Az első magyar tust Somfai Péter adta, az első magyar győzelmet pedig Rédli András aratta a strasbourgi Európa-bajnokságon.

Az esemény helyszíne, az Európai Parlament szomszédságában található Rhenus Sportpalota minden igényt kielégít, és egyáltalán nem csak az udvariaskodás beszélt belőlünk, amikor Frederic Pietruszkát, a szervező bizottság elnökét, a FIE főtitkárát azzal fogadtuk, hogy ez minden idők legjobban szervezett, legelegánsabb környezetben rendezett Európa-bajnoksága.

Ennyit a sportdiplomáciáról, meg még annyit, mely szerint Csampa Zsolt, a szövetség elnöke több kétoldalú megbeszélést folytatott az európai és a nemzetközi szövetség vezetőivel.
Szóba került többek között a veterán világbajnokság is, mellyel kapcsolatosan elképzelhető, hogy hamarosan újabb hírt jelenthetünk be!

Az EFC kongresszusán is túl vagyunk, jelentjük, nem történt szinte semmi, az viszont magyar szempontból kifejezetten jóleső érzés volt, hogy a nemrég elhunyt klasszisra, Gedővári Imrére külön megemlékeztek.
Részvétét nyilvánította a magyar csapat vezetőjén keresztül a teljes magyar küldöttségnek az a Franck Berthier is, aki itt most a Directoire Techique tagja, Szöulban pedig ő döntötte el Imre javára azt a bizonyos, aranyat érő tust a szovjetek elleni döntőben…

A csoportmérkőzésekből történő továbbjutás nem okozott problémát a mieinknek, a győzelmek és a vereségek aránya is nagyjából „stimmelt”, igaz, ennek talán ebben a fegyvernemben van a legkisebb jelentősége. Annyit azért jelentett, hogy a 64-ért egyik magyarnak sem kellett vívnia.

A 32-ért viszont a magas indulólétszámnak megfelelően mindegyiknek. És az első „vérveszteség” be is következett: Somfai Péter nem bírt a fiatal orosz „gidával”, Bidával. Túl lettünk az első adrenalin löketen is: Szényi Péter győzött rendkívül izgalmas és kiélezett asszóban a norvég Piaszecki ellen úgy, hogy 13:12-nél hiába szúrt a norvég, az akció közben lejárt a vívóidő. Csöppet sem bántuk. Megkímélt viszont bennünket az idegeskedéstől a két tapolcai nevelésű klasszis, illetve „klasszisjelölt”. Boczkó Gábor a szlovén Bidovecet oktatta a párbajtőr alapjaira, Rédli András pedig a lengyel Adameket győzte le rendkívül magabiztosan, így három magyar költözött versenyben lévő vívóként, a többi pedig szurkolóként a nagyterembe, ahol a legjobb 32-vel folytatódott az Európa-bajnokság.

A folytatás vegyesen alakult. A 2500 nézőt befogadó csarnok két ellentétes sarkában egyszerre lépett pástra Boczkó Gábor és Rédli Ezredes. Ellenkezően is teljesítettek. Utóbbi végig vezetett az asszójában, a cseh Pitra rendre csak zárkózni tudott, és nem is lehetett kétséges a magyar győzelme (15:12). Sajnos, ugyanez mondható el Boczkó Gábor asszójáról csak, mint már utaltunk rá, fordított előjellel. A kárpátaljai, magyar származású ukrán Herey rendkívül jó napot fogott ki, és azt sem mondhatjuk, hogy Bocek rosszat. Csakhogy hiába volt meg az akció, többször sem sikerült találnia (10:15). Ezzel hétszeres Európa-bajnokunk búcsúzott, ugyanakkor az Eb előtti sajtótájékoztatón is úgy nyilatkozott, a 15 tus hosszú sérülése után még egy kicsit sok neki, ezen a versenyen a csapatverseny számára a fontosabb, ott kell maradandót alkotnia. Így legyen! A 32-es tábla utolsó körében még Szényi Péter következett, és az esélyek egyáltalán nem mellette szóltak a francia Robeiri ellen. És korántsem csak azért, mert hazai környezetben vívott a gall klasszis… Péter remekül küzdött, 6:6-ig együtt haladtak a felek, majd 12:12-nél ismét egyenlő volt az állás, három tusos hátrányt dolgozott le a magyar. A vége azonban Robeirinek sikerült, így egyedüli magyarként az Ezredes maradt a fronton.

Ellenfele a nyolcaddöntőben az orosz Szuhov volt, aki ebben a szezonban már nyert Vk-versenyt, igaz, András is nyert ezüstöt… Az asszó érdekesen alakult, a magyar már 7:4-re is elhúzott, ami az ő, bekkelős stílusában jelentős előnynek számít. (Mestere, a fegyvernem vezetőedzője, Udvarhelyi Gábor ezt a bizonyos stílust „bizarr”-ként jellemezte…) Így aztán kicsit megnyugodtunk, és az hagyján, hogy mi ezt tettük, de lehet, hogy némileg András is így volt vele, ugyanis nem sokkal később 8:7-re már az orosz vezetett. Ettől kezdve egyenes út vezetett a „hirtelen halálhoz”, 10:10 után egyik fél sem akart kockáztatni. A hosszabbításban viszont már kellett. Az Ezredes szúrt és talált, és ezzel megismételte tavalyi teljesítményét, elvégre a tavalyi zágrábi Eb-n is a nyolc között végzett, ami akkor addigi legjobbjának számított. De sikerül-e felülmúlnia?

Az elején úgy tűnt: kétség sem férhet hozzá. Az Ezredes defenzívába vonult, és a pást végén láthatatlan falat húzott maga elé, ami remek taktika, csak szinte senki sem tudja megcsinálni rajta kívül... Ez 3 perc után 4:1-es előnyt ért, de a második harmadot követően is 6:3 volt ide. Rédli Andrásnál nyugodtabbnak talán csak a Mestere tűnt, Udvarhelyi Gábor az első szünetben nyolc másodpercig, a másodikban húszig adott tanácsokat. Elvégre minek mondani, ha úgyis csinálja... 8:5-nél sem érződött, hogy gond lehet, 8:8-nál viszont már igencsak.... Az utolsó fél percet nem erőltették a felek, jöhetett a hosszabbítás. Mi pedig attól féltünk, hogy ilyen szinten ismételheti magát a sors. A tavalyi Eb-n, bármilyen hihetetlen, a 64-ben Adamekkel vívott András - most is. Akkor a nyolcaddöntőben Szuhov következett, és egy tussal nyert a magyar - most is. Az éremért pedig Robeiri volt ellenfél - most is. Akkor a francia nyert egy tussal. Most nem!

A csörte során talán először támadott egyet Rédli András - ha már az ellenfél volt a kedvezményezett... Az ebből elért találata pedig azt jelentette, hogy élete eddigi legnagyobb egyéni sikerét érte el a Balaton versenyzője, érmet nyert az Európa-bajnokságon. Na de milyen színűt? Egy csaknem két órás szusszanás után ugyanis következett a svájci Heinzer elleni elődöntő.

Amelyen a változatosság kedvéért ismét egyetlen tus döntött. És ezúttal is a magyar javára! Természetesen megint csak hihetetlen izgalmak után! Kezdődött azzal, hogy Rédli ismét felhúzta modern kori vívótalálmányát, a FAL-at, melynek segítségével a pást végén őt lehetetlen eltalálni. Ez 6:2-ig tökéletesen is működött, ekkor azonban a svájci, aki egy éve ilyenkor a világranglista élén állt, taktikát váltott, és apránként utolérte a magyart. Sőt, nem csupán utolérte, 13:11-re a vezetést is átvette. Ez - bármennyire meglepő - Udvarhelyi Gáborból is érzelmeket csalt elő, és székéből felállva magyarázta a követendő taktikát. Az Ezredes pedig - katonaember lévén - betartotta az utasítást! Először két remek találattal egyenlített. 13:13-nál pedig eljött az a pillanat, amikor az Eb-n zsűriskedő Deli Dóra a nézőtéren közölte, hogy "most ad még egyet, aztán következik egy együttes, és 15:14 ide". A középkorban ezért akár a boszorkányégetés is fenyegette volna, ezúttal viszont fogadhatta a gratulációkat, ugyanis természetesen pontosan ez a forgatókönyv következett. Ami azt jelentette, hogy jöhetett az aranycsata - az olasz Pizzo ellenében.

Ahol kivételesen nem kellett izgulni! Viszont örülni azt nagyon! András fordított a forgatókönyvön, 5:3-ig ugyanis a korábbi egyéni világbajnok olasz vezetett. De valószínűleg ez volt a FAL-on lelógatott mézesmadzag... Pizzo ugyanis csak ment, ment előre mint a gőzgép, és a FAL ekkor bezáródott. A magyar nem kevesebb mint kilenc (!) tust adott zsinórban, és ezt követően már kétség nem férhetett ahhoz, hogy a 2014-es felnőtt Európa-bajnokság aranyérme Rédli András nyakába került. Az Ezredes 15:8-ra behúzta, majd jó katonához illően szalutált a neki szurkoló magyar tábornak, és mára lezárta a csatát - az ellenfél teljes fegyverletételével!
Ezzel pedig négy hosszú esztendő után nyert Eb-aranyat a magyar vívósport! Vasárnap Szász Emeséék következnek!

A boldog Európa-bajnok:
"Végig rendkívül koncentrált tudtam maradni, kizártam a külső körülményeket. Amit elterveztem, azt végig is tudtam vinni, mindig igyekeztem csak a következő asszóra koncentrálni. Úgy érzem, olyan ágon mentem végig, ami megér egy Európa-bajnoki aranyat! Legyőztem az orosz Szuhovot, a francia Robeirit, a svájci Heinzert és az olasz Pizzót. Képesnek tartottam magam erre a sikerre, és dolgozom tovább azért, hogy Rioban is a dobogó legfelső fokára állhassak.

Robeiri és Heinzer ellen egyáltalán nem szeretek vívni, igaz, ezzel korántsem vagyok egyedül, hiszen két rendkívül kellemetlen harcmodorú klasszisról beszélünk. Ráadásul a mérlegem is negatív volt ellenük. Ezen azért most sikerült javítanom. Pizzo viszont éppen a fordítottja, annak kifejezetten örültem, hogy vele vívtam az aranyért. Aztán szerencsére a végén is örülhettem.

Még következik egy csapatverseny…

- Ahol szeretnék még egy aranyat nyerni. Nagyszerű csapatunk van, képesek vagyunk arra, hogy elsők legyünk. De addig még jó néhány versenynap hátravan, úgyhogy a többieknek is nagyon sok sikert kívánok! És köszönöm a Mesteremnek, illetve az egész stábnak a mai segítséget, csapatmunka volt ez a siker!

Az említett Mester, Udvarhelyi Gábor is nagyon boldog volt.

„Fontosnak tartom, hogy valamennyi magyar feljutott a főtáblára. Ez jelzi igazán, hogy az a munka, amelyet végzünk, rendben való. Szényi Péter jól küzdött, nem sok választotta el a bravúrtól. Bocektól még senki sem várta el a csúcsformát sérülése után. Rédli András természetesen más kategória. Mindig is képesnek tartottam őt arra, hogy aranyérmes legyen egy világversenyen, és nagyon örülök, hogy ezt igazolta. Bebizonyította, nincs olyan, hogy magyar átok, háromszor nyert egy tussal. Ráadásul nagyszerű vívókat győzött le! Remélem, hogy a világbajnokságon is így folytatja! Szívből gratulálok a nevelőedzőjének, Eitner Kingának!”

Eredmények.

Férfi párbajtőr egyéni Európa-bajnokság, Strasbourg, 89 induló.
Csoportmérkőzések: Rédli András 5 győzelem/1 vereség, Boczkó Gábor 5/1, Somfai Péter 4/2, Szényi Péter 3/3.
A legjobb 32 közé jutásért: Boczkó-Bidovec (szlovén) 15:7, Rédli-Adamek (lengyel) 15:11, Szényi-Piaszecki (norvég) 13:12, Somfai-Bida (orosz) 9:15.
A legjobb 16 közé jutásért: Boczkó-Herey (ukrán) 10:15, Rédli-Pitra (cseh) 15:12, Szényi-Robeiri (francia) 12:15.
Nyolcaddöntő: Rédli-Szuhov (orosz) 11:10.
Negyeddöntő: Rédli-Robeiri (francia) 9:8.
Elődöntő: Rédli-Heinzer (svájci) 15:14
Döntő: Rédli-Pizzo (olasz) 15:8.
A végeredmény:
Európa-bajnok: Rédli András, 2. Paolo Pizzo, 3. Jean-Michel Lucenay és Max Heinzer, ... 20. Boczkó Gábor, ... 29. Szényi Péter, ... 37. Somfai Péter

(Forrás: hunfencing.hu)