Pétert szülei először kétéves korában csúsztatták le a lejtőn. Onnantól kezdve minden évben síelt, de a versenyzést csak 13 évesen kezdte el, ekkorra tanulta meg a versenytechnikát és a kapuk közötti síelést. Első versenyén háromszor is elesett, aztán egyre sikeresebb lett. Ifiben kétszer nyert országos bajnokságot, majd a felnőtt mezőnyt is meghódította; 13-szor állt a dobogó legfelső fokán.

„Az olimpia számomra egy fantasztikus élmény volt! Ennyi autogramot még soha nem kellett adnom. Ami itt nagyon meglepett, az a hihetetlen biztonsági intézkedés. Még a sípályán is több helyen voltak ellenőrző pontok, ahol fémdetektorral átnéztek, kipakoltatták a hátizsákot és bekapcsoltatták a fényképezőgépet. Az egyetlen csalódásom, hogy Bon Jovi csak playback játszott a záróünnepségen” – emlékezik Salt Lake Cityre.

Péter egyik olimpiai futama az egész világot meglepte! Szuperóriás-műlesiklásban volt egy kapu, amit sokan nem tudtak bevenni, így feladni kényszerültek a versenyt. A kritikus pontnál a magyar versenyzőnek is problémái akadtak: túlcsúszott a kapun. Mivel mindenképpen le akart jutni, visszagyalogolt és ekkor sikerült bevennie. Amikor beért a célba, nagyobb üdvrivalgás fogadta, mint a győzteseket. A sportoló példaértékű hozzáállást az amerikai sajtó sem hagyta figyelmen kívül, hiszen bebizonyította, hogy sosem szabad feladni, mindig küzdeni kell. Visszagyaloglása még a Eurosport reklámblogjában is szerepelt. „Ez után szegény Bode Miller – vancouveri olimpia győztese szuperkombinációban – háromszor gyalogolt szlalomban, hogy megfeleljen az olimpiai eszmének” – meséli.

Az olimpia után abba is hagyta a síversenyzést, a csúcson szerette volna befejezni, de még mindig jelen van életében a sportág. Telente gyakran edzősködik; egy egyetemi síklub gyerekversenyzőit tanítja, illetve a sítábori résztvevőket oktatja. Továbbá szívesen segít az évente megrendezésre kerülő Magyar Egyetemi Alpesi Síbajnokság szervezésében, rendezésében.

Ma már fő sportjának a szörfözést tartja, pár éve kezdett el freestyle-ban versenyezni, mostanra ő tudja végrehajtani a legnehezebb ugrásokat Magyarországon. Ezen kívül szeret sziklát mászni, snowboardozni, futni, hegyikerékpározni, illetve kondicionáló edzésekre is jár. Ennyi sportolás mellett a szakmájában is sikeres: építőmérnökként dolgozik.

A volt olimpikon így értékeli a sísport jelenlegi helyzetét: „nálunk a síelés nagy tömegbázisa és az esetlegesen arra épülő egyesületi versenysport, sajnos nem piramis eloszlást követ. Az nagyon jó, hogy a műanyag pályákon sok kisgyerek tanul síelni, a komolyabb bajnokságokon, versenyeken indulók száma azonban kevés. A sportág támogatottsága minimális, alig egy-két versenyző edzőtáborára, versenyére jut némi központi segítség. Persze 10 évvel ezelőtt ugyanez volt a helyzet. Áttörést az a néhány versenyző hozhat, akik óriási erőfeszítéssel, anyagiak hiányában, járják az edzőtáborokat, versenyeket és próbálnak legalább az élmezőny aljára kerülni. Szörfben hasonló a helyzet.”

Az olimpiai teljesítményeket, így Miklós Edit lesiklását szenzációsnak tartja, de Berecz Anna megbízható teljesítményével is elégedett. Véleménye szerint ez az eredmény a közvélemény és a sportvezetés figyelmét is felkelti, reméli, hogy mindez anyagiakban is mérhető lesz.

(Bartus Evelin)