A téli olimpiát célozza a fiatal műkorcsolyázó

Sebestyén Júlia immár edzőként is sikeres

2017. 02. 06.
Megosztás


Utolsó Európa-bajnok műkorcsolyázónk, Sebestyén Júlia sikeres versenyzői pályafutását lezárva hű maradt sportágához. Önálló klubot alapított, amelynek összes gondját-baját igyekszik egyedül megoldani. Most elérkezett edzői tevékenysége első, immár több mint figyelemre méltó eredményéhez. Tanítványa, a 18 éves Tóth Ivett ugyanis 8. lett a felnőtt Európa-bajnokságon, a csehországi Ostravában.

Sebestyén Julikának találkozásunkkor először természetesen gratuláltam a komoly előrelépéshez, hiszen Ivett három pozíciót javított az egy év előtti helyezéséhez képest. Majd először arról kérdeztem, versenyző korában voltak-e gondjai az edzőkkel? Netán olykor szembe is ment velük?
– Nekem soha nem volt gondom a mindenkori tanítóimmal, mindig elfogadtam az ő szakmai tanácsukat. Szigorú edzői kezek között nőttem fel, ehhez a bánásmódhoz szoktam hozzá. 1994-ig Gurgen Vardanjan volt az edzőm, majd amikor Budapestre kerültem, Száraz András vette át a felkészítésemet.

- Melyik évadját tartja a legkiegyensúlyozottabbnak?
- A 2003/2004-es idény jelenti a csúcsot, amelynek során Európa-bajnok lettem. Ám ez a valóban pozitív évad visszavezethető egészen 1999-ig, hiszen onnan kezdve a kűrben rendre a 2-3. legjobb pontszámot kaptam, csak a gyengébb rövidprogramjaim miatt nem jutottam előbbre a 6. helynél. 2002-ben Salt Lake Cityben, az olimpián végre a rövidprogramom is jól sikerült – mindezek a részsikerek megalapozták a későbbi kiugró eredményemet, az Eb-n aratott győzelmemet.

- A 2006-os, torinói olimpia nem jól sikerült, ezért is folytatta akkor tovább?
- Igen, ezért vettem rá magamat az újabb négyéves munkára, amelynek végén, Vancouverben, a negyedik téli olimpiámon végre részt vehettem a megnyitón is, ráadásul én vihettem a magyar zászlót. Így egészen más volt a visszavonulásom alaphangulata.

- 2010 őszén pedig elkezdődött élete új fejezete.
- Először egy évig a Debreceni Sportiskola versenyzőit segítettem hetenként 1-2 napot ott töltve. Budapesten 2011 nyarától edzősködöm; mindjárt több tanítványom is volt párhuzamosan. Ekkor alapítottam meg a saját klubomat, a Sebestyén Korcsolya Sportegyesületet. A versenyzőkkel a káposztásmegyei Jégpalotában edzünk, a tanfolyamok és az utánpótlás keresése pedig a Marczibányi téren történik. Jelenleg tizenhárom versenyzővel, három csoportban foglalkozom. Nagy örömömre a 2015/16-os szezonban mi lettünk Magyarország legeredményesebb műkorcsolya szakosztálya; számos magyar bajnokunk is van. A különböző korosztályok nemzetközi versenyein pedig az előző szezonban negyven első helyet szereztek versenyzőim.

- A klub büszkeségéről, Tóth Ivettről mit lehet tudni?
- Vele is 2011 óta együtt készülünk. Tavaly Debrecenben, a junior Eb-n 8. lett, a felnőtt kontinensbajnokságon pedig a 11. hely jutott neki. Idén már a felnőttek között ismételte meg tavalyi junior helyezését. A március végi, Helsinkiben esedékes vb az első kvalifikációs verseny a jövő évi, téli olimpiára.

- Melyek tanítványa erősségei és hol vannak komolyabb lehetőségei a fejlődésre, a továbblépésre?
- Ő technikában mindig is erős volt, tudja az öt tripla ugrást és tud tripla-tripla ugráskombinációt is. Szeretnénk, ha a tripla Lutz-tripla Toelup ugráskombinációt is elsajátítaná. Különösen a rövidprogramot kell biztosan tudni, mert ott nincs javítási lehetőség. Adott a három kötelező ugrás, van még három forgás és egy lépéssor. Aki jó helyezést szeretne, az itt nem hibázhat, szemben a kűrrel, ahol van bizonyos javításra mód. Ivettnek adott még fejlődési lehetősége az alapkorcsolyázó tudás területén, amivel még jobban „elvarázsolhatja” a zsürit és a nézőket, ami azután a kivitelért járó pontokban jelenhet meg.

- A helsinki vb-n mire számíthatunk?
- Negyven körül lehet az indulók száma, akik közül a rövidprogramot követően huszonnégyen mutathatják be a kűrjüket. Nem lesz könnyű, de remélhetőleg ide bejut, majd fusson minél jobb kűrt. A végleges olimpiai létszám egyébként az őszi, második kvalifikációs erőpróba után alakul majd ki, ahol még hat helyet osztanak ki. Erre valószínűleg a németországi Obertsdorfban kerül majd sor.

- Ivett hogyan bírja a nagy téttel járó feszültséget?
- Kisebb korában kevesebbet versenyzett, az utóbbi időben viszont sokat fejlődött. Szeptembertől március végéig tart a szezon, ez idő alatt 8-9 versenyen vesz részt, ami optimálisnak mondható.

- Tanítványa hétköznapjairól mit lehet tudni?
- Ivett harmadikos gimnazista, órahallgatási könnyítései vannak, a tudásáról dolgozatokban kell beszámolnia. Az edzésmunkában jó partner, aki nem csak áhítozik a siker után, hanem nagyon sokat is tesz érte. Ha valami nem megy, azt addig gyakorolja, amíg végre nem tudja hajtani.

- Julika ma teljes gőzzel, nagy ambíciókkal végzi az edzősködést. Mindíg is erre a pályára készült?
- Olyannyira nem, hogy szereztem más diplomákat. Közgazdász és műszaki menedzser is vagyok, a TF-ről pedig két diplomát is „begyűjtöttem”: sportmenedzserként és szakedzőként is végeztem. Más kérdés, hogy végül itt maradtam. Kemények a mindennapok. Hétköznap reggel 6 óra 20-kor már a jégen kell állnom és kis megszakításokkal délután 5-6 óráig tart a műszak. Ha hétvégén nincs verseny, akkor pedig a Marczibányi téren figyelem az utánpótlást. A férjem megértő támogatása nélkül ezt nem tudnám csinálni.

- Ha már az utánpótlás ismét szóba jött, kiről illene még valamit mondani?

- A már Magyarországon született, 17 éves Borovoj Alexander megnyerte a junior és a felnőtt bajnokságot, majd ott lehetett az Eb-n is, ahol 27. lett. Ez 11 év után a legjobb férfi eredmény. A fiatalabbak közül pedig a 12 éves Nagy Dórát emelném ki, aki megszerezte az ifjúsági Ob első helyét.

- Amikor éppen nem korcsolya-ügyek kötik le, mire marad még ideje?
- Nyáron ha bármelyik tengerhez eljutunk, az nagy öröm számomra. Itthon baráti társasággal szoktunk kirándulgatni. A magyaroknak bármely világversenyen természetesen drukkolok. Közülük a sportlövő Sidi Pétert emelném ki, akivel sok év óta nagyon jó, baráti kapcsolatban vagyunk.

(jochapress.hu)