ESZTERGÁLYOS PATRIK (párbajtőr, egyéni) - Esztergályos Patrik a vívóknak hozta az aranyérmet

- Amikor azt mondták, hogy Esztergályos Patrik ifjúsági olimpiai bajnok, és felléptél a dobogóra, mi járt a fejedben?
- Nagyon örültem, nagyon jó érzés egy éven belül másodszor is világversenyen nyerni. Fantasztikus, amikor kimondják az ember nevét a dobogó tetején. Mindenkinek kívánom, hogy élje át legalább egyszer az életében.

- Úgy tűnik, képes vagy arra, hogy legyen az életedben egy nap, amikor reggeltől estig úgy tudsz koncentrálni, hogy valami nagyon nagy dolgot vigyél véghez. Gyakorlatilag így lehet valaki olimpiai bajnok vívásban.
- Így van. Én is úgy jöttem ide Kínába, hogy tudom, kint leszünk tizenkilenc napot, és ebből az egyiken mindent meg kell tennem ahhoz, hogy a tudásomnak megfelelően szerepeljek.

- Ez a nap nem úgy indult, hogy így lesz.
- A körben bekezdtem két győzelemmel, ám utána egyből jött egy hidegzuhany egy orosztól. Meg tudtam volna verni, kicsit fegyelmezetlen voltam, ezt az edzőm is elmondta. Kaptam egy fejmosást. A csoportban három-három győzelemmel és vereséggel végeztem, és ezután megint elbeszélgettünk. Mondta, hogy ezentúl nagyon koncentráljak, nagyon figyeljek oda a további asszókban.

- Hol volt a fordulópont? Amikor a 16 között először nyert helyzetből visszaengedted az ellenfelet, majd a hosszabbításban legyőzted? Ott történhetett valami fejben?
- Igen, addig nagyon úgy éreztem, hogy ez nem az én napom. Nem ment olyan gördülékenyen, és amikor megnyertem, lehet, hogy felszabadult belőlem az a tudás, az az erő, technika, ami ehhez a naphoz kellett.

- Melyik volt a legnehezebb meccs?
- A nyolcba jutás az orosz ellen. Azt éreztem a legnehezebbnek, viszont a négybe kerülés volt a presztízsharc. Ezzel a fiúval többször edzőtáboroztam, és amikor vívtunk, mindig egál volt. Nyertem, ő nyert – ezt az asszót mindenképp hoznom kellett.

- Nagyon kemény asszó volt. Az elején te vezettél, aztán megfordította, 8-7 volt még az ő javára, aztán onnan mentél el 13-8-ra.
- Akkor éreztem, hogy ez az asszó meglehet, de mindig oda kellett figyelnem, mert bármire képes ez a gyerek. Technikailag és fizikálisan is nagyon ott van. Korábban nem ismertem annyira, csak most pár hete, amikor az edzőtáborban találkoztunk.

- Aztán jött az orosz, majd a svéd a döntőben, ami egy kis meglepetés volt, mert az amerikai nem jutott oda.
- Nagyon furcsálltam, hogy az amerikai még a harmadik helyet sem szerezte meg, mert szerintem őt várták a legelőrébb amellett, hogy világbajnok vagyok, és most így lettem első. Örültem neki, hogy kiesett, viszont szívesen vívtam volna még vele egy finálét, hogy eldöntsük, hányadán állunk.

- Többeknek feltűnt, hogy mennyire nyugodt vagy az asszók közben, az asszók után pedig hogy előtört belőled a feszültség.
- Menet közben felgyülemlik bennem a feszültség, akkor nem szoktam magamból kiadni, a végén viszont annál inkább.

- És adtál magadnak egy szép születésnapi ajándékot.
- Így van. Holnap (kedden) leszek tizenhét éves. Fantasztikus ajándék és egyben meglepetés ez nekem.

- Hogy fogsz ünnepelni? A kínai lányok körében már nagyon népszerű vagy.
- Igen, azt észrevettem, de persze csak bizonyos kereteken belül. Majd az edzővel meglátjuk, hogyan fér bele az ünneplés.

GERCSÁK SZABINA (judo, 63 kg) - Gercsák Szabina ifjúsági olimpiai bajnok


- Azt mondják, ha ma Toldi Miklós jött volna veled szemben, őt is eldobod. Így volt?
- Igen, nagyon jó formában voltam. Az első három meccsem összesen körülbelül nyolcvan másodpercig tartott, aztán a döntő kicsit hosszabb volt, de azt is ipponnal nyertem.

- Azért az ugye nem jellemző a mai judóban, hogy négy meccs, négy ippon? Ennyire a mezőny fölé nőttél?
- Szerintem jó volt a formaidőzítés, meg látszott az a különbség is, hogy 57 kg-osok is voltak a súlycsoportban. Az is látszott, hogy én felnőttversenyeken is indultam az idén, míg a többiek maradtak a saját korosztályukban, és ott versenyeztek.

- Azért én emlékszem arra, amikor nem egészen egy évvel ezelőtt beszélgettünk az EYOF után, és nagyon el voltál keseredve, de úgy tűnik, hogy azóta töretlenül mész előre.
- A döntőbe jutásért azzal a holland lánnyal mentem, akitől ott kikaptam egy intéssel. Most negyven másodperc alatt vertem meg, két vazarit is dobtam rajta.

- Azt akkor is tudtuk, hogy jobb vagy nála.
- Előtte az Európa-bajnokságon is megvertem, tavaly viszont hazai pályán versenyzett, ezért egy kicsit könnyebb volt a dolga. Én még nem lendültem annyira formába, most törlesztettem neki. Már vártam az alkalmat, mikor adhatom neki vissza.

- Azóta most találkoztatok először?
- A vb-n találkoztunk volna a döntőben, de előtte kikapott az elődöntőben egy francia lánytól, és így most meccseltünk újra. Nagyon ideges voltam, muszáj volt megvernem.

- Benned volt a revánsvágy.
- Nagyon vissza akartam adni neki, az egész EYOF-omat elrontotta, szomorú voltam. Mondjuk a vb-n már vissza akartam adni neki, de mostanáig várni kellett.

- Négy ippongyőzelem után nehéz megkérdezni, hogy melyik volt a legnehezebb meccsed, de mégis: melyik volt?
- A legnehezebb meccsem a döntő volt, ami látszott is az időkülönbségeken. Azért volt nehéz, mert ugyanazt csinálja, mint én: balra felfog könyökre. Nem szeretek balos ellen küzdeni. Egy kicsit megnehezítette a dolgomat, de megoldottam.

- Szokod már a gondolatot, hogy Gercsák Szabina ifjúsági olimpiai bajnok?
- Még nem fogtam fel.

- Mit jelenthet ez? Hiszen azok közé tartozol ebben a nagyon erős magyar mezőnyben, akik már Rióban is ott lehetnek, sőt!
- Rióra egyelőre nem gondolok. Elkezdem idén a kvalifikációt, a 33. helyen állok a világranglistán, de még nem az a cél, hanem hogy minden felnőtt versenyen jól teljesítsek, amelyiken csak elindulok. Az idén még lesz három Grand Slam, és ha ezeken jól teljesítek, mind a hármon érmet szerzek, akkor már minimum kétszáz ponttal indulok neki a jövő évnek, és a kvalifikáció könnyebb lesz.

- Összességében mit jelent neked ez az ifjúsági olimpiai bajnoki cím, ez az aranyérem?
- Pontot tettem az ifjúsági korosztály tetejére, és örülök annak, hogy tavaly és idén az összes korosztályos versenyt meg tudtam nyerni. Ez volt a végső győzelem ebben a korosztályban, most már ezt lezárhatjuk. Kezdődhet a junior és a felnőtt pályafutásom.




GRÁTZ BENJÁMIN (úszás, 200m vegyes) - Az úszó Szilágyi és Grátz arany-, Sztankovics és Szabó bronzérmes Nanjingban


- Egy úszónak könnyebbséget jelent, ha egy olimpiai döntőben ott van a honfitársa a fináléban?
- Igen, nagyon örültem, hogy Norbi is bekerült. Amennyire lehet, szurkoltam neki, hogy ő is dobogóra érjen.

- Ilyenkor riválist látsz benne, vagy tudjátok egymást segíteni?
- Furcsa, de mindkettő egyszerre. Biztatjuk egymást a versenyszám előtt, de azért mindketten tudjuk, hogy a vízben nincs barátság, csak azon kívül.

- Azt mondtad, hogy az időeredmény nem olyan, amilyet terveztetek, de nincs ok a bosszúságra vagy a csalódottságra, mert mégiscsak ifjúsági olimpiai bajnok lettél.
- Valóban, jobb időt szerettem volna úszni, de a helyezés nagyon jó, úgyhogy nagyon örülök neki.

- Mi az, ami nem úgy ment, ahogy tervezted?
- A hát és a gyors maradt el néhány tizeddel a tervezettől.

- Ezt ilyenkor te ott érzed belül? Volt holtpont?
- Pici volt a mellúszásnál, de az az időn nem látszódott, legalábbis a tervezett időn nem. Csak én éreztem belül.

- Az, hogy elmaradtál a tervezett időtől, a görcsösségnek tudható be? Elvégre ez mégiscsak egy olimpiai döntő volt.
- Nem, most nagyon felszabadultan úsztam, próbáltam elkerülni azt a hibát, amibe az ifi Eb-n belecsúsztam. Akkor a túl nagy görcsösségnek és a túl nagy akarásnak nyögés lett a vége. Nagyon élveztem az úszást.

- A délelőtti úszás megnyugtatott, amikor elég szépen rávertél a mezőnyre?
- Valamelyest igen. Majdnem egy másodperccel jobb időt úsztam akkor, mint amit terveztünk.

- Nincs még vége ennek az olimpiának. A folytatás lehet hasonló?
- Lehet. Az utolsó versenynapunkon úszom még 200 pillangót. Remélem, hogy hasonló színű érmet szerzek.

- Melyiket szereted jobban? No, nem az éremből…
- Jelen pillanatban a 200 vegyes a kedvenc számom, de a 200 pillét szoktam többször úszni.




SZILÁGYI LILIÁNA (úszás, 200m pillangó) - Az úszó Szilágyi és Grátz arany-, Sztankovics és Szabó bronzérmes Nanjingban


- Ritkán látni valakit ennyire örülni, igaz, életed első ifjúsági olimpiai aranyát nyerted. Amit viszont utána rendeztél, az valami szenzációs volt, amit pedig a medencében úsztál, az szintén.
- Igen, nem szoktam ennyire kitörően örülni. Igazából úgy álltam hozzá, hogy nyerni fogok. Tudtam, hogy nyerek. Jó, persze ezt utólag végképp könnyű mondani, de tudtam, hogy győzök, és nem volt nagyon kétségem se. Mégis, mikor megláttam, hogy nyerek – még mindig alig tudom elhinni, hogy tényleg sikerült. Átléptem egy olyan határt önmagamban, amit nem hittem volna, hogy sikerül. Nagyon jó érzés.

- És mitől sikerült átlépni ezt a határt? Ez pszichés dolog volt?
- Pszichés, persze. Egy sportolónak a pszichéjét a legnehezebb kezelni. Nekem az elmúlt fél évben nagyon nagy hullámvölgyeim voltak, és sikerült úgy megoldanom ezt, hogy jól jöttem ki belőle. Nagyon boldog vagyok.

- Azt mondtad viszont, hogy pont egy éve nagyon szomorú voltál, és ezért is olyan fontos számodra ez a siker.
- Igen, épp egy évvel ezelőtt halt meg a nagypapám (Gyarmati Dezső – a szerk.), és megfogadtam neki tavaly, hogy lesz a két ezüstnél fényesebb. Sikerült teljesítenem, amit megígértem. Neki ajánlom ezt az érmet.

- Tavaly a korosztályos világbajnokságon Dubajban lehajráztak ugyanebben a számban.
- Igen, és volt annak egy nagyon komoly tanulsága. Nagyon nagy meglepetés volt, nagyon nagy arculcsapás, hogy két tizeddel kikaptam. Az amerikai lány azóta sem úszott a közelében annak az idejének. Nem lehet elengedni az utolsó pár métert sem, mert bármi megtörténhet. Most végig küzdöttem, végigcsináltam, és sikerült.

- Szóval ott tudtál lenni fejben.
- A fejemben dőlt el, hogy én nyerek-e vagy sem. Testileg már készen vagyok, csak mentálisan kell még innen is sokat fejlődnöm, hogy az legyek, aki szeretnék lenni.

- Azt már felfogtad, hogy mekkora időt úsztál? Az egyéni legjobbadat majd’ két másodperccel megjavítottad, ez már a felnőttek között is európai, sőt világszínvonalú idő.
- Az az igazság, még nem igazán tudom felfogni, hogy én most tényleg itt vagyok. Most kezdem egy kicsit azt érezni, hogy Jézusom, tényleg megnyertem, és tényleg jó idővel. És nekem fog szólni a Himnusz, amire már évek óta várok. Nem tudom szavakba önteni…

- Ezt hívják boldogságnak!
- Igen, nem rossz érzés. Sikerült beteljesítenem az álmomat, sikerült megvalósítanom, amit elterveztem, és van még két számom. Azokban is igyekszem majd jól teljesíteni.