A Mező Ferenc sportbizottság a Régi Siposban

Köszöntője további részében elmondta, hogy a MOB-nak köszönhetően arra is megfelelő források állnak rendelkezésre, hogy a normatív, évente kétszer ismétlődő, rendszeres támogatások mellett   betegség, kórházi ápolás esetén az arra rászorulókat segélyben részesítsék.

Ezt követve az idős sportemberek megfelelő egészségügyi ellátásának gondjait hozta szóba. Emlékeztetett arra, hogy az intézetté fogyasztott Sportkórházban sorra szűntek meg a fekvő beteg osztályok,  tulajdonképpen járó betegeket kezelő intézetté  zsugorodott. S amíg az arra rászoruló idős sportemberek korábban a Sportkórházban ismert orvosoknál, a hosszú időn át kialakult személyi kapcsolatokra támaszkodva, megfelelő ellátásban részesültek, már nem kaphattak megfelelő segítséget. 

Bodnár András a kuratórium sebész főorvos vezetője a gondok enyhítése érdekében  együttműködési megállapodást készített elő a Sportkórház, a Szent László kórház és a Bajcsy Zsilinszky kórház között. Az utóbbi két intézmény vállalta, hogy azokat a vizsgálatokat műtéteket, gyógykezelést, amit a karcsúsított Sportkórház már nem tud nyújtani azt átvállalják. A megállapodás aláírása késett, de ennek ellenére baráti alapon működött. Végül azonban a számtalan sportembernek segítséget nyújtó   kezdeményezés elhalt.

A Mező Ferenc Sportbizottság az Olimpiai Bajnokok Klubja összefogásával a helyzet megoldására törekszik, reményeink szerint nem hiába – hangozatta Bodnár András, amit érthető megnyugvással nyugtáztak a jelenlévők.

„Úgy érzem egyébként, hogy természetesen a boríték , a segítség sem közömbös,de a rendszeres találkozás, a régi élmények, emlékek, a fiatal évek felidézése hasonló örömet jelent mindannyióotoknak –mondta zárszóként Bodnár András.

Majd Nagy József a bizottság titkára olvasta a névsort,  a bizottság olimpiai bajnok tagjai pedig   a korelnök Buzánszky Jenő valamint  Németh Angéla, Juhász Katalin és Németh Ferenc  a boríték mellé  időszerű kötettel  is kedveskedtek.
A”Londoni Olimpiák” könyv szerzője Gallov Rezső ismert újságíró is megérkezett, aki másfél évtizede  államtitkárként segítette a Mező alapítvány létrehozását. Most kedves sorokkal dedikálta értékes és valóban időszerű  művét a kiváló sportembereknek.

A mintegy  hatvan világbajnok, szakvezető, özvegy több, mint hét millió forinttal lett gazdagabb, majd ahogyan Bodnár András mondta megkezdődtek, a jó hangulatú, egyben fiatalító emlékezések, élmények sorozata.

„Tudjátok, nem is bánom, hogy elment a hangom, hiszen így ha bosszankodok, akkor sem tudok kiabálni – élcelődött némi iróniával a hangszálaival betegeskedő Lukács József, a békéscsabai tornasport sikerkovácsa, majd  nevetve tette hozzá: Igaz, olykor régen sem figyeltek rám…Hétköznapjairól is mesélt. Negyedévente egy-egy hetet tölt Dunaujvárosban és Szombathelyen az utánpótlás szaktanácsadója, nyaranta pedig immár negyedik éve az európai szövetég olaszországi edzőtáborának egyik vezető edzője. Büszkén mondta, hogy hetven évesen is örömmel fogadják szakmai tanácsait.

A magyar kosárlabda sport két legendás személyisége Kassai Ervin Oscar díjas játékvezető és Killik László mesteredző e találkozó két  oszlopos tagja. Az alacsony termetű sípmester a  két méteres óriások között is hallatlan tekintéllyel működött. Négy olimpián fújta a sípot, Rómában és Mexikóban a férfi döntőt is vezette, tucatnyi hivatalos  világversenyen dirigálta a csapatokat. „Ervinkém a minap láttalak a Dózsa György út és a Thököly út sarkán” – mondta Killik László. „Igen futottam a busz után” válaszolta a 87 éves, régi harcostárs. A mesteredző erre már képtelen lenne, sajnos járókeretre kényszerül. Abban viszont teljes mértékben egyetértettek, hogy az európai kosárlabda közvetítéseit  jobban élvezik az NBA mérkőzéseinél, s reméljük nem hiába várják a magyar élvonal sikeres visszatérését ebbe az európai élvonalba.

A találkozókon ritka vendégek is akadnak, mint az elvesztett poént nem ismerő, híres védekező játékos,  Simonné, Almásí Ágnes, az ötvenes évek egyik legjobb asztali teniszezője, aki még a világbajnok Farkas Gizivel is játszott női párost. „  Ingázok Budapest és Düsseldorf között, hiszen a családom kint él, én viszont nagyon jól érzem magam idehaza és sűrűn jövök” – magyarázta, majd büszkén újságolta, hogy néhány hete dédunokával gyarapodott a népes család. Hiába  repülnek az évek, bár a dédnagymama bajnoknő akár tízet-tizenötöt is nyugodtan letagadhatna.