A 40 éves középpályás szívessen emlékezik az atlantai olimpiára

.A kiváló játékos neve összefonódott az Újpesttel, amelyet három időszakban is erősített, és oszlopos tagja volt az 1998-as bajnokcsapatnak. Emellett háromszoros ezüst- és kétszeres bronzérmes, illetve Magyar Kupa-ezüstérmes is volt.

A lila-fehéreken kívül a Debrecen, a Győr és a Vasas színeiben is futballozott, légiósként pedig Németországban, Izraelben és Ausztriában játszott. Profiként 2006-ban hagyott fel a játékkal, de alsóbb osztályokban azóta is rendszeresen pályára lép, manapság a Budapest III-ban szereplő Duna SK-t erősíti, legutóbb pont egy héttel ezelőtt szerzett gólt.

A felnőtt válogatottban nem szerepelt, karrierje egyik legfontosabb állomása mégis a nemzeti csapathoz kötődik, ugyanis tagja volt az 1996-os atlantai olimpián szerepelt magyar együttesnek.
Edzőként a REAC-nál, Abonyban és Törtelen dolgozott.

– Nincs bennem semmilyen hiányérzet. Voltak kisebb-nagyobb zökkenők, amelyek esetleg alakulhattak volna másként is – nyilatkozta korábban a pályafutásáról Szanyó Károly.
– Elsősorban a kilencvenhatos atlantai olimpiára gondolok, ami óriási élmény számomra, és az is marad mindörökre.

A selejtezők során a legtöbb mérkőzést játszottam darabra is, percre is, és a legtöbb gólt rúgtam, aztán kimentünk az olimpiára, és minden magyarázat nélkül a padon találtam magam. Biztos ennek is megvolt az oka, bár én nem éreztem, hogy bármi olyat tettem, amiért ez jogos lett volna. Én már annak örültem, hogy részt vehetek az olimpián. Dunai Antallal azóta is jó a kapcsolatom, bár ezt a témát nem feszegettem, nem is beszéltünk róla. Talán egyszer majd eljön az ideje, mert én is kíváncsi lennék, hogy mi volt akkor az a fordulat? Miért kerültek ki addigi alapemberek a csapatból? Egy kicsit felforgatták a mi jó kis bevált csapatunkat.

Szanyó szintén egy korábbi interjúban beszélt arról, hogy a mai napig is őriz tárgyi emlékeket a 17 évvel ezelőtti olimpiával kapcsolatban.

– Nekem nem csak az olimpiai volt egy nagy élmény, hanem előtte a selejtezősorozat is. Telt ház előtt játszhattuk majdnem minden hazai mérkőzésünket, úgy gondolom, ez mindent elmond a teljesítményünkről – vélekedett Szanyó Károly. – Roberto Carlos, Ronaldo, Okocha vagy Babayaro ellen óriási élmény volt játszani, de nem úgy mentünk ki, hogy tiszteltük őket. Voltak apró problémák, amelyek miatt nem úgy sikerült számunkra az olimpia, ahogy szerettük volna és terveztük, mégis úgy gondolom, óriási siker volt ez Magyarországnak kilencvenhatban. Rengeteg emléket őrzök. A brazilok közül Juninhóval cseréltem mezt, illetve megtartottam az egyik saját mezemet, és az akkreditációs kártyámat is.

(Forrás: rangado.hu)