90 éves Helsinki öttusabajnoka, Szondy István

Szondy István 1925, december 29-én született Berettyóújfaluban. Sportpályafutását úszóként kezdte, majd Benedek Ferenc hatására a 40-es évek elején váltott öttusára. Az öttusa mellett vívásban és lovaglásban is állt bajnoki dobogón, azon kevesek közé tartozik, akik két sportágban is indultak ötkarikás eseményen.

Három olimpián vett részt, '48-ban, Londonban az öttusázók egyéni versenyében 18. lett, '52-ben, Helsinkiben az első öttusacsapataranyat nyerte Benedek Gáborral és Kovácsi Aladárral, a finn fővárosban egyéniben harmadik lett. Az '56-os melbourne-i olimpián lovas számban állt rajthoz: a Stockholmban rendezett díjugratásban nem került a legjobbak közé.

"Életünk legszebb napjai voltak azok és pályafutásunk legnagyobb sikere. Egymásért küzdöttünk. Nem minden szám sikerült jól. Nekem például a lövészettel komoly gondjaim voltak, de átlendítettük egymást a nehézségeken. A lovaglásnál nem volt lehetőség bemelegíteni, kemény volt a talaj, de minket ez sem zavart. Szóval, nem is lényeges az, hogy hogyan. Az a lényeg, hogy megnyertük. Nagyon nagy siker volt" - emlékezett vissza helsinki sikerükre egy esztendővel ezelőtti interjúban.

Vb-szerepléseinek mérlege két arany- (1954, Budapest és '55 Magglingen, csapat), egy ezüst- ('53 Santo Domingo, egyéni) és egy bronzérem ('54 Budapest, egyéni). 

1950-ben a Testnevelési Főiskolán diplomázott. 1952-től a Budapesti Fáklya öttusaedzője volt, majd 1956-tól 1999-ig Németországban, többek közt a frankfurti Goethe Egyetemen testnevelőként is dolgozott, edzősködött és az ottani vívószakosztály vezetőedzője volt.

1965-től az Egyesült Államok, 1969-től az NSZK öttusa-válogatottjának szövetségi kapitánya.

Kétezerben települt haza, rendszeres résztvevője az Olimpiai Bajnokok Klubja eseményeinek, a magyar olimpiai mozgalom rendezvényeinek, kapcsolatot ápol az öttusacsaláddal.

Több kitüntetése mellett 2012-ben Magyar Fair Play-diploma Életmű-elismerést kapott.

(MOB, fotó: MTI/Földi Imre)