Janics Natasa még mindig a Budapest –Szeged - Belgrád háromszög közepén

Janics Natasa még mindig a Budapest –Szeged - Belgrád háromszög közepén

2012. 10. 10.
Megosztás

Csakis amiatt távozik Magyarországról a háromszoros olimpiai bajnok kajakos, Douchev-Janics Natasa, mert férje, Andrian Dusev állást kapott a Szerb Olimpiai Bizottságtól, és szeretnék egyben tartani a családot.

A 30 éves kajakozó, aki szeptember 27-én jelezte a magyar szövetségnél, hogy Szerbiában kívánja folytatni a pályafutását, szegedi, búcsúzó sajtótájékoztatóján könnyeivel küszködve mesélte el döntése hátterét szerdán. Először fel akart olvasni egy előre megírt szöveget, azonban pár mondat után "eltört nála a mécses", és kötetlenül folytatta mondandóját.

"Köszönöm mindenkinek, aki támogatott az elmúlt években. Az államnak, a minisztériumnak, a Magyar Olimpiai Bizottságnak, a Magyar Kajak-Kenu Szövetségnek, Szeged városának és a klubomnak, a Démász-Szegednek. Kívánom, hogy a magyar sport a jövőben is eredményes és sikeres legyen!" - fogalmazott.
- A csapattársaimnak is köszönök mindent, elsősorban Kovács Katalinnak, vele értem el a legtöbb sikert. Köszönöm a szurkolóknak is, amikor padlón voltam, például a nyáron, Londonban, erőt adtak, és ezt soha nem fogom elfelejteni. Jó magyar sportolónak lenni, mert amikor ünnepelsz, nem vagy egyedül, hanem több millió ember ünnepel veled együtt."

Douchev-Janics Natasa edzőinek is megköszönte a közös munkát, mint mondta, a legnagyobb köszönet Kati néninek és Öcsi bácsinak, azaz Fábiánné Rozsnyói Katalinnak és férjének, Fábián Lászlónak jár, de megemlítette Vécsi Viktort és Sári Nándort is.

"A legutóbbi olimpiai ciklusban egyedül a férjem, Andro volt az edzőm, annak ugyanis, aki megcsalt és meglopott, nem jár köszönet" - fogalmazott. A 2008-as pekingi olimpia után Kovács László vette át Douchev-Janics felkészítését, s hivatalosan a londoni játékokig ő volt a trénere.

A távozásról szóló döntéséről a kajakos azt mondta: az olimpián férje kapott egy állásajánlatot a Szerb Olimpiai Bizottságtól, amelyet elfogadott, de akkor még nem volt biztos, hogy ő is vele tart, ez az elhatározás később született meg. Az MTI kérdésére, hogy miért kellett feltétlenül az országváltás mellett döntenie, és miért nem maradhatott szerbiai felkészülés mellett magyar színekben, a versenyző a következőt válaszolta:

"Nagyon furcsa helyzetet teremtene a családon belül, ha a férjem ellenem készítené fel a szerb lányokat. Ezért döntöttünk úgy, hogy én is megyek."

Hozzátette: nagyon nehezen született meg benne a döntés, és azt kérte mindenkitől, hogy ne gyűlölje őt a távozása miatt.

"A múlt heti, belgrádi sajtótájékoztatómon nem pontosan úgy fogalmaztam, hogy Magyarország soha nem fogadott be, valószínűleg rosszul fordították, amit mondtam. Az viszont igaz, hogy egy kicsit mindig is vágytam arra, hogy ott versenyezhessek, ahol születtem" - mondta a bácskapalánkai születésű sportoló.

Douchev-Janics jelezte: nem érti, hogy a Magyar Kajak-Kenu Szövetség miért árulja őt úgy, mint egy árucikket (az MKKSZ 150 ezer eurót kér Douchev-Janics Natasáért a szerbektől), szerinte nem ezt érdemli. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy Szerbiában még nem írt alá semmit, de nagyon rosszul esne neki, ha az MKKSZ akadályt gördítene a távozása elé. Arra az újságírói kérdésre, hogy mihez kezd, ha az MKKSZ nem engedi el őt, s ezzel gyakorlatilag megakadályozza, hogy két évig versenyezzen régi-új hazája színeiben, a kajakos azt mondta: "Nincs B terv".

Elmesélte még, hogy hivatalosan nem tárgyalt a magyar szövetséggel, de Baráth Etele elnökkel és Storcz Botond szövetségi kapitánnyal levelet váltott, és kiemelte, hogy Lévai Anikótól is kapott egy kedves levelet, amelyben Orbán Viktor miniszterelnök felesége támogatásáról és megértéséről biztosította, ugyanakkor jelezte: sajnálja, hogy elhagyja az országot.

Az MTI érdeklődésére Douchev-Janics Natasa azt mondta: nem hagyja el végleg Szegedet, hiszen nagyon sok barátja van itt, és tulajdonképpen nem megy messze, csak mintegy 150 km-re a várostól.

Csonka Gábor, a kajakos menedzsere, aki egyben a Démász-Szeged egyik vezetője, a sajtótájékoztatón azt mondta: azzal, hogy Douchev-Janics szeptember 27-én náluk is bejelentette távozási szándékát, az eredetileg december 31-ig szóló szerződését megszűntnek tekintik.

A magyar szövetségnek október 27-ig kell kialakítania álláspontját azzal kapcsolatban, hogy hozzájárul-e Douchev-Janics Natasa Szerbiába távozásához. Baráth Etele az MKKSZ keddi sajtótájékoztatóján azt mondta: mindenképpen feltételhez kötik az átigazolást, "csak úgy" nem fogják elengedni a kajakost.

(Forrás: MTI)

Natasa még mindig a Budapest –Szeged - Belgrád háromszög közepén

Natasa nem érzi magát kiszolgáltatottnak, még mosolyogni és tréfálkozni is tud, de azért már nagyon várja azt a telefonhívást vagy üzenetet, amelyből világosan kiderül, hogy zöld vagy piros jelzést kap-e a Magyar Kajak Kenu Szövetségtől.

A T-Mobile Sporthír Szolgálat munkatársa a szegedi asajtótájékoztató előtt szólaltatta meg a magyar válogatottból „kijelentkezett” sportolót, aki Magyarország színeiben hat olimpiai érmet, köztük három aranyat, ezen kívül 18 világbajnoki és 17 Európa-bajnoki első helyet érdemelt ki. Aligha mellékes, hogy bár a volt Jugoszláviában született, mégis benne tisztelhetjük minden idők legeredményesebb magyar olimpiai kajakos szereplőjét, aki az éremkollekcióját és a serlegeit kiállítva akár egy kisebb sportmúzeumot is nyithatna…

Ha tehát a zöld és a piros közül, valamiért az utóbbi „felmutatásáról” döntene a magyar szövetség elnöksége, az a nemkívánatos helyzet is kialakulhat, hogy a londoni játékok ezüst- és bronzérmese két évig sem magyar, sem szerb színekben nem gyarapíthatja a már most is hatalmas éremgyűjteményét.
A Budapest – Szeged – Belgrád háromszög közepében várakozó Natasa így vagy úgy megegyezésre számít, ahogy a vérbeli optimisták szoktak, noha ő is jól tudja, hogy a magyar válogatott társainak kisebb „kivándorlási hulláma” nem az ő malmára hajtja a vizet. Amíg viszont fel nem száll a füst, hasznos időtöltésként udvariassági körutat jár be a férje és eddigi menedzsere társaságában, azoktól búcsúzva, akik támogatóként igyekeztek megkönnyíteni a dolgát és a maguk eszközeivel próbáltak valamit hozzátenni a sportolói alkotásának sikeres megvalósításához. Útja első állomása a Telekom székházába vezetett, ahol Kovács Ildikó vállalati és marketingkommunikációs igazgatónak és a mögötte álló cégnek mondott köszönet a kilenc évet átfogó együttműködésért, a lelkes és hűséges támogatásért.

„Ennek a majdnem egy évtizednek a szép emlékeit soha nem fogom elfelejteni. Egy kiváló cégben sorra nagyszerű emberekkel hozott össze a sors. Egyszer sem éreztem úgy, hogy itt csak az üzleti célok számítanak, mert a „főnökökben” és az én dolgaimmal foglalkozó munkatársaikban szurkolóimra, és ha szabad még ezt is mondani, a sportbarátaimra akadtam. Gondolok Sugár András úrra, aki a cég egykori vezérigazgatójaként „befogadott” a vállalata nagy családjába, és ott a külső kommunikáció egyik arcának tekintett, aztán az utódjára, Winkler János úrra, akinek mindig volt egy kedves és biztató szava hozzám, nem utolsó sorban pedig a Telekom mai első emberére, a sportot szerető és lelkesen gyakorló Christopher Mattheisen elnök-vezérigazgató úrra, akivel sokszor szerepeltünk együtt, és aki mindig nagy tisztelettel és lelkesedéssel méltatta az eredményeimet. Sajnálom, hogy Londonban „csak” egy ezüst- és egy bronzéremmel tudtam meghálálni az ő és a vezetése alatt álló sikeres cég bizalmát. És rajtuk kívül köszönetem Tóth A. Péternek és Bartók Miklósnak is.” – hangoztatta Dusev-Janics Natasa.

A T-Mobile Sporthír Szolgálat munkatársa ezután azt kérdezte Natasától, hogy hazaköltözése után vajon tesz-e még valaha is látogatást a Telekom székházában?

„Nem vagyok jós, aki a jövőbe lát, ezért most határozott nemet és igent se mondanék. Akik jól bántak velem és elismerték az eredményeimet, azokról nem fogok megfeledkezni. Ki tudja, hogy még milyen fordulatok következnek be az életemben, merre vezet a jövőben az utam. Azokkal a jó emberekkel, akiknek a nevét említettem, bármikor szívesen beszélek és találkozok, persze, ha az időm engedi.”

Egy búcsúzás már próbára tette az idegeit, az a szópárbaj és hangos csetepaté, ami akkor alakult ki, amikor kivált a Fábiánné Rozsnyói Katalin vezette versenyzői csapatból, ahogy azt később olimpiai bajnoktársa Kovács Katalin is megtette. Más volt viszont annak a szakításnak a sajtóvisszhangja és más a mostanié, amikor már nem csupán egy „versenyistálló” elhagyásáról van szó.

„ Kemény nő vagyok, vagy inkább kőkemény. Sok mindent kibírok, többet, mint gondolnák. Néhány igaztalan mondat simán lepergett rólam, máskor meg azt mondtam magamban, hogy az emberek feledékenyek Kiment a fejükből, hogy Magyarországnak egyesben, párosban és négyesben 41 aranyérmet „szállítottam”. Édesapám korai halála annak idején annyira megviselt, hogy az óta minden bánat és gond parányi szomorúságnak vagy nehézségnek tűnik. Senki se higgye, hogy a mostani döntésemet egy szemvillanás alatt hoztam meg. Hetekig tépelődtem és valójában csak akkor határoztam el végleg magamat, amikor a búcsúlevelemmel a kezemben a szövetségbe érkezve átléptem a küszöböt. A döntésem viszont végleges és visszavonhatatlan. Remélem, hogy az illetékesek gyorsan szót értenek és újra csak a családommal és a felkészülésemmel tudok foglalkozni.”

Ha a két érintett szövetségnek október 27-ig sikerül megegyezésre jutnia, kivásárlási díjjal vagy a nélkül, mindössze nyolc hónap fog eltelni, hogy Natasa a 2013. évi Európa-bajnokságon, vagy nem sokkal később a duisburgi világbajnokságon egykori magyar csapattársai ellenfeleként csatázzon majd az elsőségért. Mondjuk éppen az újdonsült kétszeres olimpiai bajnok Kozák Danuta riválisaként…

„Mindenki Danutától félt, én meg azt mondom, hogy senki se feledkezzen meg Kovács Katalinról, aki úgy tudom, hogy folytatja, és ha a vízen marad, akkor ő semmivel sem számít majd kisebb ellenfélnek, mint a többiek.”

Magyarországon semmiben sem látott hiányt, a kajak-kenu sport berkeiben pedig az igen jól – vagy a legjobban – fizetett versenyzőnek számított. Nem tart attól, hogy Szerbiában kevesebb lesz a fizetése és a támogatóinak a száma is?

„Amikor 2004-ben magyar állampolgárságot kaptam és két aranyéremmel tértem haza Athénből, még távolról sem volt olyan fényes az anyagi helyzetem. A sikerek változtattak a dolgokon, de én azt mondom, hogy nem csak sokat kaptam, hanem sokat is adtam: munkával, szorgalommal és eredményekkel.”

Többre számított Londonban, egyesben és párosban is. K-1 200-on győzelemre, K-2 500-on pedig Kovács Katalinnal párban olimpiai mesterhármasra. Elsírta magát, amikor ez nem sikerült, pedig sokan mindenüket odaadnák egy olimpiai bronzéremért, hát még egy ezüstért, szóval az idei gyűjteményéért…

„Három évadot kell végighajtanom, amíg elérkezik a következő olimpia ideje. Ma úgy érzem, hogy végig tudom járni ezt a hosszú utat, amelyet csak úgy tudok megtenni, hogy együtt van a családom, a férjem, a kislányom és jómagam. Ezért is döntöttem úgy, hogy odamegyek, ahol a férjem munkát kapott és ahol versenyzőként mellette lehetek. Ez az egész történet tehát nem a pénzről, hanem a családom egységének megőrzéséről szól. Szerintem ennek azért is így kellett lennie, mert mostantól legalább az itthon maradt magyar vetélytársaim több lehetőséghez juthatnak. Túl sokan pályáztunk eddig az indulás jogáért, noha minden idény elején tudtuk, hogy egyesben csak egyetlenegy lehetőség kínálkozik. Kívánom, hogy járjanak sikerrel, és remélem, hogy ugyanezt kívánják ők is nekem” –mondta befejezésül Natasa, akit a magyar szövetség elnöke és a válogatott vezetőedzője is szép szavakkal próbált marasztalni.

(Forrás: T-Mobile Sporthír Szolgálat – Szalay Péter)