Első nemzetközi sikerét 1987-ben érte el, amikor főiskolai világbajnokságot nyert kardvívásban, melyet két évvel később meg tudott ismételni. A magyar vívó-válogatottba először 1988-ban szerepelt.
Az 1988-as szöuli olimpia vívótornáján a Bujdosó Imre, Csongrádi László, Gedővári Imre, Nébald György és Szabó Bence összeállítású kardcsapat olimpiai aranyat nyert. 1989-ben megnyerte egyéniben a világkupát, 1991-ben pedig az Európa-bajnokságot. Ugyanebben az évben a csapattal világbajnok lett, majd az 1992-es barcelonai olimpián egyéni kardvívásban olimpiai bajnok, a csapattal olimpiai ezüstérmes lett. Egy évvel később újra világbajnokságot nyert a csapattal. Az 1996-os atlantai olimpián a magyar csapat zászlóvivője volt, a kardcsapattal ismét ezüstérmet szerzett. Ekkor fejezte be pályafutását.

Még aktív vívóként, 1987-ben végezte el a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolát. Visszavonulása után az Újpesti Torna Egylet ügyvezető elnökévé választották, majd 1998 és 2001 között a klub társadalmi elnöke volt. 1992 és 2005 között a Magyar Vívószövetség elnökségi tagjaként is dolgozott. A Magyar Olimpiai Bizottság tagjává is megválasztották.
A Magyar Vívószövetség felkérésére a kard fegyvernemi menedzsere lett. Rövid ideig dolgozott ebben a beosztásában, már 2001 decemberétől a magyar vívó-válogatott szövetségi kapitányaként dolgozott. 2007-ben távozott a magyar válogatottól, a venezuelai vívó-válogatott technikai igazgatójává nevezték ki. Késöbb a Vasas edzője volt. Jelenleg több tehetséges fiatal kardozó pályafutását segíti edzőként. Az ő tanítványa a feltörekvő tehetségek közül Iliász Nikolasz és Szathmári András.
2011. márciusától a MOB sportigazgatója.