Az olimpiai csatáktól búcsúzó Risztov Évának nincs már teher a vállán

„Amikor hétfőn nekivágok a 10 kilométernek, nem lesz bennem félsz és szokatlan teher sem nehezedik majd a vállamra, mert már most is tudom, hogy ez lesz az én olimpiai búcsúversenyem – hangsúlyozta a nem sokkal a riói olimpia után a 31. születésnapjához érkező londoni hős, aki az uszodai versenyek szereplőjeként is kitett magáért. 

Nem mondhatni, hogy Risztov Éva könnyűszerrel jutott olimpiai kvótához a tavalyi kazanyi kvalifikációs világbajnokságon, mert ott csak tizedik lett, az utolsó „Riót érő” helyen a célba érve. Más lapra tartozik, hogy az orosz doppingügy „kedvezményezettjeként” néhány héttel ezelőtt a Kazanyban bosszantóan kis különbséggel a céljától és a boldogulástól elmaradó Olasz Anna is olimpikon lett.

„Alig néhányan maradtunk azok közül, akik Londonban az élmezőnyben végeztek, a mostani mezőny mégis sűrűbbnek nevezhető, tehát könnyű versenyre senki sem számíthat” – jósolt Risztov, aki érthetően nem törekedett arra, hogy megmártózzon a Copacabana-i öböl vízében.

„Csak annyi időt töltök majd az elhíresült versenypálya vízében, amennyit muszáj, és ennek az okát most aligha kell kifejtenem. Ennek ellenére boldogan és felszabadultan fogok nekivágni a távnak, a szívemben és a lelkemben azzal a jó érzéssel és motivációval, hogy a szeretteim, a barátaim és a szurkolóim nagyon szép búcsút kívántak nekem” – mondta az olimpiai bajnoki címvédő 24 órával a start előtt.

Risztov négy éve Debrecennek „szállította” az aranyat, aztán edzőt és klubot cserélve „hazatért” Kőbányára, ahonnan egykor úgy távozott, hogy nincs tovább, felhagy a versenyzéssel. 

Még jó, hogy meggondolta magát és újult erővel célozta meg a londoni - az az riói - dobogó legfelső fokát…

(Telekom Sporthír Szolgálat/Szalay Péter, fotó: MTI/Kovács Anikó)