De a rendezvényen nemcsak a fogyatékkal élő sportolók sportteljesítményeiről, hanem az eredmények mögött megbújó egyéni sorsokról is sok szó esett.

A június 11-i rendezvényen a két meghívott vendég, Szekeres Pál olimpiai és világbajnoki bronzérmes, háromszoros paralimpiai bajnok vívó, illetve Majsai Károly kétszeres paralimpiai érmes asztaliteniszező volt, ám a beszélgetők száma a rendezvény második felére háromra nőtt, mivel a szervezők meghívták a Kertváros egyik paralimpiai reménységét, Bencze János világbajnoki és háromszoros Európa-bajnoki bronzérmes kajakost is.

A három sportember nemcsak karrierje legfontosabb állomásait, hanem a sérülésük (vagy fogyatékuk) történetét is felelevenítette, illetve arról is őszintén beszéltek, hogy a sport milyen sokat segített nekik a letargiájuk, önbizalomhiányuk leküzdésében.

Majsai Károly kénytelen volt egy gyermekkori betegség következményeivel együtt élni, de igazán csak akkor békélt meg önmagával, mikor első érmeit megnyerte a parasportban. Szekeres Pál és Bencze János története annyiban más volt, hogy ők már felnőttként, egy baleset következtében váltak fogyatékossá. Az előbbi ép sportolóként is szép karrier előtt állt, emiatt számára könnyebb és gyorsabb volt a parasportba való beilleszkedés.

Bencze János szintén egy baleset, illetve egy gyógyíthatatlan fertőzés miatt lett parasportoló, őt azonban az orvosok szigorúan tiltották a sportolástól, ennek ellenére – két év szünet után újra - aktivizálta magát, és az athéni olimpiáról csak egy hajszállal maradt le. Akkor asztaliteniszezőként próbálkozott, az ő igazi sportja azonban a kajak volt, amely sportág a riói paralimpia programjába is bekerült, így János 48 évesen úgy döntött, ismét belevág a nagy kalandba. A május eleji racice-i Európa-bajnokságon 3. lett, majd az első hazai világbajnoki válogatót is megnyerte, és mint mondta, nap mint nap azért küzd, hogy gyerekkori álmát – azt, hogy olimpiai bajnok akar lenni – megvalósíthassa.

(Riersch Tamás)