Huszadik hely. Mind a férfi, mind a női csapat teljesítette az alapvető célkitűzést az októberi, nanningi világbajnokságon. S hogy miért volt fontos Kínában a legjobb 24 közé kerülni? Természetesen a riói olimpia miatt.

Glasgow-ban, a 2015-ös kvalifikációs vb-n ugyanis csak a nanningi eredmények alapján lehet indulni – a legjobb 24 csapat számára adott ez a lehetőség. Egy évvel az olimpia előtt Glasgow-ban már kvótákat is osztanak, s bár az nyilvánvaló, hogy az ott gazdára találó nyolc (csapat)kvalifikáció elérhetetlen mindkét válogatottunk számára, a 9-16. helyezett együttesek még kapnak egy lehetőséget: 2016 tavaszán Rióban, az olimpiai tesztversenyen további négy (csapat) kvóta talál gazdára, így áll össze a nyári játékok tizenkettes csapatviadala.

Mi még ezzel a lehetőséggel sem igen számolhatunk, ám azzal már igen, hogy a tesztverseny 5-8. helyezett válogatottja egy kvótát szerez – az országnak. Azzal a szövetség gazdálkodhat: indíthatja versenyzőjét az egyéni összetett versenyben, ám akár csak egyetlen szeren is.

A cél tehát adott: a nanningi huszadik helyből kell tizenhatodikat „csinálni”. Ez nem lehetetlen, cserébe borzalmasan nehéz feladat… Ám ahol a csapatban ott van Berki Krisztián (ne feledjük, a lólengésben kapott magas pontszámai kiemelkednek a mezőnyből, így hiába csak egy szeren segíti a csapatot, az sokat nyom a latba), Hidvégi Vid (a hat szeren egyenletes teljesítményre képes sportoló nem csak lovon képes sokat hozzátenni az összteljesítményhez), és ahol olyan fiatalok várnak bevetésre, mint a Nanningban már tartalékként jelen lévő Dudás Norbert vagy a nanjingi ifjúsági olimpián egyéni összetettben negyedik, korláton második Kardos Botond, ott igenis reális célkitűzés a glasgow-i világbajnokságon a 16. hely megszerzése.

„Igazi csapatként küzdöttünk Nanningban, s persze, hogy a gyakorlatok erőssége, és azok minél precízebb előadása a legfontosabb egy-egy versenyen, ám a sikerhez igenis sokat tesz hozzá, ha a válogatott tagjai megértik egymást, ha képesek biztatni, támogatni a másikat. Márpedig a mi csapatunk ilyen” – mutatott rá a lólengésben harmadik vb-aranyérmét begyűjtő Berki Krisztián arra, miért is bizakodhatunk az előrelépésben. A hölgyeknél hasonló a helyzet, még ha esetleg lehet is hiányérzetünk.

Makra Noémit, a békéscsabaiak 17 éves versenyzőjét sokan Ónodi Henrietta utódaként kiáltották ki – lelkendeztek, már akkor aranyat vártak a fiatal lánytól, amikor a kora miatt még el sem indulhatott a felnőttek között…

Tény, sok a hasonlóság Ónodi és Makra között: Békéscsaba mellett például az edzők személye, hiszen Noémi felkészülését is Unyatinszki Mihály és felesége, Unyatinszkiné Karakas Júlia irányítja. Ők ketten Ónodi Henriettát a barcelonai ötkarikás játékokon az aranyéremig (no meg az ezüstig) juttatták.

„Sok van ebben a lányban, bizakodunk, hogy mindez ki is jön belőle – fogalmazott Unyatinszki Mihály. – De nincs könnyű dolgunk, hiszen Noémi kamaszodik, egyre határozottabb akarattal rendelkezik. Ám nagyon sok pozitív visszajelzést kapunk a külföldi szakemberektől, azt mondják, Noémi jó kiállású, elegáns tornász.”

A 2014-es esztendő mégsem úgy sikerült, ahogyan azt a trió tervezte. Nem, mert a tavaszi szófiai kontinensviadal előtti napokban Noémi combja húzódott meg, míg az októberi világbajnokság előtt egy hónappal a sarka sérült meg. Mindezek ellenére azért csak „becsúszott” egy Eb-nyolcadik hely (ugrás), valamint egy-egy világkupaversenyen szerzett arany (gerenda), ezüst és bronz (mindkettő felemás korláton). S bár a vb-n nem sikerült megismételni az egy évvel korábbi bravúrt (Antwerpenben, élete első felnőtt vb-jén Makra Noémi az egyéni összetett verseny 14. helyén végzett), hiszen Nannigban a 36. helyen zárt az Unyatinszki házaspár tanítványa, nem kell elfelejteni a nagy előddel való összehasonlítást. Noémi sem teszi ezt.

„Örülök, ha azt gondolják, én lehetek az utód – mondta. – Egyáltalán nem zavar az összehasonlítás, terhet sem tesz a vállamra, sőt inspirál. Megtiszteltetés a számomra, és igyekszem úgy dolgozni, hogy meg is feleljek az elvárásoknak.”

Hadd lássuk!

-------
Más szerepkörben
A magyar tornasport – az érmeket tekintve – egy aranyat és egy ezüstöt tud felmutatni a 2014-es esztendő két fontos eseményéről. Mindkettőt Berki Krisztián szerezte lólengésben: előbbit a világbajnokságon, utóbbit a kontinensviadalon. Ám az eredmények mellett vegyünk észre még valamit, pontosabban valakit: Böczögő Dorina immár a harmadik olimpiai ciklusban segíti a magyar tornát. A 22 éves lány ott volt már Pekingben a pódiumon, majd indulhatott a londoni játékokon is. Könnyen megeshet, hogy, amennyiben a női vonalon kvótát szerez a sportág, nem ő lesz a kiválasztott Rióban, ám mindezek ellenére Böczögő Dorina továbbra is keményen dolgozik, hiszen tudja: az élet rendje, hogy jönnek a fiatalok, s míg korábban a csapat őt segítette, most rajta a sor – a másik oldalon. Biztos, hogy leginkább lelkileg nehéz számára ez a csata, ennek ellenére sem hátrál meg. Átvitt értelemben is utat mutat a még fiatalabbaknak.


(Szerző: Kovács Erika; fotó: MTI, Reuters)