A hétvégi serdülőbajnokságon Plank Máté, a Vasas versenyzője súlyos sérülést szenvedett. Asszó közben eltört az ellenfél fegyvere, és a markolatos darab beleállt Máté combjába.

„Éppen másik pástot figyeltünk, amikor a beszélgetőpartnerem egyszer csak elszörnyedt – mondja Kósa Mikós, az MTK edzője.
– A következő pillanatban már azt láttam, ahogy Máté lábából spriccel a vér, a kard teljesen átszúrta a lábát. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy csak súrolta az artériát, belegondolni is rossz, mi lett volna, ha pár centivel arrébb találja el."
Körülbelül egy órát állt a verseny, visszarázódni nem volt egyszerű. Maga Rajkai Boldizsár is nehezen dolgozta fel a látottakat, mi több, a baleset utáni első asszójában eszébe jutott, akár ő is járhat így.

„Picit féltettem magam az elején a páston, de arra gondoltam, hogy elképesztően ritkán történik ilyen – meséli kissé akadozva.
– Mátét régóta ismerem, a versenyek és edzőtáborok alatt összebarátkoztunk, természetesen aggódtam érte. Amikor Miklós felvetette, hogy neki adhatnám az aranyat, egyből helyeseltem, szerettem volna, ha nemcsak ez a szörnyű emléke lenne a versenyről. Így volt miért vívnom, motivációt és erőt adott."

Ehhez persze meg kellett nyernie a versenyt. Noha az első asszója az edző szavaival élve, még szenvedés volt, sikerült megnyugodnia, és minden tussal jobban koncentrálnia – a siker nem maradt el. Az érem viszont nem sokáig maradt nála. Az eredményhirdetés után Sárközi mester még egyeztetett Máté edzőjével, Weiphert Andrással, aki nagyra értékelte a gesztust. Boldizsár másnap édesapjával ment be a Heim Pál Gyermekkórház baleseti osztályára.

„Mátét nyolcágyas kórteremben, filmnézés közben találtuk, nagyon meglepődött, amikor meglátott. Az érmet először el sem akarta fogadni, de mondtam neki, hogy ez csak kölcsönérem. Jövőre, amikor megnyeri a serdülőt, várom vissza. Mondta is: mindent belead, hogy törlesszen."