Az olimpiai család tagjait is díjazta a tornaszövetség Halhatatlanok Klubja

Az ünnepélyes eseményen Donáth Ferenc, a Halhatatlanok Klubjának olimpiai bronzérmes elnöke ismertette, hogy idén Kalmár Zsuzsanna, Storczer Beáta, Varga Adrienn, Gál Róbert, Schupkégel Károly, Takács Gyula, Láng Géza, Altorjai Sándor, valamint posztumusz Tóth Lajos és Koltai László részesült az elismerésben.

Kalmár Zsuzsanna – a MOB Sportszakmai Bizottságának korábbi tagja – sportolóként ötvenszeres válogatott volt, több világversenyen képviselte Magyarországot. A strasbourgi világbajnokságon csapatban negyedik, egyéni összetettben tizedik, a koppenhágai Európa-bajnokságon gerendán negyedik, a tokiói világkupán felemáskorláton harmadik lett. Pályafutása befejezése után szakedzői képesítést és nemzetközi pontozóbírói minősítést szerzett. Előbb szülővárosában, Békéscsabán dolgozott edzőként, majd a női válogatott szövetségi kapitánya lett. Ezt követően a Testnevelési Egyetemen kezdett oktatni és 2019 óta a Torna, Ritmikus Gimnasztika, Tánc és Aerobik Tanszék tanszékvezető egyetemi docense. A MATSZ női torna szakágának, valamint bíróbizottságának elnöke.

„Egy olyan visszajelzés a tornasport részéről, ami megerősít abban, hogy az elmúlt évtizedek munkáját érdemes volt elvégezni. Több mint 55 éve vagyok a sportágban, és nagyon jó érzés, hogy ezt most ilyen formában is elismerik" – mondta Kalmár.

Hozzátette: külön büszkeség számára, hogy tanítványai közül is többen bekerültek a Halhatatlanok Klubjába. „Edzőként mindig az a cél vezérelt, hogy segítsem őket a lehető legjobb eredmények elérésében, ezért külön öröm látni, hogy sportolóként és edzőként is maradandót alkothattam a magyar tornasportban" – szögezte le.

A szintén korábbi válogatott Storczert 1987-ben és 1988-ban is az év legjobb női tornászának választották Magyarországon, 16-szoros országos és 10-szeres mesterfokú bajnok. A szöuli olimpián talajon ötödik, összetettben nyolcadik lett. Visszavonulása után az aerobik szakágban kétszer nyert magyar bajnokságot, Szegedi Ferenccel párosban pedig világbajnoki ötödik lett.

Az atlantai olimpikon Varga Adrienn a legnagyobb egyéni sikerét 1998-ban a szentpétervári Európa-bajnokságon érte el, ahol ugrásban aranyérmet nyert, emellett világkupa-győzelemmel is büszkélkedhet.

Gál Róbert ugrásban ezüstérmes lett a 2001-es párizsi világkupán, ott volt a 2004-es athéni és a 2008-as pekingi olimpián, a stuttgarti világbajnokságon pedig hatodik lett. A 2005-ös melbourne-i világbajnokságon és a debreceni Európa-bajnokságon egyaránt bronzérmes volt talajon.

„Ez a közösség olyan, mint egy nagy család: nem felejtjük el egymást, figyelünk a másikra, és érdeklődünk egymás iránt. Éppen ezért különösen jó érzés ilyen eseményeken találkozni, hiszen az összetartozás élménye újra és újra megerősödik. Nagyon hálás vagyok ezért az elismerésért és azért, hogy ma is ennek a közösségnek a része lehetek” – mondta Gál.

Az erdélyi születésű Schupkégel Károly eleinte a román válogatott színeiben versenyzett, de az 1992-es barcelonai olimpia előtt megkapta a magyar állampolgárságot. Egy évvel később a birminghami világbajnokságon lólengésben bronzérmet szerzett, 1994-ben azonban hirtelen visszavonult és az Egyesült Államokba költözött.

Takács Gyula 1988 és 1990 között volt a válogatott keret tagja: az Európa-bajnokságon ezüstérmes lett ugrásban és a hatodik helyen végzett talajon. A világbajnokságon a csapatversenyben és ugrásban ötödik, korláton hetedik, egyéni összetettben nyolcadik lett, 1989-ben pedig őt választották az év legjobb férfi tornászának Magyarországon.

Láng Géza a Bp. Spartacusban kezdett utánpótlásedzőként dolgozni az 1970-es években. Tanítványai – például Pruma Tibor, Schupkégel Károly és Mravecz Béla – ifjúsági Európa-bajnokságokon és felnőtt világversenyeken, a többi között hat olimpián szerepeltek.

A 2001 óta a MATSZ főtitkáraként dolgozó – májusban MOB tiszteletbeli tagsággal kitüntetett – Altorjai Sándor versenyzőként tagja volt mind az ifjúsági, mind a felnőtt válogatottnak, utóbbival világbajnoki hatodik helyezett volt. A magyar szövetségben 1993 óta tevékenykedik. A Magyarországon rendezett három világbajnokság, négy Európa-bajnokság és egy EYOF szervezésében versenyigazgatóként, technikai igazgatóként vagy ügyvezető igazgatóként vett részt. A nemzetközi sportdiplomáciában előbb nemzetközi versenybíróként tevékenykedett, majd nyolc éven át tagja volt a nemzetközi szövetség (FIG) vezetőtestületének. Tevékenységének egyik kimagasló eredménye, hogy javaslatára vezette be a FIG a junior világbajnokságot, amit első alkalommal 2019-ben Győrben rendeztek.

„Számomra ez a díj megerősítést jelent abban, hogy érdemes volt elvégezni az elmúlt évek munkáját. Külön öröm, hogy ezt egy olyan csapat tagjaként élhetem meg, amelynek minden tagja a legjobbat próbálja nyújtani” – mondta Altorjai.

Az 1984-ben elhunyt Tóth Lajos három olimpián szerepelt: tagja volt az 1936-ben Berlinben hetedik, az 1948-ban Londonban harmadik és az 1952-ben Helsinkiben hatodik helyezett válogatottnak. Az 1934-es világbajnokság csapatversenyében és talajon egyaránt ötödik, ugrásban hatodik lett. Tagja volt az 1935-ös budapesti főiskolai világbajnokságon első helyezett csapatnak is, az összesített egyéni versenyben pedig ezüstérmet nyert. Később a Debreceni Postás SE vezetőedzője, majd a Hajdú-Bihar Megyei Tornaszövetség elnöke, továbbá versenybíró volt.

A 2014-ben elhunyt Koltai László előbb válogatott tornász, majd az FTC tornaszakosztályában ifjúsági válogatott versenyzők nevelőedzője volt. Az 1970-es évek elején kinevezték a férfi ifjúsági válogatott vezetőjévé. Később nemzetközi bírói vizsgát tett.