Ekkor a sikert már elkönyvelték az itthoniak, hiszen 1988-ban, Szöulban a magyar olimpiai csapatot a szerencse kísérte végig, melynek melegágyát talán, ha babonásak volnánk, Vaskuti István olimpiai bajnok kajakos vetette meg, mikor felvezette a megnyitóünnepségen a magyar válogatott tagjait nemzeti zászlónkkal a kezében. Természetesen az előző négy év felkészülést sem érdemes a kútba dobni, hiszen sétálni bárki tudott volna ekkora nevek közt.

Ha Magyarország átlagéletkorát vesszük alapul, akkor a ma élők egyharmada buzdította a dél-koreai fővárosban versenyző atlétáinkat.

A hivatalos kézfogások és kötelező beszédek után elérkezett a nagy nap: 1988. szeptember 17-e, szombat. Az érmek már kikészítve, díszes terítéken tálalva, hogy minden sportoló a nyálát csorgatva haladhasson egyről a kettőre. Bár nem egy helyszínen, de összességében 8465 versenyzőnek jártak hasonló gondolatok a fejében, hiszen mind egy cél érdekében jöttek: nemzetük méltó képviseletéért valamint egyesek az aranyéremért, mely 237 versenyszámban került kiosztásra. A magyar csapat 188 taggal képviselte Magyarországot és hogy „elspoilerezzem” a nagy hírt: közülük 20-an állhattak a dobogó legfelső fokán; ki egyéniben, ki csapatban; de 11szer hallgatta meg a világ a magyar himnuszt, hiszen 11 versenyszámban „voltunk”/ voltak „mi”/ ők a legjobbak, a legjobbak közt.

152 férfi és 36 nő 18 sportágban lépett „színpadra” a XXIV. Nyári Olimpiai Játékokon. Mindegyikük útja más és más, érdekesebbnél érdekesebb történeteket hallhatnánk, melyről könyvet lehetne írni, s ezt meg is tették nem sokkal a hazaérkezés után, így ebben a rövid összefoglalóban nézzük is meg, kik gyarapítják az olimpiai bajnokok listáját...

1988-ban az első magyar olimpiai aranyérem Darnyi Tamás nyakában lógott, aki 400 méteres vegyesúszásban világcsúccsal diadalmaskodott a 6-os pályán (Szabó József 4. lett). Később szintén megmutatta, hogy nem csak jókedvéből tett meg ekkora utat, s utazta át a fél világot egy vízbecsobbanás miatt, hiszen 200 vegyesen ismét élre tört az utolsó 50 méteren és egy testhosszal maga mögött hagyta ellenfeleit, majd ismételten világcsúccsal győzött. Azóta ő bizonyul a magyar úszósport legsikeresebb olimpikonjának. Nem véletlen, hogy e mesébe illő eredmények mellett (1992-ben ismét olimpiai bajnok lett a fent említett két versenyszámban) 1985-től egészen 1992-ig minden évben megválasztották az év magyar úszójának, s többször az év magyar sportolójának.

A második győztes Martinek János, öttusázó volt. Bár az esztendő nem feltétlenül indult pozitívan számára, hiszen egy térdműtéten esett át, mégis kiemelkedően jól szerepelt Szöulban. Egy hullámvasútnak mondható az olimpiai teljesítménye, hiszen nem állt végig az élen a részszámokban; vívásban, úszásban és lovaglásban azonban kiemelkedett. A szerencse, és a pontok mégis neki kedveztek, a kemény munka mondhatni meghozta gyümölcsét és a mezőnyt maga mögé szorítva összesítésben az első helyen végzett. Pályafutása befejeztével a sporttól sosem tudott elszakadni, sportvezetőként tevékenykedett tovább, mi több 2017 óta szövetségi kapitányként végzi munkáját. S ha már az aranyérmeknél járunk… Martinek János tagja volt az 1988-as olimpiai bajnok öttusacsapatnak is, melyet a 2013-tól MOB-sportigazgató Fábián László (egyéniben 7. helyen zárt) és Mizsér Attila (becenevén: Rizsa) (egyéniben 4. helyen végzett) egészítettek ki.

A sikersztorinak még korán sincs vége… Sike András kötöttfogású birkózó, aki azóta edzőként támogatja és neveli a jövő bajnokait, az 57 kilogrammos kategóriában legyúrta a népet. Meglepő, hogy azok, akiket esélyesnek tartottak, alulmaradtak és a 23 éves ifjú tört az élre. Számára a siker évének mondható 1988, hiszen ekkor a Testnevelési Főiskolán (ma Testnevelési Egyetem) edzőként végzett, sőt, bár érthető és nem meglepő, ebben az évben az év magyar birkózója is lett.

… Aztán jött Szabó József (Joe) és beváltotta a hozzá fűzött reményeket 200 méteres mellúszásban. Kissé ijesztő technikát választott a Honvéd versenyzője - csupán az utolsó 50 méteren kezdett felúszni az élbolyra, majd átvette a vezetést -; volt még ereje egy nagy hajrára a végén, és megszerezte Magyarország első aranyérmét ebben a versenyszámban. Edzőként és sportvezetőként a mai napig aktív. Érdekesség, hogy 2011-ben az Úszó Hírességek Csarnokának (International Swimming Hall of Fame, Fort Lauderdale, USA) tagja lett.

Nincs megállás, van még siker bőven. A sort Győr város jelenlegi polgármestere, a MOB korábbi elnöke, Borkai Zsolt tornász követi, nem is akárhogy. Lólengésben hármas holtverseny alakult ki, ez az ő különleges története. Siker a végén, ijedtség az elején: januárban megműtötték a vállát, melyet hosszas regeneráció követett - sőt talajgyakorlata közben a lába is megsérült az olimpián - s szinte nem volt lehetősége élesben kipróbálnia magát, mivel az első nemzetközi megmérettetés a felépülése után rögtön az olimpia volt Szöulban. „Teher alatt nő a pálma”- szól a mondás, és Borkai Zsolt jó magasra, a világ tetejére „nőtte ki magát”.

Majd rajthoz állt Egérke, akit senkinek sem kell bemutatni, de a formalitás kedvéért… Egerszegi Krisztina 14 évesen megmutatta a világnak, hogy „kicsi a bors, de erős”. 200 méteres hátúszásban az utolsó hosszon beindította a turbinákat, elkezdett hajrázni és egy testhosszal verte meg a nála jóval erősebbnek tűnő NDK-s versenyzőket, akikkel az eredményhirdetésen mintha ugyanazon az emelvényen álltak volna.

A kilencedik aranyérme(ke)t 28 év után a magyar kardcsapat nyakába akaszthatták. A csapatot Szabó Bence, Gedővári Imre, Csongrádi László, Bujdosó Imre és Nébald György alkották. A páston sorra nyerték a mérkőzéseket… ám aggodalomra volt némi ok, hiszen Bujdosó nem nyert még azon az olimpiai pályán, de a vállára nehezedő nyomás végül óriási löketet adott neki, és megnyerte az egyetlen asszóját, amire óriási szükség volt. Akkor már lehetett számolni a győzelemmel: Gedővárin volt Magyarország szeme, hiszen ha ő kiegyenlít, a találatarány miatt miénk a győzelem. Sikerült neki. 8-4-ről fordított a férfi kardcsapat és tagjai olimpiai bajnokok lettek Szöulban.

Az utolsó bajnokok említéséhez melegebb vizekre kell eveznünk: a tízedik aranyérmet Gyulay Zsolt szerezte meg kajak egyesben 500 méteren. A táv második felén átvette a vezetést, majd fél később egy egész hajóhosszra növelte előnyét s végül ő volt a leggyorsabb. Az akkori heteket bizonyára nem felejti el Gyuzsó (Gyulay beceneve), hiszen pár héttel korábban született meg kislánya, majd még egy olimpiai bajnoki címet is magáénak tudhatott.

A tizenegyedik s egyben utolsó magyar aranyérmet a kajak négyes lapátolta össze: Csipes Ferenc, Hódosi Sándor, Gyulay Zsolt és Ábrahám Attila „…és egy a ráadás” címen nem érték be 10 magyar arannyal. Az első 500 méteren elmaradni látszott a piros hajó, ám egyszer csak fordult a kocka és már a mieink voltak az élen. Az utolsó 40 méteren 1 méter előnnyel rendelkeztek, nagy volt tehát az izgalom, végül a szívük behúzta őket a célba, s az 1000. méteren megszerezték azt, amiért mások is jöttek: az olimpiai aranyat.

11 aranyérmet, 6 ezüstöt és 6 bronzot vitt haza 1988-ban Szöulból a magyar csapat! Úgy látszik minden körülmény megfelelt a résztvevőknek és pihenni is tudtak éjszakánként az olimpiai faluban, ahol Hodori, a játékok kabalafigurája, egy szibériai tigris őrizte az atléták álmát.

Büszkék vagyunk a magyar sikerekre, érmesekre s minden résztvevőre!

További érmeseink:
Ezüstérmesek: Egerszegi Krisztina, Güttler Károly, Jacsó József, Komáromi Tibor, Messzi István, Géczi Erika, Rakusz Éva, Mészáros Erika, Kőbán Rita.
Bronzérmesek: Isaszegi Róbert, Kovács Zoltán, Záhonyi Attila, Ábrahám Attila, Csipes Ferenc, Jánosi Zsuzsa, Kovács Edit, Stefanek Gertrúd, Szőcs Zsuzsanna, Tuschák Katalin, Busa István, Érsek Zsolt, Gátai Róbert, Szekeres Pál, Szelei István.

A szöuli olimpia időszakához tartozik az is, hogy Magyarország abban az időben alakította ki diplomáciai kapcsolatát az ázsiai országgal. A kereskedelem azóta is jónak mondható, gondoljunk csak a Samsungra, az LG-re, a Hyundaira, a Daewoo-ra vagy éppen a Hankookra. Az olimpiai láng 1988 után 30 évvel visszakerült Dél-Koreába, hiszen 2018 februárjában Phjongcshangban rendezték a téli olimpiát, ami a magyarok lelkében nagyon kedves emlékeket idéz fel. De ez már egy másik fejezet...

(MOB, fotó: MTI)