Mihail Haracsura jó két évtizeddel ezelőtt már dolgozott nálunk. „Az elmúlt huszonhárom évben, amióta itt voltam, a birkózás sokat változott, persze idősebb lettem én is, rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, amit be tudok építeni az edzői munkámba. A magyarországi felkérés egy markáns, új fejezet a pályafutásomban.”

Az egykori kiválóság elmondta, kiválóan együtt tud dolgozni Gulyás Istvánnal, akit régóta ismer, s őszintén szólt a mieink jelenlegi helyzetéről is: „A fizikai képességek az erősségek közé tartoznak, a gyengeséget pedig a technikában kell keresnünk. Nyilván itthon kicsi a konkurencia, és innen erednek a bajok úgy általában a magyar szabadfogású birkózásban. Hozzáteszem, hogy a klubokban a szakági edzők száma sem elegendő. Ezen jó lenne változtatni, és ezt én is a feladatomnak tekintem. Nem szabad a kötöttfogást és a szabadfogást összevonni, mert két különböző dologról van szó.”

Az egykori kiválóság – aki 1979-ben San Diegóban és 1982-ben Edmontonban szerzett vb-aranyérmet a 68 kilósok között – új elemeket, motivációt akar átadni, közvetíteni a versenyzőknek. „A technikai erősítésen túl nagyon fontosnak tartom a lélektani felkészítést. Azt kell elérnünk, hogy mindent adjanak ki magukból, amire képesek, ne álljanak meg félúton. Párizs volt számunkra, a birkózóinknak és nekem is, az igazi rajt. Az ottani verseny előtt három hétig dolgoztunk együtt, és a francia fővárosban mérhettük fel első ízben, hogy hol tartunk. Volt, ami tetszett, volt, ami nem, de ez egy hosszú folyamat. Fontosabbnak tartottam a győzelemnél is, hogy az adott pillanatban megcsinálják azt, amit kérek tőlük a mérkőzéseken.”

A távolabbi célok között Haracsura a 2020-as tokiói olimpiát nevezte meg. „Természetesen érmekben is gondolkodom, a magyar válogatott mindenki számára kemény ellenfél lesz.”

(MOB, fotó: MOB/Szalmás Péter)