A magyar strandkézilabda-válogatott negyedik az ifjúsági olimpián!

Hajdu Mátét az ellenfél játékosai a vállukra vették és feldobálták, a magyar csapat egyik legjobbja azonban még csak el sem mosolyodott. Legszívesebben elbújt volna a világ elől, mert néhány másodperccel korábban a szétlövésben veszített csapata a bronzmérkőzésen. És ilyenkor hiába az ellenfél elismerése, hiába a hátbaveregetések, a játékos természetesen vigasztalhatatlan. És ugyanígy éreztek a többiek is – magukba roskadva ültek a homokban jó néhány percig.

Tegyük hozzá, a szenegáliak nagyon sportszerűek voltak, mielőtt elkezdték volna megünnepelni a bronzérmüket, lepacsiztak a magyar csapattal, megveregették a könnyeikkel küszködő játékosok vállát, s csak azután engedték meg maguknak az örömöt.

De nézzük, hogyan alakult a mérkőzés!

Tűzött a nap Saly Beachen, de egy órával a mérkőzés előtt már egy gombostűt sem lehetett leejteni a nézőtéren. Nem csoda, hiszen a hazai csapat, Szenegál játszotta a bronzmérkőzést – a hölgyek a franciák, a fiúk a magyarok ellen. Egy kicsit olyan volt, mintha az oroszlán barlangjába futott volna be válogatottunk, amelyet maroknyi magyar tábor (néhány szülő, és a többi sportág képviselői) biztattak.

Az első félidő sajnos simán elment – egy kicsit olyan volt, mintha bent maradtunk volna az öltözőben (utóbb a játékosok is így értékelték). A másodikban azonban egy teljesen más magyar csapat vonult ki a pályára. A fiúk lendületesen támadtak és pontosan lőttek, jól védekeztek, és minden labdát megbecsültek. Olyan simán nyerték meg a második félidőt, mintha Szenegál ott se lett volna.

Aztán következett a szétlövés…

Ahogy a korábbi napokban is írtuk, itt már nemcsak a tudás, a szerencse is számít. És ahogy tegnap a Brazília elleni elődöntőben, most a Szenegál elleni bronzmérkőzésen sem úgy alakult a hajrá, ahogy szerettük volna…

„A szerencse ezen a tornán nem volt mellettünk a szétlövésben. Sem az elődöntőben, sem most, a bronzmérkőzésen – mondta csalódottan Szaka Milán. – Pedig a tegnapi vereség után még nagyobb erővel jöttünk vissza, és bár az első félidő elúszott, mert nem voltunk ott fejben, a másodikban mindent beleadva simán Szenegál fölé kerekedtünk. Emiatt nagyon büszke vagyok a fiúkra. A szétlövés viszont sajnos nem nekünk kedvezett, ezért most iszonyatosan csalódott vagyok…”

Szaka utóbb hozzátette: a csapategység a tornán végig nagyon jó volt, örül neki, hogy azokkal a csapattársakkal jutott el ide, akikkel eljutott, és hogy a többi sportág versenyzőivel barátságot köthettek, szurkolhattak egymásnak.

„Tudtuk, hogy Szenegál ellen nagyon nehéz mérkőzés vár ránk, mert a hazai közönség hajtja majd előre a csapatát – értékelt Császár Ferenc edző. – Ennek ellenére bíztunk benne, hogy meg tudjuk valósítani az előre megbeszélt taktikát. Az első félidő elején sajnos nem sikerült, utána azonban parádésan játszott a csapatunk, amely az olimpia során felfelé ívelő pályán haladt – a játék minden elemében fejlődött. A játékosok közül mindenki nagyon elkötelezett volt, de olyan szituációkkal találták szembe magukat ezen a tornán, amelyekkel a hétköznapi életben nem – biztos vagyok benne, hogy a gyerekek az ifjúsági olimpia során sok értékes tapasztalatot szereztek, s bízunk benne, hogy a következő tornán hasznosítják majd ezeket és hasonló szituációban mi állhatunk fel a dobogóra.”

Magyar szempontból a péntek délelőtti strandkézilabda-mérkőzés volt a dakari ifjúsági olimpia utolsó eseménye – hátravan még a záróünnepség, amelyen a bronzérmes ökölvívó Kiss Zsófia Csenge és a kézilabdázó Záray Zétény viszi a magyar csapat zászlaját.

IFJÚSÁGI OLIMPIAI JÁTÉKOK, DAKAR

A 3. helyért: Szenegál–Magyarország 2–1 (20–18, 16–22 – szétlövésben 9:6)

A döntő: Németország–Brazília 2–0 (29–20, 15–14)