Éppen azt történt a keddi Gyulai István Memorial nemzetközi atlétikai versenyen, amit Pars Krisztián londoni olimpiai bajnok a legkevésbé szeretett volna. A győztes, és idén verhetetlen lengyel Pawel Fajdek 83.12-vel bosszantóan jól időzítve pont Székesfehérváron javított idei világelső eredményén, miközben a magyar kalapácsvető jóval szerényebb 79.23-as dobásával ott ragadt a 2015-ös rangsor negyedik helyén. Hat héttel a pekingi világbajnokság előtt a kétszeres vb-ezüstérmes szombathelyi dobóatlétát valójában csak az vigasztalhatta, hogy az elhúzódó deréksérülése ellenére is voltak összeszedett, és ezért 80 métert közelítő kísérletei.
„A kiszámíthatatlanság zavar a legjobban. Annak idején, amikor a vállműtétemre vártam, pontosan tudtam, hogy ha a lerakodásoktól megtisztítják az ízületet, a kopásokat pedig elegyengetik, felszabadultabb leszek, és végre a gátlásaimtól megszabadulva állhatok a dobókörbe. Így is történt, de sajnos csak addig, amíg el nem kezdett fájni a derekam. Nem mindig, és nem minden mozdulatnál, de olyankor is – például álló helyzetben -, amikor még meg se terhelem. Így aztán itt a nagy kérdés, hogy a most elkezdődött háromhetes alapozás végéhez milyen állapotban érkezek: javul a helyzetem, vagy rosszabbodik. Amolyan csiki-csuki játékot kell játszanom, ami azt jelenti, hogy addig megyek előre, amíg bírom, aztán ha már nagyon fáj a derekam, akkor visszaveszek a tempóból. Nem éppen a legideálisabb edzésmódszer a világbajnoki felkészülés utolsó szakaszában. Nem panaszkodok, mert egy magamfajta kemény és csökönyös parasztgyereknek mindent ki kell bírnia, a panaszkodás pedig egyébként sem segít” – mondta őszintén feltárulkozva a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársának nyilatkozó szombathelyi dobóatléta.
Nem tagadja: amióta profinak számító atléta, még soha nem volt ilyen zavaros és kiszámíthatatlan a felkészülése. Azt sem titkolja, hogy hébe-hóba jó tíz éve fáj a dereka, ahogy a nehézatléták többségének.
„Megnyugtat viszont, hogy az elkövetkezendő hat hét alatt sokat javulhat a derekam, és akkor egy vagy két versenyen kipróbálhatom magamat a vb előtt, mert csak úgy,lesz ami lesz, nem állhatok dobókörbe a pekingi világbajnokságon – folytatta. - Őszintén szólva kezdek megbarátkozni azzal a nem éppen kellemes gondolattal, hogy idén talán nem az első, hanem a második helyet kell megpályáznom, mert a nagy akarás nem biztos, hogy meghozza a győzelmet nekem. Nem meghátrálásról van szó, hiszen az is benne van a kalapban, hogy elsőre – erőlködés nélkül – dobok egy nagyot, és akkor nem nekem kell görcsölnöm, hanem az ellenfeleknek. Két éve, a moszkvai vb előtt Fajdek elég halvány eredményeivel szépen elaltatott, és amikor elsőre odatett egy jó nagyot, bármit is próbáltam ki, nem tudtam jobbat, csak 80.30-at. Szerintem tartson az idén ő tőlem, gondolja azt, hogy velem talán nem is kell számolnia, aztán majd meglátjuk, hogy ki örül a végén” – mondta optimistább hangnemre váltva. – Az a fontos, hogy Pekingben tiszta fejjel, csak a dobásaimra összpontosítva tudjak versenyezni. Nem szedek fájdalomcsillapítókat, a kencéket is meghagyom másoknak, a derekamnak magától kell rendbe jönnie.”
A 2015-ös világranglistát tehát a lengyel Fajdek vezeti 83.12 méterrel, övé egyébként az év kilenc legjobb dobása! Mögötte a tadzsik Nazarov (79.36) és az ukrán Vinogradov (79.25) következik, Pars (79.24) a negyedik, akire most nehéz és kockázatos 44 nap vár, úgy is lehet mondani, pályafutása egyik legizgalmasabb üldöző versenye.
(Telekom Sporthír Szolgálat/Szalay Péter, fotó: MOB/Szalmás Péter)