Varga János: ellopták a második olimpiai aranyérmemet!

Az ünnepségen számos olimpiai bajnok és érmes is megjelent, többek között Balczó András, a Nemzet Sportolója, Szondy István, Gedó György, Sike András, Köteles Erzsébet, dr. Bodnár András, Ambrus Miklós, Ihász Kálmán és Szalay Miklós. 

Az emlékekben oly gazdag pályafutásról Varga Jánossal – a sportágban majd mindenki csak „Ramszesznak” szólítja – beszélgettünk.

  „Bizony, elszaladt az idő, a fiam, a kis Jani ötvenhez közeledik, a két unokám is már tizenéves, Gabi lányom pedig betöltötte a 32. évét. Harminchárom éve nősültem másodjára. Feleségem, Gabi mindmáig fájlalja, hogy diszkoszvetőként nem juthatott ki az 1980-as, moszkvai olimpiára. Ráadásul azért nem mehetett, mert az ő helyén egy fiatal futót küldtek, akinek „jelentenie” is kellett...”

                                                         A boldog család

- Szerencsére a lányuk vívósikerei megvigasztalják a szülőket!

 „Immár évtizede a 182 centiméter magasra nőtt tőrvívóval, a „kis Gabikával” vagyunk elfoglalva, aki junior vb- és Eb-érmei mellett 2002-ben, a moszkvai Eb-n tagja volt az ezüstérmes felnőtt válogatottnak! 2003 júliusában a franciaországi Bourges-ban pedig felnőtt egyéni Európa-bajnok lett! Gabikát egyébként 1994-ben Bóbis Ildikóhoz szerettük volna vinni, de érdeklődésemre azt közölték a BVSC-ben, hogy „Bóbist éppen most rúgtuk ki”. Ezért az OSC-ben, Pethes Jánosnál tette meg az első lépéseket.  

  - Gabikáról már sok mindent tudunk, az ünnepeltről viszont annál kevesebbet! 

 „Skultéty Sanyi bácsinak rengeteget köszönhetek! Ő alapította 1953-ban az abonyi birkózó szakosztályt, ahova én két évvel utóbb kerültem. Nagyon erős voltam, a téglagyárban az ötkilós téglákat hármasával kellett dobálnunk. Sanyi bácsi nekem szülőm, edzőm, pedagógusom is volt, aki felkarolt engem. Neki köszönhetem a pályafutásomat. Mellette elsősorban Berlin szabadfogású olimpiai bajnokáról, a Honvéd mesteréről, Kárpáti Karcsi bácsiról kell megemlékeznem.” 

 - Igaz, hogy az elején abba akarta hagyni?   

 „El-elmaradoztam, mert nem akartam, hogy velem porolják ki a szőnyeget. Csak Sanyi bácsi ismételt unszolására álltam rá a kemény edzésekre. Akkor viszont azt mondtam: ha már csinálom, legalább legyek olyan, mint a Polyák Imre! Fél év alatt mindent visszafizettem ellenfeleimnek.”         

 - Sikerei 1957-ben kezdődtek, két ifjúsági bajnoki címmel...

 „Az 1958-as ismétlést követően, 1959 októberében bevonultam, egyidejűleg a Budapesti Honvédba igazoltam. Mégsem élveztem védettséget, hiszen csak nyolc hónap után mehettem először szabadságra. Ráadásul 1960-ban eltörött a csuklóm. A válogatott akkori főnöke, Matura Miska bácsi azonban rendületlenül biztatott és

el is jutottam az 1961-es, jokohamai vb-re. Czinege Lajos miniszter intézkedésére öltöztettek fel, majd Japánban a dobogó második fokára állhattam.”      

 - Még évek kellettek, amíg rájött, hogy nem a szabadfogás az igazi?

 „Megtorpanás, majd visszaesés következett. A sikertelenséget követően Polyák Imrének köszönhetően váltottam fogásnemet. Néhány hónappal később, a kötöttfogású vb-n, a svédországi Helsingborgban törött bordával is nyerni tudtam. Igaz, ezt megelőzően is volt egy holtpontom. Ebből az akkori edzőnk, Szilvásy Miklós húzott ki, aki közölte: „Ha világbajnok akarsz lenni, ott az ellenfél, panaszfelvétel pedig a mérkőzés után”. Attól kezdve nem lehetett engem megállítani.”                

 - Annak ellenére sem, hogy egymást érték a sérülései?

 „Sorozatos gondok miatt csak 1967-re jöttem rendbe – ekkor végre nyertem is egy Európa-bajnokságot. A mexikóvárosi olimpia évében egy nagy furunkulus okozott izgalmakat, de az olimpiára szerencsére rendbejöttem. Hat meccset kellett birkóznom az aranyéremért. Az utolsón már ki is kaphattam volna a román Baciutól, de 1-1-re végeztem vele. Előkerültek a hazai szalámirudak és pezsgőben sem volt hiány…      

 - Ön egész életében köztudottan jobboldali beállítottságú volt.

 „Igaz, de amit a szocializmusban élsportolóként kaptam, máig sem felejtem. Első világbajnoki címemre „válaszként” azonnal lakáshoz jutottam, a Merkurnál is komoly protekcióm volt. Előbb a Zsigulikat kaptam soron kívül, majd a Fiat 850-es megszerzése sem jelentett akadályt.”      

 - Csak egyszeres olimpiai bajnok, pedig másodszor is nyernie kellett volna.

 „A müncheni olimpián a német Hans-Jürgen Veil ellen úgy vezettem 4:2-re, hogy további pontjaimat ’lenyelték’, miközben Veil egyetlen akciópontot sem csinált rajtam. A befejezés előtt 25 másodperccel engem léptettek le. Biztosnak tűnő aranyérmet vettek el tőlem, de végül Veil sem nyert. Nekem ugyanis ehhez le kellett volna győznöm a szovjet Rusztam Kazakovot...”

 - Akkoriban sokkal nagyobb volt a harc már a válogatottságért is. Jó volt ez?

  „Szerencsésnek tartom, hogy annak idején súlycsoportonként négyen-öten is képesek voltak teljes erőbedobásra késztetni a legjobbakat. Nekem például Polyák Imre, Guttmann József, Réczi László, Bolla József, Doncsecz József és Gonda Viktor egyaránt kiváló felkészülési ellenfél volt. Sajnos a rendszerváltás óta a birkózás jóval hátrébb szorult, pedig a magyaros virtus továbbra is megvan, arra ma is lehetne alapozni.”

                                          A birkózó társakkal az ünnepségen

 - A birkózást eléggé elsorvasztották, pedig sokan – így Ön is – igyekezett felszólalni ez ellen.

 „1989-ben például a Honvéd elnökségi tagjaként az előterjesztett anyagról ezt mondtam:  ’Már a címe is hazugság, hát még ami belül van’. Ennek az összeállításnak a birkózásnak a Honvédban elhatározott bezárását kellett véglegesítenie. Persze, hogy lapátra kerültem, s ugyanígy jártam a nemzetközi bírói karnál is. Ma már semmi nem hiányzik, már régen a család a legfontosabb számomra.   

(Jocha Károly, fotók, videó: MOB)