1904 St. Louis
1904 St. Louis
1900 Párizs
1900 Párizs
1908 London
1908 London
1912 Stockholm
1912 Stockholm
1920 Antwerpen
1920 Antwerpen
1924 Párizs
1924 Párizs
1932 Lake Placid
1932 Lake Placid
1928 Amszterdam
1928 Amszterdam
1928 St. Moritz
1928 St. Moritz
1932 Los Angeles
1932 Los Angeles
1936 Berlin
1936 Berlin
1936 Garmisch-Partenkirchen
1936 Garmisch-Partenkirchen
1948 London
1948 London
1948 St. Moritz
1948 St. Moritz
1952 Helsinki
1952 Helsinki
1952 Oslo
1952 Oslo
1956 Melbourne
1956 Melbourne
1956 Cortina d'Ampezzo
1956 Cortina d'Ampezzo
1960 Róma
1960 Róma
1960 Squaw Valley
1960 Squaw Valley
1964 Tokió
1964 Tokió
1964 Innsbruck
1964 Innsbruck
1968 Mexikó
1968 Mexikó
1968 Grenoble
1968 Grenoble
1972 Szapporo
1972 Szapporo
1972 München
1972 München
1976 Montreal
1976 Montreal
1976 Innsbruck
1976 Innsbruck
1988 Szöul
1988 Szöul
1984 Szarajevó
1984 Szarajevó
1980 Moszkva
1980 Moszkva
1980 Lake Placid
1980 Lake Placid
1984 Los Angeles
1984 Los Angeles
1988 Calgary
1988 Calgary
1992 Barcelona
1992 Barcelona
1992 Albertville
1992 Albertville
1994 Lillehammer
1994 Lillehammer
1996 Atlanta
1996 Atlanta
1998 Nagano
1998 Nagano
2000 Sydney
2000 Sydney
2006 Torino
2006 Torino
2008 Peking
2008 Peking
2010 Vancouver
2010 Vancouver
2012 London
2012 London
1904-es Olimpiai küldöttség
1904-es Olimpiai küldöttség
Fuchs Jenő
Fuchs Jenő
1912-es Olimpiai Kardcsapat
1912-es Olimpiai Kardcsapat
Németh Imre
Németh Imre
Papp László
Papp László
Takács Károly
Takács Károly
1896 Athén
1896 Athén
1924 Chamonix
1924 Chamonix
2002 Salt Lake City
2002 Salt Lake City
2004 Athén
2004 Athén
Hajós Alfréd
Hajós Alfréd
1956-os Női kéziszer csapat
1956-os Női kéziszer csapat
Puskás Ferenc
Puskás Ferenc
Balczó András
Balczó András
Magyar Zoltán
Magyar Zoltán
Borkai Zsolt
Borkai Zsolt
Tordasi Ildikó
Tordasi Ildikó
Weisz Richárd
Weisz Richárd
2014 Szochy
2014 Szochy
Bauer Rudolf
Bauer Rudolf
Posta Sándor
Posta Sándor
Tersztyánszky Ödön
Tersztyánszky Ödön
Parti János
Parti János
1964-es Olimpiai labdarúgó válogatott
1964-es Olimpiai labdarúgó válogatott
1968-as Olimpiai párbajtőr csapat
1968-as Olimpiai párbajtőr csapat
Hegedűs Csaba
Hegedűs Csaba
Zsivótzky Gyula
Zsivótzky Gyula
Foltán László
Foltán László
Vaskuti István
Vaskuti István
Varga Károly
Varga Károly
Kovács Ágnes
Kovács Ágnes
Csollány Szilveszter
Csollány Szilveszter
Nagy Tímea
Nagy Tímea
Gyurta Dániel
Gyurta Dániel
Pars Krisztián
Pars Krisztián
Risztov Éva
Risztov Éva
Keleti Ágnes
Keleti Ágnes
Fábián László
Fábián László
Mizsér Attila
Mizsér Attila
Martinek János
Martinek János
Darnyi Tamás
Darnyi Tamás
Szabó Bence
Szabó Bence
Egerszegi Krisztina
Egerszegi Krisztina
Ónodi Henrietta
Ónodi Henrietta
Czene Attila
Czene Attila
Kőbán Rita
Kőbán Rita
Igaly Diána
Igaly Diána
Kammerer Zoltán
Kammerer Zoltán
Storcz Botond
Storcz Botond
Vereckei Ákos
Vereckei Ákos
Dr. Mező Ferenc
Dr. Mező Ferenc
Pelle István
Pelle István
Kabos Endre
Kabos Endre
Csák Ibolya
Csák Ibolya
Horváth Gábor
Horváth Gábor
2008-as Olimpiai bajnok vízilabda csapat
2008-as Olimpiai bajnok vízilabda csapat
Kovács Katalin
Kovács Katalin
Vajda Attila
Vajda Attila
Janics Natasa
Janics Natasa
Fazekas Krisztina
Fazekas Krisztina
Kozák Danuta
Kozák Danuta
Szabó Gabriella
Szabó Gabriella
Kovács Katalin
Kovács Katalin
Berki Krisztián
Berki Krisztián
Szilágyi Áron
Szilágyi Áron
Berczelly Tibor
Berczelly Tibor
Kovács Pál
Kovács Pál
Gerevich Aladár
Gerevich Aladár

Kammerer Zoltán a Bogaras Bajnok

PDF letöltés Cikk nyomtatása E-mail

Igen, kissé bogaras. De beismeri. Tudja magáról, és ahelyett, hogy titkolná, párkapcsolataiban rögtön ezzel kezdi. Kiteríti a lapjait, felsorolja, hogy neki mi a fontos, vagyis, az első helyen az edzés, második helyen az edzés, majd végül az edzés.  Jó, túlzok egy kicsit, mert Geri, a 14 éves kamaszodó nagyfia és Ancsika, az egyéves-múlt tündérkirálylány – ahogy mondani szokás, két gyerek két alomból –, ott toporog egymás mellett a dobogó valamelyik fokán, de ne firtassuk, melyiken. A hatodik olimpiájára készülő háromszoros olimpiai bajnok kajakossal Csisztu Zsuzsa készített interjút, mely a Sport 2015 évkönyvben olvasható. A MOB szerkesztésében és kiadásában megjelent kiadvány a Líra könyvesboltjaiban vásárolható meg.

Kammerer Zoltán nem hétköznapi figura, a magyar sportélet egyik legkülönlegesebb aktív alakja, olyan személyiség, akiből nem sok futkos közöttünk. Több mint tizenöt éve ismerem, és már azt hittem, hogy megfejtettem néhányszor, de még mindig tartogat titkokat. Az például soha nem derült ki nekem róla, mennyire tud szerelmes lenni, pedig arról meg vagyok győződve, hogy mindent szenvedéllyel csinál. Szenvedélyesen és precízen nyírja a füvet a háza kertjében, teljes erőbedobással vesz részt a legbárgyúbb házi vetélkedőkben és százfokon égve száll hajóba minden edzésnapon. Ha kell, kétszer, vagy többször is. Na, tessék kérem, ilyen egy vegytiszta maximalista. 

“Nem volt ez mindig így, ám! – kezdi szerénykedve, de látom rajta, hogy nemcsak ködösít, hanem tényleg visszaidézi a fordulópont előtti Kammerer hozzáállását a világ dolgaihoz. – Például az atlantai és a sydneyi olimpia között volt olyan év, amikor kifejezetten elszálltam. ’98-ban néztem a focivébét, Ronaldo, a nagy klasszis volt például a kedvencem, és azt hittem, én is olyan vagyok, mint ő, vagyis elnyűhetetlen, a kajak-kenu császára. Voltam már addigra olimpián, volt egy vébé- és két Eb-aranyam, azt gondoltam, mindent tudok erről a sportról. Söröztem – na, nem piáztam komolyan –, későn feküdtem, reggeli helyett ment a túrórudi és a kóla a gödi trafikban, és jött a pofáraesés: nem jutottam ki a ’98-as, épp Szegeden rendezett világbajnokságra. Néztem a csapattársaimat, akikkel együtt edzettem, Vereckei Ákost, Veréb Krisztiánt vagy éppen Horit (Horváth Gábort – a szerk.), hogy sorra nyerték az érmeket, és majd megszakadt a szívem, hogy több tízezer ember előtt itthon én nem lehetek ott.

A jó időben jött pofon, mi? Ez az volt neked?

Valami olyasmi. Akkor megfogadtam, hogy egy évig nem iszom semmit, de még egy korty sört sem, és adok magamnak egy esztendőt, hogy kiderüljön, van-e még nekem innen feljebb. ’99-ben Milánó előtt csak az érdekelt, hogy mindegy, milyen számban, de ki kell jutnom a vébére. Végülis a későbbi nagy klasszikus négyes, a Kammerer, Storcz, Vereckei, Horváth összállítású egység tagjaként ezer méteren aranyérmet nyertünk, később ez a különítmény ugyanebben a leosztásban nyert Sydneyben olimpiát is. A Botival közös aranyunk meg csak egy igazi ráadás volt. 

Ettől a ponttól azért nagyot változott vele a világ. Alig múlt el nagy világesemény, amin ne lett volna jelen vagy a négyes, vagy a kettes tagjaként. Más kérdés, hogy persze ezek között akadt azért éremmentes esztendő, de annyi bizonyos, hogy a mára háromszoros olimpiai, háromszoros világ- hétszeres Európa-bajnok, kétszeres Európa Játékok-győztes Kammerer Zoltán, a jelenleg is aktív magyar férfisportolóink legeredményesebbike a világ egyik, ha nem a legjobb vezérevezőse. 

Mégis kimondhatjuk-e, hogy mindezek ellenére te nem vagy kajakkirály?

Ki, minden további nélkül, mert ez a cím a kajak egyes győztesét, olimpiai bajnokát illeti meg minden esetben.

És te miért nem lettél sosem az, amikor ehhez – valljuk meg – minden adottságod megvan?

Egyszerűen így alakult. Korábban mindig az volt a jelszavam, hogy mindegy, hogy melyik számban, de ki kell jutni az adott év aktuális világversenyére. S amikor a sydneyi olimpiára összállt a négyes és a kettes – persze, nyilván kimagasló egyéni teljesítmények alapján –, akkor onnantól kezdve valahogy mindenki mint a győztes egységek „vezérevezőséről” gondolkodott rólam.

Nyilván csak az lehet vezérevezős, aki mögött ül még valaki, különben azt férfi egyesnek hívják, nem? 

Pontosan. Szóval, így alakult, s onnantól nem is nagyon ambicionáltam az egyesbéli szereplést, noha persze a válogatók miatt minden évben meg kell mutatnom, hogy mit tudok egyesben a többiekhez képest. De ez jó, mert versenyezni meg imádok. 

Persze az is igaz, hogy ahhoz, hogy valaki nagy világversenyek érmes egységeiben éveken, sőt olimpiai ciklusokon átívelően képes legyen vezérevezős maradni, nyilván átlagon felüli képességek kellenek. Magyarországon minden gyerek, aki bekerül a nagy kajak-kenu gyárba”, vagyis egy-egy olyan műhelybe, ahol a világ későbbi legjobbjainak tanítgatják a műfaj alapjait, a jó technikát, világklasszis iskolát kap indulásképp.

De vajon miért nem lesz sokkal többekből kimagaslóan kiváló vezérevezős? – teszem fel ártatlanul a nem is annyira egyértelműen megválaszolható kérdést.

Szerintem különleges ritmusérzék kell hozzá. Nyilván szükséges hozzá a tiszta technika. És valami elnyűhetetlenség. Ahogy Kati néni szokta mondani: Zolikám, téged még én sem tudlak kicsinálni. Elpusztíthatatlan vagy.

Na igen, Kati néni. Ahogy Kamera mesél róla, világosan látszik, hogy pályafutása egy bizonyos pontján csak és kizárólag a magyar kajak-kenu sport egyik legkegyetlenebb és legnagyobb elvárásokat támasztó szakembere, Fábiánné Rozsnyói Katalin lehetett számára az egyetlen választható megoldás, ha a sportágban akart még maradni. Néhány érem nélküli világverseny, a két számban is éremesélyesként csak” helyezéseket hozó pekingi olimpia, majd további szemmel látható stagnálás után kellett valami kőkemény ébresztő. Talán csak egyetlen ember tudta erre a megoldást. 

Szabályszerűen odasunnyogtam Kati nénihez egy rosszkedvű vasárnap délután, hogy jöhetnék-e hozzá egy időre. Rögtön azt kérdezte: mennyire? Mondtam neki, attól függ, hogy miképp sikerülnek az előttünk álló válogatók és a nagy versenyek. És hogy meddig bír elviselni, mert ha sokáig, akkor talán végleg is maradnék. De itt melózni kell és nagyon – volt erre a válasza. Na, ez megy nála azóta is.

A legnehezebb persze az volt, hogy Zolinak be kellett tagozódnia egy már kialakult kis csapatba, a Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Pauman Dániel-féle egységhez. Mégis, egészen felderül, amikor arról mesél, hogy miként kezdett látszódni csapatformáló képessége a fiúkon úgy pár hónap ottlét után.

Nagyon örültem, hogy nemcsak befogadtak, de kézzelfogható változások mentek végbe közöttünk. Bevezettem a közös reggelizéseket, a nap végére pedig beépítettünk egy abszolúte technikamentes, vagyis kikapcsolt telefonos, beszélgetős félórát. Kiderült, hogy mennyire egy húron pendülünk a srácokkal, s állítom, hogy ez a hatás a csapathajónkban is érvényesül.

Mindez persze kevés lett volna a sasszemű és – már évek óta az edzésmunkában is – átlagon felüli teljesítményt elváró Kati néni zseniális húzásai nélkül. A londoni olimpiát megelőző Európa-bajnokságon Kamera még a második beülőben tolta a hajót, edzői utasításra. Kijutottak, de hiányzott belőlük az átütőerő, csak ötödikek lettek. Majd amikor később egy jól sikerült, kőkemény edzéshét péntek délutánján azzal hívta fel őket a Mesternő, hogy most azonnal menjenek egy pályát úgy, hogy Kamera lesz a vezérevezős, mindenki könyörgőre fogta: hogy csak ne most, csak ne ma, majd inkább hétfőn, kipihenten, mert hulla fáradtak már”... Na, de ezt az asszonyt nem ilyen fából faragták. Menniük kellett, ráadásul egy olyan pályát, ami a csövön kifért. Na, ott, akkor, hirtelen már három másodperccel jobbat tudtak, mint az addigi legjobbjuk. Ott, akkor született meg a vágy ebben a négy férfiban, hogy összehozzanak valami nagyon nagyot, ők így együtt. Ebből szökkent szárba aztán a londoni ezüst is.

Kammerer Zoltán esetében az azonban még mindig megfejtésre szorul, hogy milyen belső atommag a motorja annak a lelkesedésnek, ami éppen a hatodik olimpiai felkészülését kezdő férfit mozgatja. Hiszen aligha lehet már éhes a sikerre, akinek a páratlan éremgyűjteménye 2015-ben további ismeretlen trófeákkal is bővülni tudott. A bakui Európa Játékokon nemcsak a mostmár újra nagy négyesként” emlegetett Kammerer-Tóth-Kulifai-Pauman összeállítású egységgel értek fel a dobogó legfelső fokára, hanem a szinte véletlenül kikerült Szalai Tamással, kajak kettesben is aranyat hoztak el, óriási meglepetésre. Riói kvótát érő ezüstérmet lapátolt össze a négy fiú a milánói vébén, míg a Szalaival közös kettes a riói előolimpián is, mintegy szezonzáró bravúrként. 

Szóval, mi kell ahhoz, hogy valaki huszonharmadszor is nekivágjon, akár mosolyogva, egy újabb alapozásnak? – nézek rá kérdőn.

Én már megtaláltam a hétköznapok edzésmunkájában a szépséget, engem ez tart a sportágban. Egészen butyuta kis versenygésekre is képes vagyok csak azért, hogy teszteljem milyen erőben vagyok aznap. Ha futok például, képes vagyok a sarkon beforduló busszal is versenyre kelni és persze lehagyni, hogy azt érezzem, ma is kiadtam magamból a maximumot éppen az adott feladatban. Ha edzésen vagyok, egyszerűen muszáj a leggyorsabbnak lennem, de Kati néni ebben is zseniális, mert állandóan versenyhelyzetet teremt közöttünk. Ha épp nyertem a fiúk előtt, akkor másnap azon rágódom nem csak azért volt-e így, mert hagyták az öreget nyerni. Na, akkor aznap, azért akarok megint az első lenni, hogy megtudjam mi az igaszság. 

Hallgatom ezt a szent őrültet, és azon rágódom, hogy csapattársként, nőként, esetleg társként valóban mennyire nehéz lehet egy ilyen embernek megfelelni. Szinte megérzi, hogy mi jár a fejemben, mert folytatja a gondolataimat. 

Nézd, én nem árulok zsákbamacskát. Velem rövidtávon talán igen, de hosszútávon csak nagy távolságból lehet együtt élni. Nekem fontos, hogy időben lefeküdjek, hogy jól aludjak, hogy semmi ne borítsa fel az aznapra tervezett menetrendemet, mert ha borul, akkor borul az edzésmunka is, és azt már nem engedhetem meg magamnak. Régebben könnyebb volt, mert januárban elhatároztam, hogy milyen időt megyek május tizedikén, és olyat mentem, de ez ma már csak akkor lehetséges, ha addig mindennap a maximumot nyújtom. Sokan azt hiszik, hogy amint öregszenek és tapasztaltabbak lesznek, akkor az új edző, vagy a változás ahhoz kell, hogy miként eddzenek kevesebbet és milyen más eszközökkel pótolják a kimaradt edzésmunkát. Hát, nem. A rossz hír az, hogy az edzésmunkát – ráadásul ugyanolyan sokat, mint fiatalon – el kell végezni. Nekem legalábbis el. De én más dologban sem mástól várom a csodát, mert én otthon is kitakarítok, mosok, vasalok, és szeretem magam nyírni a füvet, mert ha eddig bárkit megkértem rá, akkor ritkán lett olyan, ahogy én szeretem. És még szívességet is kértem, pedig azt utálok.

Úgy tűnik azonban, hogy ez a precizitás, ez a nem lanyhuló versenyszellem azért egyéb gyümölcsöt is érlel, hiszen a külső szemlélő számára is csodás férfi négyest faragott belőlük.  

Nagyon örülök annak, hogy ilyen kohézió alakult ki közöttünk. Noha a kajak-kenu egyéni sport, de én valahol mindig is csapatember voltam, egyszerűen nincs annál jobb, mint együtt örülni, mert együtt sírni nem nagyon szeretek.

És ez a közös öröm vajon felsőfokra érhet a riói olimpián?

Nagyon szeretném. Persze előbb mindenki minket akar legyőzni itthon, most hogy megvan a négyes riói kvótája. Nem tudom, miért ezt az utat akarják választani, van ott még jó pár szám, amiben lehet bizonyítani, de Kati néni úgyis jól megversenyeztet minket az addig vezető úton. Ha meg mi leszünk ott, akkor miért ne? Olimpiai aranyunk még úgysincs ezekkel a srácokkal. Végülis szép búcsú lenne nekem is. De csak Riótól. 

Kammerer és a pénz 

Nem ízléses nagy bajnokok zsebében túrkálni, nem is tenném, inkább csak szeretném magamat azzal nyugtatni, hogy hazánk jelenlegi legeredményesebb aktív férfi sportolója – legalább ő – azért jól megél abból, amit világszínvonalon művel. Amikor a pénzre terelődik a szó, megerősíti a gyanúmat, hogy ha kétszer születne és megduplázná az eddigi érmei számát, sem keresne közelítőleg sem annyit egész életében, mint Dzsudzsák Balázs egy év alatt, vagy amit Nagy Laci néhány szezon során. De azt is tisztázza, hogy ahonnan ő jön, ott a szülei ma is jókedvűen élnek meg a minimálbérből, mégis van finom meleg étel az asztalon, tiszta otthon a hazatérőknek, vasalt ing a munkába indulóknak.  Lehet persze őt kritikával illetni, de ellentétben néhány bajnoktársával – név nélkül –, akik mondjuk egy sydneyi érem után a jutalmul kapott hárommillióból vettek egy négy és félmilliós autót, másfél milliós hitellel, majd összetörték és ott maradtak autó és pénz nélkül egy nagy adag hitellel a nyakukon, addig ő maga építőanyagot vásárolt az összelapátolt olimpiai pénzéből és megépítette a gödi házát. „Én ma is szeretek falakba fektetni, és már most azon dolgozom, hogy a gyerekeimnek legyen önálló lakása, ha felnőnek, lehetőleg hitel nélkül. Az motivál még, hogy mindig legyen majd annyi passzív jövedelmem, hogy a kajakozás nélkül is normálisan, persze nem luxus módon, de megéljek. Mert anyagilag mindig szeretnék független maradni. A szabadságomat sosem adnám fel.”   

Kammerer és a politika?

Nem érdekli az aktuálpolitika különösebben, de abban igenis lát fantáziát, hogy az ember lokálisan, a helyi, kisebb mikroközösségekért próbáljon megtenni minden olyat, amelyre a tehetségéből futja. Érdekes például, hogy fontosnak tartotta, hogy a hosszú ideje elhagyatott szobi vízitelepet saját erőből – a barátaival együtt – megpróbálja rendbe szedni. A kilenc éve bezárt, gazos romhalmaz leporolásához ugyan nem sokat tudott anyagiakban hozzátenni a helyi önkormányzat, de a polgármester asszony legalább nagyon lelkes volt, odaadta a kulcsot és lenyíratta a füvet, a rendben tartásért pedig azóta is sokat tesz. A többi már Kammererre és a barátaira maradt. Levelekben kérték a hazai kajak-kenu szakosztályokat, hogy a lepukkadt, leselejtezett hajókat adják nekik, majd ők magánpénzből elvitték Szokolyára megjavíttatni. Na, itt ma Kammerer saját kis szakosztálya működik, s amíg az első edzésen hét gyerek volt, egy évre rá már egy csodálatosan kiglancolt csónakház várja a több mint harminc versenyzőt és edzőt, akik versenyekre mennek és érmeket nyernek. „Sok mindent meg lehet tanulni, én erre hajlandó is vagyok, de jószándékkal, tevőlegesen igen is meg lehet teremteni addig nem létező dolgokat. Nekem óriási öröm volt látni, hogy a semmiből született valami. Érzek erőt magamban ahhoz, hogy más embereket is meggyőzzek erről. Rájöttem, hogy engem a létrehozás gyönyörűsége éltet, ezért is akarok független maradni anyagilag, hogy bármikor alkothassak olyan dolgot, amiből nincs hasznom, de jólesik.”

(Sport 2015/Csisztu Zsuzsa, fotó: MOB/Szalmás Péter)

A melbourne-i olimpia tizedik napja: Pihenőnap, magyar programokkal

A melbourne-i olimpia tizedik napján, vasárnap szünetelnek a küzdelmek. A magyar csapat vezetése nem foglalkozik a sportolókkal. Semmi szervezettség, ...

A melbourne-i olimpia tizedik  napja: Pihenőnap, magyar programokkal

Sportjogi konferencia „Good Governance, avagy a helyes irányítás a hazai sportéletben” címmel

Sportjogi konferenciát rendez a SPORTJUS Magyar Sportjogász Társaság a hazai sportéletben elvárható helyes irányítás témakörében, amelyen a Sporttörvé...

Sportjogi konferencia „Good Governance, avagy a helyes irányítás a hazai sportéletben” címmel

Dobogós célokkal vág neki a szezonnak Miklós Edit

Miklós Edit számára is megkezdődik a 2016–2017-es világkupa-szezon a kanadai Lake Louise-ban, december 2. és 4. között. Pénteken és szombaton a lesikl...

Dobogós célokkal vág neki a szezonnak Miklós Edit

Birkózás: három fontos esemény a jövő héten Budapesten

A kötöttfogású klubvilágkupát, a nem olimpiai súlycsoportok világbajnokságát és a Nemzetközi Birkózó Szövetség (UWW) elnökségének ülését rendezik meg ...

Birkózás: három fontos esemény a jövő héten Budapesten

A Mikulás-kupa is válogat a 2017-es téli EYOF-ra

A rövidpályás gyorskorcsolyázóknak péntektől vasárnapig a Gyakorló Jégcsarnokban, a műkorcsolyázóknak pedig a jövő héten keddtől vasárnapig a Tüskecsa...

A Mikulás-kupa is válogat a 2017-es téli EYOF-ra

„A magyar nemzet büszke lehet a sportolóira”

Díszvacsorával egybekötött sajtótájékoztatón köszöntötte a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) az 1956-os, az 1976-os és az 1996-os ötkarikás játékok érme...

„A magyar nemzet büszke lehet a sportolóira”

A melbourne-i olimpia kilencedik napja: Papp László harmadszor is olimpiai bajnok

A melbourne-i olimpia kilencedik versenynapja ismét hozott magyar érmeket. Papp László újra felért a dobogó legmagasabb fokára, kajak-kenusaink a spor...

A melbourne-i olimpia kilencedik napja: Papp László harmadszor is olimpiai bajnok

„Olyan emlék, amire egész életünkben büszkék lehetünk” – bemutatták a Sport 2016 évkönyvet

Sajtótájékoztató keretein belül mutatták be a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) szerkesztésében és gondozásában megjelent Sport 2016 című évkönyvet.Bork...

„Olyan emlék, amire egész életünkben büszkék lehetünk” – bemutatták a Sport 2016 évkönyvet

Még lehet jelentkezni a hétfői utánpótlás-konferenciára

December 5-én, hétfőn hatodik alkalommal kerül sor az „Egy nap az utánpótlásért” elnevezésű konferenciára a Magyar Olimpiai Bizottság, az utanpotlassp...

Még lehet jelentkezni a hétfői utánpótlás-konferenciára


                                                                                       HIRDETÉS

Sportnaptár

Hírlevél feliratkozás

Olimpiai érmeink

A magyar sportolók által eddig nyert

arany, ezüst és bronzérmek száma:


176 151 174



Születésnapok ma

Platina fokozatú támogatók

 

 

Olympic Worldwide partners

Gyémánt fokozatú támogatók

Partnerek

Arany fokozatú támogatók

Facebook
Rss
YouTube