A csodás tini, aki előbb tudott győzni, mint sírni

„Elég jól ment a játék, és nagyon klassz, hogy mostantól ott a nevem ezen a trófeán – mondta Lydia Ko Christchurchben az Új-zélandi nemzetközi bajnokság megnyerése után, majd hozzátette: – Amikor Kanadában nyertem, egyáltalán nem sírtam, fogalmam sincs, hogy most meg miért... Nyilván ez a győzelem, mivel a hazám legnagyobb versenyén értem el, többet jelent számomra. Nem jellemző rám, hogy kimutassam az érzéseimet, most mégsem tudtam ellenállni..."

Azzal a bizonyos tavalyi, mosolygósan viselt kanadai győzelemmel lett Lydia a legnagyobb presztízsű női körverseny, az amerikai LPGA Tour legfiatalabb tornagyőztese (15 éves és négy hónapos volt akkor), most pedig 15 évesen, nyolc hónaposan és 17 naposan került be az európai Tour (LET) történelmébe legfiatalabb győztesként. Tavaly volt még egy profi diadala, a New South Wales Openen minden idők legfiatalabbjaként nyert profi versenyt – s bár ezt a korrekordot a kanadai Brooke Henderson ugyancsak az elmúlt évben megdöntötte, az első profi siker élménye nem veszett el.

Lydia szépen kereshetett volna ezekkel a győzelmekkel, kistafírozhatta volna magát támogatói szerződésekkel is, csakhogy neki határozott életútterve van, és abban az áll, hogy addig nem lesz profi – vagyis addig nem keres pénzt a golffal –, ameddig el nem végzi a középiskolát, és be nem iratkozik egy amerikai egyetemre. Természetesen a golfösztöndíjasairól híres Stanfordra, amely a példaképét, az anno szintén tiniszenzációként kezelt Michelle Wie-t vagy éppen Tiger Woodsot is útjára bocsátotta annak idején.

Szóval Lydia – aki Dél-Koreában született, de már Új-Zélandon nőtt fel és ötéves kora óta golfozik – példaképekre éhes tanárai nagy-nagy örömére egyelőre marad az aucklandi magániskola, a Pinehurst School szorgalmas tanulója, és az edzéseit – heti harminc óra – ugyanúgy Guy Wilson vezetésével végzi North Harbourban, ahogyan a kezdetektől mindig is.

„Új barátokat szerezni, élvezni a különböző életkorú emberek elleni versenyzést, kizárólag a játékra összpontosítani, és megelégedéssel figyelni, hogy a kemény munka kifizetődik" – bevallása szerint egyelőre ezek a fő céljai a golffal.

A profik persze jó, ha figyelnek. Lydia vezeti az amatőrök világranglistáját, és bár nem profi, abban a rangsorban is már a 30. legjobb a világon. Eddigi tizenkét profi tornáján három győzelem, két második hely – nem rossz. A hét végén Új-Zélandon a favoritok egyikeként indult, a győzelemért az utolsó lyukig harcolnia kellett, de sem ez, sem az nem jelentett számára nyomasztó lelki terhet.

A pályát körülálló szakemberek szerint olyan lenyűgöző összpontosítással és magabiztossággal játszott, ami a legjobb, legrutinosabb profiknak is dicsőségére válna.

S bár a versenyt a „világ végén" rendezték meg, Új-Zélandon eddig nem látott erősségű mezőny gyűlt össze – a legyőzött sokaságban ott volt a világranglista-18. Angela Stanford, a többszörös tornagyőztes holland Christel Boeljon és a svéd Maria Hjörth, valamint a korábbi brit világelső, Laura Davies is. Lydia büszke lehet a sikerére. 

(Forrás: NSO)