A tehetsége újra megvillant. A kétszeres olimpiai bajnoknő 12 év kihagyás után ismét versenyzett, négy számban indult és mind a négyet megnyerte a hétvégén megrendezett Mesterek Magyar Bajnokságon, Szolnokon.
„Az egész úgy indult, hogy megkértek, álljak rajthoz mix kategóriában K-4 200 méteren” – meséli a néhány hónapja az MTK-nál edzőként dolgozó Kőbán Rita.
A vége pedig az lett, hogy két párost és két négyes is ment, és mind a négy versenyszámot megnyerte.
„Két hónapja szálltam vízre a tanítványaimmal. Ennek azért tavaly ősszel már volt némi előzménye, akkor eveztem két hónapot, viszont előtte 12 évig hajóban sem ültem. Az erőm megvan, de az állóképességem még finoman szólva sem a régi.”
Párja, Berekalli Éva finom unszolására nevezett be a magyar bajnokságra, aki még az atlantai olimpiai előtt Fábiánné Rozsnyói Katalin csoportjának tagjaként segítette a felkészülését. Most együtt edzősködnek az MTK-ban.
„Évi megkért, hogy próbáljuk ki a párost és nagyon jól éreztem magam mögötte. Végül rajthoz álltunk 500 és 200 párosban, és vegyes négyesben is mindkét távon. Az 500-ak nagyon fájtak, de azért úgy érzem, vállalható teljesítményt nyújtottunk. Még Kati néni is látott versenyezni a hétvégén, azt mondta, hogy ugyanúgy kajakozom, mint aktív versenyző koromban, és ez nagyon jól esett.”
Jelenleg egy kis csoporttal, néhány gyerekkel foglalkozik az MTK-ban. Missziója van, most olyanok dolgoznak a keze alatt, akik korábban kajakoztak, de már 14-15 évesek, és máshol nem látták meg bennük a tehetséget. Talán kicsit nekik is szólt, hogy rajthoz állt a hétvégén.
„A gyerekek az interneten követték az eredményeimet egész hétvégén és a döntők után rögtön kaptam tőlük a gratulációkat SMS-ben, ami nagyon jól esett. Arra tanítom őket, amit én tudok a hajóban és talán ezek az eredmények is igazolják kicsit, hogy jó úton járunk. Nem motorcsónakból tartom nekik az edzéseket, hanem velük evezek az Újpesti-öbölben. Nekem ez fontos, mert így tudom igazán érezni, hogy amit elrontanak, azt miért csinálják rosszul, és ha kell, akkor százszor is megmutatom nekik a mozdulatot helyesen.”
Nagyon élvezte a masters országos bajnokság légkörét. Azt mondja, hogy azért, mert itt már nincs tét, nincs harag, nincsenek indulatok, csak régi ismerősök, akik mindannyian a kajakozás és a kenuzás öröméért versenyeznek.
„Egyesben nem akartam odaállni, valahogy az túl sok régi sebet szakított volna fel bennem. Másért, másokért, ha kell, „meghalok” 500 méteren, de magamért nem, arra még nem lettem volna képes. Viszont nagyon örülök, hogy belevágtam. Most éreztem rá újra, hogy kajakozni tényleg egy életforma.”
(Forrás: kajakkenusport.hu)