„Bárcsak ott tartanánk, mint ötven éve Tokióban!”

A magyar szurkolók évtizedek óta kénytelenek külföldi válogatottakért szorítani a nagy tornákon, mert bár a múlt sikereinek és a jelen kudarcainak összevetése kapcsán felesleges sajnálkozni, a korrektség kedvéért emlékezzünk meg róla: a ’38-as és az 54’-es vb-ezüst mellett háromszor diadalmaskodtunk olimpián, másodízben ’64-ben, tehát idestova éppen ötven éve.

Komora Imre szerencsésnek tartja magát, hogy tagja lehetett annak az együttesnek.

„Fantasztikus játékosok alkották a csapatot, hatalmas megtiszteltetés volt, hogy én is bekerültem az utazó keretbe. Akkor még mindenki természetesnek vette, hogy nemzetközi szinten is versenyképes együttessel álltunk ki, ma már sajnos más a helyzet” – fogalmazott a mob.hu-nak a korábbi kiváló középpályás, aki három meccs erejéig a szövetségi kapitányi teendőket is ellátta 1986-ban, azt követően, hogy a mexikói vb-n leszerepelt a válogatott. Miközben azóta egyetlen rangos tornára sem sikerült kijutni…

A Brazíliában zajló világeseményről úgy véli, jót tesz a futballnak, hogy az esélyes csapatoknak meg kell szenvedniük a papíron jóval gyengébb ellenfelekkel szemben, sőt a nagyágyúk közül többen már a csoportkör után búcsúztak.

A játékvezetést rengeteg kritika éri a vb nyitómeccse óta, amelyek a labdarúgóként és játékvezetőként is páratlan pályát befutó Palotai Károly szerint sem alaptalanok.

„Sokkal több szó esik a bírókról, mint kellene, de valóban gondok vannak ezen a téren. A problémát abban látom, hogy a FIFA arra törekszik, a világ minden pontjáról toborozzon játékvezetőket, akkor is, ha az adott országban gyerekcipőben jár a futball, vagy legalábbis a színvonal meg sem közelíti a topbajnokságokét. Ez rossz irány: azt, hogy valaki jó bíró-e, nem az alapján kellene megítélni, honnan jön, hanem hogy milyen teljesítményt nyújt.”

A Tokióban szintén győztes Palotai Károly bevallotta, személy szerint a németekkel szimpatizál, és reméli, a Nationalelf ott lesz a végelszámolásnál.

„Európai lévén az európai csapatoknak szurkolok, azoknak a játékosoknak, akiket szezon közben is láthatok hétről hétre a pályán. A németek gyerekkorom óta közel állnak a szívemhez, Freiburgban két évet futballoztam is, bízom benne, előbb-utóbb az eredményeket is ismét elkezdik szállítani.”

(czo)