 1998-ban is gólokkal járult hozzá, hogy a csapat ismét B csoportba jusson. A románok elleni búcsúmeccsét követően a teljes magyar válogatott, és a nézők jó része is letérdelt a hokikirály előtt. Akit aztán 2000-ben az újságírók is elmúlt évszázad legjobb magyar jégkorongozójának választottak, és tagja lett a Hírességek Csarnokának.
Azon a bizonyos 1998-as utolsó vébéjén csapattársa volt a kapus Szuper Levente is, aki a másik vendége volt a március 1-i rendezvénynek. Levente is beírta magát a magyar hokitörténelembe. Elsősorban azzal, hogy első magyar jégkorongozóként draftolta őt egy NHL-s csapat, s bár a Calgary Flames színeiben hivatalos mérkőzésen nem sikerült jégre lépnie, különböző csapatokban az észak-amerikai hokiliga több bajnokságában is részt vett. Emellett játszott a magyar, a német, az olasz, a svéd és a kazah bajnokságban, így rengeteg tapasztalatot szerzett. Ezt pedig a 98 válogatottsága alatt többször is kamatoztatta. A legfontosabb vébéje a már említett 98-as mellett a 2008-as szapporói Division 1-es világbajnokság volt, melyet a magyar csapat megnyert, így hetven év után először jutott fel az A csoportba.
A két legendát nem volt könnyű egyszerre egy helyre hívni, mert mindkét klasszis megtalálta a helyét a civil életben is. Jani az UTE, Levente a Vasas hokis utánpótlását neveli, emellett állandó szakkommentátorai a sportcsatornáknak, nem mellesleg kétgyermekes családapaként szülői feladatok is hárulnak rájuk. Az elfoglaltságokból bőven kijut nekik, ennek ellenére örömmel fogadták a kertvárosi sportrajongók meghívását, s ha már eljöttek szívesen idézték fel a régi Fradi – Újpest meccsek, a Kisstadionban vagy a BS-ben játszott mérkőzések, illetve a válogatottban elért sikerek hangulatát.
(MOA/Riersch Tamás)