A lólengés londoni olimpiai bajnoka 2020-ig nem szállna le a lóról

Krisztián napi programja tornászberkekben nem éppen szokványos, de ha két év múlva ismét érem-, de legalább pontszerző szeretne lenni, akkor nincs más választása.

„Kétszer műtötték a vállamat, először 2015 tavaszán, aztán tavaly szeptemberben, ugyanazon az oldalamon, de nem ugyanazon a helyen. Az orvosok jó munkát végeztek, a gyógytornára épülő rehabilitáció viszont félresikeredett. Új szakembereket és módszereket kellett választanom, hogy a vállam végre kilazuljon. Egy újabb tévút talán már a végállomáshoz vezethetett volna. A délelőtti tornaedzéseket a regenerációt segítve hol jegesfürdő, hol pedig gyúrás követi, máskor a gyógytornászaim dolgoztatnak meg, de konditerembe is járok, ahol egy személyi edző foglalkozik velem. Sokan és sokféle módon segítenek, persze a legfontosabb partner továbbra is Koko bácsi (Kovács István), az edzőm” – nyilatkozta Berki Krisztián az SzPress Hírszolgálatnak. 

Az olimpiai győzelmét tetézve már három világbajnokságon kiharcolt első hellyel büszkélkedhetett, amikor egyre gyakrabban érzett fájdalmat a vállában, a kopások és hegedések, az ízületvégi egyenetlenségek folyamatosan megnehezítették az edzésmunkáját.

„Sokan mondták nekem hat éve, a londoni győzelmem után, hogy felértem a csúcsra, és akár abba is hagyhatnám, de nem éreztem úgy, hogy a sportolói küldetésemet már teljesítettem volna – folytatta Krisztián, akiről ugyanúgy nehéz tornaelemet neveztek el, mint annak idején Magyar Zoltánról és Sivadó Jánosról.

Egy olimpiát 2008-ban a nemzetközi szövetség vett el tőle, amikor nem adott szabadkártyát a legjobb magyarnak, pedig egy évvel korábban második lett a vb lólengésdöntőjében. Akkor diplomatikusan inkább hallgatott, ma viszont már nem rejti véka alá a véleményét.

„A nemzetközi szövetség döntéshozói közül néhány vaskalapos valószínűleg egy cigánykereket se csinált meg az életében, legfeljebb „lógott a szeren”, mégis úgy gondolja, hogy a szakma bennfentese. Az én nagy balszerencsém az, hogy nem csak a 2008-as, hanem a 2016-os olimpiám is elúszott, mert akkor az első műtétem után nem tudtam tökéletesen felkészülni a kvótát biztosító vb-re. Korábban mindig 99 százalékosan biztos voltam a dolgomban, a Rio előtti vb-n viszont csak a szerencsémben bízhattam, a rontás és a bizonytalanság sajnos vastagon benne volt a pakliban.”

Valószínű, hogy elengedi a közelgő augusztusi glasgow-i Európa-bajnokságot, de az októberi dohai vb-n is csak akkor indul el, ha addigra a válla teljesen rendben lesz, a gyakorlata pedig ütőképes.

„Az olimpiai indulás jogát a 2019-es világbajnokságon és a következő világkupa-sorozatban szeretném kiérdemelni, és nagyon örülök annak, hogy a hűen kitartó támogatóim is bíznak bennem. Ez most egy nagy türelemjáték lesz, de volt már ilyenben részem. Nincs sok új ellenfelem, úgy látom, hogy egy jól felépített, egészséges és magabiztos Berki Krisztián állhatja a versenyt a lólengés mestereivel” – mondta befejezésül az UTE versenyzője.    

(SzPress Sporthírszolgálat/Szalay Péter, fotó: MOB/Szalmás Péter)